Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 56. szám

Párkányban négyszer, Bátorkeszen kétszer, Ó Szönyben, Komárombau kétszer. Bajnál) kétszer, Tatán kétszer, Udv.ar- don, Csúz, Perbete, Esztergom, Kis- Bór, Szent-György mezőn és Süttón jelentem meg. A városokon teljesített hivatalos működésem alkalmával meggyőződtem, hogy több oly ló és szarvasmarha ha j táti k a vásárokra, amely ló- vagy marha-levéllel nem bir, vagy ba igen, ugy hiányosan vau kiállítva : ezen viszás állapot okát ku tolván, azon feleletet nyertem, hogy a községek elöljáróságainál marha- és ló-levelek nem mindig kaphatók. A marha és lólevelek kiállítása és átira tásáért járó dijak, ugy a községekben mint a vásárokon magasabban számíttatnak. Az országos vásárokon tapasztalt hiányok, milyenek az állategész- ségreudőri hiányos felügyelet, vásárterek rendezése, fakorlátokkal való ellátása, illetőleg mindou néven nevezendő íendetlenségek megszüntetése tokiutetéből, ahol szükségét láttam, óvást emeltem és tőlem kitelhetőleg az elöljáróságokat jövőre nézve a fennálló szabályok pontos megtartására figyolmeztettem. A községekben tapasztalt egyéb rendetlenségeket és visszaéléseket mindenkor a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelentettem. A nem kerületemhez tartozó, más megyebeli lakosok szabálytalan ló- vagy marha leveleit esetröl-esetro, a winis- teriumuak felterjesztettem.

Nyerges-Újfalun 2 drb takonykóros ló és egy csikó kiirtatott. Lábatlanon 3 drb ló, ezek megvizsgálása czéljábó! múlt évi julius hő 26-áu Nyerges-Újfalun és ;.ugusztus hó 15-én Lábatlanon jelentem meg. Október hó 6-án a komáromi országos vásáron egy takonykör-gyanus éitéknélküli és október hó 20-áu a perbetei vásáron szintén egy értéknélkíili rühkóros lovat lolövettem. Nbvcmber hó 3-án az esztergomi országos vásáron egy lovat takonykor - gyanúsnak találtam , melyet múlt évi november hó 27-én mint kifejlődött takony-kórost szintén lelövettom. Lépfenében elhullott au gusztus hóban Komáromban 1 drb és dec/.ewber hó 21-én Cséven 1 jármos ökör.

Ragályos, járványos betegség a szarvasmarhák között Nyerges-Újfalu községben ütött ki és pedig múlt évi ok tó bér hóban a köröm- és száj fáj ás, mely betegség november hó 21. és

22 én volt legel térjedettebb, mórt akkor a beteg állatok száma 172 drb volt, deczember hó 30*án e szám 4 drbra csökkent.

Bajóth községben november hó vége felé a szarvasmarhák között a körönlés száj fájás kiütött, volt 8 drb beteg állat, a betegség deczember hó 22 én szűnt meg.

Működési naplóm szerint a múlt évben összesen 185 községben és a fü- zitői szeszgyárban jelentem mog, m. é. szeptember hó 6-án Komárom sz. kir. városban megtartott lójutalom díjkiosztásnál szinte jelen voltam, valamint hivatalos ügyben kétszer Budapesten. Fent említett utazásom összesen 82 napot vett igénybe.

Komáromban, Tatán, Tóvárosban és Duua-Almáson adott utasításaim folytán, már az naptól fogva vágólajstromot vezetnek ; a levágott szarvasmarhák marhaleveleit beszedik. Tata elöljárósága a vágóhiduál hiányzott emész- tő-gödröt utasításom szerint azonnal megcsináltatta ; Bátorkesz-közsóg elöljárósága pedig eery alkalmas helyeu új köz vágóhidat építtetett és az a köz- használatnak múlt évi október hóban át is adatott.

Tudomásom szerint hússzemle történik és vágólajstromot vezetnek, valamint a levágott szarvasmarhák leve leit elszedik : Esztergom sz. kir. táros, Párkány, Bátorkesz, Ujszőuy és Süt- tőn, reményiem azonban, hogy a többi községekben Is a legközelebb megejtendő vizsgálat alkalmával haladást fogok tapasztalni, annyival is inkább, mert a vásárok rendezése, hüsszemle és vágólajstromok behozatala tárgyában tett előterjesztéseim folytán, mindkét megyében biztos tudomásom szerint intézkedés lett téve. A vásártartásra jogosult községekben a ló- és marhalevelek kiállítása körül előfordult rendetlenségek szűnő félbeu vannak.

