Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 103. szám

Mell<* *kM az „Esztergom 4 s V i rl ó k eu 103. számához.

leti. azokról rokonszenves irodorbm nem íiv i lat k«>ztiatu i) k. Nem kutatjuk, váljon mesgyéu innen, vagy túl run a hiba, hogy e tén»n jivulás n^m akar b^llnui, d<* * iimivi tény. hogy ez igy soká nőin maradhat. Mindezek között még is meg kidl emlékezni Bouuaz S pür.pök 5 méltósága által Szögödön lé*, tesilett s világi Uniü'nők vezetése alattj álló polgári leányiskoláról, me'y a nagy i nevű alaptevő érdemeit ;.z által N hul- hatntlanitja, hogy mintaszerűség, borén do/,és s tanerők fizetése tekintetében vele íz országban csak a Inniap*s»i polgári leány képzó midié szerv zetl polgári leánytanoda v»*l«*k“<lli< tik.

Ne folytassuk lovánli a képet, le*z még erre alkalmunk uj esztendő re is visszatérni.

JÉGVIRÁGOK.

(Snifon-karozolatok a jégről.)

— Maga nekem mindig Szekszpért emleget. Ki ez az nr ? — kérdi egy homályl'sw felejtett kis backfi.eli, |

— 01), csak azért emlegetem édes nagysád, m-rl véleményein szerint, va-J lószinüleg ő találta föl a korcsolyázást,.

— No akkor ugyan középszerű lehetett — a korcsolvázasban.

*

— N« félj« n kérem bukni. És akkor megtanul győzni — szavalja a gavallér.

— Tanítson meg édes Sándor ur inkább sakkozui.

*

Piff és Piff kisasszonyok kedves mamájukkal Puff úrnővel, nyájas észrevó teleket szoktak csinálni mindazokra, a kik elbuknak a veszedelmes siniaságii pályán.

Végre Piff é P ff kisas zonyokra is rákerül a sor. Puff u.iiő annyira megrémül, bogy a sikoltozó áldozatokhoz rohan 8 föl akarja szedír őket.

De ebben a pillanatául Puff úrnő is elbukik. Még pedig velőt rázó sikollyal.

Azóta a leljpR katasztrófát, p ff puff puffnak hívják a mi jegünkön.

*

— Azt kérdi mega szép kis tanít*' rányom, hogy van-e uriasabb élvezet a . korcsolyázásnál.

Hát kérem nem úri gyönyör ez ne künk. Hanem rabszolgai.

Lássa édes, azelőtt, vas a verték a rabszolgákat ; mi pedig vasra veretjük

azt el fogom mondani, mii a szegény Gizella mondott uokem az ő — H rildjáról.

Mérföld, orvos.* j ♦--------Egy másik bepecsételt. levélben

e

zek a sorok állottak : „Kedvesem, végre mogkönyörül rajtam az az isten, ki nem irgalmazott sohasem s ki talán nem is szeretett sohasem engemet. Meghalok — eltávozom innét — de csak az élet,, n Ilii fogok élni, ha veled találkozom. B'láthatod, hogy én mindig a gyöngébbik fél voltam. Rónában fognak eltemetni, abban a városban, melyről annyit ábrándoztunk, mikor még ifjak voltunk, mikor még szerethettük egymást, mikor még egymáséi voltunk ! Keresd föl siiomat. Tudom, bogy meg fogod találni és akkor nem leszek már távol tőled. — Akkor már többé nem lesz bűn, ha miut szellem megjelenek előtted én átölelve téged, ezt mondom : .Mindörökre szerétlek ! — Azért haltam meg, mert, nem élhettem neked ! M*rt nőm élhettem nélküled !* És akkor te is fogod mondani: *Viszoutlá'á8ig !* ... Ne váia- koztass sokáig engemet! — Nélküled még a mennyországban sem boldogulhat

“G íz e 11 a.u

*

Haraldot élve már nem látta többé Ken* kisen.

