Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 63. szám

Esztergomi levél.

(Útközben.)

Néhány nap előtt egy régi pajtásommal hozott össze a sors,akinek cong- ressusi hajlamai lévén, Pestre utazott.

Mi az a kongressus ?

Kitöltése annak az időnek, mely reggeli utániéi ebéd előtlig s ebéd titántól vacsora elottig tart. Vannak nagy embereink, a kik egész nap uj congressusok kifundálásán törik nemes homlokukat. Volt már eddig historikusok, minden rendű és rangú tanítók, tűzoltók, tornászok, telegraphálók, rokkantok, pereczesek, magánzók és cong- rossusok ellen összeesküdt hazafiak congressusa. És lesz még gazdák, újságírók, dalárdisták, lepkegyüjtők, bélyeggyűjtők, fülemülekedvelők, s ogyéb passióktól ihletett nagy emberek coug- ressusa.

Hát ogy ilyen titulus bibendire lezarándokolt az én istenbátamegetti régi jó barátom is Pestre, ahonnan azonban még az nap vissza menekült s nem látszott meg rajta se földrengés, se csőd, se kétségbeesés.

Olyan szeretetre méltó volt, mintha nem is lelt volna congressuson.

Visszautazásunk közben nagyon érdekes két collégánk volt a hajón. Ha ugyan az utitársak között még mindig fonnál a bevallható kollegialitás.

Gargonok vagyunk mindaketton. Minden egyéb íhéinát megelőzött tehát a szép utitársnők szép és érdekes thé- mája.

Két leányt tettem akkor tanulságos tanulmány tárgyává. Le is rajzoltam őket azonnal emlékezetem albumába.

Az egyik egy csinos magastermetű elegáns leány, aki minden mozdulatával tökéletesen tájékoztatta a világot kel- léméi, szelleme és jó módja iránt. A másik hasonlóan egy néma mamával, «akiben már eleve is egy nem egészen kedves anyóst üdvözlünk, még ha leg- öuzetlenebb szándékkal is forgolódunk a tűzhely körül, egy mély kedélyű, szikrázó eszű, de szegény és elhagyatott leány benyomását keltette bennem. Azok közé tartozott ez a kedves jószág, a kikről Sardou azt mondja, hogy sokkal okosabbak semhogy valamelyik ostoba szabólegényhez vonzódnának, de sokkal igénytelenebbek, kogysem egy egész intelligens ember egyébnek nézné mint szeretőnek.

Ennek a szegény szép leánynak udvarolt egyszer az ón barátom, benső- séggel, szeretettel s lehet, hogy szerelemmel is. A szegény lány belésze- retett.

Ázóta teljesen elszakadtak egymástól, mert a világ tisztességtudása megköveteli, hogy az ilyen lényekkel no jelenjünk meg a nyilvánosság deszkáin. A coulissák mögött elenyeleghetíltik velük, de ne vigyük be a „tisztességes“ társaságokba. És az ilyen lányok meghalnak é>'tte, hogy ugy bánjunk velők, ahogy az előkelő s jobb világba való nőkkel szoktunk bánni a világ előtt.

Az ón barátom tehát oda telepedett a mellé, aki a villany világítás mellett még fényesebb s elhagyta azt, aki csak az árnyban tud ragyogni s a sötétben fényleni, mint a csillag, mielőtt még le nem hullott volna.

Az elhagyott, a mellőzött leány ar- czáu kigyulladt a gúny lángja, a harag pírja s a szégyen heve. Szemeiből a megvetés, meg szerelem, ajkáról gúny és féltékenység beszélt arról a nagy küzdelemről, molyét el kell hazudnia.

Már közel volt a síráshoz, mikor azt a másikat olyan boldog mosolylyal látta a mellett, akit szeret s aki őt meg se látja.

És ki sietett a födélre és talán

megkérdezte élete csillagától, hogy meddig akar még ragyogni boldogtalansága felett.

