Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 72. szám

namenti községekben, mely iparáguk azonban még fe letlenek és épen ezen vasnttól várják sorsuk jobbra fordu­lását. Ezek azon tényezők, melyekre ezen vasúti terv kivitelét alapítani kell. A kilátás tehát nem igen liztató, de azért azok egyesült közreműködése mellett a tervezett vasút kiépítése nem lehetetlen. A vidék nagybirtokosai és hányatniaj (Ionosai az előbbi vasúti tervtől eddig* elé minden hozzájárulást megtagadta k ugyan, de főleg a miatt, mert az nem felelt inig az ő érdekeiknek és mert nem akartak egy üzérkedésre alapított tervei áldozataikkal támogatni. Remél­hető azonban, hogy azok nem fognak visszavonulni egy oly közérdekű válla­lat támogatásától, mely főleg az ő ér­dekeiket inozditandja eiő, melynek ke­zelése az ő ellenőrzésük alatt állatid és a melynek értékpapírjai a józan gaz dál kodás legszigorúbb követelményeit is kielégítő tők eel helyezésre fognak alkalmat nyújtani. Ezen hathatós tényezők pártfogása mellett számítani lehet még a fővárosi érdekelt iparvállalatok jelentékeny tá­mogatására és számítani kell az építési *8 pénzügyi vállalkozónak, továbbá Esztergommegye törvény hatóságának, Esztergom kir. városnak és a közsó geknek, valamint a megyei es városi pénzintézeteknek és a városi és vidéki érdekelteknek buzgó hozzájárulására is. Megvagyok győződve arról, hogy ezen tényezők egy ily közhasznú czélra min­den erőiket egyesíteni is fogják. Mind- ozon segélyforrások azonban alig lesz­nek a czél elérésére elegendők a kór- mány haihutós anyagi támogatása nél­kül. Én tehát a közmunka és közlekedési minister urunk féntidézett szavai ellen, az összes érdekeltség nevében appellá- lok ő nagy méltóságának a köziigyek iránt buzgó hazafias érzületére s állam férfiúi mély böicseségére és őszinte bizalommal várjuk mindnyájan, hogy ezen uagy jelentőségű vállalatot, melyhez nemcsak e város és vidéknek, hanem az államnak is annyi életbevágó érdekei fűződnek, szükség esetén nem fogja megfelelő anyagi támogatás nél­kül magára hagyni. Hivatkozom ezen méltányos igényünk támogatása végett Tisza Kálmán mi­niszterelnök urnák a képviselőház 1882. évi november 25 iki ülésében a Buda­szőnyi vasút kiépítéséről szólló tör'vóny­t: javaslat tárgyalása alkalmával mondott szavaira, melyek szerint „Azon esetben, ha semmi mód nincsen ezen vasútat kiépíteni, vagy ha az illető vidék meg­hozza a tőle telhető áldozatot, de nem elég vagyonos, hogy kiépíthesse a vo Halat, akkor a szárnyvonal kiépítését az ország költségén helyesnek tartja.“ Hivatkozom végül a képviselőháznak ismételve hozott határozataira, melyek­ben kimondotta, hogy a fővárost Esz­tergommal és a kőszénbányákkal össze­kötő vasút kiépítése a közérdek szem­pontjából szükséges. A jó ügy, melyért sokan buzognak, nem veszhet el. BURÁNY JÁNOS, vasúti hívott sági elnök. Kiállítási levél. Budapest, szept. 5- (Esztergomi boraink.) A bor- és szeszes italok csarnoka ban, mint mindenütt, a nagyobb kiál­lítók külön kiállításban mutatkoznak be. Egy olyan különálló szekrénynek az a jó tulajdonsága van, hogy pro­vokálja és izolálja figyelmünket, mig a kevert helyek sohase adnak egész tiszta képet s nem tudnak oly szeren­csésen kidomborítani. Borászati egyesületünk több mint kétszáz palaczkot állított ki s amilyen elég jelentékeny kiállítást produkál mi nősóg és mennyiség dolgában, annyira elrejtőzik nem önálló területén. Egy vasállványon közösködnek az esztergomi borászati egyesület csinosan €t qu< ttzett palaczkjai. Van itt többféle