Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 8. szám
Esztergom VII. évfolyam. 8. szám. VasárnaP, 1885. január 25-én Városi s megyei érdekeink közlönye. ÉGJ EI.EN I K HE 1 ENKIN I' KÉT SZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre fél évre . nem e<lérre ..................................6 rr t. — .................................................8 „ — i . r.o Eflyfis Rznm áru 7 kr. krSZERKESZTŐSÉG: ßzENT-y^NN A-UTCA 317. Imvé n l,.p a'/.elleini részéi illető közlemények kiililviidSk. KIADÓHIVATAL: SzÉCHENI-TÉR «{rr.? Ikitií, ;i liivntíi.los s a magán liinjetések, a uyiltKi-oe szánt közlemények, előfizetési pénzek ús leelamiílágQlt in lázéiul ők. HIRDETÉSEK. HIVAT A ÍiOS HUM) RTFS EK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 Icr. 100—200-jg . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Hely égd íj 30 Icr. m a ( j Á n i n I ? n i?r rs e k megállapodás szerint lelislő I égj u tó ny ősit bl» an közöl tétnek. NYIÍjTTRH sora 20 sr Iparhatóság! megbízottak. Esztergom, jan. 23. (N.J.) A múlt évi okt. első napjára életbe lépett ipartörvény intézkedései közt alig van egy is fontosabb az iparos érdekek előmozdítására nézve, mint ( az ipái hatósági megbízottak működési köre. Az iparhatósági megbízottak feladata és hivatása véleményt adni a) iparügyekben tervezett szabályrendeletek hozatalánál, b) ipartestül eteknek szándékba vett kisajátításnál, c) ipartestületek alkotásánál, az ipartestület alapszabályainak megvizsgálásánál, segédek és tanonczokról szóló szabályzatok hozatalánál, Véleményt adni mindazon iparügyi kérdésekben, melyekre nézve az iparhatóság hozzájuk fordul, az iparhatóság felhívása folytán ellenőrizni a végeladást, vagy árverést rendező üzleteket. Felügyelni arra, hogy az iparhatóság által az önálló iparosok, tanouczok és segédek lajstromai vezetésével megbízott közegeket kellő rendben vezesse és rendellenesség esetében az iparhatóságnál jelentést tenni. Meglátogatni időn kin t a tanonczisko- lákat s az ott tapasztaltakat az iparhatóságnak bejelenteni. Ellenőrizni a tanonczokat a műhelyekben s az itt tapasztaltakat az iparhatóságnál bejelenteni. Az iparhatósági megbízoltak hivatása lesz tehát, hogy a törvényben foglalt holt betűknek életet adjanak, ügy a szellemi, mint a gyakorlati élet vívmányainak. az iparos érdekeknek megfelelő módosítása, kihasználása és elsajátítása attól függ, valljon az ipái hatósági megbízottak mikép fognak kötelességüknek eleget tenni. És ez annál fontosabb, mert az kétségtelen, hogy az a tanács, mely oly sok ágazatai közigazgatási, önkormányzati teendőkkel van elhalmozva. bármily hivatásszerüleg óhajtja is az ipartörvény kívánalmainak megfeleloleg kötelességét teljesíteni, a tulhalmozott teendőknél fogva nem lesz, nein lehet képes egész erejét és munkálkodását az iparos érdekekre fordítani. Az iparhatósági megbízottaknak lesz tehát köte lességük az esetleges hiányokat szorgalmuk egész odaadásával pótolni. De a törvénynek ezen intézkedése is arra vall, hogy az iparhatósági meghízottak az első fokú iparhatóság támogatói legyenek. Módjukban les?, tehát a nekik biztosított feladat és hivatásnál fogva oly szabályrendeletek alkotására közrehatni, mely szabályrendelet alapján az ipar- testület fenállása és áldásos működése már eleve biztosittatik. Módjukban lesz a segédek és tanonczokról szóló szabályzat megalkotása által oly intézkedéseket életbe léptetni, melyek a most hiányzó erkölcsi funda- mentomokat ismét visszaállítják. Mert azt nem tagadhatja senki, hogy az a szabadság, mely a tanouczok és segédek közt dívik a jövő polgári életre nem valami kecsegtető hatással van. — Már pedig ha figyelembe vesszük, hogy ngy a jelenben, mint. különösen a jövőben az iparosságnak kell képezni azon középosztályt, melyre a nemzeti erő támaszkodhatni, úgy nem szabad megfeledkezni arról, miszerint a tanoncz- nevolés akként foganatosíttassák, hogy az