Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 49. szám

Esztekom Víl. évfolyam

49. szám

Csütörtök, 1885. junius 18-án.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Mkgjki.knik. hetenkint kétszer

y VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

©génZ éví6 fél évre . uegjedévre

ELŐFIZETÉSI ÁR

Eyyes czüin áru 7 kr.

fit. — lerJlOüi

SZERKESZTŐSÉG:

pZENT-^NNA-UTCA 317.

'/eltérni résiét illető kh/IfiroéH'yek"Itii111«mícir.

li.p

KIADÓHIVATAL:

^SzÉCHENl-TiÉR

liorá :i lii vili ti] ős s li magán hirdetések, 'a myilíiároe s/íliit ktos- lőiuéiiyek, 'előltócWsi pénzek* # vedinnáKsok inl.ézemtőjc.

HIRDETÉSEK.

UIVATAT.OS TIIJIDIOTIÍSICK.-I MAG^NHtROljlTRSIíK

1 szólót 100 M7,i>ig — frh 7ő kr. 100^200-ig . 1 „ -.50 '

200—000-ig . 2 : „ 25

liélyegdíj 30 kr.

111egH.tliipoJa.fi «v.erint lehal.5 l«gjHt:i,iiyosnl>hiin kiiziil letnek.

NYii;i;Tiín sola áí)

SBB

Haladunk.

Nagy-Öbed, jun. 16.

($. 5.) A jelen kor az ember szellemi fejlődésének bámulatos nagy haladását tünteti fel, mely fejlődés minden téren ííngyszorü műveleteket teremt; belátta az emberiség, hogy a század jelszavát el kell fogadni, hogy haladni kell, ha az élő népek sorában akarpuk maradni.

Mig az ó-kort a néptömegek egymás feletti dulakodása, az osztályok kényuralma jellemzi, addig, a középkor a nyers erőszak lassú kimúlását m,u- ^átja* be.

Az újkor már az emberi .szellemet, mintegy feltámasztja szendorgő állapotából, emberi hivatásához méltóan kezdi felfogni, a teremtés dicsősége önuralomra Vergődik a természet felett és czélja leküzdeni az akadályokat, melyek a haladást korlátozzák.

Hajni kell tehát ma a különböző érzékek kifejlesztésére, melyek úgy anyagiak, mint szellemiek.

Mig az anyagiak értékét jólétünk érzékei becsülik meg, a szellemiek a kedély néinés@l)u nyilatkozataiban érvényesülnek.

Az első az ipar fejlesztése, az utóbbi pedig a bumauisticus és a vallás erkölcsi életben haladó eszmék által lö- kélesbül.

Az új, de kiilönöseu a jelenkor diadala hogy, minden tér munkását egy nemes küzdelem vezeti és 1 éjik esi ti, hogy minél nagyobbat, czélszerübbet teremtsen. A valódi verseny korát éljük, tehát, mely nagy küzdelmet te*

MM! VI I i 1. '.! ! Mi -------J1 ! 1 ül'-.!

A

z „Esztergom ssVidóks“ tárcája.

öxZAfié.

— Elbeszélés, —

• ttófigfftjí'fovvísa önodob eá oí •: <! i

Ez már mégis borzasztó ! Ezt soha sem ífogorn elféledui.

Ily szörnyű szavakkal helyezkedett el Bér* tácska a zöld bársony karosszékbe szobájában, oly hangosan adva haragjának kifejezést, hogy a szomszédos konyhában szorgoskodó mama’ ijedten futott be hozzá, noha a rétestészta kihúzása várakozott ott künn reá. ■ n ,