A törvényhatóságok első tisztviselőihez intézett előterjesztéseim nyomán sikerült kieszközölnöm, hogy az általam jelzett községekben a vágóhidak felállítása immár elrendeltetett és ezen rendelet alapján Párkány mezővárosában f. évi február hó 16-áu közbejöttömmel helysziuén megtartott tárgyalás folytán egy új vágóhíd fölállítása legközelebb várható. Komárom sz. kir. város polgármestere egy uj vágóhíd felállítását kilátásba helyezte. Esztergomban, az új vágóhíd valószínűleg f. évben felépül.

A városi mérnök.

Esztergom, jul. 11.

II.

A magán és tiszti mérnökök minő* sitvónyének előadása után Prokopp János úr minősitvéuye állapítandó meg, a végből, meg üti e az a törvényileg kívánt kelléket.

Prokopp úr minősitvényót azon okmányokból ismerem, melyeket ő a város jogügyi bizottságához szakképzettségének igazolása végett felszólalásom folytán beterjesztett; amelyeket e helyen mint azon bizottság tagja vizsgáltam meg ; kövotkezéskép ezúttal csak is az e kép szerzett tudomásom szerint szólhatok.

Ezeu okmányok szerint Prokopp űr nem szorzott magának „a kőm ű vési minősítés n élu egyéb minősítést ; ami kitűnik a következőkből :

1) bogy Prokopp úr sohasem járt sem gymuásiumi, som pedig reálosztályba, annál kevésbé műegyetemre;

2) hogy Karlsruhéban nem az építészeti, hanem csupán a vasárnapi ipar- tanoncz iskolába járt ;

3) hogy az ipariskola egyik osztályába sem volt mint rendes tanuló beírva, — hanem ott csupán 4 tantárgyat hallgatott ;

4) hogy a karlsruhei bizonyítványában világosan ki van fejezve, miszerint Prokopp János kőműves legóuy (Mauer Gesell) ;

5) hogy az ezeu lizonvitványban foglalt azon adat, mely szeriut Prokopp úr az ipariskolát 1844 tői 1846. évig látogatta, — a rastndti bizonyítvány azon kifejezésével jön ellentétbe, amely szerint 1845. évben Prokopp úr már Rastadtbau volt alkalmazva; továbbá

6) hogy Prokopp úr az általa annyira hangsúlyozott rastadti, olrnii- czi, bécsi, komáromi bizonyítványok tartalma szerint Rastadtbau és Komáromban csupán mint kőműves-pallér volt alkalmazva ; téved tehát, aki ezen okmányokból azt következteti, hogy Prokopp úr a várépitéseknól tiszti minőségben szolgált ;

7) hogy Prokopp úr a dunagőzhajó- zási társulatnál, »vagy az esztergomi érsekscguél sem viselt mérnöki hivatalt.

Ezek után nem szenvedhet kétséget, hogy Prokopp úr önmagát jogtalanul

tekinfcPés adja ki képzett mérnöknek, avagy képzett építésznek, mivel ezek közül az egyik minősítésével sem bir.

III. T ii 1 a j d o n i t h a t ó-e a

II. alatti minősítés m ellett valami joghatály ai- u a k, hogy Prokopp úr előbb megyei, azután városi mérnökké m e g választatott?

Ezen kérdés megoldása nem ütközik sok nehézségekbe, mert az I. pont alattiakból eléggé kiderül, hogy Prokopp ur törvénytelenül lön az imént körül irt állásokra megválasztva ; — melyeket önérzettel soha sem foglalhatott volna el.

A törvénytelenség pedig törvényes jogczimet soha som alott a minősítés kérdésében.

Avagy talán egy törvénytelen választás tudomány nélkül Prokopp urat önálló magyar mérnökké minősítette ? és a választás pótolhatja a műegyetemi előadásokból szerezhető szakképzettséget ? — Bizonyára nem.

És épen ezen okoknál fogva nem osztozhatom á városi jogügyi bizottság többségének azon nézetében, hogy Prokopp úr a választás ténye által mérnökké minősíttetett, illetve, hogy az jelenlegi állásában megtartható.

