Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 51. szám
mélkodva fejeztebki csodálatát, hogy mindent a régiben talál, legfeljebb a házak tetején lát fasindely helyett cse- répsindeiyt. Egyes középületek legyenek bármilyen uomumeutálisok csak usy tűnnek fel, mint borult égen egyes csillagok s azok is úgy érnek valamit, ha a közczóluak megfelelnek. így a gymnasium. Ittunk a medvebőrére, hogy lesz diák quantum satis, a diák tar tó gazdák gyarapszannk s tálán elég se lesz a diákok befogadására. Csalódtunk, mert a vidéki gymnasiumok szaporítási elvét a cultusmniszterium mióta gyakorolja — daczára a tanári erők kifogástalan bnzgólkodásáuak — vi óki diákok évről évre fogynak s helyettük ad gymnasiumunkba diákot Víziváros, Sz.-tamás és Sz.-györgymező. Sokat veszített a város akkor is, mi- úőn törvényszékét elvesztette. A közforgalomból ez által legalább is 100,000 ft vétetett ki. Midőn e fölötti veszte séget érzékenynek nyilvánítjuk, nem lehet mellőzni s kellőleg áldani azon előrelátó gondoskodást és teljes dicsé retet érdemlő buzgalmat azon férfiakban, kik Esztergom jövőjéért a katonaság szaporítását előmozdítani iparkodtak : egy alkalommal melegen kell üdvözölnünk a csendőrségi szárnypa raucsuokság idejövetelét, melyek mindannyian elősegitendik habár közvetve is azon czélt, mely népesedésünk tekintetében sok kívánni valót hagy főn. Ez okból hogy népesedésünk városunk területén némi haladást jelezhessen, szükséges, hogy nem csak egyetemlegesen, hanoin egyedenként is — saját hatáskörünkben — azon legyünk, miszerint a város uj elemekkel gazdagodjék, mi végből ne szalaszszunk el egy alkalmat sem az életképes munkás elemek hozzánk édesgetésére. A kiállításról. /A méhészet az országos kiállításon.) Buúadest, jun. 22. A méhészeti osztályt a mezőgazdasági csarnokban, a délnyugoti kapun bemeuve, a jobboldali szegletben látjuk elhelyezve 320 négysz. méternyi területen. Hazánkban a méhészet a hatvanas kieshez sietett, kiuek elmoudta a föutebbi kalandot. Berkics nagyon fölháborodott, hogy jövendőbeli veje olyan gyáván viselte magát és roppantul nevetett Késmárki csiutalanságáu, melyiyel Ökrössyt elugratta. — No urambátyám most már csak ide adja a leányát ? ! — kérdi nevetve Késmárki. — Megkapod édes fiam ! Kiverekedted ! IKUSVÁRY BERTALAN. — Kossuth arczképe. Kossuth Lajosnak első természet után festett arczképe, melyet Parlagky Vilma, a külföldön is nagyhírű magyar festőuő Turinbau festett, Budapesten Andrásy-ut (ezelőtt Sugár-ut) 124. sz. alatt a Bulyovszky-féle nyaralóban ki vau állítva. A hazafias hódolat, melyet a magyar nemzet Kossuth iránt mindenha érzett valóságos búcsujáró helylyó tette a Bulyovszky-féle remek nyaralót; a közönség nagy tömegekben tódúl a képet megnézni. A remekmű, melyről a turiui festészeti akadémia tanárai oly dicsérőleg nyilatkoztak, osztatlan tetszésbeu részesül a közönség részéről. A magas arisztokráciától a munkásig miudenki egyaránt elmereng a szabadságkarcz nagy apostolának arezvoná- sain s nem ritkák az oly jelenetek sem, hogy 48-as bouvódek térdre borulnak előtte s Kossuth tisztelői könyekre fakadnak a megszólalásig természethtí kép láttára. Melegen ajánljuk városunk közönségének, a kik az országos kiállításra a fővárosra ráu- dulnak, ne mulasszák el a nagy honfiú arezképót megnézni, mert e kép után igazán szivébe vésődik az agg houfi emléke miudonkiuek. A nagybecsű festményt országos körútra viszik s igen valószertí, hogy ÍCszfcrcombíin is kiállítják. évek végéig oly elaléltságban volt, hogy szinte — majdnem egészen el-i enyészott. Okszerű méhészetről akkor tájt hallani is alig lehetett. A délmagyarországi méhószegylot tűzte ki legelőbb hazánkban az okszerű méhészet zászlaját ; majd azután a békés-megyei és aradi méhószegy- letek. Legtöbb tevékenységet a délmagyarországi egylet fejtett ki. Azonban működése mégis hazánknak csak egy kisebb részére terjedt ki, holott szükséges lett volna az egészet felölelni. Éreztük egy országos méhész- egylet hiányát. Az öreg marosinenti méhész intézett legelőbb felhívást a hazai méhészekhez, egy országos méhészeti egyesület alapítására. De szava elhangzott. Majd Kriesch János műegyetemi tanár, mint az országos gazdasági egyesület méhészeti szakosztályának elnöke, rendezett