Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 96. szám

iökólotesol>bok voltak. Épen oly gyorsan rothadtak a nedvességgel teliteti levegőjű üpegharang alá helyezett almák. Egy hónappal tovább elállottak a szabadon fekvő almák közül a pirosak és letört szárnak, valamint a papirosba göngyölítettek, és még négy héttel tovább a zöld csumás, szabadon fekvő, valamint a száraz üvegkáraiig alatt tartott nyomott példányok. A többi kísérleti sorokban még tovább elállottak az almák. A rothadást okozó gomba mindenekelőtt az alma érdes helyein jelenik meg, igy a csnmatörési helyén, a kehely elszáradt maradványain sib a gyümölcs belsejébe azokon a sebhelye ken hat he, melyek a rovarok szúrása álltai támadnak, továbbá azokon a fekete foltokon át, melyeket szintén egy gomba ekoz.

A rothadás legjobb megakadályozója tehát a tökéletes sértetlen gyümölcshéj.

Emberbarát az utczán.

(Saphir karczolata.)

Azt mondják, hogy nincsenek igazi Binberbaráto/í, p^dig kik ezt álliiják, csalatkoznak. Először ember légy s íz emberbarátok majd feltalálnak. — [stenem ! A síráson túl is vannak ein- »erbarátok, csakhogy ők nem megköze- ithetők, mert a külvilágtól elzárkózva, légy falon, vagy hat ajtón s nyolcz zolgám belül laknak. De az ég a szi iikhe lát s majd ha egykor mi is az jgbe jutunk, akkor mi is láthatjuk két, addig azonban egy kevés türe- em.

Az elzárkózott emberbarátokról teát nem szólok Ezek az emberbaráté díszpéldányai, kik nem jönnek asználatba. Azokról szólok tehát, kik z utczán találhatók fel, kikkel naOllta Ári litlí or.Ót)l>o jHuíinli 5 Iliit TÓgro

mberbarátok csupa, időtöltésből.

Stuszhiitel ur is ily utczai ember arát, nincs más dolga, mint minden ivei szemben emberbarát lenni ; ő óra reggeltől késő estig emberszerető, |: tz Ő időtöltése az emberbarátság — h

zabadal ma. ü

Stuszhiitel kora reggel a kávéházba I légy. A pinczéniek a hírlapokat össze- ^ cedui és elrendezni segíti, ti színia 1 ot felfüggeszti; innen két ismerős t ölgyböz inegv és a szobalányok ál- r i\ hbizt'iiteti. hogy hirtelen gyen- I

•- gélkodés miatt a mára hirdetett opera Lt elmarad.

I- A Lobkovicz-tóren egy terhelt kocsi a halad, Stuszbütel a kocsist figyolmez k teti, hogy hátul egy bútordarab lecsn- •a szik és megkönnyebbült szi7vei a zár- >- dautczába tart, hol ismét bérkocsi jön ). vele szembe. Stuszbütel, kinek szalui- •- ditó szemei semmit sem tévesztenek el, •- észrevette, hogy a liámos ló patkója z megtágult, barátságosan bevárja a bér- i- kocsist, figyelme/,teteti s ezu’án az uj- i- vásáriár felé fordul. Ekkor egy öleb a szalad hozzá s megszaglálja : „te bía '.onynjal gazdádtól vesztél el,“ goii- i dolja Stuszhiitel s felnyitva a közeli a kávéház ajtaját, be kiált: „Nem vesz e tette el valaki az urak közül kutyáját y — egy pincset ?“

De ezzel Stuszbütel emberbaráti a szeretető még nincs kimerítve. A rná- - sik utczában egy fogat tart feléje. A kocsis le akar szál lan i, hogy az a tót kinyissa; a lovak nyugtalankodnak, Stuszbütel a kocsishoz kiált: „Csak

maradjon ülve !“ odasiet, az ajtót ki nyitja, a hágcsót leüti s gyorsított léptekkel a szomszéd utczába siet.

. Előtte egy hölgy halad, kinek óriási 1 nagy kendője válláról lecsúszik. Stusz- büttel a kocsishoz kiált : „Csak ma

5 radjon ülve !“ odasiet, az ajtót kinyitja, a hágcsót leüti s gyorsított léptekkel a sz niszéd utczába siet. Előtte egy hölgy halad, kinek óriási 1 nagykendője válláról lecsúszik. Stusz h ü tel, szabaditó-angyala veszélyben, odaugrik, nevet s igy szól : Nagysád ! kendője a sárba esik I Midőn ezen ein- berbaráti cselekedetet is elvégezte, Stuszbütel szerencsétlenséget kutató szemei a negyedik emeleten egy félig eldőlt virágvázát fedeznek fel. Rögtön felszalad, kihivatja a szolgálót s be- izeni, hogy a vázát tegyék onnan el, különben könnyen szerencsétlenség tör ténhetuék.