A jogügyi bizottság ezen nézete a többi között azért téves, mivel figyelmen kívül hagyta azt, hogy a törvényben a mérnökre nézve ép úgy mint az orvosra és ügyészre az egyéb tisztviselőktől követelt kellékeken kívül még a szakképzettség is elő van Írva és hogy a szakképzettség nélkül a törvény szerint mérnöki választás uem is képzelhető,

Ha állana a jogügyi bizottság nézete, akkor ugyan azou a jogon, amelyen Prokopp elfoglalta a mérnöki hivatalt, — a borbély és bába főorvossá, — az egyszerű Írnok pedig főügyész- szé lenne megválasztható.

Ezek után felhívom Prokopp urat, czáfolja meg a fönebbi adatokat és sorolja fel az általa felhozott önérdekem és szomélyes ellenségeskedésem mibenlétét, hogy a nagy közönség is felvilágosítva legyen.

Prokopp ur városi munkálatai által a városnak okozott károkat aunak idején a város tanácsának e részbeni jelentése beterjesztése után fogom ismertetni.

Minthogy pedig Prokopp úr minősítése kérdésében a városi közgyűlés

.csolást elkerültem, még dicséretet uem érdemiek. Forgassátok azért éjjel-nappal a görög remekműveket. De a ti elődeitek dicsérték Plautus verseit és élczeit, minthogy túlságos türelemmel, hogy ne mondjam — dőreséggel bámulták : ha ugyan éu és ti különbséget tudunk teuni az otromba ■és finom tréfa között és ujjainkkal és füleinkkel éltjük megítélni a helyes haug- zatot. (251 — 274).

Azt mondják, Thespis találta fel a tragikus múzsa előbb ismeretlen nemét és szekerekeu vivé darabjait, a melyeket seprűvel bemázolt arczu személyek adtak elő énekelve. Utána feltalálta Aescbylos az ál- avczot és a díszesebb palástot és kisebb- szerű gerendákra állitá fel a színpadot s a nyelv nagyobb emelkedettségét, valamint a magas saru (kothurnos) használatát tanította. Ezt követte még pedig nagy tetszés között a régi vígjáték, de a szabadság szabadosságra és oly erőszakoskodásra fajult, hogy méltán megérdemlő a törvény által való korlátozást. A törvényt el is fogadták, és a kar, uem létén szabad már többé sértegetni, gyalázatosán elnémult. (275 —284).

A mi költőink mindent megkisérletlek s nem csekély dicsőséget érdemeltek az által, bogy elég merészek voltak elhagyni a görögök nyomdokait és hazai dolgokat énekeltek meg, midőn tudniillik római szomorú- és vígjátékokat hoztak a színpadra. S Latium uem kevésbé volna hires nyelve, mint bátorsága és hadi dicsősége által, ha nem re«telnék a gondos javitást és elhalasztanák műveik kiadását. Ti azért, Pom- pilius ivadékai, gáncsoljátok az olyan munkát, a moly uem került sok időbe s javi-*

tásba és a mely niucseu tízszer is egész a körömpróbáig kisimítva. (285 — 294).

Mivel Demokritos üdvösebbuek tartja a természeti tehetséget a terhes s csak fáradságosan megszerezhető művészetnél, s a józan költőket kizárja a Helikonról : szá- mosau körmeiket le uem metszik, szakáinkat le uem nyiratják, félre eső helyeket keresnek fel s kerülik a fürdőket; mert csak ugy fognak a jutalmazó költői névre szert tenni, ha fejőket, a melyet a háromszor meglátogatott Autikyrában sem lehetne meggyógyítani, Liciuius bo-bélyra sohasem bízzák. Oh én balga ! a ki tavaszkor éven- kint ki szoktam epémtől tisztulni! pedig tudom, senki sem Írna nálam jobb verseket: ámde semmi sem ér fel a jó egészséggel! Magamra vállalom tehát a fenkő tisztét, a mely, habár maga tompa, képes a vasat is kiélesiteni; a nélkül, hogy magam írnék, elő fogom adni a költő tisztét és kötelességét, miképeu szerezhető meg a gondolatok bősége, mi képezi és táplálja a költőt, mi illő és mi nem, hova vezet a művészi képzettség s hova a tévedés. (295—309).

