Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 74. szám
Esztergom VII. évfolyam 74. szám. Vasárnap, 1885. szeptember 13-ám 6$ ÍME Városi s megyei érdekeink közlönye. Mbgjki.bnik hbtbnkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: fgtaz évre fél évre . negyedévre 6 fit — 3 . - i . no Ur. Eoy sráni «ra 7 kr SZERKESZTŐSÉG: pZENT'^NNA'UTCA 317. Iin»4 a lup azvllaiiii rós’/.et illető li(lelemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHBNl'TÉR. hont a liivalalos s a magán hirdetések, a nyilitóroe szánt közI : .,1. «ilnlinnf/ícii iwIlK/olf í> U IP < * 1 «I III ! í I *1 G(| If í t 1 f P7.H I 1 < I < ) . HIRDETÉS EK. ITIVATALOS rmiDKTtóSRIf : 1 szíttól 100 aráig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 30 kr. MAGÄNIIÍRDETRSRK megálla|_ioilás szerint lehető l«gjutáiiyoaiiL‘liau közöltéinek. NYII/mílt sora 20 Kr Az esztergomi szőlő. Esztergom szept. 12. Az esztergomi csemeg-t-szőlő eddig élelmes szomszédaink kedvencz v.ásár- czikkét képezte, melyből ügyes értékesítés után tetemes hasznot voltak képesek félrerakni. Említsük csak az ügyes nagymarosiakat, akik Berlinben, Bécsben, sőt Oroszországban jó piaczot tudtak teremteni az egész környék csemege-szőlőjének. Nagy-Maros nagy virágzásnak indult, a jólét és gyarapodás minden épílle tón meglátszik, az életrevalóság és üzérkedő szellem a szorgalmas svábok öröksége és erénye. Azóta a nagymarosi hegyekbe be- fészkelődött a pliilloxéra, a nagymarosi szőlők egymásután pusztulnak el, de a vészment.es fajok meghonosítása majdnem lépést tut az enyészettel. Nagy-Maros most unnál inkább rá van utalva a vidék s különösen a vesz mentes vagy kevésbé elpusztult szőlő- vidék csemegeszőlejének összevásárlására, mint azelőtt. Esztergom az élelmes nagymarosiaknak már régtől fogva kedvező szőlő piaczul szolgál. Olcsón és könnyen szedik össze a legédesebb s legtartósabb szőlőfürtöket külföldi piaezok számára, de a tiszta hasznot azután nem is felezik áin meg velünk. .Az esztergomi szőlő értékesítése azonban elvégre is gondolkodóba ejtette szőlőtermelőinket s végre is népszerűvé kezd válni az a gondolat, hogy jó lesz csemege-szőlőnknek eredeti piaczot, eredeti firmát s eredeti árusítást biztosítani 8 a tiszta hasznot szépecskén Esztergomban tartani. Csomege-szőlőnk csakugyan megfelel azon igényeknek, melyeket a tovaszál- litás, a tartósság, a czukortartilom s a zamat megkövetel. Milyen szép anyagi előnyökben részesülne népünk, ha válogatott csemege-szőlejét. n;igy mértékbeli külföldi piaczokra szállítaná s ott a keresett gyümölcsöt maga értékesítené. Ne adjuk hát oda a hasznot idegeneknek, liánéin értékesítsük magunk a kitűnő esztergomi csemege-szőlőt. Tanuljuk meg a kosárfonás mesterségét, van fűzünk bőviben, fonjunk a a télen nagyon sok kosarat s alapítsunk c.seniego-sző lő-csarnokokat oda kint a nép házai között. Néhány gyümölcs- szál litó kocsi kiviszi a po tékát a pá lyaházha vagy a hajóhoz s egy kis ügyes személyes utánjárás és észszerű képviselet után egy olyan uj jövedelmi forrásunk nyílnék meg, mellnek áldásait népünk jólétének felvirágoztatásán csakhamar észrevennők. Alapítsuk meg az esztergomi csemege-szőlő kereskedésének jövőjét. Nyissunk uj forrást Esztergom népének jólétéhez. Az egész vállalathoz nem kell egyéb csak egy kis jóakarat, ínért az Isten áldása már meg van borágas begyeink kitűnő termésű csemegeszőlejében. Akkor azután már jövő esztendőre hozzá is tudnánk fogni a vészmeutes fajok tenyésztéséhez s ez állal szőlő- vidékünk teljes megmentéséhez. Városi közgyűlés Esztergom, szept. 