Akkor végig nyilallott szivemben a részvét igazi érzése s szerettem volna azt a szegény szenvedő leányt megvigasztalni azzal a minden szegény lány boldogtalanságának refrainjóvel :

— Nem az a másik lesz a boldog, hanem te : nem őt szereti, hanem téged. Higyj, remélj és szeress hát szegény leányka s bird rá kis szivedet, hogy ne higyjen abban a komédiában, amit azzal a másikkal játszik, a te kedvesed . ..

s&SeTmi.

HÍREK.

— Herczegprimásunk a pozsonyi primási palota nagy részét átengedte a pozsonyi művészek egyesületének művészi czólokra.

— József föherczeg ő fenségénél tisztelgett tegnap Dóczy Ferenez városi tűzoltó főparancsnok vezetése alatt egy küldöttség, mely a főlierczeget az ősszel tartandó esztergomi tűzoltó-ünnopélyre hívta meg.

— Paczka Ferenez, kinek herczeg- primásnnk a Maeczenása az országós kiállításon tudvalevőleg három művet állított ki. Ott van a magyar mythologiából vett Emese álma, ott van a bibliai tékozló fiú a sertések közt s a szép Mignon. A képzőművészeti csoport bíráló bizottsága Paczka Ferenez kiállított képeinek a kiállítási nagy érmet Ítélte oda.

— Változások a dunagőzhajózási ügynökségnél. A teherfeladási pénztáros hosszasabb betegeskodése miatt a forgalmi igazgatóság Balek helyébe Neumann Lajost s a jegypénztárhoz egy uj tisztviselőt, Seregi Ignáczot nevezte ki.

— Érdekes kézimunka lesz kiállítva (Brutsy Gyula diszműkereskedé- sében*, melyet Palásthy Erzsi k. a. készített egy fővárosi barátnője számára. A creton- és flach-himzés-vegyi- tókü munka ablakelleuző szőnyeg, fekete atlasz alapon.

— A lövészegyesületböl. A múlt bó 26.-án kezdett és f. hó 2.-án be- végzett díjlövészet eredménye, — Díjak: 1. díj: egy drb. cs. kir. arany; 2. díj: egy régibb fajta czóllövő fegyver; 3. egy drb. ezüst forint. Az első díjat nyerte Liob Béla ur, a má sodikat és harmadikat pedig Schütz Károly hadnagy úr.

— Congressus. A kereskedő ifjak egyesülete a fővárosban tartandó országos kereskedö-congressuson küldött- ségileg képviselve lesz. Óhajtandó lenne, ha nemcsak a kereskedő-ifjak, de különösen a kereskedő főnökök magukévá tennék az ügyet.

— Kérelem. A megyei nyugdíjas jegyzők és özvegyeik szomorú állapota ügyében. Noha még a múlt évi őszi közgyűlésből a járási szolgabirók komolyan utasítva lettek a nyugdíjalapra hátralékban lévő összegek behajtására s miután ennek folytán a megyei pénztárba ez idáig még sem folyt be egy krajezár sem : ideje lenne ha az alispán! hivatal, mint a törvényhatóság feje, kötelességszerüleg kezébe venné ezen valóban szánandó állapotban lévő elhagyott ügyet és felelősség terhe alatt utasítaná a járási szolgabirákat, miszerint az állítólag általuk foganatosított végrehajtási ügyekben lefoglalt tárgyakra árverésekot tűznének ki. — Mert az mégis csak égbekiáltó dolog, hogy maguknál csak a jegyzőknél hátralékban lévő 2600 írtból a pénztárba mi sem folyik bo. Nem csoda tehát ezek folytán, ha a nyugdíjasok nyugtáikat nagy veszteség mellett uzsorásoknak kénytelenek eladni. A valóban szánalomra méltó és az ember lelkét megrázó ügyben a megye hatósága egyszer valahára már csak ugyan tehetne valamit. Egy bizottsági tag.