mókészes- télyeket, melyeken ő a méhészetből érdekes felolvasásokat tartott. Mindjobban szaporodott az érdeklődők száma. Ezen estélyeken vettetett fel az eszme, egy országos méhészeti egyesület alapítására. A kezdetben ki merte volna remény leni, hogy az ezen estélyeken összegyülekezni szokott szerény kör, .rövid öt év alatt helyét derekasan megállja s a hazai méhészetnek nem remélt lendületet adjon. A vállalkozás nem részesült eleinte nagy biztatásban, de hozzá fogván a munkához, sikerült 1879-beu az országos méhészeti egyesületet megalapítani. Kezdetben alig volt kétszáz tagja, ma közel vau tagjainak száma a kétezerhez. Az egyesület terjesztő az okszerű méhészet tudományát a havonkint megjelenendő méhészeti lapok utján. Buzditá a hazai méhészeket a haladás felé. Továbbá a „A méhészeti káté“ kiadásával vezérfonalat adott a kezdők kezébe. Majd 1882-ik évben Budapesten méhészeti kiállítást rendezett. Nem vallott vele szégyent; az a külföldiek által is elismerésben rószesit- tetett. Sikerült az egyletnek továbbá a földmivelési minisztérium támogatását is kieszközölni. Kezdetben csak az egylet anyagi segélyben való részesítése által ; majd a vaudortanitói intézmény felállítása által. A vándorta- nitók bejárván kerületeiket, a méhészet tudományát minden egyesnek mintegy a helyébe vitték. Az eredmény azonnal szemlátomást mutatkozott. Az egyesület tagjainak száma napról napra szaporodott. Az 1883-ik évben Békés Gfyulán megtartott méhészeti kiállítás tauusitá a haladást. És ime most az orsz. kiállításon oly rendkívüli haladást, amelyet a méhészet tüntet elő, hazánk egy iparága sem képes felmutatni. Rövid tiz óv alatt majdnem a semmiből elővarázsoltunk oly méhészetet, mely hivatva vau európai országok méhészeteit túlszárnyalni. Ma. már az a kérdés, hova tegyük azon tömérdek mézet, amelyet a magyar méhészek termelni képesek. De csak legyen is mentői több. Piaczot majd lelünk annak ; csak legyen mit eladni. Ám de beszéljenek a számok : Kiállító jelentkezett az állandó kiállításra 198 egyén. A 2286 darab kiállított tárgyból esik az irodalmi és tanulmányi részre 951 drb. Kiállították saját műveiket: Dömötör László : Méhészeti előadása 1882. A méhtenyésztós okszerű gyakorlata az amerikai rendszer szerint. 1882. Méhész naptár az 1884-ik évre. Méhész naptár az 1885-ik évre. Ka lauz az okszorü méhtenyósztésben. 1885. Károlyi Gyula: Közönséges és mű- méhészet. Kovács Antal: A méhészei; elemei. Kühne Feroncz: 304 lapon levő herbáriumát. Kócsi Mayer Gyula: természotrajzi gyűj Leménye. Móhelyi Lajos: A méh boneztanát megvilágító 100 darab mikroskopiai preparátum. Szilassy Márk Gyula : 133 darabból álló herberiuuiát. Különféle szerkezetű méblak kiállíttatott 135 drb, melyek nagy része keretes kaptár. Lépüritő gép kiállíttatott 20 darab. Kisebb méhészeti eszköz 616 darab. Méz üvegekben és keretekben, úgy viasz és propolis, összesen 1104 drb. Összesen tehát 2826 tárgy van kiállítva. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy nekünk magyaroknak egyáltalában neui természetünk azzal, amink van, kérkedni, bátran elmondhatjuk, hogy ez csak halvány képe annak, ami tényleg létezik Hazánkban minden községben van méhészet. Vannak akik 5—10—20 kassal méhészkeduek. De vannak sokan, akik 70—80, sőt százakra menő mélitörzseket bírnak. Vaunak akik inkább kellemes időtöltés kedvéért bíbelődnek a méhekkel. De a nagy rész a méhészetet mint rendes haszonhajtó iparágat folytatja; százakat vesznek be abból évenként. Hazánkban — amint ezt a kiállítás is is igazolja — a méhtermónyek — méz és viasz — kitűnőek s oly mennyiségben termeltetnek, hogy azok igen fontos kiviteli czikket fognak majd idővel képezni. — Azonban a magyar méznek még mines meg a jó hire. A régi rendszer szerinti méhészek a méheket Őszszel lefojtván, a lópeket a kasokból kivagdosták s úgy mindenestől, döglött mellekkel, kukaczokkal együtt, hordókba lecsömöszölték s ezen zagyvalékot kipréselve adták el mint mézet. Természetesen ezen móz a meleg hozzájárulásával felforr, megsavanyodik, elromlik. Ilyen mézet vásárolván a külföldi kereskedők, nem csoda, ha a magyar méznek rossz hírét költötték. Most azonban már az újabb rendszerű méhészek tiszta szinmózefc állítanak elő. Ezen méz majd idővel meg fogja lelni pia- czát. De