Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 84. szám

Esztergom VII, évfolyam 84. szám. Vasárnap, 1885. október 18-án. “~———— “ ' f Városi s megyei érdekeink közlönye. MsG.IKI.ENHC HETEN KI NT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR; ®génz évre .................................................6 frt — f él évre............................................ • 3 t — n egyedévre..................................................1 . 50 Egy szám éra 7 kr. SZERKESZTOSEG: Szent- Anna-utca 317. hővé lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ^ZÉCHBNl'TÉR Iiotií u hivatalos 8 n magén hirdetések, a nyílttérié szánt, köa- leinények, elölizetési pénzek és reelainiíKsok iutózeiidok. HIVATALOS IMRDIOTtóSEK : 1 szótól 100 szóig _ frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁN Hl UDETÉSRK megállít,[mdás szerint lehető legjután yosald)uit közöltetmrk. NYIÍilTIÜLi sora 20 ur Szent-lstván ünnepe, (Az országgyűlés előtt.) Szent-lstván szülővárosának az ősi Esztergomnak tudomásul kell vennie minden aprólékos részletet, arai az elöő magyar király cultusára vonat­kozik. Ilyen érdekes részlet az, hogy egy országgyűlési képviselőnk a napokban az országgyűlésen interpellácziót in­tézett a miniszterelnökhöz s a cultusz- miuiszterhez Szent-ístván ünnepének országos ünneppé tétele ügyében. Az interpelláció fölvetésekor föl­merült ellenvélemények nyomban ala­kot is öltöttek néhány észrevételben, melyeket olyan jellemzőnek tartunk, hogy nem hagyhatjuk ki czikküuk ke­retéből. Az interpelláló Komlóssy Ferencz volt, kinek ultra antisemitismusáért ugyan sohogyse lelkesedünk, de a Szeut István cul túsza érdekében mos­tani felszólalásáért mégis hálával tar­tozunk K o ip 1 o s s y Ferencz interpellaczi- óját indokolva, azzal kezdte, hogy Ma­gyarország fönnállását szt- 1st ; áimak köszönhetjük. T h a 1 y Kálmán közbeveti, hogy Árpádnak köszönjük ! Nem kell meg­hamisítani a történetet! (Zaj és de­rültség.) K o m 1 ó s s y, mint a „mérsékelt ellenzék antiszemita párt tagja“ (Nagy derültség) kötelességének tartja meg­kérdezni, hogy minő állapotban van jelenleg az István nap törvényhozás utján nemzetivé tétele ? Csodálkozik a fölött, hogy a kormány ez irányú tö­rekvéseinek azon a czimen szegültek némelyek ellene, rniutáu ők a szente­ket nem imádják. T h a 1 y Kálmán ismét közbeszó­lal : Bizony nem: (Nagy derültség.) Komlóssy: a ház derültsége | között tettein számrehányást a minisz­tereknek, hogy szt-István napján miért járnak Ozteudóbe, s a külföldre ta- ' nulinány utakra, midőn itthon volna tanulmányozni való : a vidéki tanítók nyomorúságos helyzete. T r e f o r t Ágost : Azokat úgy is ismerem ! (Derültség.) Komlóssy B’ereucz : Ennek kö­vetkeztében a következő interpellácziót terjeszti elő : Tekintettel azon kegyeletre, mely- lyel a magyar nemzet a keresztén magyar állam megalapítója szt-István, első apostoli királyunk emléke iránt viseltetik, amely magyar állam néhány év múlva ezredéves fennállását ünnep- leudi; tekintettel továbbá arra, hogy egy általános nemzeti ünnepnek a törvény- hozás utján való behozatala a haza ! polgárai között való solidaritás érzeté­nek ápolására, s ekkép a magyar állam­eszmének megerősödésére lényegesen be­folyna ; s tokintettel végül arra, hogy más czivilizáit szabad nemzetek is történel­mük legkiválóbb eseményeinek évfor­dulóját általános nemzeti ünnepként ülik meg : Kérdem a t. miniszterelnök urat, mint 'belügyminisztert, és a t. vallás és közoktatási miniszter urat: vájjon szándékoznak e, s ha igen, mikor, törvényjavaslatot beterjeszteni az iránt, hogy szt-István király napja általános nemzeti ünneppé deklarál- tassék. F3gg*lék méltósággal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott, a