Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 79. szám
Ha valakinek szőlőmalma még nem lenne, még most mindig hozathat ; de már a meghozatalt tovább nem igen halaszthatja. — A szőlőmalomnak még mindig vannak ellenségei, kik a törést vagy a tiprást többre becsülik. — Aszúk és egyáltalában érettebb szőlőnél a tiprásnak van is jó befolyása a bor minőségére, de közönségesebb és rendes czukortartalmú szőlőnél a malom, úgy a munka minősége, mini gyorsasága által mindenesetre megérdemli az alkalmazást. Finomabb vörös- valamint fehér borok készítésénél a bogyozórosta ma már elkeril!hetlen ; ki még ilyent be nem szerzett, szerezze be mielőbb, Kollerich gyárából szintén mindig lehet kapui. Ha pedig már ilyen rostánk lenne, azt kőporral vagy homokkal tisztogassuk meg az élegült fém- felülettől. Rendbeszedjük az erjesztőcsöveket, kotyogókat s ahol kell kijavíttatjuk ; szintúgy átvizsgáljuk a sajtót, malmot s vörösborterjesztő káczifc s egyéb készülékeket., hogy azokkal szüretkor semmi bajunk se legyen. Es miután nem képzelek okszerű bortermőiét mustmérő és hőmérő nélkül, ajánlom, bogy akinek még nem lenne — szerezzen be egy jó hőmérőt az erjedési helyiség hőiuórsékének világlatban tartása végett, valamint egy jó mustmérőt, hogy tudja legalább milyen mustja van évenkint s mily bort várhat termése után. Legjobb a Piliitz-féle mustmérő ; de ez drága s 4 írtba kerül ; a klos- terneuburgit azonban mindenki beszerezheti 1 frt 20 krórt s ha végre nem is pontos ; de a többieknél a Pillitz- és Haas félétől eltekintve — mégis jobb és pontosabb. MOLNÁR ISTVÁN. A keresztény vallás. Az ó világ elenyészett. Minden alaki tökélye és külső pallérozottsága mellett is vesznie kellett ; mert Cicero és Aristoteles társadalma az anyagi küzdelem szülte önzésen s az élet fényéből kifejlett dölyfön alapult. Alig múlt el azonban egy emberöltő, mi óta Cicero a munka megalázásával és annak lealacsonyitásával kimondotta az antik bölcsességre a tönköt, megjelent Jézus Krisztus, Isten fia, hogy a munkáról elhárítsa a szégyen bélyegét, hogy azt szabaddá tegye és megszentelje, hogy azt érkötési rendeltetésének visszaadja, hogy a becsületes munka pályáját a szellemi megváltás és anyagi uralom méltóságára, az élet imájának, az Isten tiszteletének jelentőségére emelje. És ezzel megvetette a munka czivilizáiori hatalmát, mely uralom a természet fölött, erkölcsi emelkedettség és folytonos haladás a szellem s anyag terén egyaránt. Jézus religiója visszahelyezte a mun kát erkölcsi rendeltetésére s azt egy folytonos imádság erejével ruházta fel, midőn : a) az Istenhez mint legmagasabb czéljához vonatkoztatja. Istené az élőt, ennek minden mozzanata az ő dicsőségének kinyomata legyen ! A földi törekvésnek természetes határt szab a halál. A legnagyobb buzgalma törekvés, a legügyesebb kar, a legnagyobb lángész munkája csak tö redékes marad ; kiki csak részleges vívmányokkal válik meg az élettől. Vájjon a halál mindennek vége? Aki e kérdésre igennel felel, az egyben min den emberi törekvés czéltalanságát ál litja. Meddő minden munka, hiú minden fáradalom ; az élet egyedüli helyes megoldása, a megsemmisülés. De ime előáll a keresztény vallás, és azt tail Úja., hogy az ember valóján oly czélra törekszik, melynek elérésére az élet csak előlépcsőül szolgál. A törekvés a Haláron innen van, annak elérése azon túl. A teljesülés, a megoldás az örök valóság feladata. Nincs azért elveszett élet, nincs hasztalan törekvés ; egyetlen egy törekvés is az örökkévalóságban találja megoldását; a legcsekélyebb munka is jutalmát Istennél