Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 58. szám
szik, büszkélkedett is egy ideig di csőségóu, hanem aztán szépen elfelejtették. Nagy Pál fürkész talentuma kitalálta, hogy kár volna azokat a szép darab köveket a szegény ember pad lóján elporladni hagyni és ime sok pénzzel, még több fáradsággal, melyet visszafizetni nem tudom nem-e a nagy harang fog, mert hát ez nálunk igy divat, aztán a rengeteg sok pénz ki adásával ez idő szerint vajmi kevés hasznot látott, elérte azt, hogy az esz tergomi fuvarosok meg korcsmárosok szép jövedelmi forrásra akadtak. Hanem azért csak hadd szóljon a dinnye szőlőben lévő présház mellett a dinamit robbantó dörgésével vegyített csöndes! Bátori emléke. Nagy-ÖIved, jul. 17. (P. L.) A gondolatokba merült hallgatag öieg kiszeuvedett, folyó évi már- czius 8-án át lett adva a földnek, hogy az. írás jóslata teljesüljön „Porból lettél, porrá kell lenned“. Át élve és át küzdve nemzetüuk 48-iki dicsőséggel lezajlott harczait, mint valódi hős tündöklőit a csatatéren, hazája szabadsága kivívásában. Mily csodálatos a sors játéka ! A fekete gyémántok bánya réme még mindég ól, üldözött lelkiismerettel 250 magyar ember felmenteni óhajtja az üldözöttet, de az aradi kálvária 13 újjal mutat s kimondja rá az áruló Ítéletet. Az a 250 magyar ember vájjon kap-e emléket ? Különben Budáu a Henczy-szobor mellett még helyt is találhatnak. Bátori nyilváuos élete nemes küzdelemmel kezdődött és nemes nyugalomban ért véget. Átlyuggatott köpenye a viharos csaták legfényesebb emléke. Ne legyen tehát jeltelen oly szent sir, mint az övó. Hiszen hazájáért ólt és halt. Emeljünk tehát emléket, hogy hadd legyen az oktató jelképe a későbbi nemzedéknek. — A mi halottunk Ő, megyénk földe takarja be, baj társai nyughelyén, ne engedjünk hát mohot nőni azon a szent síron. Bizom benne, hogy az emlék a meg- dícsőülthöz méltó lesz, mert a nagy ügy oly kezekbe van letéve, melyek mindig áldással dolgoznak. István bácsi áldott kezeibe rakjuk le filléreinket Bátori emlékéhez ! Városi közgyűlés. Esztergom, jul. 16. A sürgős mezei munka és a nagy forróság daczára meglehetős számban jelentkeztek a közgyűlésre. Leolvasható volt egyesek arczárói, hogy csak a kíváncsiság ösztökélte a megjelenésre, mi is lehet hát abban a primási leiratban, mások a Duna utcza kövezése tárgyában hozott tanácsi határozattal nem voltak megelégedve, szörnyen röste Iték, hogy a tanács is mozog már egyszer, lett is belőle olyan hatalmas dikcziózás, szemólyeskórdós, megrovás, hogy Mária Terézia ott a falon elcsodálkozhatott azon a nagyszerű önfeláldozáson, amilyent a pozsonyi országgyűlésen aligha kapott. Az ilyen elcsodál ásó kon azonban az ember éppen nem csodálkozhatik, mert ezt ez a roppant melegség idézi elő. Kemóuyfi János tanácsnok, h. elnök, pout 9 órakor az ülést megnyitván, a napirendre tűzött tárgyak felvétele előtt Dóczy Ferencz képviselő tett kérdést a kövezésre nézve. Milanovics Antal pedig általa egy állatorvosi állás rendszeresítése tárgyában beadott Írásbeli iuditváuy sorsáról tudakozódott. Mindkettőre az elnök adott felvilágosítást. Következett Ő Emiuentiájának, kegyelmes Főpásztorunk leiratának felolvasása, melyben arról értesít, hogy a plóbáuosi állásra Palkovics Géza, Dr. Valter Gyula és Fehér Gyula konkuráltak, miudhárom folyamodóra nézve izou véleményét fejezi ki, hogy a plébáuosi állással járó kötelezettségek teljesítésére egyaránt alkalmasak. Fel- jlvasva lettek egyeukiut a folyamodók iérelmei is. Erre dr. Helcz Antal indítványozza, íogy a választás július 27-ére tüzeslók ki. Hasonló értelemben nyilatkozik Bren- íer József. Ellenben Dóczy Antal, Kubovics gnácz képviselők július 26-ára kérik , választást kitűzni. Eluök a kérdést zavazás alá bocsájtván, a többség jú- ius 26-át, azaz vasárnapot fogadta el. Ezzel a választás Fehér Gyűli javára majdnem el is döutetett. Érdekes vitát idézett elő a tanács azon határozata, hogy a Duna-utczának a serház felőli része köveztessék ki. Mikor a folyó évi költségvetés tárgyalta tott, a közgyűlés többsége minden előleges terv és költségvetés nélkül egyszerűen azt