jelölt tanintézet, az esíter- gom városi kereskedelmi testület, és az ezen nevű kereskedelmi és iparbank egye­sület képviseletében szerencsések vagyunk méltóságod üdvözlésére örömmel megjelenni és a legmélyebb tisztelet tiszta érzésével üdekiváuataiukat és hódolatunkat bemutatui. (Székhelyi gróf Majláth György ünnepélyéhez.) Múlt számunkban közöltük gróf Maj­láth György főispán ur üdvözöl tetésé- uek eseményszerű ünnepélyét. Lapunk szerény terjedelménél fogva azonbau négy szónoklat szövegét kénytelenek voltunk mai számunkba hagyni. Az üunepóly leírásának teljessége végett közöljük tehát a következő szónoklatokat. (A reáliskola, az Iparbank s a Kereskedelmi Tár- snlat küldöttségének szónoka, Dr. Feiehtinger Sán­dor kir. tan. ur a következő szónoklattal üdvözölte a főispán arat :) Móltóságos Gróf sász. kir. kamarás, megyei főispáu ur! Midőn Esztergom megye és városuuk kö­zönsége öáömtelt érzéssel fogadja méltósá­godnak a polyitikai pályán szerzett érde­meinek jutalmául a magyar magas grófi rangra és a főrendiház örökös tagjául való legkegyelmesebb királyi kiueveztetését ; Esz­tergom szab. kir. városnak reál tanodája ugyan ezen nevezetű kereskedelm és ipar- bank egyesülete, valamiut a kereskedelmi testület is és azoknak minden egyes tagjaik kik egyúttal szerencsések méltóságodnak atyai bölcs kormányzása alatt élhetni és a közügyek terén a közjóiét előmozdítására való fáradhatatlau törekvéseinek hálás szem­lélői és tanainak lehetne ez átalános és köz örömben kegyeletes tisztelettel részt vesznek. Ezeu mélyen érzett örömnek és felséges koronás királyunk iránt viseltetett liodoló háladatosságnak kétségtelen kifejezést adók, — hogy méltóságodat szeretve tisztelt me­gyei főispánunkat az említett díszes kettős Határtalan háladatossággal viseltetik mél­tóságod iránt városi reáliskolánk, mely előtt örökké feledhetetlen marad méltósá­godnak a magas kormány előtt tauodáuk érdekében és javára kifejtett sikeres tevé­kenysége és pártfogása. Valamint büszkél­kedve emlékszik meg az Esztergomi keres­kedelmi és iparbank azon közel múlt szép időre midőn méltóságod Esztergom megyei főispánságáuak első éveibeu egyesületi tu­lajdon házuuk alapkövének letétele és azt követi ünnepélynél fényes jelenléte, magas személyiségének és politikai kittünő állásá­nak tekintélye által intézetünk emeléséhez és felvirágzásához járulni kegyeskedett. Miért az idő rombold érczkeze soha sem iesz képes Esztergom városa és vidéke há­lás lakosainak sziveiből kitörleui azon mé­lyen gyökerezett szeretetet, melyet méltó­ságod szelíd és kegyes modora, ‘nyájasság­gal párosult tett erős buzgalma, törhetlea hazafisága, polgári és haza fiúi erényei, va- lamiut egyébb ritka örökség gyanánt nagy emlékezetű dicső őseitől méltóságodra át szállott jeles lelki tulajdonai által, azokba öuteui tudott. Fogadja tehát kegyesen méltóságod ez ünnepélyes alkalomból állandó ragaszkodá“ suuk, hálás tiszteletünk és Ő3ziute örömünk szívből fakadt kifejezését; és méltassa ezek után is magas kegyeire — a városi és vi­déki polgári elem mivelődésére irányuló ta­nintézetünket, szerencséltesse hathatós párt­fogásával az esztorgomi kereskedelmi testü­letet, ás a virágzásnak induló kereskedejmi és iparbank egyesületünket, melyek után teljes szivünkből kívánjuk, hogy a mennyei gondviselés méltóságodat, felséges kirá­lyunk és a haza hiv szolgálatára, öcsi csa­ládjának dicsőségére és őrömére számos éveld" tartsa, éltesse. Éljen. Az „Esiter^mésVidéks“ tárcája. Pnviaesia. Már akárki mit beszéljen, (A beszéd csak szó fia !) Nincs kedvesebb, áldottabb hely, Miut a hű proviuczia. Az ember itt békében él S járva is csak helyt marad : Pipázgatva nézegetjük, Hogy a világ mint halad. Szép a