találja, kinek dicsőségére vitetett végbe. Hiú im azért minden fáradozás, mely pusztán az anyagi érdekek fejlesztése által akarja elérni a népnek boldogságát ! Boldogság és elégedettség anyagi jók árán meg nem szerezhetők. Csak azon szív lehet nyugodt és boldog, mely békéjét Istennél keresi. Keresni fogja az ilyen is a föld javait, de rajtok csiiggni uem fog. Dolgozik és serényen munkálkodik ő is ; de csak azért; mert írva van ; „arczod verítékével fogod keresni kenyeredet“ ; és „aki nem dolgozik uee-yók.w És midőn minden óhaja és törekvése: keze minden munkája Istené, egyben mindenét Isten adományaként tekinti. Tudja, hogy e föld fáradni inns munka tere ; de tudja azt is, hogy gyümölcsét nem itt, hanem ott szedi. A kereszténység Istenre viszi a mun kát annyiban is, amennyiben annak kötelmét, Isten parancsára vezeti vissza ; másrészt annak sikeréért Isten áldására utal. A kereszténység követélménye szerint az embernek folyton munkásnak kell lennie. Isten dicsőségéért Leli törekednie, gondoskodnia és dolgoznia : de minden munkája meddő marad, ha buzgó alázatos ima, önmegtagadás és szeretetteljes áldozatkészséggel nem esdi le verítékére Isten áldásának termelő harmatát. Fájdalom ! mindkettőről oly könnyen megfeledkezünk.. Látjuk nagy tömegét azoknak, kik tétlenül és renyhén állnak, a helyett, hogy folytonos munkálkodás által töltenék be hivatásukat. De látunk olyakat is, kik bátran és kitartóan küzdik az élet küzdelmét: de hiányzik bennök a keresztény tevékenység hölcsesége, az ima, az önmegtagadás szelleme. Innen az erők túl Be csü!ése, az örrós kapzsisága : innen az elégedetlenség, a kétségbeesés, midőn a megfeszített munkásság gyümölcsléién marad; innen a kölcsönös irigység, meddő verstMiygés, a szeretetlenség, mik sokszor a legnemesebb törekvéseket is meddőkké teszik. Minden elveszett, a hol az ember csak önmagát keresi ! b Ha a munka a társadalmi haladásnak egyik főtényezője, a kereszténység a munkának ebbeli jelentőségét a legmagasabb fokra emelte, midőn beléje oltá annak két leglényegesebb emeltyűiét : a szabadságot és a szeretőiét. Minden haladásnak, mind a szellemi, mind a közgaz .asági életben, egyik alapja a szabadság, mely midőn az egyéni erőkifejtésnek megadja a maga lehető széles jogalapját, a társadalomban a jogos versenynek biztosítja útját, melyben — azt helyesen fölfogva, — van az emberi erők diadalának mezeje ! de alapja van a szeretetheti is, mely az emberek oly egyesülését létesíti, melyben mindenki embertársa érdekében épen úgy gondoskodik, mint önmagáról. Urunk a mennyből lehozta a földre i szabadságot. Az emberek mindanyi- nyian tagjai egy nagy családnak, mely nek atyja az Isten. Mindenki születésével magával hozza a természet koio- iiáját. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk és természetünkben egyenlők. Kiki Isten képmását hordja balhatatlan lelkében, s mindenkinek veleszületett joga, szabad és szakadatlan munkásságával Dt,mii dicsőségére munkálkodni itt, hogy elnyerhesse fáradozása jutalmát ott. Szent hitünk szerzője a menyből lehozta a szeret,etet. „Arról ösmereude- nek meg az emberek, hogy lauitvá- nyaitn vagytok, ha szeretitek egymást.