Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 38. szám
Esztergom VII. évfolyam. <s^>__________________________________________•_ _____________ 3 8. szám. es Városi s megyei érdekeink közlönye. egjki.enkc hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél éne . negyedév re ELŐFIZETÉSI ÁR: ...........................................................6 fit — kr. .......................................3 . - . .........................................i . r,o , E (jy«8 szám áru 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: yBzENT-yA:NNA-UTCA 317. Iiová a I tip s7,h1Ihihí rAszót illető közleninnyek líiil<l«mISk. KIADÓHIVATAL: ^ZÉCHEMI-TÉR liorii a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltíiéi’oe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIRDRTÉSKlí :| MAGÁNIII KDETRSEK 1 szótól 100 szói); — írt 7ö ki. megáilapod'ás szerint lehető ]00 200-i 1 „ r>0 „ legjutáuyosRl'liHn kflaöItatnék. 200—800-ig . 2 " 25 „ ----H ely égd íj 30 kr. NYILTTRU sora 20 *r Propeller. Esztergom, máj. 8. (S.) Üttöríi vállalatok sorsa rendesen nehéz küzdelem s leggyakrabban csak szívós kitartás képes a könnyen fellobbant lángot, a szalmaláng ismeretes sorsától megmenteni. Örömmel üdvözöltük a propeller- összeköttetés eszméjét, mint olyant, moly városunk folyton hanyatló forgalmát némileg emelni, vagy legalább is megtartani igyekszik s most midőn a vállalat immár kezd kibontakozni az. uttörés százféle kisebb-nagyobb akadályából s mindegyre alaposabb lesz a reménység, bogy a kis „Esztergom“ hasznára lesz a nagy Esztergomnak, el nem mulasztjuk, hogy a derék igazgatóságot további kitartásra buzdítsuk jó munkájában. Kétségtelen, bogy a vállalat első rendű czélja. a téli közlekedést, akkor amidőn hnjóhidunk ki van szedve, Esztergom és Párkány között közvetíteni, hogy legalább ne legyünk végkép elzárva a nagy világtól ha a tél beköszöntött, — mint oly hosszú időn át voltunk az idén is — és hogy ha már rá szánjuk magunkat a téli átkelésre, ne legyünk kénytelenek testünk- lelkiinket egy csolnakra bízni, melyből a kiállott ijedelmek után jókora meghűléssel szálluuk ki s ne legyünk kénytelenek időnket, dolgainkat hangulatos révészek szeszélyétől függővé tenni. Bizonyára még az a közönség is nyerni fog, amely a propellert igénybe nem veheti, mert a verseny mindenesetre javítani fog az eddigi állapotokon egy és más iránybau. Ezen főezólon kívül meg fogja kísérelni a vállalat a vasnttal való fix összeköttetést; ez nem kevésbé fontos czól, azzal a különbséggel, hogy amig az előbbi jövedelmezőnek is Ígérkezik, addig ez utóbbi legalább is nyereséggel nem kecsegtetheti a részvényeseket. Forgalmunk Kövesd felé most még csekély, de a jó közlekedési eszközök, kell hogy önmaguk teremtsenek forgalmat s hisszük is, hogy néhány évi kitartó munka után meg fog élénkülni a kövesdi kis állomás. Ezen utóbbi irányra nézve ne vegye rósz néven a társaság, ha néhány meg jegyzést teszünk. A közönséget kívánja szolgálni a vállalat, — a városnak akar hasznára lenni s igy mind a két szempontot folytonosan szem előtt kell. tartani. A közönség érdeke azt kívánja, hogy legyen e közlekedés gyors, kényelmes és — olcsó. A gyorsaságot és pontosságot a jó bajó és ügyes személyzet fogja megadni, — a kényelem tekintetéből pedig kívánatos, bogy a közönség könnyen és közel férhessen a hajóhoz, hogy az idegent egyenest és közvetlenül városunkba hozza a vállalat. Szükséges tehát, hogy az esztergomi kikötő oly helyen álljon, ahol a közönség legkényelmesebben hozzáférhet, mint például közvetlen a hajóhíd alatt, vagy pedig a primási palota kertje alatt, hol most téglarakások, kőtörmelék stb. éktelenitik el a partot és sehogysem képeznek összhangot a néhány öllel magasabban álló gyönyörű parkkal. Itt egy kis tisztogatás, rendezés, a társaságnak is, meg a városnak is díszére lenne. A városnak