esztergomi, kőalatti, somlai, előhegyi, kálvária-hegyi, öreg­kúria, kevert, ezukorhegyi, diósvőlgyi, ueszmélyi, badacsonyi muskatály, lá­batlan]', kőhidgyarmati, badacsonyi, muzsla-részhegyi, győrvidéki, csolnoki és öreg-kúriai bor. A termelők közül Andrássy Gyula gyivai, Bayer Ágoston bánomi, Bárány János előhegyi, Dorinány Imre nagy sápi, Einzinger György bánomi, Dr. Feichtinger Sándor előhegyi, Koller József többféle, Kollár Antal öreghe­gyi és ispila-hegyi, Joó Ferencz kis- kúriai, Kaan János aranyhegyi, Ele­ment Ferencz hegyfarki, Laiszky Já­nos kuaztusi, Viola Kálmán galago­nyás^ Major János kálvária-hegyi, Mann János süttei, Ragályi Géza kis-kúriai, Pacid Ferencz stlttei, Niedermann Pál galagonyási, Schmb d Nándor előhegyi, Zoll er Mihály nagymarosi, Wipplinger Róbert bánomi. Wimmer Ferencz szob- bi. Vándor Józsefné orbánhpgyi, Weisz Antal szentjánoskúli és Zoller József nagymarosi borokat állítanak ki. A borászati egyesület kiállítása te­hát igen változatos és gazdag, csak az a hiánya van, hogy nem külön szek­rényben vonja magára a látogatók figyelmét. Pedig kölcsönösen megérdemelték volna. A derék törekvésű borászati egyesü let különben kiállítja a saját borait is, melyeket azonban flgyos kapcso­latban Esztergom és vidéke boraival társít. Az egyesületnek eddigelé Balaton- Fü red rőt, Trencsénről, Magyar-Óvárról, Komáromból és Amsterdamból vaunak kitüntetései. Ezeket mindenesetre gya­rapítani fogja az országos kiállítás ki­tüntetése is, mert mint befolyásos szakemberektől értesültünk, a borászati egyesület col lep. ti v kiállítása döntő szakkörökben nagy érdeklődést keltett. Az esztergomi borok tehát igen tisz­tességesen jelentek meg az ország itó lefe előtt s maga a bemutató elég te­kintélyes arra nézve, bogy az érdek lődést még inkább fokozza. Soha se volt nagyobb szükség egy kis vigaszra és ambitionálásra, mint most, midőn borvidókiiuköii kiütött a szőlővész. Borágas hegyeinken ki fog­nak pusztulni a szőlőtermő ágak, de ha a termelők bizodalma az esztergomi borok életrevalósága iránt emelkedni fog, akkor uj szorgalommal s fokozott erővel lát neki a vidék a kiirtott te­rületek uj benépesítéséhez. Állaíkiillitásunls. Budapest, szept. 4. Az utóbbi évek — úgy véljük — nem tartoznak azok közé, melyek ta­pasztalatai mezőgazdáinknál kárba fog­nak veszni. Ezen évek bizonyították be azt, hogy azoknak, akik a mezőgazda ságban a termelésnek több oldalúvá té­telét ajánlják, bizouyára igazságuk van ; igazságuk van azoknak különö sen, akik az állattenyésztés előtérbe helyezését minden lehető eszköz/.el előmozdítani törekedtek; akik az ez irányban való okszerű kezelés igéjét hirdetik. Az utóbbi években az állat­tenyésztés körében találkozott egyes ágazat, melynél időlegesen igen nagy árcsökkenés mutatkozott, de látjuk azt, hogy őzen árcsökkenés nem tartós, hogy újból javulás mutatkozik és hogy az állatoknak termelési költségei, kü­lönösen ha a hizlalásnál az általuk fogyasztott gabnauomúok értékét vesz- szük, még a nyomott árak mellett is, a gazda nagyobb veszteségtől óva van. Ezen szempontokból, de azon szen^ pontokból is, hogy a termelés által % talajból elvontakat visszapótolhassuk, hogy no merítsük ki azon forrást, mely« tői letelünk függ, tudniillik a talaj termöerejét; szükséges, hogy az állat­tenyésztésre kiváló gondot fordítva, annak szakértelmét lehetőleg magunké­vá tegyük. Az állattenyésztésben való könnyebb haladás, a biztosabb siker egyik alap- feltétele : az állatismeret. Ezt a te­nyésztő csak ott szerezheti meg, ahol módjában áll kellő összehasonlításokat tehetni, ahol sok egymástól eltérő, de egyúttal sok egymáshoz