Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 75. szám

életünknek, a inrga előnyeivel és fr gyatkozásaival. Ezen előnyök leheli továbbfejlesztése, a szükségesnek mű tál kozó új irányok fölkarolása álla is, a kitüntetett hiányok orvoslása ál (alános közgazdasági érdek, amoli azonban csakis a pénzintézotok öntu datos, váll 1 vetett közreműködése álfa elégíthető ki. Az újabb időben Európa-szerte vég bemenő gazdasági átalakulás hazául viszonyaira sem maradt visszhalá: nélkül. A gazdasági bajok a kielégi lést kereső., de kielégítő?ükét még meg nem talált gazdasági érdekek által tá masztotl, egész Európában egyeteme sen nyilvánuló mozgalomban a hitel- szervezet és a bi tel ügy kérdése ál előtérben. A létező intézmények kriti­kájának eredménye részint azok ki non clógitő voltának konstatálásában, ré­szint pedig az új alkotások egész so rúnák javaslatában nyilvánul. Ezen mozgalommal szemben hazai pénzintézeteink nem állhatnak tétle­nül. Mint nem pusztán magán, hanem közérdek kielégítését kereső intézetek föladata alkalmazkodni mindazon igé­nyekhez, amelyek e mozgalomban álta bános szempontból jogosultak, viszont -azonban nyomós szavukkal, a tapasz­talat és a hitelélet Ismerete által meg- •érlelt Ítéletükkel közro kell hatniok az ezen mozgalom általános szempont­jából jogosulatlan irányzatainak vissza­utasításában. A létező hitelszervezőt' nők a mutatkozó új igények által kí­vánt továbbfejlesztése és kiegészitó-e természetes mádon -csakis a jelenlegi hitelintézetek közmnűködó e által fo ganatositható, mert azok képesek és készek minden valódi közérdek fölka­rolására, egóozséges alkotások pedig csak a jelenlegi pénzintézetek támoga­tásával létesíthetők. A jelzett okok által támogatva, azon fölhivás intéztetett az általános kiállítás elnökségéhez, hogy nyújtson alkalmat egy pénzintézeti országos ér­tekezlet összehívására, amelyen a hi­telügy és a hitelszervezet napirenden levő kérdései megbeszéltetnének. A ki állítás elnöke által a fővárosi és vi­déki pénzintézetek részvételével össze­hívott olőleges értekezleten a megöl dawdó kérdések egész sorozata vette (ott föl, amelyeknek tárgyalására ogy péi zintézeti országos értekezlet összo ; hívása szükségesnek nyilváníttatott. Ezen értekezlet által a pénzintézetek ; országos értekezletének összehívására egy olőkészitő-bizottság küldetett ki. J Egy egészséges és minden jogos ér­deket fölkaroló hitelrendszer megbe­szélése méltó, de ki nem menthető tárgya egy országos értekezletnek, A megtartott előzetes értekezletokon épen ezért vettetett föl azon eszme, hogy a jelenlegi hitelszervezőt továbbfej losztésének eszközlésére, hi tol intézeteink érdekeinek figyelemmel kisérésére, tá nógatására és ahol kell, védelmére alakíttassák egy pénzintézeti központ, mely mint állandó közeg teljesítené mindazon föladatokat, amelyeket a csak időnként összejövő értekezletek ma­gukban nem oldhatnak meg. A pénzintézetek ezen központi közo- gének, legyen annak n-vo pénzinté­zetek egyesülete, pénzintézetek köz- ! ponti képviscleto vagy más, kettős föladata volna, mindkét föladata azon- i bau koz/rdekü. Az egyik a hitel ügy továbbfejlesztése a jelenlegi alapokon, megbeszélése és tárgyalása a fölme­rülő javaslatoknak, a közvéleménynek | tájékoztatása a koronként napirendre I kerülő k-ói(lések felől. A mámk a hi ' telintézetek érdekeinek figyelemmel ki­sérése, támogatása