Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 32. szám

Á 7*60 méternyi szélességű előcsar­nok két oldalán egy-ogy öltöző szoba Tan elhelyezve, mindegyike 4’50 mé­ternyi szélességgel ; az öltözők egyike sí király nagy termébe, a másika a ki­rályné termébe nyílik Az egész épít let a maga gondosan kidolgozott ba rokk formáival és a. franczia renais sauce- ni em 1 é k ez t elő a 1 a pl) a 11 g j á, v a 1 mindjárt, az első pillantásra a szép gyönyörködtető érzését, ébreszti a szem­lélőben. A művészi pompának és a polychrom élénkségnek gyónón i ja a nagy terem, amely 7-30 alapvonalé négyzetet képezvén, kupolaalakn tetőző lének szép boltozatával icn Itatásos módon emeli a külső fönnáll állal már kifejezett a rchitec ton i k us alapi: emlő la­tot. A nagyterem falazatát \ü(ös da jiiasztüól kés;fiit tapéták borítják, fö­löttük megfelelő színezel ii szőnyegek ékeskednek a Haas Fülüp és fia hazai ezég gyárából. A terem közepén függő nagy csillár és a. fali kandeláberek való ság03 remekei a vasiparink, niindmeg- annyia.ii vert, vasból kés/.itvók ; a szép vonalakban fonódó arabeszkek az arany dtszitérni alapzatból plasztikus módon emelkednek ki ; a vasműipar o neve­zetes termékei Jungfer Gyula műlaka­tos intézetéből kerültek ki. A falak felső részét Feszty Róbert ismert mű vészünknek a négy évszakot ábrázoló falfestményei díszítik. A nagy teremnek előkelő eleganeziáju ornamental is fes­tés® Scliolcz Róberttól való, a gyö Jt y ör fi mivű slukk-munkát Grandház és Szabó szolgálták. Ugyan e terem összes asztalos munkáit, melyek közül különösen a berakott faragás« hatal­mas tölgyajtók emelendők ki A Gre- gersou G. ez ég készítette a bútort, a kárpitosmunkát pedig o torom részére Kramer S. szolgáltatta. A nagyterem berendezését egyáltalában ünnepélyes disz jellemzi, amelynek alaphangját már a falakat fedő nehéz damaszt pírja adja meg. Közepén a terem belső fa­lának, amely ezt a királyné termétől választja el, fehér márvány kandal ló épül, e fölött pedig Caussignak egy remekművű tükre fog függni. A fő­ajtó művészi becsű iivegfost menyei Kratzman Edétől valók, az üveges munkák púdig Forgó István készitmé- jiyei ; a terem főkaiidallóját Zsolnay Vilmos építi majolikából. A főteremtől lmlra fekszik a királynénak szánt ki­sebbik terem ; úgy dis/.itésére, mint művészi kiállítására né7,ve valóságos pazarfény(1 műalkotás ez, mely bízó­ny/ii'ii élénk tetszését fogja kivívni a szépárt őszintén lelkesülő felséges pár­nak Ennek a teremnek 7-50 méternyi a hossza és 5 méternyi a szélessége. Balfalfll gyönyörű ajtó nyílik ki a vi­rágágyakkal és a kertészet remekeivel díszített terassora ; mind e virágdiszi- tesőket ás kerti berendezéseket Szolnál- műkertész teremtette. Magába,n a te­remben a tetőt Gandház. és Szabó ko­szi toll o el művészi Ízléssel, amely ne­mes egyszerűségben keresi biztos ha­tását. Midii asztalostól valók az asz­talosmunkák ; az Ehrlich Miklós által szolgáltatott, mázoló és aranyozó mun­kák nagy mértékben járulnak hozzá a terein kápráztató összbenyomásához. A királynő termének királyi pompája el­ragadó hatást, fog különösön a műértő bölgjközönségre