mozgás, szép a pezsgés S hogy’ hódit a munka, tett! Ám a dolog strapáczió S unalmas az egyszeregy. Eltátjuk a szánkat szépen, Áhítozunk nagyokat ; (Tátott szájba — régi mondás — Beröpti! a sült galamb.) Várjuk hát a sült galambot, Mig a száukba beröpül : A jó ég a várakozást Adta nekünk gyönyörül. Majd jön idő, fraég joui kell“ Mint nagy költőnk mondaná, Várjuk csak a jobb időket, Időnk bőven van reá. Egykor, egykor ! Érjük csak meg A jövendő századot: A mi most csak csetlik-botlik, Egyszer-akkor menüi fog. Egy-egy század elég lesz rá, S felszikkad az uteza-sár, Hosszabb lesz a tudomány és Rövidebb a csizmaszár. Épülünk is, szépülüuk is, Lesz jó reud meg tisztaság, Pálinkabűz nem nyomja el A virágok illatát. Botrányosat, uudoritót Nem látunk akkor soha, Alacsonyabb lesz a börtön, Magasabb az iskola. Pletyka helyeit cselekedünk, Tetté lesz a könnyű szó, S nem kártyával, de eszmékkel Áll elő a kasziuó. Ám addig is, mig ez meglesz, Mig ez mind, mind végbement: Aludjuuk jó vidékiek, S hortyogjuk át a jelent! ENDRŐDI SÁNDOR. (Mutatvány a Művészeti Szemléből.) A hatvanas évek vége óta, mintha köd ölte volua meg szépirodalrouukat, elsötéte­dik rajta minden, ami arra emlékeztet, hogy — nemzeti. Mintha a kozmopolitizmus dere csípte volna meg. sem hangja, sem alakja nem a miénk és őszinteségének háánya bántón jut­tatja eszünkbe azt a jellerazetességet és plaszticzitást, melyek költészetünknek az ötvenes években kiváló tulajdonságai vol­tak. És ha ép az ötvenes évek költészeti al­kotásaival kell összevetnünk mai költésze­tünket, bátran mondhatjuk azt is, hogy a történelmi fejlődés folytonossága látszik benne megszakadni. A magyar versforma, a helyett, hogy Petőfi és Arany nyomain tovább-tovább hóditana, mindinkább több tért enged a nyugati versalakoknak és poési sülik nyelve, a helyett, hogy tovább is eljárna erőt és' üdeséget meritek a nép nyelvéhez és a történelmi nyelvhez, hovatovább egy olyan nyelvet alkot magának, mely a közönséges hirlnpirói uyelvtől csak uagyou kevésben fog külőubőzni. Kirívóbb lenne a jelzett fordulat, ha apróra szedhetuok azokat az eszméket, me- j lyeken a hatvanas évek költői lelkesedtek és szembe állítanék azokkal, melyek a köz- vetetlenül titánok élő nemzedéknek adnak inspirácziót. Óri isi a különbség és a kettő . között fekvő nagy utat nem a kiküzdött politikai szabadság s nem a visszanyert állami füg­getlenség nagy aktusa tötti be, —- hauera ott vannak egymás mellett : a gondolkodás nemessége, a történelmi tradicziók és jogok tisztelete, a múlt ismerete, a joleu vágyai­nak distiukcziója, ízlés, erkölcs és miud ezek fölött valamelyik aesthetikai irányelv uralkodása. Nem irodalmi pártokat értünk ez utóbbi alatt: ez egynek most sem vagyunk híjá­val, hanem értjük a költői felfogás közös­ségét, mely költői iskolákat teremt. írói felekezetek nélkül szűkölködik mai irodai*- inunk. Aesthetikai meggyőződések és hitvallások nélkül dolgoznak Íróink ; a mit írnak, azt a pillanat benyomása, a kedélyhangulat sze­szélyes alakulása szeriut írják meg. Vannak költőink, kik egy-egy nevezete­sebb mű inspirációja alatt hol az idealis- raus, hol a uaturalismus karjaiba dobják magukat, szégyeuletesen bizonyítva, hogy uem tudnak egyebet, mint épen irui, a szó fizikai jeleutményéuek értelmében. Innen vac azután, hogy általában te­kintve szépirodalmunkat, a benyomás, me­lyet a legmélyebbre ható vizsgálódás utáu is gyakorol, nem maradandó. i Fiatalabb Íróink közül alig vau .egy-kettő, kinek egyéuisége is belevósoduék munkájába és jellemzetes képet adna költészetéről. Ritka közöttük az, a ki mást is adna fan­táziája csapongásainál és nemcsak kedélyün­ket érintené, de megtermékenyítené értel- I m üuket is.

Next

/
Thumbnails
Contents