a, kormánynál és törvényhozásnál ; az egyes intézeteiknek nyújtandó útmutatás, közös érdekű megállapodások kezdeményezése, az összes intézetek vagy azok egyes ré­szeinek előnyére a fölmerülő szükség­hez képest. A megtartott olőértekezlct ilyen központ létesítését, mely az összes többi függő kérdéseket a saját szerve- zete útján tárgyalhatná., szükségesnek találta és kimondotta azt, hogy ezen k< rdés tárgyalására az összes magyar­országi intézetek közös értekezletre hí vandók össze. A határozat végrehajtá sávul aláirotfak bízatván meg, bátrak vagyunk a fpénzintézeteket a f. évi s/ept. hó 28 án d, e. 2 órakor az országos kiállítás területén a hangver­seny-teremben tartandó országos érte­kezletre meghívni. A pénzintézetek or­szágos értekezletének egyetlen tárgya a magyarországi összes pénzintézetek részvételével 'alakulandó pénzintézeti egyesület alakításának megbeszélése, illetőleg ezen intézet alapszabályainak tárgyalása, azok elfogadása esetén az egyesület megalakítása és a választá­sok megojtése. Van szerencsénk ennélfogva az esz­tergomi pénzintézetek igazgatóságát fölhívni, méltóztassók t. évi s/ept. hó lóéig nyilatkozni, vájjon hajlandó-e az országos értekezleten részt venni. Ezen esetben kérjük a bejelentést és képviselőinek megnevezését, akiknek a részvételi jegy és a részletes pro gramm meg fo küldetni. Az értekezletre kiküldött képviselők a, következő kedvezményben részesül­nek. 1. Kedvezményes úti jegyben, 2. Kiállítási belépti jegyekben. 3. Meg­kapják az értekezletről kiadandó tár­gyalási nyomtatványokat. A költségek fedezéséhoz minden résztvevő intézet öt forinttal járul. MOZAIK. (Karczo tatok.) A ír agyar főpapság egyik legro- kon.szenves“bb képviselőjét, a nagy szi- vű, a nerneslolkíí Major István érseki helyettest és püspököt fogja néhány nap múlva Esztergom jubilálni. Nem mint Major Istvánt, aki fényes egyházi rangjánál fogva messze kima­gaslik közülünk, hanem mint István bácsit, a népies Írót, aki valaha sok jót tett népszerű könyveivel, nópokta- tó közleményeivel s aki szivünkhöz igy még közelebb áll. Nagy sikerű ünnepély lesz, pedig senkiso panaszkodhatok azon, hogy he lefáradt volna a rendezés munkájába, Létesül az maga magától, csak a jelszót kellett kiadni s mint varázs­igére megtestesült minden óhaj, min­den vágy. Sokat fog mondani a vasárnapi ünnep, de még többet mond az az egybehangzó alkotás, az a természe­tesen létesült lelkesedés s az a min­den erőltetés nélkül való sorakozás, mely a jubileumot léfcositoni fogja. Máj er Islván püspök ur neve és lelko össze van forrva Esztergom há­lájával és szeretőiével. Irodalmi ünnep el esc lehal csak ked­ves ürügy ennek a hálának és szere­tetnek a kifejezésére. * Az eddig nyilványosságra került kö­zépiskolai síatist.ikai adatok azt mond­ják, hogy az iskolákban a jövő gonc- rácziók képviselőinek száma folytou-foly- vást gyarapodik. Nincs ennél lélekemelőbb kimutatás, De van sok komoly vezére/ik ki ró, aki elég tévesen, innen veszi az alap­hangot, mikor a szellemi in teli igen tű túlságos elszaporodása ellen az ifjúsá­got különféle pályákra küldi s szinte kárhoztatja azokat, akik a középisko­lákba lépnek. Hát nem itt kezdődik a baj. Hanem ott, t/hol a középiskola vég­ződik. A végzett gymnasisfák vagy realis­ták a legdivatosabb életpályákra özön­lenek. Olyanokra, melyekon már évek óta óriási a túl termés. A