Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 51. szám

Esztergom VTI. évfolyam 51. szám! Csütörtök J885. junius 25-én.

■ , • l ___ __ . -........................ ■ .. . - — — - ■■■■■- . ■ ■ - --- l — 1 1 — ■ ■ ■ ■ —■■ -- ■ ■ -■ - - -■ ■ • ■ —

f

V

árosi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik heienkint kétszer

VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

ergész évre fél évre . nej* y étié V re

Egyes szám írni 7 kr

6 frt

3 ,

1 .- kr.

SZERKESZTŐSÉG:

j3zENT-y^NNA-UTCA 317.

hová » li.p «'/.«IIhiiií részét illető közlemények kiililemi2kKIADÓ hT V ATAL:

^SzÉCHENI-TÉR

lmvá ;i hivatalos s ii magán hirdetések, a nyiltió.me szánt közlemények, elöli/.etési pénzek és reolamáHsok intózemlölc.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IMIIDKTIÍSKK:

1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig . 1 , 5Ö„

200—500-ig . 2 „ 25 „

Uélyegtlíj 50 kr.

M A (1A N If IRI )K T ES 10 K

inegállapotlás szerint lehető legjntáuyusablmu közöltetnek.

NYILTTÉLi sora 20 Kr

Népesedésünk akadályai.

Esztergom, jun. 22. •

Ha figyelembe vesszük, hogy a kor haladásával lépést tartó honi varosaink a, legutóbbi népszámlálás kimutatása szerint Esztergom mellett a népesedés tekintetében emelkedést mutatnak, önként tárul elénk az a kérdés: miért

vagyunk most is a régi pangó idők számarányában ? Talán városunk kedvezőtlen földrajzi fekvése, vagy a minden elemet felkaroló s igy népesedésben s egyéb vagyoni emelkedésben gőzerővel előre törekvő főváros közelségé szolgál hátrányunkra, vagy a megélhetés nehézségeinek számbavehető körülményei az indító okok, melyek a népesedés útjában állanak ?! Egyik sem.

Mert a kérdések elseje nem tűr semmi kifogást, a másik szintúgy, a mennyi Len Vácz közelebb fekszik a fővároshoz s még is gyarapodik lakossága ' a harmadik pedig számot tenne úgy, ha éppen Esztergomban léteznék, de mivel más, gyarapodást jelző honi váró- i fiainkban is előfordulnak a megélhetés nehézségei., azért ez alól Esztergom kivételt nem képezhetvén : egyebekben leledzik népesedésének akadálya,

Ilyen például a vidék lakosságának közömbössége, mely másból akár szórakozás, akár üdülés szempontjából vagy a szerzett vagyon tőkéjéből a kényelem kamatját akarván élvezni a várost választja nyugvó központul: nálunk e részben csakugyan közömbösséget tapasztalunk, mert a vidéki lakosság nagyon elvétve vau körünkben képviselve. A család al api tó beköltözöttet fehér

hollónak tekinthetjük, hát a kiérdemült vidéki hivatalnokok, pensionatusok talán bővebb számmal forognak köztünk, — igen forognak, hl Esztergom nevezetességeit megtekintendő, néha napján egy egy napra hozzánk ellátogatnak.

Az igaz, hogy a messze vidék tönkre jutott existenfiái mellettök számos jó- ravaló özvegygyei, árvával hozzánk teszik át lakásukat, de csak addig, inig az adakozó clerus kasszája számukra adomány okot oszt. Ezek ina itt, holnap máshol tanyáznak, tehát nem lendítenek a népesedés ügyén semmit.

Vannak még kicsinyesnek látszó dolgok, molyeknek egyvelege szintén bénítja az általános hatást a város vou- zóvá tételében jóllehet nem egyenesen, de közvetve. így pl. az utczák egyenetlensége, a talaj sikvonalának folytonos változatai, a járdakövezet rendezetlen vólta, mely utóbbi tételnél, mindig az illető házigazda Ízlése az irányadó, a ki házát rendesnek kívánja s a háza előtti járdát gusztusa szerint szállíttatja vagy emelteti, miből aztán i az következik, hogy a közönség egyenetlen talajon járván — különösen téli időben — a hegymászók botjára kell szorulnia, nehogy életveszélyes esésnek legyen kitéve. Ide számítható téves helyzet az is, hogy a közköltségen eszközölt kövezések nem terjednek ki az egész utczákra, hanem csakis egyes részeire, mi a Dunautczáu, Öregutezán, Sirnor utczán tapasztalható. Utczáról leven szó, öreg hibának tekinthető, hogy a további felelősség kizárása mellett minden kövezési munka a háztulajdonosok érdekét akarván szolgálni, nem csak ezeknek nem tesznek eleget,