hasonló, va­gyis egy fajtához tartozó állat áll együtt, amelyeket összehasonlítva, kö­vetkeztetést vonhat azon teendőket il­letőleg, a melyekkel saját tenyészetét előbbre viheti; végre a hol anyagot kereshet ki magának, a m«ly anyaggal a netalán tenyészetében levő hiányokat kiegyenlítheti és eleny észtetheti. Jlyen alkama kínálkozik vásárokon, de különösen olyan kiállításokon a me­lyeken tenyészanyag és talán már a piaczra készített állatok — melyek kü­lönböző fajtákhoz tartoznak — mu­tattalak be az érdeklődő közön­ségnek. Nagy kiállítások, melyek távol vi­dékről látogattatnak, melyek a jelle­gek kfilönfélosége által tűnnek ki, erre leginkább alkalmasak. Csak az az egy baj van, hogy ilyen kiállítások, a te- nyészauyagnak ily fauul«ág«9 gyűjte­ményei, ritkábban rendcztotnek és igy csak szórványosait juthat a gazda azon helyzetbe, hogy ilyen tárlatokon is­mereteit gazdagítsa, a tenyészetében való hiányok elenyésztetésére szükséges, mondjuk javító egyéneket magának megszerezhesse. A magyar gazdának jelenleg kínál­kozik ily alkalma. Budapesten szeptember 1-én nyílnak meg a nagy nemzetközi állattárlatok és alig hiszszük, hogy ezekhez hasonlók, ily gazdagok, ennyire i látogatottak pár évtized alatt újból J csapjon le és ezen fölül m*g finom bubo­rék» szappanliabot képezzen.“ „Ezen módszer elve azon alapszik, hogy a mész- és maguesia sók az olajsavas sziksóra hatrak, savaikut az olajsavat megkötik és vele együtt mint vízben old- hatlan vegyülék kiválnak. Mész é9 magnesia tartalmú vizben tehát csak akkor képződik maradandó pzappanhab, ha annyi szappant teszüuk hozzá, amennyi az olajsavas mész és magnesia átváltozására szükséges és azonfölül még egy kis többlet szétbontnt- lan marad, amely a folyadékkal együtt föl­rázva, a habképzést okozza.“ „A mész és magnesia tartalmú sók — különösen a szénsavasak — teszik tehát a vizet keménynyé, mivel azon tulajdonságuk van, hogy azon fehéruyeforma testtel, amely a hüvelyes vetemények magburkát födi, inég a forró vizben sem oldható vagy szét­bontható vegyüléket képeznek, amely ve­gyülék a vizbehatását a hüvelyesek belse­jébe akadályozza és ez Altul megújulásu­kat nehezíti.“ A viz lényeges alkatrészét csnk két vegyo- lem képezi: az éleny és a köneuy. 100 rész vizre 88'88 rész éleny és 11.12 rész köueny esik. Más vegytartalom sokszor mint oldat van benne s ezen idegen részek hatá­rozzák meg kölöuböző czélokra való hasz­nálhatóságát. A közönséges viz, melyet a termés et rendelkezésünkre adott, vegyileg nem tekint­hető tiszta víznek, mivel sokféle idegen rész van benne föloldva eredete szerint, amint a levegőből vagy a föld kebeléből szárma­zott,. Az eső, hó és jégeső a lovegőből szár­maznak, s azt bibe tűé az ember, hogy egé­szen tiszta állapotban jutnak hozzánk. Ez azonban épen nem áll, mert ezen viznemek sokféle idegen részt tartalmaznak azon ma­gasság szerint, amelyből erednek. Minél magasabbról származnak, annál tisztábbak ; minél közelebb esik eredetünk a földhöz, annál vegyültebbek. Ezen idegen részek között legfontosabb az az ammóniák, mely a levegőből származó vizben úgyszólván sohasem hiányzik. Tar­talma 10Ö.000 vizrés/re, 0,06 és 0,60 közt ingadozik (Schneider). Azonkívül található benne reudesen salétrom- és légecssav is, különösen zivatarok utáu. A szilárd részek változékony mennyiségben vannak benne képviselve. 