túl lengésnek s ezáltal mindenféle bajnak tehát ok­vetlenül be kell következnie. Hanem igenis kitűnő orvosiág lenne a folyton gyarapodó túl lengés ellen, ha a középiskola utolsó osztályait végző ér. t öbb tanuló ifjuuúgot országosan egyöntésű intelmekkel figyelmeztetnék a pályaválasztás fontosságára és statis- tikai adatokkal jellemeznék a túlzsúfolt vagy túlságosan elhanyagolt pályákat. Az érettebb ifjúság ekkor megtudná szívlelni azokat a pályákat is, melyek nem divatosak, de biztos jövőt kínál­nak s igy azután lassan-lassan meg­szüntetnek azt a legújabb szomorú ter­het, molyét a túlteugós proletárok gya­nánt növesztett az ország nyakára. Egy ötven-hatvan esztendős ezüstbe csavarodott ur érkezett hozzánk. Ele­inte azt hittem, róla, hogy phylloxera biztos, a kit a magas kormány huszonöt pengőforintos napidijjal hoznánk küld tarokkozni, később kiállítási propaganda« csilláiénak tartottam, a ki olőrelátha- ta ti an költségeket csinál, másfél hóna­pig uriasan éldegél, azután visszautazik és bead egy végtelen számlát; de végre is kisült róla, hogy az öreg ur olyan intézkedéseket csinál, melyek munkával járnak s igy nem lehet utazó biztos. Az öreg ur mindenekelőtt komolyabb pénzével. És újra kezdte mindennap a régi folytatást. Ha valamelyik rokon fátyolt borított a múltra s váratlanabb segélyben részesítette, ükkor az elkallódott ember nyomban inast fogadott, mert igy tisztességesebben pum- polbatta a világot. Az igaz hogy hónapos szobájában együtt bált az inasával, de olyan bolondok még mindig szép számmal vannak, a kik büszkék arra, ha egy grófnak hitelt nyujthatnak. Az ideiglenes inas, kinek az arczképe a rendőri hivatalokban igen ismeretes s aki csak nem rég érkezett haza hosszabb „útról,“ meglehetős egykedvűséggel nyújtotta át a grófnak egy harmadrendű ékszerkereskedő első hitelezését, a szimpla karpereczet, azu­tán szivarra gyújtott s pajtáskodó hangon igy szólott: — Nem kell neki. A gróf fölkaczagott. .— Hát olyan nagyravágyó ! <— Roppant becsületes lány az kérlek. — Ez szokott lenni a szegény szépek reklámja. — Azt mondta, hogy ki nem állhat lé­ged. — Áll lárifári. — Hát hagyd abba kérlek. — Fogd be a szádat Friczi. — De már csak azért se. Látod kedves te Inába is okoskodni vele. Te hatvan esz­tendős kipusztult gróf vagy, én pedig har- iniucz éves inas. Született szegény ember, akinek meg van az a szerencséje, hogy nem pusztulhat ki soha. — Micsoda szemtelen összehasonlítások ezek Friczi ? — C.-ak igazak. Látod öregem én ezen­túl tisztességes ember akarok lenni, mert beleszór tlem abba a szép lányba. — Te nyomorult pária ! — Csak nyugodtan öreg. Hazudtam neki nagyokat rólad, csak azért, hogy nekem liigvjen. — Elcsaplak alávaló. — Előbb fizess ki s add vissza a köl- csönömet. — Hát mit akarsz a kis boszorkánnyal ? — Feleségül akarom vermi. — iNo majd kiegyezünk valahogy! Es a két gazember el kezdett kaczagni. Nem vetélytársak voltak, hanem közönséges zsiványok, a kik a közös prédán nem tud­nak egészen megegyezni. * Faust akkor szeretett bele Margitba, mi­kor templomba látta menni. Akkor legszeb­bek a lányok, mikor a templom küszöbét lépik át. Hisonlitauak az angyalokhoz, akik az istennel beszélhetnek. Imádságukba bele tudják foglalni legtitkosabb vágyaikat s boldogságáloTt olyan szépen tudnak imád­kozni. Az állítat óráiban még szebbek s mert olyan közel vannak az