“ Ebben van a keresztény vallás főnsé- ges hagyománya, s ebben uyilványul társadalom-alkotó és fen tartó ereie. Csak a szeretet oldhatja meg és közvetíti szerencsés sik kér re! azon nehézségeket, melyek az emberi nem szolidaritása és egyediségi jogköre közt bonyolultak. És ha majd az ellentétek közt mindig élesebb lesz a harcz és mindig távolabb fog állni a megoldás lehetősége; az uralgó testi és lelki nyomor, az eíhagyatottság közepette ki fog gyuládui a keresztény eharitasz tüze, mint, hogy az odaadás erejét, az áldozat hatalmát kifejleszsze. A szeretet művei újból közelebb fogják hozni egymáshoz a megoszolt emberi sziveket, és elliári ttatnak majd azon mesterséges akadályok, korlátok, melyeket az önzés és kevélység emeltek. És a regeneráció e munkája nem lesz-e az emberhez méltó munkásság? és a kik, lelkűkben a keresztény heroismussal, egy jobb világ érdekében a szeretet müveit végezik, nem e azon munkálkodnak, mi a keresztény élet praktikus kultusza, a munkás élet oly imája, mely az örökké jó Istenhez, a szeretet örök kútfoirá- sához oly méltó? BENDE IMRE apát. Esztergomi levél. (Szüreti világ.) Szüreti örömeket aranyoznak meg a másod virágzást teremtő ősz nyájas sugarai. Az esztergomi kies hegyek beszédesekké válnak s a philloxéra országa szokatlanul meg népesedik. Nótás lányok, csintalan legények és mustos szájú gyerekek vagdalják le a pompásan megérett szőlőfürtöket s hordják egy olyan nagy kádba, melyben különös szólót jár az egész komoly kedvűnek született András bácsi. A mézédes must vastag sugárban folydogál ki egy másik kádba, honnau fáradatlan ficzkókkal szedegetik ki a csöndesen dolgozgató vinczellérek. Ezalatt a házi kisasszony (a kinek az ajka ilyenkor megszaporodott czu- kor) nagy sürgéssel-forgással térit föl a présház egy kis szobájában ozson- nára s inig a papa árgusi szemekkel méri végig munkásait, addig a main* s jövőre összes állomásain és őrkázuibau ilyet szándékozik alkalmazni. Csupa gyakorlati tárgyak. íme a többiek : az aczéllemezbol készült, teljesen zajtalan gördülő ajtóredőnyök, melyek a lánczhidat építő angol Hark egy rokonáuak találmánya s szabadalmát Magyarországra kizárólag Árkai bírja s ugyanő állítja ele a hullámzó tető és mennyezet lemezetet, a saját találmányé zajtalan és léghuzammentes gumós és könyökcsukós ablakzárókat; az építési ipar legújabb vívmányait, az angol sys- tema utáu készült tolóablakokat szellős fa- redőnyökkel (felső szárnyai alant forgatás által ujithatök és zárhatók) szinté« kizárólag Árkai, állítja elő s ezekhez csatlakozik a bútor- és épület- vasalási tárgyak óriás tömege, melyek készítésben Árkai szaktekintélyek áliitása szerint, hazáukbau az első helyen áll. Nem unja még asszonyom ? Csak kevés mondanivalóm van még bátra. Árkai 14 év előtt kezdte meg üzletét a legszerényebb alapon s kitartó szorgalommal és ügyszeretettel oda vitte, hogy ma már saját mtíte- lepén, mely berendezés tekintetében az országban határozottan a legelső, 140 — 150 munkással dolgoztat. Műtárgyai mintáit és rajzait elsőrangú művészek készítik, de a legtöbbet a derék magyar iparosnak nagy- tehetségű és művelt fia, Aladár szolgáltatja, ki fiatalságát tekintve (most végzi a középiskola 8-adik osztályát) a téreu valóságos tünemény. Végül arról adok számadást, bogy a kiállításon Árkai műtárgyait, a király trónörököspár, a királyi család tagjai, a külföldi fejedelmek és előkelőségek kiváló figyelemben részesítették s számosán teltek nála vásárlást vagy megrendelést ue mcsak idehaza, hanem Anglia-, Francziaország-, a Hollandiából sőt a tengeren túl Amerikából, Ausztráliából (Melbeurn) és Cochinchinából is, ami e tárgyak jóságát és mtíbecsét eléggé igazolja. S ezekben számot adtam a megismerni kívánt kiállításról ; remélem, ki van engesztelve és megbocsát; — tehát, asszonyom a legközelebbi visszontlátásig. BOLYONGÓ, (Az életből.) Tegnapelőtt mig mindenki kezet fogott vele s szívesen viszonozta köszöntését, de tegnap óta már azok közé