határozta el, hogy ez évben a plébánia templom előtti rész kikövezése meg az itató betöltése foganato- sittassék. Tettre kerülvén a dolog, a mérnöki költségvetés szerint ez a muu- kálat 4200 frt kiadást igényelt. Ily körülményekkel szemben mi volt más teendő, minthogy a tanács elrendelte, hogy a kövezésre költségvetésileg előirányzott 1708 írtból a Duna-utczának felső része köveztessék ki, mely éppen ennyi összegbe kerül. Elsőnek Szabó Alajos szólalt fel mint a tanácsi határozat ellen beadott fellebbezők egyike s azt indítványozta, hogy mig a Duna utczáu történt kövezés felülvizsgálva nem lesz, újabb kövezés ne fogauatosittassék. Dóczi Antal a tanácsi véleményt pártolja, kifejezést adváu rosszalásának Prokopp ellen a hírlapokban tett közleményekre. Dr. Helcz Antal részben polemikus hangon, különben meggyőző érvekkel s igazi szónoki hévvol a tauácsi határozat elfogadását ajánlja. Brenner József az egész városnak lejtvonalát kívánná megállapittatui. Dóczy Ferencz feutartatui s végrehajtatni kívánja a közgyűlési határo zatot, utóbb azoubau ő is a tanácsi határozathoz járul. Marosi József nemes pathosszal utasítja vissza azon epéskedóseket, melyek némely szónok által követetnek. Kudlik Géza első szüzbeszédében ugyancsak a kövezés ellen érvelt. Hosszasabb vita után a többség a tanácsi határozatot fogadta el. A kriuolin lúd alatti árok kiköve- zésóhez a közgyűlés hozzájárult. Az országos orvosi és közegészség- ügyi kongressusban a várost Dr. Feich- tinger Sándor főorvos fogja képviselni. Több rendbeli kérelmek elintézés« után a közgyűlés fél egykor véget ért. Vilmos elfogadd a feltételt s miutáu kész volt a skiczczel, üdvözlő a rablófőnök és eltávozott társaival. Két héttel később a fiatal festő szobájában dolgozott, midőn egy férfi lépett be, kiben, ahogy nagy köpenyét létévé, a művész a rablóra ismert. — Itt vagyok — kezdé a különös látogató — ugy-e nem vártál ? — Megvallom, nem. — Pedig megígértem jövetelemet. Hát rendezzük csak ügyeinket. Ugy-e esztelennek goudobz ? Tudok ám én az arczvouá- sokból olvasni és képtelennek tartlak arra, hogy engem elárulj. Egy festő csak nem rejteget rendőrököt ! Én tehát egész bizalommal jövök, mint becsületes hitelező az adósához kérdeni, vájjon meg van-e már a pénz ? — Ugy-e tizenkét aranynyal tartozom neked ? — Jó emlékező tehetséged vau. — Vilmos kinyitá asztalfiókját, mi alatt a rabló mint műkedvelő szemlélte a festményeket s figyelme egy új műre irányult. — Pompás ! — kiáltá fel a rabló. — Mi ? — Az a jelenet, mely a mi találkozásunkat ábrázolja. — Ah ! Sikerültnek véled ? Nyilatkozatod bizeleg, mert hivatott bíráló vagy. íme minden pénzem. — Nem kell. Nem követelek többé pénzt, sőt én ajánlok néked. Eladod ezt a festményt? — Neked adjam el, hát mit csinálnál vele ? — Mit törődöl vele ! mondd meg az árát! — Komolyan ? — A rabló fölgombolá mellényét, leolda egy övét, mely telve volt aranyokkal, s ezt moudá : — Ez annyi, hogy egy Rapbaelnek se lenne kevés. — Eliiiszem, de ha már a festmény anuyira tetszik, vidd el a tizenkét arany fejében. — Nem akarok nagylelkűségeddel visszaélni ; festményed megér nekem kétszáz aranyat. Itt vau. Ezt mondva, egy aranynyal telt erszényt dobott az asztalra, hóna alá fogta a festményt s nevetve moudá a csodálkozó festőnek : — Jó üzletet csináltam ; ez a festmény egy Rosa Salvator ecsetére, a rablók festőjének, ecsetére méltó. Ezzel aztán eltávozott, egy áriát dódul va Donizetti legújabb operájából. Három hónap mult el a különös eset óta. Vilmos az imént érkezett volt meg Ve- lenczébe és barátjához gróf Fér Adrianhoz szállott. — Kedves Vilmos barátom, — kiáltá örömében Adrian, — nagyon vártalak már. — Hogy együtt utazzunk Párizsba ? — Igen, de hárman fogunk ám utazni. — És ki lesz a harmadik ? — Veleuczo legszebb hölgye. — Szerelmi kaland? — Nem, több ennél ; mi gróf Fémével utazunk. Szeretetreméltó asszonykát veszek el, d’ Ascoli báróuőt és még ma bemutatlak menyasszonyomnak. Már szóltam rólad s ő óhajtja ismeretségedet. Adrian, ki már láthatólag nyugtalan volt, barátját a bárónőhöz kisérte. Fényes palotába léptek, hol