Váljon as aria eaUira (mérges szél) élte-e meg őt ? Ki ttduá ? Aa idegenek •6tt találták Shelley sirja mellett — meghalva, amint egy kis sirkövet tartott megmerevedett karjaival átölelve.

A dottore azt mondta, hogy : Ceak el wn «lóivá,"

magunkat csak azért, hogy a maguk rabszolgái legyünk.

*

Az én imádott Kalamns barát,ómnak meg van az a rossz szokása, hogy mentői k ii r t á h b korcsnlyncskakat köt tel, annál hosszabbakat sóhajt. „

Classificatio.

Az első héten ő nagysága a hadnagy úrral feltűnő rosszul kezdőit kor- C olyá'iii.

A második héten már villámseheson játszin vele a7 e I t ü u ó t,.

Tapasztalt kritikusok (többnyire fagyponton mosolygó utamácskák) azt mondották erre nekem, hogy már kitünően csináljak.

*

— Teliét ön volt az uram, a ki szegény feleségi m szerencsétlenségét, okozta ? — kérdi a férj a legismertebb jégmada rat.

— Fájdalom uram, de magamra kell ven nem a szerencsétlenség okát. Ép en

akkor tanultain '*£y halálugrást, nnkor az Mi kedves neje a szauna! kot csuháim a'á került.

— Szegénv feleségem már tíz napja hogy alig tud szóhoz jutni a lém illet miatt.

— Tehát, ön uram azért jött ki most, a jégre hogy elégtételt, követeljen tél mii ?

— Ab ellenkezőleg édes ha rab mii — válaszolta a minta férj. Csak

köszönetéinél, j tleni tolmácsolni.

♦

Igazi jégvirág.

Tóth Kálmán egy nagy imádója csinálta egy c/.édrus termetű szép leányra a ki olyan pompásan tud félui a jégtől.

A szói így a, hogy :

Kit nagyon meg akar áldani nz Isten Kgy jé telte miatt:

Ismerje me: a te kis korcsolyáidat,

A te üdvözítő csuda bajaidat!

S kire agy rossz te tért rákuldeui akar Az taten nagy átkot,

A mikor már szeret: akkor ismerje meg A te hiúságod, a te kaozérságod !

*

Egy családapa elégiája.

— Mmd oda vannak. Hazakerülnek ebéd után, mikor a leves már nemcsak tökéletesen megkozmásodott, de egészen he i-i fagyott, az asztalon. Hanem ezen az én saját külön jegemen csak magam korcsolyázgatok a legtllrolmetleuebb harag halifaxaival.

*

— Egyelőre nincs forróbb vágyam mam, mint hogy megtanuljak kitűnően korcs"!yázni . .

I fry szavalja ezt egy kis megvasalt trahukkó egy vasruvert virzsinianak.

A virzsinia reh*gve kérdi:

— Azután kérem ?

— Azután legforróbb vágyam lesz férjbe«; menni alioz, a ki lábaim elé borul...

— Azután kérem ? — sóhajtja a virzsinia olvadékon van.

— Azután még csak egyetlen egy fórrá vágyat, fogok tápbílni, és ez a

í forró vágy csak annyi, liogv mihamarább özvegy legyek . . . HALIFAX.

j ■' ..................... ...... ------------ . ---=

M

OZAIK.

Egy zene-egyesit let ünk zártkörű értekezletéből kiszivárgott valami beválasztási história. Bizonyára csak azért, mert az értekezlet tökéletesen zártkörű volt. Hiszen nálunk a fehér go’yók meg a fekete golyók rettentő pletyka-természetek. Mindjárt elcsevegik, hogy mit cselekedtek. És a piinlikum bizonyos része nagyon szereti az ilyen indiskrét dolgokat.