ahhoz idő kell és az egyes termelőkre az felette nehéz feladat. Reméljük azonban, hogy a minisztérium e téren is órvóuyesitendi hathatós támogatását. Hazánk dús viráuyát tekintve, bátran felvehetjük számítási alapul, hogy minden 10 katasztrális holdnyi földön egy törzs méh megél. A mintegy 60,millió katasztr. holdnyi földünkön tehát megélne mintegy 6 millió törzs méh. Ez idő szerint hozzávetőleges számítással alig vau még egy miiló törzs méh hazánkban. Ezen egy millió törzs méh, 3 írtjával számítva, három millió írt jövedelmet ad. De tarthatnánk 6-szor ennyit és a jövedelmünk hatszor ennyi — IS —20 millió forint — lehetue. Megérdemli tehát a méhészet, hogy azt mentői jobban fejleszszük. A minisztérium alig tehet hasznosabb befektetést, mint a mit az okszerű méhészet fejlesztésére fordít. Áldásos és okszerű működését igazolja ezen kiállításunk sikere is. Esztergomi levél. (Egy szép szellem.) Finnyás fenhéjázással szokott köszönni előbb azonban még meg is gondolva. Beszedő büszke és rövid. Derogál neki félig ismorős emberekkel szóba állaui, de szégyonli, mikor közönyösön üdvöz- lik. ízlésesen öltözködik, olvassa a Fővárosi Lapokat, ologáns Íróasztala van s azon Hugó Victor, Baranger és Ca* tulle Metidés eredeti munkái láthatók bizarr egyvelegben. A kedves kisasz- szony megtanulta azt az intézeti fran- czia nyelvet, mely háromszáz bemagolt szóval három óráig is képes olcsicse- regni. De nekem az a hitem volt, hogy odahaza folytathatta s mégis tanulhatta a valódi fraueziát. íróasztalán díszeleg azután Heine, Gellert és Hacklaender szintoly bizarr keverésben, mint a frau- czia müvek. A magyar könyvek közül Petőfi, Jókai és Beniczkynó egyes művei pompáznak arany metszésben. A kedves kisasszony könyvei tehát nem egyebek, mint bútordarabok szeszélyesen kiválogatva a diszkötéses künvvpiaczról ; egyes auctorból a kevésbé kiváló könyvek vannak összeböngészve, szóval a kis kéziköuyvtúron olyan szellem árad el, melyből nem lehet irodalmi ízlésre következtetni. Hanem azért a könyvek lehetőleg egyforma nagyságúak s ez meglehetősen harmóniái az Íróasztal architektúrájával. A madarat se lehet jobban megismerni a tolláról, mint a szellemet kedves könyveiről. Egy tánezvigalom szünórája alatt egyszer az érdekes leányka mellé ko- rülteiu, aki pompásan el kezdett iguo- rálni és ez arra izgatott, hogy csak azért is meg fogok vele ismerkedni egész közelről. Bele akarok látni abba a szellemi világba, melyből már olyan sok magasztalást hallottam, föl fogom fö- dözni azt a sok szellemi kincset, melyet már aunyian megirigyeltek. A mama egy óriási lúdczombbal szövetkezett s annyi szenvedéllyel látott hozzá, mintha struccz ezombot adtak volna eléje. A papa egy másik papával olyan dolgokot beszólt, melyeket a napilapokban már régen és sokkal érdekesebben Írtak meg. A szép szellemű leány egy darab tortát kórt csak azért, hogy megvesse és ott hagyja. A zsibongó közönség apró részletekben mulatott, mindenki el volt foglal va a maga kis circulusával s nem turbálta a másét. Az én szép szellemű szomszédon! végre megajándékozott néhány szóból álló válasszal. Azt mondta, hogy rajong Hugo romanticismusáért, melyhez hasonlót csak Jókainál talál. Nagyon sértette a fülemet ez a merész egybevetés, de azért felségesen elpalástoltam és helyben hairytam. Rendkívül vágytam az aesthetikai észrevételek folytatását. — Egyébiránt ha már A frauezia irodalomról van szó — folytatta rendkívül bájos mosollyal — akkor majd el mondom magának véleményemet a magyar irodalomról. A mi Íróink kétfélék. Vannak, akik az unalmas németeket, vannak akik a szellemes fraueziákat másolják. — Tehát másolók. — Már olyan értelemben, hogy nem eredetiek. Jókai például szintén nem egyéb egy másolónál. — És kit másol ? — Különös kérdés. Hát Hugó Vic- tort. — Ah, édes nagysád ! — Igenis Hugo Victort. Regényeiben, novelláiban, verseiben, drámáiban. — De édes nagysád ! — Hiába mosolyog. Én összehasonlítottam őket. — És mit hasonlított össze ? — Romanticisinust románticismusz- szal. — De mit tart maga kérem romauticismusnak ? — Azt ami érdekes, ami nem untat. —- Ah édos nagysád . . . Ettől a pillanattól kezdve nem tudtam egyebet csak mosolyogni, ami a szép szellemű leányt annyira kihozta a sodrából, hogy még egy megvetni