egyenruhás szolgák lépkedtek egymás sarkába. Minden a legnagyobb fénytől ragyogott. — A bárónő sétálni meut — jelenté a komornyik. — És vissza tér nem sokára ? — Igen gróf úr. A komornyik egy pompás terembe nyitott ajtót. Alig hogy beléptek, Vilmos hangos kifejezést adott nagy ámulatának. — Mi bajod? — kórdé Adrian. A festő nem felelt, mozdulatlanul és ué- mán állott meg egy kép előtt, mely az általa alkotott rabló jeleuetet ábrázolta. — Ugy-e szép festmény, — kérdezte könyedéu a gróf. — Igen szép, de hogy kerül ez ide. — Nagyou egyszerűen. Ajándék, melyet a bárónő nem vég uuokabátyjától kapott. — Uuokabátyjától ? — Igen egy fiatal embertől, ki megvallom, gyakori látogatásaival már kissé nyugtalanított. De tegnapelőtt egyik Roma vidékén lévő kastélyába utazott. — És ez az uuokabátya fiatal ember ? — Körülbelül harmincz éves. — Magas, erőteljes termetű, fekete hajú, kék szemű, kifejező arczu ? — Ép ilyen. Hát ismered ? Különben meggyőződbetel róla, testeit képe itt függ ebben a szobában. — Igen, igen, ő az! — kiáltá Vilmos, Színházi szemle. 12. Vadg<mb. Hatvaninó Amália jutalomjátéka szerdán este nagyon gyér közönséget vonzott a színházba, ami most különben a jutalorajátókok uralkodó divata Esztergomban. Hatvaniné az üres ház daczára teli szívvel énekelt s a fösvény érdeklődést a czimszerepben pazarul elégítette ki. Vátadi Galand Mihályt inkább elénekelte, mint játszotta, Sajó pedig Imrét tökéletesen átszórakozta. Bodrogiué Bábiban raulatscágos alakot mutatott be, Gerő Károly nem sokat érő gyártmánya egyébként teljesen hidegen hagyta a közönséget, mely azonban az üres házzal „jutalmazott“ népszinmúénekesnőt elismerő tapsokkal igyekezett kárpótolni. 13. Protekczió. Bérezik uj vigjátéka sem részesült minálunk protectióban. Csak olyan üres ház előtt hajtották végre, akár a leggyöngébb becsű újdonságokat, habár Bérezik miudig finom espritvel is dolgozik. Bodrogi Lina Szerénában igen kedvesen forgolódott, SompgyiuéHuszthy Maivinábau finoman jellemzett, Demi- dor Lebotaybau remekelt, Ferenczy a minisztertanácsosban szerzett elismerést, Gyöngyi pedig Husztby Gusztávban kaczagtatta meg nem egyszer a kongó-birodalmat. * Még egyszer beharangozunk s azután nem báutjuk többet a mélyen szendergő tisztelt közönséget. Alig néhány előadás következik még. Használjuk föl kérem ezt az utolsó néhány előadást arra, hogy mi is bobizonyit- suk létezésünket. A színtársulat tizenhárom előadás után már úgy is bebizonyította, hogy — nem existál. HÍREK. — Hercegprímásunk félszázados jubileumára Székesfehérvár nagyobb ünnepélyességekre készül. A herczegpri- más szülővárosa egy elsőrangú művész- szél meg fösteti képét s nagy ünneppel rója le háláját nagy fiáuak. — Plébánosválasztó közgyűlésünk julius 26-án lesz. A hereegprimás can- didálása után a jelöltek Dr. Fehér, Palkovics és dr. Walter. — Follinuszné Csigaházi Etel jutni közben a bárónő öltöző szobájába lépett. — Hol találkoztál te Menlefiori lovaggal ? — Róma környékén, egy napon, midőn öt rabló társaságában órámtól és tározómtól meg fosztott. . • — Megőrültél Vilmos ? — Nem, de azt a képet, mely nagy termedben függ, én festettem és az állítólagos lovag kétszáz aranyat adott érte. Menjünk barátom, fussunk ! Mi itt egy rablófészek- beu vagyunk és itt ez a báróné, kit nőül akarsz veuni, uuokauővére vagy szeretője egy rablófőnöknek. Még jókor érkeztem .. . Vilmos elbeszélte Adriannak kalandját és ez meg volt semmisülve. Hiába tudakozódott a báróuő viszonyairól, mély titok köruyezé azt és csak vak szenvedélye gátolta, hogy annak borzadal- maiba még mélyebben bele hatoljon. Még azon este elhagyta a két barát Veleuczét, minden feltűnés nélkül. — Te életemet mentetted meg! — moudá Vilmos barátjához — s én boldognak érzem magamat, hogy néked oly nagy szolgálatot tehettem. Néha még nyer is az ember, ha meglopják. — —1 —g. — Könnyelmű apa. Osztoznak az örökségen. A család legifjabb tagja igy sóhajt fel í Szent Isteu ! milyen mibobok voltuuk mi még nagyapánk korában ! Mily fényes örökség marad lám, ba könnyelmű apám valahogy bele nem származik gazdag családomba !