7. Kemónyfy János tanácsnok h. polgármester, d. e. 9 őrikor a közgyü lést megnyitván, előterjeszti, hogy Szőke Tóth József volt városi képviselő elhalálozása folytán megüresült : képviselői állás betöltése végett választás tűzendő ki s a választás napját folyó hó 27-ik napjára véleményezi megáUapittatni. Ezen elnöki előterjesztés elfogadtatott. ! Or, Csáky Károly pozsonyi kanonoknak a képviselői állásról történt i lemondása tudomásul vétetett. I Somogyi Károly kanonok által tett ! 8000 frtos alapítvány tárgyában elő- } terjesztés éléuk éljenzéssel fogadtatott js a köztiszteletben álló adományozónak köszönet szavaztatott. | Az 1886. évi körházi költségvetés- 'nek a belügyminisztérium részéről történt jóváhagyása tudomásul vétetett, A vadászbérleti szerződés jóváhagyása tudomásul vétetett. Az országos kiállítás sorsjátékkeze- lőségének megkeresése folytán 5 drb sorsjegy megvétele elhatároztatott. A szabadságliarcz szoborra 100 frt szavaztatott íreg. Gróf Csáky Károly kanonoknak tett, adományáért hálás köszönet nyilváníttatott A tanácsi előterjesztések közül, nevezetesen : Városi állatorvosi állás szervezése tárgyában véleményadás végett a kapitánynak adatott ki. Az uj laktanya tetőzetének bekátrá- nyozása, udvarának kiköv^zése, ügy az új laktanya előtti térség kiegyenlítése és a padlásablakokiuk üveggel ellátása elhatároztatott. A temetőkertben ásandó jégverem, a sztléleki útvonal jó karba helyezése, a nyárasd szigeti fű eladása tárgyában tett előterjesztéshez a közgyűlés hozzájárult. Eileubeu a kispiacznak koczkakővel kirakása jövő évre halasztatott. Horváth Erzsébet és Kopcsáuyi a szegények házába felvétettek. Az 1883. évi közpztári számadás tárgyában tett számvevői jelentés elfogadtatott s ennek alapján a megyéhez beterj esz tetetik. A gyepmesteri szolgálatra vonatkozó feltételek jóváhagyattak s ennek alapján egy új gyopmester félfogadása elrendeltetett. A kispiaczi csatorna kitisztítása elrendeltetett. A kisdnuai hídfőtől a gőzhajó állomásig vezető gyalogút tulajdonjoga tárgyában tett ügyészi jelentés tudomásul vétetett. Az ipariskolai tanférfiak fizetése felemeltetett. A megye által alkotott szabályrendeletek közül a betegápolási alapra vonatkozó tudomásul, ellenben a szegény alapra vonatkozó megfellebbez- tetni rendeltetett. özv. Czillek Lipótnó a tometőker- tészi állásban egy évre meghagyatott. Özv. Tafferner Jánosnónak 10 frt segély szavaztatott. A negyedesek kérelme íizetésjavitás iránt elutasittatott. Esztergomi levél. (Uj téglák régi fundamentumon.) Nyolczvan esztendeje múlt annak, hogy Sárvári Pál uram „a’ Filozófia Doktora és a’ Debreczeni Ref. Kollégiómban, rendessem Mathezist és Fizikát, Az „EwlargofflisVidikB“ tárcája. Elkésett dalok.*) i. Moudj hát regét a kék folyóról, Minden szavadra hallgatok ; Sokat eveztél rajta végig, Mondd, mit csevegtek a habok ? És mondj regét a szép szigetről, A melyuek árnyas bokra vár, Hol te hallgatsz és karjaidban Eu dalolok majd, mint kis madár. .Ott elrejtőzve élűnk ketten : Egy gerlepár a fészkibeu . . . Hányszor elmontad, mondd el újra A szép regét — ón elhiszem! II. Mondok regét, de busán szólót, Elfogyott lantom vig szava, Az ifjuságuak üde bája Oly rég, nagyon rég elhagya. Mi megmaradt akkordnak, Kelletlen, bántón haugzik az: ősz az, dér lepte, késő Ősz az csak. Nem ifjú, fényes, szép tavasz ! *) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenő kötetéből, III. Mért csak most kéred, hogy daloljak, Mikor csupán a bánatomnak, Mélyen átérzett fájdalomnak Vau lantoiiiou még búrja ? Volt nap, hogy én is énekeltem. Dalos madárral dalra keltem, Telkednek bű viszliangja lettem Csak te nem tudtál róla ! Gyomai Zsigmond. (Falusi karczjlatok.) Megnyílt