Hát egy ilyen kiszivárgott pletyka után a mi kedves kollégánk már koszorúi is font a d‘*rék kör homlokára. Csakhogy a derék kör ezt a cseleke d *tet nem azért a koszorúért cselekedte. Hanem.

Hanem a kör szeretetreméltó elnöke egys/er egy nagyobb család két női tagjával utazott Budapestre. U< közben nem akartak a balkáni bonyodalmakról társalogni, elcsevegtek tehát a mi két zeneegyesnletünkről. A csevegés vége persze nem lehetett egyéb, mint egy kis propaganda a derék kör j ivára. A szeretetreméltó elnök el kezdett korteskedni, hogy iey meg úgy, csak iratkozzanak he rendes tagul, ha mindjárt esküdt hivei is a Capu eltek egyesületének. A hölgyek vég1’« be léegyeztek, hogy csak jelentse be ókét a deiék kör , tagjaiul.

| Jö" a választás. Az elnök bejelenti |a családot. De a családnak több nagy koiú féifi tagja is van, a kik kíllöu thóma alá esnek. Végre nem sokat dis- tingnálnak, hanem a fekote golyók azt mondják, hogy nem lehet egy kalap alá vonni több külön fejet.

De az eredmény mégis meglepte a választó fejedelmeket. A választás ereil ménye csakugyan olybá tüntette fel jőki't, mintha antiszemita kátéval sza vaztak volna. Híre futott a nagy eseménynek. Kezdtek róla csevegni itt is, ott is s habár a család női tagjainak deeortima semmit se vesztett a nagy közönség előtt, akadtak mégis egyesek, a kik úgy tüntettek fel a dolgot, mintha a család he akart volna tola- jkodni a derék körbe. A szeretetreméltó elnök úr kifogástalan gava'lérsággal mindjárt le is koszönt s csak is ak kor fogadta vissza tisztét, mikor a fekete golyók kinyilatkoztatták, hogy az 5 anatliémájnk nem vonatkozhatott a család női tagjaira, kiket maga az elnök ajánlott.

Ennyiben van a dolog historicuma. Nem mintha egy szép és magas műveltségű észtéi gomi leány decorumát kellene védenünk ; de tartozunk a valódi történet elmondásává1 mindazoknak, a kik inég most is (pedig már rég napirendre térhettek volna felette) igazságtalan megjegyzésekkel kisérik a fekete golyók indiskrét elbeszéléseit.

+

Agglegények-k*ubbját tervezi több makacs ember. De hát mit akarnak ezek az urak az ő nagyra becsült függetlenségükkel és szabadságukkal ?

Aligha egyebet, mint ámítani.

Mert valóság szerint úgy van a dolog, bogy a legtöbb agglegény olyan megtestesült önz s, moly rendesen egy gazdasszony, szakácsnő vagy takarítónő

papucsa Matt áll.

• *

D • ö mar boldogult zelIájánál volt.

de ő mar Gi[ Midőn a jövő tavaszon a római protestáns temetőben egy gyászoló agghölgy jelent, meg és ott, Wert hern Harald sírján zokogta ki aurai fajdalmát ; akkor már a Gizella és Hi raid sírján viruló borostyán egészen egygyé fonódott a két síron.

És a kesergő anya megcsókolta azt a borostyánbnkrőt, mely mint szerető kar ölelte át a két sirt és egy levelet letépve, buzgón imádkozott a boldogult szeretőkért, kik szerettek, szenvedtek azután boldogultik és most egymás mellett uyu* gosznak!

DAL A LOPOTT CSÓKRÓL.

Nini, nini, mint duzzogsz te Kis hamis !

H"gy, haragszol, még elhiszem Magam is!

Lopott csókért haragudui Szabad e,

Gjöng)szived már, szólj, haragot Tarthat-e ?

No-no, ne tépd kis kötényed,

Nem vétett,

Euyim a bűn, engem terhel A vétek !