Ezután lábai ismét az anyaföldet érint.ék s ime ! ismét alkalom nyílt egy szerencsétlenség elhárítására. Egy férfi halad előtte, kinek zsebkendője félig ki Iá' szik : „Uram, vigyázzon

zsebkendőjére!“ s Stuszhíltel már isimét egyik mellék utczában van. A jó I angyal kisérte lépteit, mert az egyik ház harmadik emeletén kőmives dolgozott s a ház alatt egy fekete ruhás hölgy akart elvonulni. Stuszhiitel odaugrik, karon ragadja s félrehivja : „Nagysád ! ruhája tele lesz mészs/el !“ Ismét szólt, szabadított s szivében eme

tudatnak édes érzetével siet a szomszéd utczäbp. Itt két gyümölcsárus asszony vesződik szekerével, melyet visszafelé akarnak a házba tolni. Stuszhütel mindkettőt megfogva, figyelmoz- teti őket: „De asszonyok, hátrafelé akarják betolni ?“ S mint a villám, már ismét a második utczában levő színház sarkán terem. Itt egy kis fiúcska Iá bújj begyre ágaskodva, a szili- j lapot akarta elolvasni ; Stuszhütel ! hozzá közeledik: „Nem ér fel odáig

gyermekein ?“ No erre azután minden szinlapót, báli hirdetést, kutyákról szóló, valamint fogorvosi hirdetményt leszakított és útját a vaspálya felé vette. Itt valaki a templom tornyán lévő órát szeretné megnézni, de minden ködös. Stuszhütel az idegen szándékát észreveszi, odamegy, előveszi óráját, nevet s igy szól : „Háromnegyed tizenkettőre !“ s tova siet az István- térre. Itt meg a szól fújja le valakinek a fejéről a kalapot. Stutszbütel utána szala *, megfogja, a hótól megtisztítja s tulajdonosához viszi, mialatt nevet s igy szól : „Igen, a? Istvántéren veszedelmes idő jár!“ S ismét a közeli utczába siet. Ekkor a szél egy nyitott ablakot lóbál ide s tova, Stuszhütel a lépcsőre áll s az előszobába kiáltja: „A szél leüti az ablakot.“ Majd <gy lakás-kiadást hirdető czédulát lát meg, melyet a szél Írott épen felével a fal felé fordít. Stuszhütel a házba megy, felkeresi a házmestert, nevet s igy szól : „A lakás- czódula fordítva van s igy nem sokat basznál.“ A szabaditó útját tovább folytatja, midőn találkozik valakivel, ki az oda mintegy 1 Vj órányira eső utcza irányát tudakolja. „Az éppen illámmal esik össze,“ mondja a tudakozónak Stuszhütel és emberét az ut- eznk tömkelegén át a kívánt utczába vezeti.

Visszajövet az egyik utczában egy kis gyermek «áll s hóval játszik ; ő megkérdi, kik szüiei s elmegy lakásukig, a fiúcskát bevezeti s meginti szüleit: „A gyermekekre ügyeljenek, mert átfázbatik.“ — A magas hidou két suszterinas tépi egymást. Stuszhütel mint a béke angyala lép a foldü- hüsödött két suszterinas közé s a békéltető igék csak úgy folynak ajkairól. S a suszterinasok ?

Kibékül ton karjaiba omolnak, köuy- nyót öntik örömnek, fájdalomnak.

Hazamenet, már szürkületkor, még valakinek várára üt és igy szólítja

| lessor ur éppel most kérdeztetie, hogy | eljöh^t-e ma tInára — tévé hozzá halkan és kissé kétked) ha >gon. — Mit üzenjek neki ?

— Isten bízza ! Szívesen látjuk ! — vá- laszolá Wertem asszonyság szórakozottan, mert az ő ölke egyetlen boldogságánál, egyetlen fi ált I talál enyhét, ott nyugodott meg Haraptál. És az anya nem is vette észr- a leäyka kedves zavarát. Ő nem volt, úgy megnugtatva, mint Carola, mert az a .Gizella* szó mélyen a szivébe hatolt.