— Mi lelt az Istenért, Bertuskára ? — kérdé aggódó tekintettel, megsiniogatva leánya kipirult arczát, miért haragszol any- nyira ?- Már hogyne haragudnám, édes mama, — tört ki Bertácska duzzogó hangon, ingerül- ieu tépdéöve kezeivel a karszék selyem bojtjait, —- mikor az az ember úgy megsértett emgeiti'!- f— Miféle ember ? Mond csak, kérlek ? Talán csak nem Elek, hisz az olyan fiú, még a légynek sem árt.-- Nem árt ? No jó, hát csak hallja édes marna, mi történt. A baromfi-ólak körül jártam az elébb, tudja ott, mama a hol nz én kedves jércrikém, a „Hófehérke“ lakik. Egyszerre csak ott termett az ispán is. Kötényém fel volt hajtva, .természetesen/ki- váncsj: volt tuti ni, UH van benne. Bizoijyo- sau friss tojásokat talált a kisasszony ?

romtett a világ és országos tárlatok, kiállítások által, hol az emberi szellem küzd a tudatlansággal és föltűnni látjuk a napot a láthatáron, mely hazánkat is a már kifejlődött kultur államokkal egyenlővé teszi.

A jelen országos kiállítás eléggé feltünteti haladásunkat, ebben ismeri el a külföld, bogy mi is verseuyképesek vagyunk és sokat adunk, melyből még azok is okulhatnak, kik kérkednek fel- virágzott műveltségükkel ,és haladásukkal.

, Kiállitilsunkat csak egyszer kell megnézui és ez egy látás felejtliotlen emléke marad életünknek ; és az egyszeri fel rándulás ol thatatlan vágyat kelt újabb szemléletre, újabb tanul* Ságokra. ■

Az iparcsarnokban kiállított gazdagságért a korona is megadta elismerését.

Állatkiállitásaink gazdáink fokozatos haladását mutatják.

Gépgyáraink szilárd készítménye keresett.

Bőriparunk tekintélyes.

Azok, kjk Bécs, Páris^ London, Philadelfia Yilágtárlatait látták, csak többet láttak, de ízlésesebb és munkára- serkentőbb kiállítást nem.

Minden osetre igen nagy hibát követ el, ki a nemzeti érettség csarnokait meg nem tekinti.

Az idő oly bosszú, hogy még a legszegényebb is gyűjthet! filléreit, hogy szemtanúja legyen hazánk legújabb győzelmének.

Ha így haladunk, teljesül a jóslat: „Magyarország nem volt, hanem — van“. k

nem határozott számú bro.uzérem bo- csáttatik az osztály-jury rendelkezé^éfe.

7. Ezen időleges kiállításra az országos kiállítási bizottság a kisebb konyha- éa gyümölcs-kertészek buzdítására 1000 frankot bocs.ájtyán dijizAs végett a jury rendelkezésére a; jelesebb kiállítók jrészére a következő 33 drb pénzdíj tűzetik ki: 1 első péitz- ij 150 fran k, 1 második pénzdíj 100 frank, 4 harmadik pénzdíj 50 frankjával 200 frank, 5 negyedik pépzjjij 40 frankjával 200 frank, 10 Át^Jik pénzdíj 30 frankjával 300 frauk, 2 hatodik pénzdíj 25 frankjával 50 frank, üsszesjen 1,000 frank.

8* Az installatio a bogyár-gyiiinöl- csöknél kosárkák, tálczák, vagy tányérokban történhetik. Ily kiállitási edényekről — ott, ahol ezekről a kiállító bejelentés alkalmával nem intézkedik, — az országos, bizottság fog gondoskodni.

9 A minden egyes fajból beküldendő gyümölcs mennyisége követkp- zőleg állapittatik meg: boglárokból,, cseresznye és meggyből legalább Qu> liter (fél Iitor), nagyobb gyümölcsből legalább 5 db, dinnyéből legalább 2 db. Nagyobb gyűjtemények kiállítói fajonkint kevesebbet is küldhetnek be.