hanem a közönség botrányára is vezetnek, mert a szertelen felemelések által a közlekedés nehézségeit tetézik, másrészt elcsúfítják magát a várost, amennyiben az el sül jedt házak tulajdonosai nincsenek mindig azon helyzetben, hogy ezreket elnyelő építkezéseket teljesítsenek egy mérnök kedvéért. Fokozatosság legyen a főelv, de azért nem kell egyszerre ajtóstul kapustul neki menni, hanem időt engedni arra, hogy a házak lassankónti emelkedésére számítván oly kövezést létesíteni, mely a közönség s város csinosodása és a tulajdonosok érdekét mélyen nem sérti. Már most melyik a jobb helyzet ? Magas utcza, sülyedt, csekély értékre szállt házsorok között: csúffá téve az utczát s vele kapcsolatban sújtva a várost, csúffá téve a tulajdonosok vagyonát s igy azok szegénységét elősegítve, s hitelképességüket a jelzett ingatlanra lerontva, még a rendes lakóktól is megfosztja, mert az utcza talaj magassága a falakba nedvességet áraszt, azért a lakók más helyekre húzódnak, mely okból a jobb, szárazabb helyeken lakásszükség állván elő : a lakbér illeték felemelését eredményezte, természetesen kettős kár mellett, a meunyiben az eltöltött házak vagy lakó nélkül maradtak, vagy potom árért kénytele- nittettok azok hátrányára szolgálni kik azelőtt olcsóbb lakásban lehettek. Ilyen okok folyton nehezítik Esztergom emelkedését.

A város általános kópét vonzóvá tevő szépészeti kellékek hiányai egyebekben is nyilatkoznak, melyekre ezennel nem utalunk, hanem áttérünk még más okokra, melyek figyelmet érdem lő- leg súlyosbítják népesedésünk ügyét.

Ezek közé tartozik kétségtelenül a városrészek különállása, melyhez kötetekre menő bizonyitással szolgálhatnánk. Nálunk az az elv: „egységben rejlik az erő“ egyesek, inár t. i. városrészek egyuómelyik képviselőjének csökönyössége folytán nem nyerhet foganatosítást és addig mig nem nyer: sem ők, sem mi szemmel látható előhaladást nem mutathatunk.

Azonban mi kir. városiak erről nem tehetünk, mi óhajtanánk áldozatunk árán is az egyesülést s igy nem vádolhat bennünket az utókor maradiság- gal e tekintetben ; érje a vád a rövidlátókat, kik a látszat kedvéért megtagadnak minden közeledést —- boldogítsa őket a tudat, hogy a kultúráért a kebelükben lakó főpapság kivitelével édes keveset, vagy semmit nem tettek, de a cultiu’a áldásait a kir. város áldozataiból állhatatosan élvezik ; éljenek azon boldogító önhittségben, hogy ők csekélyebb arányú községi adóval terhelvén magukat hozzájuk szállt a jólét és vagyonosodás s talán szegényeik sincsenek.

Továbbá nehezítő körülmény a piacz drágasága, mihez a marosi németek jelentékenyen hozzájárulnak, mert Budapestnek jó részben élelmiszerek szállítói Esztergomból és környékéről. Nemkülönben érezhető hátránya Esztergomnak a vasút nélkülözése kivált téli időszakban, midőn főközlekedési utuuk a Duna természeti akadályt képez.

Hogy a népesedés ügye nálunk semmit sem javul, bizonyítják az uj épületek keletkezésének puszta óhajtásai az ácsok és kőmivesek részéről. Esztergomunk egyik szülötte 30 óv múlva az idén tett látogatása alkalmával ál_ * 100

is „Esztergom ssMke“ iársája.

£1

(Eredeti história.)

Székesfehérvárt kiváló tiszteletnek örvend a Berkics család. A családfő', ki még ifjú volt, midőn letelepedett, kereskedéssel ‘foglalkozott. Sokan látogatták boltját, mert áruit aránylag olcsó áron adta s e mellett a legnagyobb előzékenységgel szolgálta ki _vevőit. Vagyona miud inkább növekedett, úgy hogy egyike lett a város leggazdagabb ‘polgárainak. Gazdagsága s becsületessége közmondásossá lett a városban s ennek kö- *szőuhette, hogy tisztelői a legbefolyásosabb hivatalokra is megválasztották.

Nemsokára letelepedése után megnősült. Boldog házasságuk gyümölcse egy kis leányka volt, ki már kis korában kivált szépsége és szelleme által, amint pedig ’ teljesen kifejlődött, egyike lett a város legszebb virágainak.

Atyja, ki igen beteges volt, uyugalomra vágyván, elhatározta, hogy üzletét feladja. Az üzletet nemsokára eladta s most már azt bitte, hogy tökéletes nyugalomban éli ' napjait. De ember tervez, Isten végez, csakhamar tapasztalta, hogy olyanok, kiknek szép eladó (pláné \agyonos) leányuk vau, teljes nyugalmat soha sem élvezhetnek.

Háza egyike lett a leglátógatottabbak- uak, egyik gavallér a másiknak adta át a

kilincset. Egyik közülök leülő öseu gyakran jött : Késmárki Tivadar. Jómódú családból származott, akit Etelka szépsége meghódított. Mivel Etelka nem nézett rossz szemmel reája s atyjának rokonszeuvét is bírta, meg volt győződve, hogy Etelka az övé lesz. Ezért egy szép reggelen ünnepi ruhába öltözködve, elment Berkicshez, hogy leányát megkérje.