— Szondy György emlékezetét újítja föl a jelesen szerkesztett Ország- Világ legújabb száma, mely sikerült illustratióbaii mutatja be a Szondy- kápolna főbejáratát, a hátsó részt, az oltárt s a drégelyi várrom sziklába vájt feljáróját. De hiányos lett •volna a közlemény, ha a nagy vértanú emlékének felújítóját, a nagy te- vókonysógü hontmegyei alispánt kihagyja. A tartalmas füzet tehát kiadta a derék Pongrácz Lajos sikerült arcz- képét is. Az érdekes füzetet kiválóan ajánljuk olvasóink figyelmébe.

— Hídmérleg. Egy előfizetőnk küldte be hozzánk a következő nyílt levelet: Tek. szerit, ur ! Sohase volt sürgősebb felszólalás a gabna eladó közönség érdekében, mint most, midőn a kis gazdák piaczra viszik holmijukat, hogy leróhassak az árából kötelezettségüket az állam s a község iránt. Vannak pedig lelkiismeretlen szenzálok, akik fölhasználják a nép tudatlanságát s a gabna megvételénél egészen máskép mérnek, mint a hogy az igazságos mértékek mutatnák. Ezeknek az alkuszoknak nem iponál a Sckönbeck-féle közmérleg, melyről azt mondják, hogy nem hivatalos. Nem kételkedünk a Schönbeck féle mérleg soliditásábau ; de erősen azt hisszük, hogy minda- dig, mig hatósági felügyelet alatt álló mérlegünk nem lesz, addig mindig föl fognak merülni differencziák a vevő és eladó között s rendesen az eladó rovására. Valóban ideje volna már saját jól felfogott érdekünkben a vidéki elárusító közönség számára a városház előtt hatósági felügyelet mellett működő közmérleget fölállítani, melynek adataihoz nem félhetne sohasem kétely s melynek adatai törvényes értékkel bírnának a legrafiuirozottabb gabna szenzál előtt is. Esztergom, 1885. aug. 5. — S. —m. -g.

— M. kir. posta. Nem óhajtunk soha semmiféle összeütközésbe se jönni a inagy. kir. postával, mely mindennap oly oly sok örömet (különösen közül- hetetlen versekben) s uly sok meglepetést (különösen bérmentetlen levelekben) szokott szerezni irodánknak. Épen azért is figyelmeztetjük a szerkesztőség tisztelt szomszédait, hogy ne a mi nagy levélszekrényünkbe szíveskedjék dobálni ötkrajezáros bélyegekkel ellátott leveleiket, mert akkor akaratunk ellenére is összeütközésbe fogunk kerülni a m. k'r. postával mely bennünket semmi-, féle fiók- postai jogokkal nem ruházott föl. Jelentjük tehát, hogy szerkesztőségi levélszekrényünk nem áll semmiféle összeköttetésben Soroksárral vagy Tatával s igy a Soroksárra vagy Tatára czimzett levelekkel az a galibánk van, hogy külön fiók postással kell azokat rendes helyökro juttatnunk.

— Az állami küzépipartanoda igazgatóságától kaptuk a következő felhívást : A budapesti állami közép ipartanodában a be iratások ezután szeptember hó 1-ső napjától nem 15-dik, hanem csak 10 dik napjáig tartatnak. A belépni óhajtó tanulóktól előzetes gyakorlat kívántatik, legalább az, hogy ezen nyári szünidő alatt a gyakorlatban foglalkozzanak s ezt hiteles kizo- nyitványnyal igazolják. Szükséges végre, hogy a tanulók a beíráshoz szüleikkel vagy gyámjaikkal jelenjenek meg. Hegedűs Károly igazgató.