Ne haragudj, vissza adom,

Mit loptam; —

1 D« hogjv inra, nem loplak ineg,

Nem (BoadUu> t

RÁBÍ R SAMU,

I — De az istenért tisztelt ur, hiszen maga van kikiáltva az agglegé- mek klubbja titkárának ! Hát kérem minők izgat a maga fajtája ellen ?

1 Ha ezt találná mondani nekem az, a kitől ezt a nyilatkozatot nagyon szívesen venném, akkor mindjárt egész ünnepélyességgel igy válaszolnék :

I — Ké cm nagyfád én még nem tartozom .i glédába. mert, nekem egész tisztoss-'ges és korno y szándékaim vaunak. Je triclie d»* la f.iire.

Esztergomi lev^l.

(Mit hozzon a kis Jézueka ?)

A mama csengő hangon adta ki a kedves uapiparancsöt.

— No gyerekek, a kis Jézuska már útban van, Itat Írja le mindenki abban a levélben, bogy mit kíván tőle a szive sz-rint.

Nagy öröm harsogott a gyerekek közölt.

— Jaj, m-im&n — kiáltotta a kis Lac/i — nekem csak katonák kellenek, azután igazi kis ágyúk, a mikből lőni is l-liet.

— Hát csak ird föl édes kis kolibrim.

— Nekem pedig olyan nagy hajas baba, a milyen a Jusztikának van. Az tud ám sírni is, ha akar,

— Hát. csak i.d meg a kívánságodat MiiC'iiskám, majd megölvassa a kis Jé/uska. Hanem jól eziin zd ám.

— J i j mama mi is az utolsó posta ?

!— kérdi a bet esztendős angyalka.

A mama zavartalan mosollyal felelte :

— Hát a niPtiyország.

— Azután milyen bélyeget ragaszszak a levélre kis mama ?

— Nőin kell arra bélyeg muczus- kám. Felhő szárnyakon fog elmenni az a levél.

Muczuska meg volt nyugtatva.

Hanem a kis El'a csuk szótalanul merengett maga elé nz ő gyönyörű szép barna széniéivé*. Neki nem volt szabad kérdést inté'.ni a mamához, pedig lett volna eleg kérdeni valója. Egy tizenhat esztendős kis leánykának már van mit kívánnia.

Végre megérkeznek a levelek. A szobaleány kiszedi mind a hármat az ablakokba rakott czipőeskókből.

A kis műin bezárkózik és sorra veszi mind a bárom apróságot. Hit a kis Lac/i helyett MuC tiski irt gyönyörű ákomiiákomosaii Tudta a mama előre, hogy itt, katonákról és igaz: kis ágyukról, azután meg olyan nagy ha- jasbabáról van szó,a milyen az irigyelt Jusztikának van. Puuktumosan úgy is volt.

De a kis Ella levele megdöbbentette.

Az volt benne irva szórni szóra :

— Édes kis Jézuska add nekem az én Sándoromat, a kit ón olyan igazán szeretek és a ki engem is olyan igazán szeret,. Add nekem őt kis Jézuska !

.. . Kamc>‘ ny estéjén ott áll a kará- csonf.t alatt egy egész kis regiment katona. C-upa tüzes szerb és dühös ho’gár. Azután egy hatalmas nagy hajas haha. Sokkal különb, mint a Jusz- tikáé.

(Lak Sándor urfi nein áll ott.

A mama inii.djá-t föl is világosítja a [élénken körültekintő Ellácskát:

— Hát a te levelednek bizonyosan olyaü kívánsága volt, a mit a kis Jézusa nem teljesülhetett. Különben uj esztendő után le adlak egy budapesti nevelő intézetbe. M-rt, még mindig nem tudsz folyékonyan fraucziául.

El bicska egész komolyan merengett maga elé. L golsö és legkedvesebb kívánsága sem teljesül Tibin bizony csak azért mert még uhui tud folyékonyan francziául. No majd megmutatja, hogy mityeu moliórei etil bau