Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 74. szám

Esztergom VII. évfolyam 74. szám. Vasárnap, 1885. szeptember 13-ám 6$ ÍME Városi s megyei érdekeink közlönye. Mbgjki.bnik hbtbnkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: fgtaz évre fél évre . negyedévre 6 fit — 3 . - i . no Ur. Eoy sráni «ra 7 kr SZERKESZTŐSÉG: pZENT'^NNA'UTCA 317. Iin»4 a lup azvllaiiii rós’/.et illető li(lelemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHBNl'TÉR. hont a liivalalos s a magán hirdetések, a nyilitóroe szánt köz­I : .,1. «ilnlinnf/ícii iwIlK/olf í> U IP < * 1 «I III ! í I *1 G(| If í t 1 f P7.H I 1 < I < ) . HIRDETÉS EK. ITIVATALOS rmiDKTtóSRIf : 1 szíttól 100 aráig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 30 kr. MAGÄNIIÍRDETRSRK megálla|_ioilás szerint lehető l«gjutáiiyoaiiL‘liau közöltéinek. NYII/mílt sora 20 Kr Az esztergomi szőlő. Esztergom szept. 12. Az esztergomi csemeg-t-szőlő eddig élelmes szomszédaink kedvencz v.ásár- czikkét képezte, melyből ügyes értéke­sítés után tetemes hasznot voltak ké­pesek félrerakni. Említsük csak az ügyes nagymarosiakat, akik Berlinben, Bécsben, sőt Oroszországban jó piaczot tudtak teremteni az egész környék csemege-szőlőjének. Nagy-Maros nagy virágzásnak indult, a jólét és gyarapodás minden épílle tón meglátszik, az életrevalóság és üzérkedő szellem a szorgalmas svábok öröksége és erénye. Azóta a nagymarosi hegyekbe be- fészkelődött a pliilloxéra, a nagyma­rosi szőlők egymásután pusztulnak el, de a vészment.es fajok meghonosítása majdnem lépést tut az enyészettel. Nagy-Maros most unnál inkább rá van utalva a vidék s különösen a vesz mentes vagy kevésbé elpusztult szőlő- vidék csemegeszőlejének összevásárlá­sára, mint azelőtt. Esztergom az élelmes nagymarosiak­nak már régtől fogva kedvező szőlő piaczul szolgál. Olcsón és könnyen szedik össze a legédesebb s legtartó­sabb szőlőfürtöket külföldi piaezok számára, de a tiszta hasznot azután nem is felezik áin meg velünk. .Az esztergomi szőlő értékesítése azonban elvégre is gondolkodóba ej­tette szőlőtermelőinket s végre is nép­szerűvé kezd válni az a gondolat, hogy jó lesz csemege-szőlőnknek ere­deti piaczot, eredeti firmát s eredeti árusítást biztosítani 8 a tiszta hasznot szépecskén Esztergomban tartani. Csomege-szőlőnk csakugyan megfelel azon igényeknek, melyeket a tovaszál- litás, a tartósság, a czukortartilom s a zamat megkövetel. Milyen szép anyagi előnyökben részesülne népünk, ha válogatott csemege-szőlejét. n;igy mértékbeli külföldi piaczokra szállítaná s ott a keresett gyümölcsöt maga ér­tékesítené. Ne adjuk hát oda a hasznot idege­neknek, liánéin értékesítsük magunk a kitűnő esztergomi csemege-szőlőt. Tanuljuk meg a kosárfonás mester­ségét, van fűzünk bőviben, fonjunk a a télen nagyon sok kosarat s alapít­sunk c.seniego-sző lő-csarnokokat oda kint a nép házai között. Néhány gyümölcs- szál litó kocsi kiviszi a po tékát a pá lyaházha vagy a hajóhoz s egy kis ügyes személyes utánjárás és észszerű képviselet után egy olyan uj jövedel­mi forrásunk nyílnék meg, mellnek ál­dásait népünk jólétének felvirágoztatá­sán csakhamar észrevennők. Alapítsuk meg az esztergomi cse­mege-szőlő kereskedésének jövőjét. Nyissunk uj forrást Esztergom né­pének jólétéhez. Az egész vállalathoz nem kell egyéb csak egy kis jóakarat, ínért az Isten áldása már meg van borágas begye­ink kitűnő termésű csemegeszőlejében. Akkor azután már jövő esztendőre hozzá is tudnánk fogni a vészmeutes fajok tenyésztéséhez s ez állal szőlő- vidékünk teljes megmentéséhez. Városi közgyűlés Esztergom, szept. 