1000,000 részre 1’20-tól egész 6 00-ig iugadozuak. Szerves vegyúletek úgyszólván sohasem hiányzanak az eső vizbeu; ezek adják meg neki a vöröses szint, melyet a salétromsavas ezüstélegre vall. Amint a levegőből származó viz a földre hull, megváltozik összetétele, mert alkatré­szeket vesz magához azon talajból, mely- lyel összevegyül. Minél változatosabb ezen talaj összetétele s minél tovább marad vele érintkezésben, s végre minél hosszabb az ut, melyen áthatott, annál változato­sabb természetesen a víznek vegyi össze­tétele. A földbe szivárgó viz roppant vegyi ha­tást idéz elő a föld kérgében, amennyiben annak porhanyosodását előmozdítja. Az ol­vadható részeket ugyanis magához veszi; lo- vábbi útjában tehát már vegyileg gazdagabb annak összetétele s addig dúlja a földet, mig végre vízhatlan talajra akadván és ig/ további útjában akadályozva lévén, forrás alakjában újra a földszinére jut. Mig azon­ban idáig ár, egész útja alatt folytonosan old és b >nt; az oldható részeket, mint em­lítem, föloldja, vagy szétbontja. A szé! bontás­ban lényegeseu támogatják a levegőből eredő vészek, a szénsav, éleny és az ammóniák. Ezeknek egy részét lerakja mig más része­ket magához vesz. Innen magyarázható, hogy a forrás vizben úgyszólván semmi ainmouiak nem található, villanysav (phos- pliorsav és szervesrész sem, s hogy a for­rásvíz jobbára szénsavas mész és magnesia részeket kevés hamanyt (Kálit), de an­nál több szikeuy részt (Nátront) tartalmaz (Schneider). Sokat lehetne ezen tárgyról írni, de csak arra szorítkozom, liogy a víznek fő részeit, melyek annak ivásra való használhatóságát akadályozzák vagy pedig ajánlatossá teszik röviden megemlítsem. Az ammóniák azon vegyülék, mely a víz­nek italul alkalmazását leginkább kizárja A legújabb korban a betegségek eredeti okát oly gondos kutatás tárgyává tette az orvostudoraáuy. hogy erre nézve már is szó­eredményt mutathat föl sok tekintetben s arra jutott, hogy sok bajnak, alsóbb rendű szerves lények képezik létokát s ezen szer­ves lények kicsiségük daczára is oly bor­zasztó rombolást okoznak a testben, hogy az egyén élete sokszor veszélyben forog. Ezen szerves lények oly parányiak, hogy még górcsővel sem lehet azokat mindig észrevenni és sokszor festauyag segélyéhez kell fordulnuuk, hogy láthatóvá tegyük s e téren Koch berlini tanár uagy érdemeket szerzett magának és az orvosi kutatásnak egészen határozott irányt adott s jóllehet fölfödözése még nem örvend általános el­ismerésnek, mégis uagy becsesei bir a i mivel sok uj kiindulási pontot nyujl a to- - vábbi kutatásra és fürkészésre. Jelenleg már sok orvos elfogadta Koch i fölfődözését, mint való, hogy a tüdővész ,v (gümőkór, tuberculosis), forró nyavalya c (typhus), cholera stb. alsóbbrendű szerve- - zetek (gomba nemek) vérbe kerültén alapul­unk. Hogy mily szerepet játszik az ammo- - niak ezen kis szerves lények életképesség--' nél, elszaporodásánál, azt kutatni neraxr föladatom s ez jobbára még a jövő dolga..* Tény azonban, hogy az auAoniak, a sálét—J romsav és a légecssav (salp&trige Säure),,( mint az állat és növényországból származód: rothadt testek végelemei, italánosan miutío a ragályos betegségek okozói tekintetnek se igy nem lesz nehéz belátni, hogy azon viz„x mely ezen vegyi részeket tartalmazza, ivásram nem alkalmas. ,01y vizben, Írja Schneider tanár, melJtli könnyen ólenyülő szerves részeket, rotha—a dásba induló anyagokat tartalmaz, az éleny—y tartalom fogy, a légenytartalóm pedig nö—ő vekszik s ennélfogva minden viz, amely egJZg térrész ólenyre két térrész légenyt tártál—f* máz, bolso haszálatra károsuak tekiu* jj tendő.“ (Vége köv.) — Katonaságunk tegnap tort vissza a komáromi gyakorlatokról és pedijűl Mocson keresztül gyalog. A reservistákí«, még pénteken érkeztek vissza a reggelié; hajón.

Next

/
Thumbnails
Contents