éghez, legra­gyogóbbak is. A mosóné lánya átlépte a templom kü­szöbét. Sohase volt szebb, mint ekkor. Fe­jedelmi termetét egyszerű, de tiszta ruha emelte ki. ap'ó fehér kezeiben szegény kis fekete imaköuyvet tartott, nagy fekete sze- moit merengve járatta körül s hófehér ar- czán az áliitat, fénye ragyogott. Holló haja dús hullámokban karcsú vállára és derekára om'olt s a milyen fejedelmi megjelenése volt, annyi gyöngédség áradt el rajta. Sok koronádon királynő születik a szegénység kunyhóiban. És a. művészek fejeclelemnŐket festenek róluk. A világ csak látja, ele nem ismeri őket, vagy igenis ösmeri s nem akarja látni őket. Köiinyen megszédülnek s elkáp- rázuak a maguk szépségétől és szegénysé­gétől s akkor azután lehanyutlannk az ég­ből, mint a bukott angyalok, mélyen na­gyon mélyen. Melyebbre mint mások, a kik nem olyan szegények még ha szerencsétle­nebbek is. * * * — Hát azután mit csinálunk a mamá­val ? — Nyugdijat adunk neki. — És miből ? — A miből eddig csöppent, ha nem om­lott. — Es azt hiszi a gróf ur, hogy a ma­mám elfogadja ? — Az az ő dolga. — De éu nem hagyom áiu el a sze­gényt. — Akkor ő se hagyja el magát. — A mama tegnap folyton sirt és kár­hoztatott engem. — Ez. már rendes divat galambom. — En nagyon félek gróf ur. — Minden menyasszony fél az esküvő előtt. És csakugyan megtartjuk holnap ? — Csakugyan. Becsületemre. Itt az ideje, hogy végre komolyan vegyem az életet s megalapítsam családi boldogságomat. A gróf hónapos szobája ajtaja előtt gú­nyos kaczagás hallatszott. — Szent Isten ki hallgatózik ? — Friczi a neveletlen, akit még ma el­csapok. — Tehát eljön érdem gróf ur? — Eljövök édesem. * Néhány perez múlva a gróf szemben ál­lott inasával, aki ördögi gúnnyal nézett cziiu- bo vájára. — Hát csakugyan megteszed vén bolond? — Fogd he a szádat gazember! — De éu nem fogok ám hallgatni. — Akkor elnémítalak ! — Előbb rajtad a sor. — Megöllek kutya ! — No csak no kereskedjél öregem. Lá­tom, hogy teljesen megbolondultál. — Becsukatlak ! — Csak csöndesen kolléga. Oda is együtt megyünk. — Egyelőre elcsaplak ! — Jól van. De előbb fizess ki. — Nem tartozom. — Nem tartozol ? Hát az Írások is azt mondják ? — Eh mit, hamisított okmányok szerint tartozom csak neked. — Gróf ur! — Takarodjék ! Nagy vihart jelentett, mikor a gazembe­rek magázui kezdték egymást. A szolga le­vetette a kék frakkot, lecsapta a szoba kö­zepére, odament a szekrényhez, kivette az egyetlen szál közös szalónkabátot, felhúzta, rágyújtott egy szivarra s megigazítván a a tükörben frizúrájá", szötalanul eltávozott. A gróf az egész éjjelt álmatlanul töl­tötte. * Az esküvő egy csöndes kápolnában egész egyszerűen történt meg. A templomban két sötét ruhába öltözött ur csatlakozott a pár­hoz s a pap rájuk adta az áldást. A kis grófné nagyon szép volt kisirt sze­meivel, a vén gróf homloka fényesen ra­gyogott, A mosóné lánya elérte vágyainak neto­vábbját, Koronát tettek a homlokára. Fé­nyes nevet kapott. Csak azt ueiu érezte, hogy milyen tövises az a korona s m’lyeu makulás az a név. A gróf egy újabb haditerve valamelyik rokon kiaknázására nézve azonbau oly pom­pásan sikerült, hogy az uj pár azouual Olaszországba utazhatott. Friczi, a gróf léha inasa mindjárt az es­küvő után a szegény mosónőhöz sietett. Meg kellett késnie, mert a rendőrségnél volt dolga. j A megtölt asszony fájdalmasan néze t

Next

/
Thumbnails
Contents