gyakorolni. A terein szövetei és szőnyegei, amelyeket a Haas Fiilöp és fia czég ajánlott fel, mindannyian világos kék és chamois szintiek ; a festést Scholz Róbert, a s,tukkoinunkát Grandház és Szabó, a megkapó szépségű kárpitos munkát Hoffman C. J. szolgáltatták. A főteremtől jobbra a király kiseb­bik terme vau ; ez ugyanoly nagy, mint a királyné termo és a maga nemében, szintén művészi tökélyű alkotás, csak­hogy berendezésének jellege lényegesen eltérő a királyné inkább boudárszerű salonjának berendezésétől. A király e kis termének legnevezetessebb részlete is mesteri kivitelű faragott diófa pla­fond U a diófából készült falburkolat, melyeket Chék András műasztalos ké­szített. A bútorzat, a kárpitos munka és a szövetek Bamberger F. gyárt­mányai mindannyian sötétkék damaszt ból valók. Bal felől az öltöző szobába vezet egy oldalajtó, jobbfelől ugyan­csak egy oldalajtó, mint a, királyné terméből úgy innen is a, szabadba, egv virágos torrassera nyílik ; a középső fa Ion itt is magyar teliéi márvány ból ké szült kandalló emelkedik. A királyi főteremből a kijárat az előcsarnokba vezet. Ennek valamint a verandának művészi kompozicziója és kivitelű mo zaik kövezetét Guigi Depóid szolgáltatta. A bejárói előcsarnok niajol ika kövezete Zsolnay Fiimos hírneves magyar majo­lika gyárából került ki. Az épület zö­méta koronázó kupolának favázát a Nou- schloss Ödön és Marezei 1 czég szer­kesztene. Ugyané czég a Neuschos-' Károly ás fia, cvéggel egyetemben adta az ácsmunkái az egész épülethez. Az építészeti diszitniények, a kill miböző mintázó munkák és az összos íorracot- ták a Marschenke Vilmos terracotta- gyárából valók és ugyaninnen szárma­zik ama gyönyörű két. váza, is, a me­lyek a főbejáró lópcsőzotenok első pi­henőjét díszítik. A főkapuzat mindkét oldalán egy-egy vert vasból, szépizlésű rajz minta után készült kandeláber áll, amelynek alap­zatából mind a négy oldalon egy-egy oroszlánfő szögellik ki Ezek a finomul kidolgozott elegáns műlaka,tos munkák Jungfer Gyulától származnak ; ezek a finomul mintázott és a vasanyag tö­mörsége mellett meglepően gyöngéd ki­dolgozásit giiivlaude tekercsekből ki emelkedő kandeláberek minden izükben kézzel készítvék és hogy mily gondos­sággal, azt legvilágosabban tanúsítja már maga az a körülmény, hogy hú lom gyakorlati munkásnak egy álló esztendeig kellett rajtuk dolgozniaamig elkészültek. A királyi pavilion egyik legnehezebb és legköltségesebb mun­kája a szép arányokban tartott kupola, melyet Zellerin Mátyás készített ; az ugyanéhoz szükségelt, szintén felettébb nehéz cserépfedő munkát, pedig Um- bncli Róbert szolgáltatta. A homlokzat felső széleit kőből faragva köröskörül a, magyar czimer és különböző hadi jo/vények díszítik ; ezeket Brestyánszky és Mayer készítette, de nem ingyen, hanem az építő bizottság megrendelé­sére. A pontos kivitelű kőfaragó mun­kákat Kuot.z Sándor szobrász végezte. A kupola négy szögletén felállított óri­ási vasvázakat a Schlick-féle gyár ön­tötte. Esztergomi levél. (Egy vidéki vezérczikkiró.) Hogy milyen különös teremtések vannak a vidéki journalistikában. azt az én nagyon t isit élt s