is használhat a vállalat, ha azon fog lenni, hogy minél több idegent hozzon a róvébo és ez az amire kiválóan felakarjuk az intézők figyelmét hívni. Most a kiállítás évé-i ben, csak egy kis reklám kell hozzá, hogy az ország minden részéből össze- sereglett kiállítási látogatók, egy napra, kettőre Magyarország Rómájába is át- ránduljanak. Városunk, mint az ország egyházfejedelmének székhelye, — nagy vonzó erőt gyakorol az idegenekre s valóban vau is látni való itt elég. Ha akármelyik néniét vagy bajor kir. vá rosnak ennyi minden nevezetessége lenne, annak élelmes lakói azt már régen az utazók elkerülhetieu állomásává tették volna, mi azonban sajnos, nem vagyunk fogékonyak az ilyen dolgokhoz és nevezetességeinket nem tud juk a magunk javára felhasználni. Terjessze ki a vállalat ez irányban is működését, — alkalmas módon ajánlja Esztergomot az utazók figyelmébe és kínálja a kényelmes utat, amelyen azt megközelíteni lehet, — a magisztrátusok pedig versenyeznek a köztisztaságban, rendben — a város minden lakója, főleg vendéglőseink pedig az idegenek iránti kiváló figyelemben ! Közelünkben — gőzösen alig egy negyedórányira fekszik a kovácsi patak gyönyörű vad regényes völgye, olyan természeti szépség, amilyet a hires Siilzkammergutban is keveset ta lálunk. Rendezzen a vállalat ide vasár- és ünnepnapokon kuándulásokat s ha már vidékünk ritka szép pontjai rész ben a távolság, részben az utak rosszasága és a közlekedés drágasága miatt kevésbé látogatottak, — tegyük ezt a vadregótiyes völgyet kellemes kirándulási helylyé, hova néhány hatosért gyorsan és pontosan eljuthatnak azok, akik szeretnek egy-két órát a természet szépségeiben gyönyörködni. Üdvözölj ok tehát a derék vállalatot, melynek a mi polgáraink ritka áldozatkészsége vetette meg alapját s kívánjuk, hogy hozzá fűzött reményeinket minél hamarabb valósítsa meg. Levelek a kiállításról. i. (Esztergomból a kiállításra.) Az első levélben majd elkalauzolom az esztergomi kirándulót a kiállításra. Legczélszerűbb a gyöuyörü dunai utat választaui, mely akkor sem veszti el szépségét, ha századszor haladunk rajta. A királyi döinösi begyek, a meredek visegrádi rom, a fölséges dunai völgy, Nagy Maros az ő testes szőlőhegyeivel s a csalogató visegrádi villákkal bekerítve, a legigézőbb panorámákat festik. Sohase feledjük el azokat a gyönyörű képeket. Pesten kilencz órakor megérkezve, mindenekelőtt igényeinkhez való fogadót keresünk s ott lerakjuk holminkat. (Az első látogatásnak lehetőleg bárom napra kell terjednie.) Első nap végig járjuk a kiállítás körülbelül száz épületét, hogy átaláuos képet szerezzünk. Másodnap az összes pavillouokat s harmadnap az iparcsaruokot s a művészek kiállítását vesszük részletesebb szemle alá. A Kaivin-térről vagy az Erzsóbet- térről minden perczben több társaskocsi közlekedik a remek Audrássy-utou véerie: a városligetbe. AiJitsrpisÄ“ tárcája. Tehát nem csalt a sejtelem, Miben lelkemet ringatom Való, és nem bűvös álom,.. Titkon szeretsz, érzesz velem. Alig ott vívlék közeledbeu Titok fődé érzelmedet, Szivem bárraiut esedezett, Te hallgattál, kórlelhetlen. A búcsúnál ott tudtam meg, Mit előttem szived rejtett, Ott moudták meg szerelmedet A szemeden fénylő könyek. Taláu jobb is, hogy csak itten Nyílt zára mély érzelmednek, Szived könnyebben elfeled, Ha nem leszek közeledbeu. Tudod te jól, hogy az élet Határfalat vout mi közénk, Mind hasztalan is, küzdenénk : Csak a szivén ejtuéuk sebet. Feledj, nehogy gyöugesóged Megtörjön ez érzés alatt ; Kebled üdvöt másnak adhat, Boldogságot mástól vehet. Feledj s engem hagyj útamon, A nyomornak birs útja az, Sötét... de rajt’ van egv vigasz ; A köay, mit láttam arczodou. PETROVICS LÁSZLÓ. (Elbeszélés.) özv. Hajnali Jánosné férje elhunyta után egy duuamelléki városkába költözött az ottlevő birtokára, hol egyetlen leányával. Teklával, kívánta