A helyes előadásnak alapja és forrása a józan ész ; az erre szükséges ismereteket szolgáltatják neked a szokratikusok iratai, és a helyesen átgondolt tárgy kifejtésére önkóuyt kínálkoznak majd a szavak. A ki tudja, mivel tartozik az ember hazájának és barátainak; mily szeretettel kell viseltetnie atyja, testvére és vendógbarátja iránt, mi a szenátor, mi a biró kötelessége, mi a feladata a háborúba küldött vezérnek: az bizonyára fogja érteni a módját hogyan kell minden személynek az őt megillető jellemet megadnia. Az ezekben jártas utánzót az élet és az erkölcsök példáira utalom, hogy inueu vegye a megtelő mintegy élő kifejezéseket. Az oly dráma, a mely hellyel- közzel szép gondolatokat és helyes jellemzést tartalmaz, ha lines is különben valami díszes előadás, méltóság vagy művészet benue ; mégis inkább gyönyörködtet és jobban lebilincseli a közönséget, mint a csengő, de üres tartalmú versek. (309 — 323).

A görögöknek, a kik dicsőségen kívül semmi egyébre nem vágyódnak, teremtő erőt és a kifejezésbeli kerekdedséget adott a múzsa; a rómaiak ellenben már gyermekkorukban tanulják az as-t hosszú számításokkal száz részre is osztani. „Albiuus fia mondjad meg uoküuk, mennyi marad, ha az as öt tizenketted részéből egy üzenhetted részt elveszünk ? Nos mondd meg, hiszen te máskor is meg tudtad mondani.* ,Az as-nak egyharmad része*. * Helyesen! Belőled jó gazda lesz valamikor; hát ha egy tizenkettedet hozzáadunk, mennyi lesz akkor“ ? „fél as.“ — Ámde ha a kapzsiság rozsdája és a pénzvágy a lelket megragadta ; vájjon remélheijük-e, hogy oly költői műveket fognak írni, melyek megérdemlik, hogy cedrusfa olajjal bekenjék és kisimított ciprusládábau eltegyék ? (323 — 332).

A költők vagy használni akarnak, vagy gyönyörködtetni, vagy pedig kellemes és egyszersmind az életre is hasznos dolgokat írni. Bármit adsz elő tanításul, mindig röviden szólj, hogy a lélek azt gyorsan és tanulékonyán felfogja s híven meg is tartsa ; mert a folesloges csakhamar ismét eltűnik a túlterhelt emlékezetből. A mitgyö-i

nyörködtetés végett költesz, közel álljon a valósághoz; s a dráma ne kiváuja, hogy akármit is elhigyenek neki, ne tűntesse föl a dolgot ugy, mintha a Lamia által felfalt gyermek elevenen jönne ki a gyomrából. Az öregebbek ócsárolják az olyan müvet, a mely semmi hasznot nem hajt, az előkelő uracsok pedig biiszkóu mellőzik a komoly tárgyú költeményeket: közdicséretet arat az, ki kellemest a hasznossal összekötvén az olvasót gyönyörködtetve tanítja. Az ilyen mű vagyont szerez a könyvárusoknak, az ilyen átkel a tengeren is és halhatatlan hírnevet biztosit szerzőjének. (333—346).

Miudamellett vaunak hibák, melyeket hajlandók volnánk elnézni; hiszen a húr sem ad mindig oly hangot, milyet a kéz és az akarat kíván, sokszor magasat ad, ha mélyet akarunk ; a nyil sem találja el miudig azt, a mire fenyegetőzve czéloz. Bizonyára ha sok a szépség valamely műben, nem fogok megütközui csekélyebb hibákon, a melyek vagy vigyázatlanságból, vagy emberi gyarlóságból belecsúsztak. Hát mi következik ebből ? Valamint a könyv- másoló, ki minden intés daczára mindig ugyanazon hibát követi el; valamint a lantost is kinevetik, ha mindig ugyanazt a hibát ejti a húron : épen ugy lesz a gyakorta tévedő költő is Choeriíos-félévé előttem és nevetve csodálom őt, ha két-három helye sikerült; míg másrészről szinte bo- szankodora, ha az a dicső Homeros néha szunnyadoz ; pedig természetes valami, ha hosszabb mű alatt álom lepi meg az embert. A költeményekkel is ugy vau a dolog, mint a festményekkel: némelyik jobban I tetszik, ha közelről nézed, a másik, hu tá-