a tudomány vásárja Pestalozzi uraimék sürgölődnek, forgolódunk a szülők sűrű soraiban. Az iskola udvarokból két holnap alatt a porcz-fü, laboda, papsajt, s egyéb botanikába való különlegességek egész odaadással adták magokat a szilárd tenyészetnek — most megtelnek apró-csepr(i pullusokkal kik az udvar tolakodó növényzetét alaposabban el fogják pusztítani minha Atilla világverő hadai száguldódnak azou keresztül. Öröm látni ezeket az apró-cseprüségeket szemeikben tele a tájékozatlanság tétovájával, arezokon tudomány szomjjal s a mi legfőbb, oldalukon tele tarisznyával, melyből főtt kukorioza, kenyér, dinnye, szőlő s egyéb ilyen taneszközök költői rendetlenségben bámulnak ki a szeptemberi hónap elejének derült, világára — sokszor akkora mennyiségben, hogy a kis Pistike kitelhetnék belőle. De hát amit bele nem törnuek- abba a tarisznyába az az édes anyai szeretet. Tudom magamról. Engem is ha annak idején nem árasztottak volna el szüleim anyira szeretetekkel, nehezen hiszem, hogy nyolez száz forintért kelleuék most húznom a magas állam pénzügyi szekerét. Ezek aztán nem tartanak ösmerkedési estélyt mint a pesti juristák. Mi vau a te tarisznyádban? Alma, vagy körte, vagy szőllő, cseréljünk, adok érte kukuriczát, vagv a mi annál sokkal becsesebb egy fényes füles gombot. (Ilyent a kamasszabja). S meg van a csere. Azzal egyszersmind megitlák a bruderschaftot is, s kész a barátság. A Jancsika ujdouat uj öltözéket kapott ebben az epochális időszakban. Szegények a szülei, de azért kitermntettéli neki. Soha világ életében nem volt még ily complett a ruházata. Nem győzi magát eléggé bámulni. Behatásra hozza az édes anyja. Meg is markolja kis kezével olyan erősen a szüléje szoknyáját, mintha csak azt gondolná magábau a bibliával „sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem angyalok, sem fejedelemségek, el nem szn- kasztauak eugera ettől a szokuyától, mely vagyon az én édes szülémen* Ölt nőtt fel a BŐI.érti pusztán, hol az édesapja számadó. Szörnyen bátortalan. A torzonborz Hart- scliweiger igazgató káplári modorban kérdi tőle, „hogy hivuak* — mire a Jancsika azt feleli, hogy lesüti a szemét, lehajtja a fejét, s fel nem nézne a legszebb mézeskalácsért sem. Annál többet beszél a mamája. Az egész, famíliájának töviről hegyire úgy elmondja históriáját bele foglalva borjut, csikót, inan- czit a Jancsika szamarát, mely vele nevelkedett — s még egyéb mellékleteket, hogy a torzonborz igazgató kezdi nem érteni,. 1 hogy miért szükséges neki miud ezeket. I tudnia. { Mind a mellett a beírás szüléje többféle ajánlásai és tanácsadásai után elvégződik és most már Jancsikával szaporodott a kis múzsák serege. Hanem arra nem is szárni- j tott hogy itt kell ruaraduia. Olyan nincs, hogy őt a szülejétől elszakasszák. Hiába kapaczitálja a mamája elvégre is c-iak az erőszaknak enged. (Lám milyen erély van benne.) Mikor aztán egyedül látja magát ; vad dühvei neki esik a kapunak és oidit mintha csak a szamarát akarná értesíteni hogy jöjjön segíteni a baján Ráhagyják, hadd delektálja magát. Szenvedni kell a tudományért. Végre józanabb gondolatok ébrednek lelkében, tarisznyájába tekint s inig egy cső kukoriczáu végig gyakorolja fogait, — raegvigusztalódik. — Azon közben valami kergetőzo kamaszok villáinknak J arra, s úgy lökik hasba szegény Jancsikát, 'hogy égj mi atyánk hosszáig nem tnd lé- j lekzetet venni. Hja tűrni kell a bölcsesé- gért. Aztán nem is reszkíroz többet, hanem ; beburczolkodik a tanterembe, s mély áhi- i tattal bámulja ott a nagyraéltóságu minisztérium által ajándékozott boneztani ábrákat i meg h&lláfejeket, melyet az éléuk felfogású