10. A cserepekben kiállított szőlőtök a kiállítás területéről vissza nem vihetők s beszállítások zárt vaggoiiok- ban, vászonnal csomagolva s a földuiji- velós-, ipar- es kereskedelmi ministe- rimn szállítási igazolványával ellátva történhetik. ^

11. A. bejentések, valamint egy pb részletekre nézve felmerülő kérdésekben Molnár István, a budai vinczellér- képezde igazgatója, mint ezen csoport

A kiállításról.

(A nyári gyümölcs és zöldségkiálílitás programmja.

1. Folyó évi julius hó 5-től 12 ig időleges gyümölcs- és zöldségkiállitáí rendeltetik.

2. A kiállítás tárgyai :

a) Nyári csontár-gyüuiülcs : cseresz uyo, meggy, baraczk s őszi csontái üzdészotből, .

b) Bogyár gyümölcs : szamócza, szeder), köszméte, ribiszke, málna.

c) Cserepekben tenyésztett gyümölcs fák és szőlőtők gyümölcscsol.

d) Szabadon és üzdészetben termel dinnye, ananász, füge, czilrom és 11a rancs, szőlő.

e) Mindenféle kouyhayetemény, akái szabadon, akár üzdészetben termelt tehát: spárga, tök. árticsóka, kora gyökérnemíUk, ugorka, paradicsom hagymafélék, káposztafélék, levólzöld ség, fűszernövények és hüvelyes vete- menyek hüvelyestül, vagy pedig kifejtett állapotban.

3. A bejelentések junius hó 30 ig történhetnél s a bejelentett tárgyal július hó 4-éig okvetlenül beküldendők

4. Az installation^ az országos hi- c

zottság gondoskodik s ezért a kiállító f személyes jelenléte nem szükséges. Ugyancsak a csoportbiztosok gondos* t kodnak a kiállított tárgyak kicserélésé- r ről is, ha azok helyett kellő időben 1 frisek küldetnek. \

5. A kiállítási tárgyak megbirálása 1

az időleges kertészeti kiállításokra ér- t véuyes jury-szabályzat értelmében történik. 1

6. Ezen kiállitásra külön 3 diszok- l levél és a szükséghez képest, meg 1kérdé az ő kiállliatatlan, dörmögő hangján. Erre egy kissé felhajtottam kötényemet, hogy megláthassa a ,,Hófehérkét“ ^ benne. Ugy-e gyönyörű ? kérdeztem tide. És képzelje, mit felelt az a goromba, udvariatlan ember: Szép, szép mint minden csibe, hanem éu őszintén megvallva, a csibét csak enni, nem pedig nézni szeretem. Hát nem szörnyűség ez ? Az én „hófehérkémre“ azt mondaui, hogy olyan, mint minden csibe, 'erre a csillogó tollú, haragos piros bóbitájú, apró gyöngy fekete szemű kedves jérczikére! El is fordultam tőle mindjárt, ott hagytam a faképnél. Higyje meg mama, én ezért ezt az embert gyűlölni fogom örökké! S nyomatékéül szavainak nagyot dobbantott kis lábaival a padlón.

Hanem a mamára nem látszott nagy. hatást gyakorolni a harag okának felfedezése, sót inkább elmosolyodott s felkötő újra kötényét, hölgy visszamenten, folytatni a félbeszakított fontos munkát.

— Nem is .érdemes ára, édes Bertács- kárri, ezért annyira mérgelődni — szólt visz- sza az ajtóból leányához.

No de Bertácska netfi vette ily korányién a dolgot. Ő nagyon, de nagyon haragudott. Még. azok az aranyospiros napsugarak ús bántották őt, a melyek át szűrődve a gesztenye fák levelei között, a nyitott alPakor, keresztül, égő arczára estek. Bosszúsan lerántotta a zöld redőnyt.