— Isten hozta uramöcsém ! — szolt Berkics szívélyesen, ki nem tudta elképzelni, hogy mért jön hozzá Késmárki ily szokatlan időben ünnepiesen felöltözve, — foglaljon helyet. Minek köszönhetem a szerencsét ?

— Etelkát szeretem s feleségül kérem.

— Tudhatja uramöcsém, hogy én nem uézek a vagyonra, de igen is a jellemre és szívre. Azt jól tudom, hogy uramöcsém derék, becsületes ember, de szereti-e Etelka ?

— Azt hiszem, igen !

— Ha csak hiszi, akkor kétséges. Hiába rázza uramöcsém a fejét! De tegyük fel, hogy Etel szereti önt. Akkor is vau kifogásom ön ellen, mert én lányomat már egy erdélyi földbirtokosnak ígértem, ki holnap este már a ,Fehér ló“ szállóban lesz, neve Ökrössy Zoltán, Ha holnapután itt nem lesz, s ha Etel szereti önt, akkor legyen a magáé.

Ökrössy Zoltán csakugyan feljött Székes- fehérvárra és mint Berkics Késmárkinak moudta, a Fehér ló“-ba szállt. Szive repesett örömében, hogy holnap látni fogja Etelt, kit -szive mélyében szeretett. Nem volt ugyan biztos Étel viszoutszeretetéről,

de minden jót remélt. Hisz három év előtt Etel rokonszenvét nagy mértékben nyerte meg s midőn elutazott birtokára, Etel majnera megsiratta. Nem hitte tehát, hogy Etel hideg lesz iránta, hanem meg volt győződve, hogy örömmel fogja Őt fogadni s nem atyja paraúcsára, hanem őszinte szerelemből nyújtja neki kezét. így megnyugtatva boldog álomba szenderült. Még Morpheus karjai közt feküdt, midőn valaki ajtaját durván megkoezogtatta. Ismeretlen tvendégét türelemre kérvén, gyorsan felöltözött, aztán felnyitván az ajtót, vendégét beeresztette. De mennyire elbámult, midőn egy durva öltözetű, ölnyi magas termetű férfiú állt előtte, kinek vad arcza semmi jót nem gyauittatott.

— Mit akar? — rivalt rá durván azou hiszemben, hogy rablóval vau dolga.

— Mit akarok ? kérdi az úr, — szólt- a marczoua alak, kezeit fenyegetőleg felemelvén, — hát magát a földhöz vágni !

— Mit engem földhöz teremteni ? Megbolondult ?

— No hát csak próbáljuk meg ! —• szólt a férfi s ingujjait felgyűlvén, fenyegető állást foglalt.

— Hagyjon békével, mert rögtön rendőrt Iiivök !

— Híhatja ! Ha az úr kinyomtatta, hát tegyen úgy !

— Takarodjék, mert ki dobom.

— Hát ezt nem az úr nyomtatta ? ! — kiáltott fel a férfiú, s az ajtót kinyitván, egy nagy hirdetésre mutatott, mely az ajtóval szemben levő falra volt felakasztva. i — Hát ez semmi ?

Ökrössy haját tépve olvasta a hirdetést, melynek tartalma a következő :

„Tudtára adatik a t. közönségnek, hogy Ökrössy Zoltán, elsőrangú vasgyúró, 100 frtot fizet annak, ki őt a földhöz üti.“

— No elolvasta már az úr ? Éu uekem még más dolgom is vau, mint önnel verekedni, azért csak rajta ! Vagy nem akar ? Hohó ! ismerjük már ezt a tempót! Múltkor is itt volt egy angol, ki szintén

100 frtot Ígért annak, ki őt földhöz üti. De amint meglátott, 80 frtot kínált, ha verekednie ueru kell. De én nem álltam rá és úgy teremtettem a földhöz, hogy feje betörött s lába ficzamodott. Nem éu, nem engedek ! Nem én 1

—• Jól van ! nem akarok magával vitatkozni, üt van 100 frt s hagyjon magamra, mert sok dolgom vau !“ — szólt Ökrössy nagylelkűen, mert elgondolta, mig rendőrt hív s mig bebizonyítja, hogy a hirdetményt uem ő tette közzé, több óra telhetik el s igy jegyese haragját vonja magára.

A férfiú az uj százast birvúgyó szemekkel nézte, Látni lehetett, hogy bensőjében a verekedés utáni Vágy és bu’vágy tusára kelt. Végre elhatározván magát, elvette a százast és igy szólt :

— Én engedek, de ha majd eljönnek a többiek is, akkor uem tudora, mit fog az úr csiuálui.

E szavak Ökrössyre roppant nagy hatást gyakoroltak. Megszállta Őt a vészes sejtelem, hogy összeesküdtek ellene s annyira felforrott, hogy azonnal útra készült vissza

Erdélybe.

Késmárky Ökrössy elutazása után Bér-