— Hraldnak áthelyezhetésérfc kell folyamodni ! — mondá hevesen az anya, miutánfőlocsiidott elmerengéséből. — Oh az a Idg.y ! Sohase hittem, hogy újra az ő uf jáb: fog nyomulni !

1 —De édes anyám . . . hiszen nem ő

volttnnak az oka, hogy újra találkoztak. .

|ki tdja - Talán megint védelmeznéd Őket,? ! Mégis brkelb ne már egyszer látnod, hogy Harald eik akkor lesz boldog, ha olyan szivet táji, melylyel ő a múltat, képes lesz teljesen Ifeledni. Keljen házasságra, mert, azt akarom, hogy végre boldog legyen ! . . . Oh én már azt gondoltam, hogy ő az igazi utón halad boldogsága fe é. 0 ezelőtt, sokkal megközelitlietőbb, sokkal vidámabb volt,. É-í most ? ! — Megírom neki, hogy azonnal helyeztesse el magát I *

A bál után mintegy tizennégy nappal Wert hern őrnagy megtette az első látogtást a Bergen-féle házba.

Ha rablót, csupán csak Bergen ur fogadta az ő díszes dolgozó szobájában.

getés aztán vége mindenek. Legfeljebb még azt, értem el, hogy Gizella be fogja látn , hogy az a régi bo'dogság úgy el van temetve lelkembe, ahogy azt csak ő is kívánhatja. Meg vagy-e tehát már most elégedve? Mais non — egészen mefeledkeztem a toil- let, tern). Pedig hát te szereted az ilyen tudósítást. Bergen asszonyság a legegyszerűbben jelent meg. Hosszú uszályú fehér selyem ruhát viselt, egyszerű csipkékkel., Hajában friss thearózsa és brillant hajtők j pompáztak. Kezében ritka üvegházbeli virágokból font nagy bokrétát tartott s megtudtam, hogy Wildbergből való volt, mert megkérdeztem Gizellát, A herczeg természetesen maga is ott volt a bálon. Sokkal idősebbnek látszik, mint eredetileg ; arcza hideg volt, és csak akkor derű11 ftI, mikor! Gizellával beszélt, pedig nagyon sokszor és nagyon sokat beszélt vele. És most Is-1 ten veletek ! Fáradt szemeim lecsukódnak. Kedves soraitokat várja,

Harald.

*

Nagyon különös volt, hogy éppen ezek ah .fáradt* szemek mereven és ábrándozóan »•'< lámpa fényére voltak szögezve, midőn az ir n kéz már rég nyugodott — és midőn 41 hí szürke hajnal beköszöntött az ablakon. j T ért nem tálát ő nyugalmat, miért nem Jl* Imiitek mag azok a fáradt szemek ? 1 *

Hidd el édes anyára, hogy már ne sze" réti őt — mondá egy kedves ^Jíar11 I0- ányka, mikor Harald levelét fölv^a I — hogy is Írhatna máskülönben igy !

...És aztán édes anyám, a Fr09 Pr0'

— N m ama bál óta meg van Iliit,ve és ideges ; nagyon sajnálom, hogy nem vezethetem önt hozzá — rnondá Bergen ur. — E/. a cis ataque kétszeres inal-á propos reám nézve, mert először is a herczegi álarc/os bált, mely már ki is volt jelentve, kellett elhalasztani, mert a fenség mindenáron ott akarta látni a betegeskedőt is. Aztán elképzelheti az én helyzetemet is, midőn kedves nőm beteg. — Különben reményiem, hogy ön is meg fog jelenni az álarezos bálon. Szabad-e tudom, hegy milyen jelmezben ? Számíthat hallgatásomra.

— Nem mondhatom meg előre — válaszoló Harald, — mert mindeddig eszein ágában sem volt még, ho<ry álarezos bálra megyek. Külöubeu addig meggondolom maga mat.

Ekkor Bergen ur, lovakat ^ábrázoló vázlatokra tette figyelmessé Haraldot, melyek az átelleni falon függtek.

— Tekintse meg majd egyszer a wild- bergi ménesemet — mondó ő. — ügy érzem magamat itten, mintha fogságban volnék, miután élveimtől meg vagyok fosztva. Még Nelson-omat is ott kellett hagynom, mely pedig páratlan newfundlandi. Különben az idő gyorsan elmúlik és remélem, begy ezen a néhány hónapon is nem sokára keresztül leszünk. Nézze, csak ott az első vázlat ábrázolja Nelsonomat.