az erkölcsi alapra támdszkodhassék. Nem kevésbé nagy fontossággal bir azon hivatása az ipayhatósági megbízottaknak, mely szerint minden iparügyi kérdésben véleményük meghallgatandó lesz. A városi tanács, mint iparhatóság kebelében nem foglalnak helyet oly férfiak, kik akár a kereskedelem, akár az iparral gyakorlatilag foglalkoznának. Már pedig nagyon jól tudjuk azt, hogy mindennek becsét, alapját a gyakorlati élet adja meg. ; Módjukban lesz tehát az iparhatósági megbízottaknak minden oly kérdést, mely az ipar és kereskedelem érdekét van hivatva előmozdítani, a gyakorlati követelményeknek megfelelőig megoldásra juttatni. Azon hivatás, mely szerint felügyelhetnek a tanoncziskolára, ellenőrzik a tanonczokat a műhelyekben, megszemlélik a gyárakat s az ott tapasztaltakról az iparhatóságnál jelentést tesznek, oly. rendkívüli fontossággal bir, hogy ez irányban való helyes eljárás nemcsak a mive-ltség emelése, a közegészségügy előmozditásá'a lesz előnyös, hanem a mit mai napság oly szomorúan tapaszainak, a munkaadó és segéd közt fennálló folytonos czivakodás helyett az atya és gyermek közti ismeret a szorgalom és munkásságot lesz hivatva meghonosítani. Kell-e annál nemesebb jog és hivatás, minthogy jelen lehet a tanonczis- kola előadásain, meghallgathatja, hogy az a fin, ki hivatva lesz mint az utána következő nemzedék az iparos téren őt a jövőben helyettesíteni, miként teljesíti az előirt ismeretek elsajátítását. Atyai buzdítással szólhat azokhoz, kik kötelességüknek nem eléggé tesznek eleget, megdicsérheti a szorgalmasakat. Megtekintheti a műhelyeket s ha ott netán azt látja, hogy az a sogéd vagy tanoncz oly büzhödt helyiségben dolgozik, mely egyenesen az ő egészsége romlására vezet, a hatóság utján annak megszüntetésére közrehathat. Hány gyári munkást látunk olyan megjelenésében mint valami kisértetet, azért mert naponta hosszabb ideig dolgozik, mint a mennyit testi ereje kibírna. Legtöbbje elhal élte legszebb virágában itthagyva nejét, gyermekeit, a mostoha sorsnak. Nagyon soknál ez a reménytelen jövő, a sorsnak ezen mostohasága szüli meg a társadalmi rendet felforgató érveket, az iparhatósági megbízott ezen veszélyes tanok megszüntetésére is közrehathat. Ezen nagyen is röviden körvonalozott hivatásból is kitetszik tehát, hogy az iparhatósági megbízottakra fontos feladat vár. Az iparhatósági megbízottak választását a város tanácsa február hó 1-ső napjára, vasárnapra tűzte ki, és a mily fontos hivatás vár minden egyes megválasztottra ép annyira megfontolandó, hogy kik legyenek az iparhatósági megbízottak. A törvény és miniszteri rendelet azt mondja, hogy választhatók mindazon iparosok és kereskedők, kik a választást megelőző évben 15 fit, III. osztályú kereseti adót fizettek. Ezen intézkedés folytán az iparhatósági megbízottak közt úgy az iparosok, mint a kereskedők egyaránt helyet foglalhatnak. Városunk úgy értelmes kereskedő, mint iparosban eléggé bőven rendelkezik, a választóknak tehát a választásnál csupán arra kell figyelniük, hogy Az „Esztergom esViiéke“ tárcája. & -kis Éra főtt. Üres már a böcső harmadfélm.p óta De az anya aikán még hangzik a nóta, A mint. ott ringatja sötét éjszakákon „Csicsija, belija éde3 gyöngyvirágom.“ CsScsija, belija, álmod csendes légyen Atyátlan kis fiam, édes üdvösségem. Te nagy szegénységein, mesés gazdasága, Elborult életem féuyes napsugara. Csicsija beliia, én virasztok nálad S nézem a mosolygó rózsás kis orcádat, Ringatlak a mig te angyalokkal játszol, Ki magad is olyan kis angyalnak látszol. Csicsija, belija, mondogatja egyie Piczi nyugbelyecskéd puhára van vetve, A fejed alját is kimostam tisztára Szép piros szalagot kötöttem reája. Azután ha reggel tova tűnik álmod, S hallik a szobában vidám gagyogásod. Boldogan hajolok kis bölcsőd feléje S te kicsi kacsóid terjeszted elémbe. Csicsija, belija, messze még a reggel Virrasztók melletted a mig a nap felkel, De miié