tölteni éveit. Buskoraoran ült Tekla szobájában, íróasztala mellett leveleit szemlélve és gyakran nagyokat sóhajtva; el-elmereng és méla hallgatással néz a semmiségbe, mintha gondolkoznék valami felett. Eszményére gondol, kit még sohasem látott, ki olv messze van tőle s kit csak a képzelet ecsete festett még le előtte. E kép lebeg képzeletében örökké. A kedves leány csak levelei után ismeri ideálját. Leveleinek kimért finomsága, ildomos előzékenysége é9 elegáns szelleme alkoták a képzeleti alakot, melyért Tekla rajong, hiszen la styl c’est l’homme ! Tekla anyja mit sem tud a viszonyról, mely úgy ébredt fel a leány szivében, hogy levet kapott az ismeretlen ifjútól, melyben vallomást tesz, hogy midőn Teklát egy temetésen először látta, örökre szivébe vésődött képe, mert a leány lelkében az ifjú felismerte saját lelke rokonát. Az ábrándos leány hiúságának áldozott e vallomás és azóta minden gondolata és emléke csak ez ismeretlen ifjúról szól. Kedélye raélabus, folyton inereug, ábrándozik és az esti hajnal kékes félhomályában, midőn Tekla szobájában szintén igy elmerengett, édes anyja belépett és észrevette leánya kedélyének sötét hangulatát, de ezt elpalástolva moudá : — Kalló Dénes jó barátunk oly kegyes volt bennünket egy mulatságra meghívni, hiszen te leányom úgyis keveset szórakozol, oda Ígérkeztem tehát, minthogy külöuben is tudom, hogy szeretsz uéha-uéha táoczolni De főleg, jó leányom, sajnálattal vettem észre, hogy egy idő óta oly lehangolt vagy mintha szivedet valami báutaná. Csak nem a magány ? Lehet, hogy egy kis szórakozás visszaadja régi kedvedet, mert ez a bánat engem is bánt. Tekla, szótlanul hallgatta kedves anyja szavait, neki mindegy volt, jelen lesz-e ott, vagy nem, ő csak eszraéuyeért rajongott, de ellenszegülni nem akart és igy elhatározta, hogy el fog menni a mulatságra. Kalló Dénes egy ottani jómódú földbirtokos fia volt; nem rég érkezett haza a fővárosból, hol a jogot végezte. Igen csinos fekete hajú, barna szemű fiatal ember volt, kit nyájasságáról az egész vidék ismert. Dénes szülői és Tekla édes anyja csakhamar felismerék, hogy ez a pár egymásnak van teremtve. Dénes gazdag és törekvő ifjú, Tekla csinos és házias leány, e két szív boldoggá teheti egymást. Tekla is tudta már a yja tervét, de jó lelke nem akart ellentmondani az ő szeretett anyjának, hanem az az ábráudkép, mely ott lebeg folyton lelke előtt, mely kiséri minden gondolatát ... az nem tudta őt egy pilanatra sem elhagyni. Még a mulatság sem bírta Őt foglalkoz- tatui, uem is nagyon készülődött reá, hanem egyszerű, de elegáns öltözetben jelent meg a mulatságon, hol karcsú alakja, nyájas modora és igéző arcza mégis feltűnést keltett. A ki beszélgetett vele, azt meghódította, mert oly nemeslelkű, oly nemes gondolkozás!! és keresetlen modorú volt, hogy egyszerű fesztelenségében elleuállhat- lau báj és varázs rejlett. A ház ifjú gavallérja : Dénes, sok kitüntetésben részesité Teklát és a leány érezé, hogy ez az ifjú mélyebb benyomást tett reá, hogy ez az ifjú az ő eszményképének élő alakja lehetne. De midőn ismét azok a bűvös-bájos levelek jutottak eszébe, újra föléje helyezte eszményképét Dénesnek és uem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ő másé legyeu, mint azé az ideálé ! . . . Pedig Dénes lángoló szemei, sötét göndör haja, az a délczeg termet s az a megnyerő modor ... de elvégre az anya akarja, ő beleegvezik, hanem szive oltár marad, melynek szent ereklyéje örökké az az eszmény lesz. A mulatságot a Kallóék kastélyának parkjában tartották meg. Kis tánozolás és pihenés után a társaság a közeli bórczre rán- dilit., honnan a vidéket és a tiszta Duna tükrét szemlélték ; a néma csendet csak az itt-ott tova úszó hajók és kereplő malmok zavarták meg és az epevbokrok közölt, uéhu-nóha megzendült a csalogány, melynek dalán a fiatal pár elmerengett.