7. Kemónyfy János tanácsnok h. pol­gármester, d. e. 9 őrikor a közgyü lést megnyitván, előterjeszti, hogy Szőke Tóth József volt városi képvi­selő elhalálozása folytán megüresült : képviselői állás betöltése végett vá­lasztás tűzendő ki s a választás nap­ját folyó hó 27-ik napjára véleménye­zi megáUapittatni. Ezen elnöki elő­terjesztés elfogadtatott. ! Or, Csáky Károly pozsonyi kano­noknak a képviselői állásról történt i lemondása tudomásul vétetett. I Somogyi Károly kanonok által tett ! 8000 frtos alapítvány tárgyában elő- } terjesztés éléuk éljenzéssel fogadtatott js a köztiszteletben álló adományozónak köszönet szavaztatott. | Az 1886. évi körházi költségvetés- 'nek a belügyminisztérium részéről tör­tént jóváhagyása tudomásul vétetett, A vadászbérleti szerződés jóváha­gyása tudomásul vétetett. Az országos kiállítás sorsjátékkeze- lőségének megkeresése folytán 5 drb sorsjegy megvétele elhatároztatott. A szabadságliarcz szoborra 100 frt szavaztatott íreg. Gróf Csáky Károly kanonoknak tett, adományáért hálás köszönet nyilvánít­tatott A tanácsi előterjesztések közül, ne­vezetesen : Városi állatorvosi állás szervezése tárgyában véleményadás végett a kapi­tánynak adatott ki. Az uj laktanya tetőzetének bekátrá- nyozása, udvarának kiköv^zése, ügy az új laktanya előtti térség kiegyenlítése és a padlásablakokiuk üveggel ellá­tása elhatároztatott. A temetőkertben ásandó jégverem, a sztléleki útvonal jó karba helyezése, a nyárasd szigeti fű eladása tárgyában tett előterjesztéshez a közgyűlés hoz­zájárult. Eileubeu a kispiacznak koczkakővel kirakása jövő évre halasztatott. Horváth Erzsébet és Kopcsáuyi a szegények házába felvétettek. Az 1883. évi közpztári számadás tárgyában tett számvevői jelentés el­fogadtatott s ennek alapján a megyé­hez beterj esz tetetik. A gyepmesteri szolgálatra vonat­kozó feltételek jóváhagyattak s ennek alapján egy új gyopmester félfogadása elrendeltetett. A kispiaczi csatorna kitisztítása el­rendeltetett. A kisdnuai hídfőtől a gőzhajó állo­másig vezető gyalogút tulajdonjoga tárgyában tett ügyészi jelentés tudomá­sul vétetett. Az ipariskolai tanférfiak fizetése fel­emeltetett. A megye által alkotott szabályren­deletek közül a betegápolási alapra vonatkozó tudomásul, ellenben a sze­gény alapra vonatkozó megfellebbez- tetni rendeltetett. özv. Czillek Lipótnó a tometőker- tészi állásban egy évre meghagyatott. Özv. Tafferner Jánosnónak 10 frt segély szavaztatott. A negyedesek kérelme íizetésjavitás iránt elutasittatott. Esztergomi levél. (Uj téglák régi fundamentumon.) Nyolczvan esztendeje múlt annak, hogy Sárvári Pál uram „a’ Filozófia Doktora és a’ Debreczeni Ref. Kollé­giómban, rendessem Mathezist és Fizikát, Az „EwlargofflisVidikB“ tárcája. Elkésett dalok.*) i. Moudj hát regét a kék folyóról, Minden szavadra hallgatok ; Sokat eveztél rajta végig, Mondd, mit csevegtek a habok ? És mondj regét a szép szigetről, A melyuek árnyas bokra vár, Hol te hallgatsz és karjaidban Eu dalolok majd, mint kis madár. .Ott elrejtőzve élűnk ketten : Egy gerlepár a fészkibeu . . . Hányszor elmontad, mondd el újra A szép regét — ón elhiszem! II. Mondok regét, de busán szólót, Elfogyott lantom vig szava, Az ifjuságuak üde bája Oly rég, nagyon rég elhagya. Mi megmaradt akkordnak, Kelletlen, bántón haugzik az: ősz az, dér lepte, késő Ősz az csak. Nem ifjú, fényes, szép tavasz ! *) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenő kötetéből, III. Mért csak most kéred, hogy daloljak, Mikor csupán a bánatomnak, Mélyen átérzett fájdalomnak Vau lantoiiiou még búrja ? Volt nap, hogy én is énekeltem. Dalos madárral dalra keltem, Telkednek bű viszliangja lettem Csak te nem tudtál róla ! Gyomai Zsigmond. (Falusi karczjlatok.) Megnyílt a tudomány