eloszlott az éj sötét fátyla Második halott már ő volt a szobába ! LITHVAY VICTORIA. tiuícyiát. , (Francia udvari történet.) All az a kulcslyuk, az a kulcslyuk! — Mennyi titoknak volt már árulója, mégsem' tudnak rá vigyázni eléggé. XIV. Lajes fraoczia '..irály mesés fényű uvarában, sok szép ifjú, de még több bájos udvari hölgy élvezte az élet gyönyöreit. Pajzán játékok, séta lovaglás, udvari vadászat, bál, meg egyéb mulatságok váltották fel egymást, szóval gyöngy életet éltek. Volt a királynak a sok közül egy kiváló kedvencze, olyan poéta féle embere, kit ren- I desen „a szép Abel lino“-mik neveztek. Mi j tagadás benne, csinos legény volt Ő a talpán, méltán megérdemelte hát, még testvérek közt is, ezt a hízelgő titulust. Szerette is őt Lajos király, oly nagyon, : hogy szinte rosszul érezte magát, ha nem volt közelében. Hogy mennyien irigyelték tőle a király kegyét, — persze csak úgy titokban, — azt már talán felesleges is megemlítenem. Hanem annyira, mint G. Rajnáid vicomte, mégsem irigyelte senkisem. Történt egy napon, midőn a király sétalovaglásra készült, a kedvenc szép Abel- linót, sehol sem találták. — Menjen csak kedves vicomte, — szólt Lajos lrissé bosznnkodva G. Rajnáidhoz, ki minduntalan körűié sürgölődött ; — nézze j meg azt a rossz embert szobájában, tán bi- I zon még fel sem kelt. I A szolgálatkész vicomte, lóhalálban rohant i Abellino lakosztálya felé s direct be akart •hozzá rontani. Hanem hát az ajtó nem volt nyitva. Kopogott kétszer — háromszor is, de hiába, választ csak nem kapott belülről. Már épen távozni akart, midőn úgy rémlett a fülelő vicomte előtt, mintha halk suttogást hallana odabenn. Mi lehet ez ? — gondolá magában, — tán mégis itthon van a szép Abellino. Szörnyen fúrta fejét az a suttogás s most minden áron tudomást kellett szerezuie a valóról. Hogy — hogy nem, végre kieszelte annak a módját. Az ajtó zárva van, tehát zárnak kell rajt lenui ; zárt pedig képze'ni sem lehet kulcs nélkül, ergo : kulcslyuk is lesz. Kulcslyuk.1... Meg van !... Gyorsan lehajolt G. Rajnáid vicomte e dekukucskálván a kulcslyukon, látta, hogy a szép Abellino csakugyan otthon van, hozzá még nem is egészen egyedül, „valaki“ találkán van nála. Hogy ki az a „valaki“, azt a vicomte nem láthatta, de látta piczi, parányi lábain a megfeszülő kék selyem harisnyát. Sietve lódult vissza a királyhoz, ueki ennyi is elég volt. — Felség, Abellino csakugyan szebájábau vau ! — Ugy-e hogy alszik még a gonosz? — Már nem felség — viszonzá a vicomte fontoskodé arcczal, — hanem „valaki“ találkán vau nála; láttam a külcsjyukon keresztül. — ügy ? — Valaki ! ? — mondá mosolyogva Lajos. Az már egészen más. Sj ki az a... „valaki?* J — Nevével nem szolgálhatok, felségednek. Lehet, hogy rokona, vagy nővére. — Ügyetlen. — Nem egészen. Annyit tudok, hogy kék selyem harisnyákat visel s úgy hiszem euy- uyi elég... — Holunp udvari vadászat lesz, — moudá pár pillanat múlva a vicomtehoz fordulva.— — Valamennyi udvarhölgynek meg kell jelennie ! G. Rajnáid meghajolt. * Aranyos ágyából kikelt már a nap ; fényes sugarai, rózsapirbau égtek, a szűzi hajnal átlátszó kékes ködében. A regg eljött illatszárnyakon. Szilaj paripák tomboltak, csititva csatlósaiktól, a királyi lak tágas udvarán, köiü- lőttük fényes társaság gyülekezett egybe. Nyalka vadászok, karcsú vadászkok tarkabarka csoportja hullámzott fel s alá, feu- hangon csevegve a vadászat apró örömeiről. A királyt várták, ki nemsokára meg is jelent. XIV- Lajos, rendkívül előzékeny volt e napon. Saját keze szolgált hágcsóul minden udvarhölgynek s oly meglepő készséggel illesztő gyöngéd lábaikat kengyelükbe, hogy a legügyesebb udvaroncznak is becsület»rn vált volna. Képzelhetni, mily érdekkel vizsgálta e közben a harisnyákat ! Sok mindenféle szint látott már, csak a várva várt kék harisnya nem akart sehogy- sem előtűnni. Valahára meglátta azt is. Oh bár sohasem látta volua meg, — le-