— Igazán, szörnyű egy ember ez az ispán —: évelődött magábati. — Mikor a házhoz vette apára, mindjárt éreztem, hogy én nem {fogok tudni röegfémí vele. [Milyen udvariatlan, csúf. prózai ember ! Neki a

szonáta unalmas, a csárdás meg isteni ; Jókai regénye bolond, a reménye meg érdekes. Azt sem tudja, hogy most már csak a szobaleányoknak szokás azt mondani : „kisasszony,a szalonokban „uagysád“ járja. Ha az ember pázsitról meg galambokról beszél előtte, neki mindjárt sarjun meg birkákon jár az esze. Azután meg nem is fesch egy cseppet sem, kivált mikor azokba a fülig érő bagaria csizmákba bújik s felteszi fejére kakastollas, pörge kalapját. Persze, azt sem tudja, mifáu terem a czvikker, meg a czilindev. A bajszát is olyan hegyesre pödöri, akár a.Miska kocsis. Egyszóval, igazi falusi gavallér, még a neve is. egészen hozzá illik: Parlagi Élek; — igazáu parlagi!

A csintalan napsugarak azonban a redőu keresztül sem hagytak békét Bertácskának. Ott játszadoztak folyton a rózsaszín szalagokon haragos szivecskéje fölött.

Fel is kelt azért a karszékből s egy darabig haragosan járkált fel s alá a szobában.

Majd Íróasztalához lépett.

Hanem itt is csak űjubb hosszúság várt reá. Szemei egy arc'zképre estek, mély ott egy kis rézállványon a zöld posztón állott. Ez az ispán arczképe volt. Izgatottan dobta la az állványról. Minek.is- fogadtam él tőle? kérdé magától. Majd újra kezébe vette. Pfuj, milyen csúf, milyen közöusóges arcz, szerelőé a nyelvét kiöltem reája. No, az .igaz, hegy a szemei szépek, de ez is ám ;nz egyet len szépség rajta, legfeljebb talán még a baja. ‘az ér valamit. Hanem azt .sem tudja szépen, divatosan elválasztani; felfelé fés Uni, mint a tüskét. Talán bizony magam homlokát akarja mutogatni, .persze az nagy észnek a j ele, no de nem mindenkinél ám s ő nála bizonyára uem, , r ; ,

Letette az arczképet s tovább ment var" róasztalkájához. Megtekintő az ott félig készen heverő kézimunkát, de csak ekkoriéit igazán bosszússá. Hisz ez a szivartárcza e ,,P. E.“ monogrammii, melyen most éppen a -rózsás bordűrt hímezi, éppen az ő számára készül viszonzásul azért a szép albumért, a melyet nevenapjáu kapott tőlie. Most már bizony nem ftgja megcsinálni. Hiszen úgyis csak a mama kény szentelte reá.

Igazán ma, úgy látszik, minden összeesküdött ellene, hogy őt boszarátsa. Még a sárga fejű zöld pnpugály is folyton rikácsol kalitkájában. Éhes talán. Azért sem kap enni, várakozzék egy kicsit. Minek is tudja már az is azt a csúf nevet : Elek.

Meg az ebédirél is- folyton duzzogott, reá sem nézett az ispánra. Mikor a poharába, ■vizet 'öntött, ráiegSeni. Itösi.ö'nte, mikor pedig egészségére kiváuta az ebédet, oda sem figyelt u-y, hogy' a szegény fiú feLnem tudta fogni, mit véthetett ő ;olyan nagyot.

Ebéd után visszavonult Szobájába, feluyrtá rnhaszekrény’ét s kivette a like perlcál rűhát. Erre • atzt inouJta egyszer -Parlagi, hogy nem áll jó nelíi. Csak azért? is> felveszi... Majd könyvtárához lépett 8 kivette- abból Goethe t ,,Werlher keserveit“ Erre Ő azt nuoiufatia, hoay ne oly-assa ;' • esiúf azért is 'olvasni fogja.

Aztán elővette a sarokból napernyőjét,

feltette fejére a búza virágos szalma kalapot