vásárja Pestalozzi uraimék sürgölődnek, forgolódunk a szülők sűrű soraiban. Az iskola udvarokból két holnap alatt a porcz-fü, laboda, papsajt, s egyéb botani­kába való különlegességek egész odaadás­sal adták magokat a szilárd tenyészetnek — most megtelnek apró-csepr(i pullusokkal kik az udvar tolakodó növényzetét alapo­sabban el fogják pusztítani minha Atilla világverő hadai száguldódnak azou keresz­tül. Öröm látni ezeket az apró-cseprüségeket szemeikben tele a tájékozatlanság tétová­jával, arezokon tudomány szomjjal s a mi legfőbb, oldalukon tele tarisznyával, mely­ből főtt kukorioza, kenyér, dinnye, szőlő s egyéb ilyen taneszközök költői rendetlen­ségben bámulnak ki a szeptemberi hónap elejének derült, világára — sokszor akkora mennyiségben, hogy a kis Pistike kitelhet­nék belőle. De hát amit bele nem törnuek- abba a tarisznyába az az édes anyai sze­retet. Tudom magamról. Engem is ha annak idején nem árasztottak volna el szüleim anyira szeretetekkel, nehezen hi­szem, hogy nyolez száz forintért kelleuék most húznom a magas állam pénzügyi szekerét. Ezek aztán nem tartanak ösmerkedési estélyt mint a pesti juristák. Mi vau a te tarisznyádban? Alma, vagy körte, vagy szőllő, cseréljünk, adok érte kukuriczát, vagv a mi annál sokkal becsesebb egy fé­nyes füles gombot. (Ilyent a kamasszabja). S meg van a csere. Azzal egyszersmind megitlák a bruderschaftot is, s kész a ba­rátság. A Jancsika ujdouat uj öltözéket kapott ebben az epochális időszakban. Szegények a szülei, de azért kitermntettéli neki. Soha világ életében nem volt még ily complett a ruházata. Nem győzi magát eléggé bá­mulni. Behatásra hozza az édes anyja. Meg is markolja kis kezével olyan erősen a szüléje szoknyáját, mintha csak azt gon­dolná magábau a bibliával „sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem angyalok, sem fejedelemségek, el nem szn- kasztauak eugera ettől a szokuyától, mely vagyon az én édes szülémen* Ölt nőtt fel a BŐI.érti pusztán, hol az édesapja száma­dó. Szörnyen bátortalan. A torzonborz Hart- scliweiger igazgató káplári modorban kérdi tőle, „hogy hivuak* — mire a Jancsika azt feleli, hogy lesüti a szemét, lehajtja a fejét, s fel nem nézne a legszebb mézeska­lácsért sem. Annál többet beszél a mamája. Az egész, famíliájának töviről hegyire úgy elmondja históriáját bele foglalva borjut, csikót, inan- czit a Jancsika szamarát, mely vele nevel­kedett — s még egyéb mellékleteket, hogy a torzonborz igazgató kezdi nem érteni,. 1 hogy miért szükséges neki miud ezeket. I tudnia. { Mind a mellett a beírás szüléje többféle ajánlásai és tanácsadásai után elvégződik és most már Jancsikával szaporodott a kis múzsák serege. Hanem arra nem is szárni- j tott hogy itt kell ruaraduia. Olyan nincs, hogy őt a szülejétől elszakasszák. Hiába kapaczitálja a mamája elvégre is c-iak az erőszaknak enged. (Lám milyen erély van benne.) Mikor aztán egyedül látja magát ; vad dühvei neki esik a kapunak és oidit mintha csak a szamarát akarná értesíteni hogy jöjjön segíteni a baján Ráhagyják, hadd delektálja magát. Szenvedni kell a tudományért. Végre józanabb gondolatok ébrednek lelkében, tarisznyájába tekint s inig egy cső kukoriczáu végig gyakorolja fogait, — raegvigusztalódik. — Azon köz­ben valami kergetőzo kamaszok villáinknak J arra, s úgy lökik hasba szegény Jancsikát, 'hogy égj mi atyánk hosszáig nem tnd lé- j lekzetet venni. Hja tűrni kell a bölcsesé- gért. Aztán nem is reszkíroz többet, hanem ; beburczolkodik a tanterembe, s mély áhi- i tattal bámulja ott a nagyraéltóságu minisz­térium által ajándékozott boneztani ábrákat i meg h&lláfejeket, melyet az éléuk felfogású

Next

/
Thumbnails
Contents