tartozik, a kiket tisztességes ember nem szokott észrevenni világos nappal. Néhány óra alatt semmisült meg örökre. Meg kellett válnia régi iró asztalától becsület nélkül, hivatalnok társaitól collégi álitás nélkül s a hivataltól bucsuzás nélkül. Becstelenül lépett ki s hazavitte azt a nehéz gyalázatot, mely alatt még a férfi vállalt is összeroskadualc. Hát még a gyönge uőké. Villámcsapás sújtotta a családot. A hol azelőtt az elsők voltak, ott legutolsókká váltak, a hói azelőtt, ragyogtak, ott most halálos ítéletet mondanak róluk. A társadalom kérlelhetetlen statáriumot tart azok fölött, a kik közül valaki elbukott, s szívtelen Ítéletét rá olvassa az ártatlanokra is, a kiknek azért kell elbukuiok, mert, a családfő btíuéuek átka átszarmazia a bfíuteleu hozzátartozókra is. Annyi sikkasztót ismerünk már, hogy egy gyei több vagy kevesebb uem is számit. Ezek az összetörött emberek előttünk vétkeznek s előttünk semmisülnek meg s mi az igazi részvét könyvéből uem olvassuk ki rájuk a mentő szózatot. Szegény kenverű ember ne törekedjék magasra. Maradjon csak lent, mélyen lent a mindennapiak között, akik szinte vétkeznek, ha gyermekeiket rajongóan szeretik, mert akkor kezdik érettök elkövetni a bűnt. Az estélyek egyik ünnepelt jelensége tegnapelőtt még az általános tiszteleté, tegnap már az áldozatok iráut érzett részvété volt. Elbukott ártatlanul. A tragicum megrendítő hatása ép abban nyilatkozik, hogy azokat is sújtja, akiknek mindössze az a bűnök vau, hogy ahoz tartoznak, a ki elbukik. A mohó beszédű közvélemény elitéli miu- dannyiokat s nem ismer kíméletet. A családi szentélyt összerombolja s kígyót, keres a galambfészekben. Megsemmisülve hagyták el diadalaik legszebb emlékeit. Megszégyenülve és összezúzva távoztak. A vádlott itt maradt, mert a törvény is büntet, nemcsak a társadalom. A törvény tárgyilagos. Sikkasztottál. Bűnhődjél. De a társadalom átaíánosit s azt mondja ‘ Si k ka sztol tat ok. B ü n hődjet ele. Mod tu dráma a modern életből. A nagyzás kóros betegsége okozta a romlást, a nagyravágyás s a szegény kenyér között vívódó harcz okozta a btíut, moly elsodorta a.,okat is, a kik ártatlanok. ítéljünk bármiként is a sikkasztó felett, de kegyelmezzünk meg azok emlékének, a kik ártatlanok s a kik már uem járhatnak többé fölemelt fejjel közöttünk, mert a család fejére a gyalázat köveit dobálták. A sikkasztó nevéből statisztikai adat lesi, de hozzá tartozói áldozatokká válnak, a kiket nem szokott nyilvántartani a statistika. Végzetszerű büohődés sújtotta a szerencsétlen embert, ki már évek óta a kártyajáték izgálmában keresett valamire feledést. Ez a valami a lelkiösmeret volt, mely mindenhoví vele járt s nem engedte, hogy az öröm vagy boldogság serlege az ajkaihoz érjen. Visszarántotta épen akkor, mikor az apai örömek a diadal tapsait hallották s azt mondotta : — El fogsz bukni gyalázatosán ! A kik most meleg kezet nyújtanak ueked, azok nemsokára hideg követ fognak dobni emlékedre. És a hol most örömet arathatnál, ott az aggod lom keserű gyümölcseit találod. Ez a szózat megvalósodolt. Egy elbukott emberrel töbo vau a társadalomban. A kik vele buknak, azok egy kétségbeesett asszony meg egy zokogó lány, ; Ezek fölött is napireudre tér a társadalom ; szívtelen ítélete s megbólyegzi őket, mert azt a nevet viseiik, mely ki vau törülve a becsületes emberek könyvéből. Mentsük föl ezekei a mi itélőszóktink előtt, j mert nem vétkesek, még csak uem is vádlottak, hanem csuk szereucsétlenek, végtelenül szerencsétlenek, a mi sokszor keserűbb a vétek meg n sújtó vád átkánál. AUCUN.