— Gyerekek a rendőrségnél. Néhány nap előtt három csavargó gyereket talált rendőrségünk az u'czán. Kotten 13 —14 éves ékszerész tanulók, a harmadik bizonytalan. Az ékszerészinasok bécsi illetősógiieknek vallják magukat s Budapestről gyalog és minden mentőirás nélkül igyekeztek Bécs- bo gyalogolni. A harmadik már kama- szodo korban van, de csak is Antal névre hallgat. Szüleiről semmit sein tud. Vezetéknevet nem testáltak rája. Született valamelyik vándor-czirkusz homokján, volt komédiás, aki köteleken tánczol, volt ködfátyolkép muto gntó, sőt amint önérzettel állítja még színész is. Tizenhét éves korra tehát elég. A névtelen sibodor tegnap megunta inár hosszas letartóztatását s szökni akart. Tervét már-már keresztül is vitte; mert a rendőrök épen az ut- czáról hozták vissza. Antal urfi meglehetősen el van keseredve s üres óráiban és üres ezelhíjában most a szúnyogok halhatatlanságáról elmélkedik. Annál szomorúbb képet nyújtanak azonban a fiatal gyerkőezök, kik hat napi városházudvari levegő után, már a szülővárosuk levegőjét óhajtják s keserves sírással hajtogatják, hogy még sohase voltak becsukva és nem is lesznek, csak az Isten hazasegitse őket. Mind. a hárman különben elég korán kezdik járni azt az iskolát, honnan a görbe utak rendesen az elzülléskez vezetnek.

— Goromba utitárs. A hétfői bécsi hajón egy idegen tűnt föl aki folytonos karczolatokat csinált a tájék szépségeiről. Mikor az esztergomi bazilikát is gyorsan, le vázolta, egy kiváncsi eszterfiomi polgár odalopózott melléje s nagy érdeklődéssel kérdezte: — Ugy-e gyönyörű ez a főszékesegyház ? Az idegen ur angol flegmával de hamisítatlan porosz gorombasággal válaszolta ; — Ugyan az isten szent szerelméért, hát kimondta magának, hogy oz a bazilika nem szép ? !

— Pilismaróthon történt. Vitatkozik két ur egy temetésen. — Barátom, bármily hirtelen halt is mog a koma, de nem kolerában múlt ki. — Engedj meg kedves barátom, de a kolera nosztrasz most nagyon gyakori; nem egy halt bele csak a múlt héten is. Hallván ezt a közel álló erdővéd, nagy bölcsen közbe szól: — De már megkövetem nlássan, én nagyon jól tudom hogy Nosztráu még soha sem volt kolera.

— Magyar Salon. Alig van szépirodalmi illustrált vállalatunk, melyet a sajtó s a művelt magyar közönség oly nagy rokouszenvvel fogadott volna. Ez is azt bizonyítja, hogv a Magyar Salon magasabb színvonalon áll s bizonyos missiót teljesít a külföldi il- lustrált havifolyóiratok fölöslegessé tétele által. Az augusztusi füzetben Pulsz- ky Ferenez egy rendkívüli szellemes czikkben mutatja be az uj Tudós Főrendeket ; Degró Alajostól csinos novellát, Reviczky Gfyulától hangulatos költeményt, Gyújtó Izabellától elbeszélést, Borostyámtól tárczát, Szanától aesthetikui közleményt és Tolnaitól regényt találunk benne. Az illusztrácziók is vonzóak és sikerültek. A kitűnő vállat ára füzotenkint hatvan krajezár.

—- Vörösmarty. A legfönségesebb szavú magyar költő összes műveiből, melyeket Gyulai Pál rendez Mehner Vilmos kiadása alá, megjelent a 35—38-ik füzet. Az olvasó asztalunkra érkezett nagybecsű füzetekben Julius Caesarral, Learral s Rómeó és Julia kezdetóvol találkozunk. Az ajánlatra nem szoruló nagy vállalat ára füzeton- kint 35 kr.

— Régiségeket, régi pénzeket, régi könyveket stb. még mindig szívesen megvásárol lapunk szerkesztője.