Harald félénken tekintett körül. Azt hitte, hogy valahol megint Gizella képével fog találkozni. De fé'elme alaptalan volt; csupa ló- és eb-vázlat ok függtek a fal a neu ; még hire-hanva som volt ott valamely liölgy- arczképnek. Sőt még Íróasztalán sem voltak

oly kedves emlékek tálalhatók, melyek talán egy hölgytől származhattak volna. Olyan volt ez a szoba, miutha csak egy nőtlen ember laknák benue.

Midőn Harald a lépcsőkön halad, az öreg Maieu orvossal találkozók, ki éppen akkor hagyta el Be'gea urhölgy szobáját. Bergen ur ezt kiáltotta az orvos után :

— Véget éitek-e már a mi soi-disant patiensünk «ábrándjai ?

— Nem ábrándok azok, Bergen ur— válaszolta az ör*‘g orvos, — az ön neje heves lázban fekszik. Véleményem szerint legjobb lesz, ha csak említést sem tesznek előtte az álarezos bálról, mert attól tartok, hogy uj meghűlés után a betegség nagyon veszélyessé válhatik !

— Képtelenség ! Az orvos urak nagyon könnyen megadják magukat! Lehetetlen, hogy nem mondott volna le az álarczos-bál- ról. mert hisz éppéo végette halasztá el nyolez napra. Egészségesnek kell lennie — még p**dig minden áron ! A herczeg olyan barátságos hozzáuk. hogy lehetetlen visszautasítanunk jóakaró kérelmét; külöubeu szerintem legjobb orvosság ; a szórakozás. Boldogabb viszontlátásig, uraim !

— Tehát nincsenek idegbántalraai ? — kérdé Harald az orvostól, midőn az utru értek.

— Bergen urhölgy nagyon érzékeuy idegzettel bir. Betegsége csupán erős meghűlésből származik. Különben nagyon csodálom, hogy midőn beköszöntött nála a láz, nem hivott azonnal.

— De miért veszi oly közönyösen Berger nr, neje betegségét ?

lemmel volt ,s gz.fc tapasztal tu, hogy zöld almákból több uedvesség párol gotfc ki, mint a pirosakból, melye gyorsabban értők s felülnő "volt, bog az oly almák nedvességének kipár lgás nagyobb volt, melyekről a szár neri hiányzott és melyek sértetlenek marad tak. A szárak letörése tehát nem mu tatkozott károsnak a gyümölcs eltartó sara nézve. Ezzel egyidejűleg az irán is tett kísérleteket, vájjon a gyümölc természetes viaszhurának van e valam befolyása az eltartásra. E czélból a almák egy részét, alkohol és aetherke verékkel bedörzsölte és azután higitol kali lúggal és vízzel lemosta. A viasz hm kokból ily módon megfosztott almái öt százalékot, veszítettek párolgás álla su'yokból, tehát, sokkal többet, mini sértetlen állapotban.

Bő termés után elegendő hely hiá újában az almákat gyakran egymásra szokták rakni, a mikor szalma és ho mok közé helyezik. Erre vonatkozólag is tett Sorauer kísérleteket, a menynyiben négyféle almát üvegharaugok alá részint sun az homokba, részint sz.Jmáha rakott. E kísérlet alapjár: arról győződött meg, hogy a szalmák i, vagy szecskába való helyezés kevésbé ajánlatos. Igaz, hogy a gyümölcs nem rohadt, de könnyebben összefonyadt, mint a pinczében szabadon kiterített almák s szaguk egy időre az átnedvesedett szecskától kel lemet len dohos volt. A száraz levegőjű homokba helyozés legkedvezőbbnek bizonyult. Az almák rendkívül friss kinézésiiek és igen jó j izü*k maradtak. Vízveszteségük alig' képezte felét a szabadon elhelyezeti almák vízveszteségének s penész alig mutatkozott, egynéhányon igen kis mértékben ; miután a rothadó példányok itt az egészségeseket meg nem támad halják. Horpasztott példányok, melyeknek héjjá és viaszhurka különben sértetlen maradt, szintén nem mutattak nagyobb rolmdási hajlamot, mint uz egészségesek. j

Végül még selyempapirosba is bur-j költ almákat, melyeket száraz szobában j és a pinczében szabadon fekvő almák melló rakott. A papirosba burkolás esak a száraz szobában mutatkozott előnyösnek ; a pinczében a papirosba burkolt almák minden édes helyen pe• í nészgomba csirái képződtek sokkal nagyobb mérvben mint a be nem bin költ almákon. Ez utóbbiak közül azok kezdtek leghamarabb rothadni, melyek a kisérlet kezdetekor legérettebbek é- leg-