általam igen irigyelt fővárosi col- légáim még csak nem is sejtik. Például toliamra szúrok most egy vezér- czikkirót. A vezérczikkiró ur ugyan soha se tudja, hogy a jó publicista jó tudós esjókrtikus is egyszerre, mert sohase tanult többet a mennyit nyolez gymnásiális pad között nem tanult meg egészen; hanem azért nincs az a lliéma, amelyhez hozzászólnia nem átallna s nincs az a hozzászólás, melynek európai fontosságot nem tulajdonítana. Nagyon kurtán szokott bekopogtatni. — Itt van egy vezérczikk a főrendiház eltörléséről. Nagyon sikerült. Kérem ne rontsa el. A szegény szerkesztő szerényen nézi vé­gig a fenliéjázó viiágboldogiíót, aki i.agy tekintély a söröspoharazó s feketekávézó társaságok előtt mere folytonosan polemizál s rendesen érthetetlen dolgokról. ! Azután megköszöni, átveszi s az úgyne­vezett, közlendő czikkek közé sorolja. A~ ve­zér ez i lek író azonban nem távozik, hanem leiébb elmondja azt, a mit már megirt s | folyton tanít és okoskodik. Milyen kitü&ő tehetség ilyenkora szórakozottság. Az em­ber el tud nézni egy nagy száj ostoba igé­ire fél óra hosszáig is, de nem hall sem­mit. El tud nézni egy száj host félóráig s az alatt lát például sudáui csatateret vagy ehető fecskefészket. Mar amint a phantasia szabadon épit. Végre a szerencsétlen nagy ember elpá­rolog. Akkor egy kicsit fáradtnak érzi ma­gát az agyon locsogott szerkesztő, n ki gé­piesen zárja el az ajtót, hogy újabb me­rényletnek ne lehessen kitéve. És átnézi a hii es czikket. Tíz sornál többet nem lehet elolvasnia. Az üunepélyes ostobaság s a díszruhába öl­tözött félszegség minden szavából, kivirágzik. Ortliographiája nincsen, de azért az írásje­leket sem '‘espectálja. ! Boszankodva veti félre a szánalmas czik­ket s megesküszilc rá, bogy többet nem olvas tőle semmit. Megjelenik a lap. A vezérczikk valami fogpiszkáló részvény társaságról elmélkedik. És nem a főrendiház eltörléséről. Kora reggel már rohan a megvadult ve­zérczikkiró a szerkesztőhöz : — Az istenért mi történt; ? — A czikk eh eszelt. — Ez ármány! Újra leírom. Tudom áru k Fülről. — De kérem el is avult már egy kicsit. — Az én c/.ikkeim nem képesek elavulni. Es olyan villámok czikáztak a szemeiben, a milyenek nagy zivatarokat előznek meg. — Közli-e vagy sem? — Nem. — Itt volt az ideje, hogy tisz­tában legyenek egymással az ellenfelek. — Nem ? Nem ! És mért nem ? Külön­ben jó Jegyezze meg magának, hogy hol­napután már egy fővárosi napilapban fog találkozni vezérczikkemmel. Mit nekem egy kis vidéki lapocska ! És dühösen elrohant. Ama bizonyos fővárosi napilap két- nap múlva egy őrült vidéki czizmadiára hívta föl bizonyos városi rendőrség figyelmét. Az őrült csizmadia ismertető jelei, hogy vezér- czikkeket gyárt viharos óráiban. sas&'mz. ^ijÖn^/1jéíet. Itt a fecske, itt a gólya, amint azt néhány száz közölhetetleu tavaszi vers olyan ékesen, rímekbe szedi. A Fári-kutnak árnya nő, a Vaskapu hatal- ma^ombsátort kap, a Zamird-hegy zöld frakkot húz, a Strázsa-hegy kopasz homlokát me/.ei virág- koszorú veszi körül, a Fenyves alatt hónapos la­kást bériének a szerénységüktől illatos gyöngyvirá­gok, a szőke Duna szeretője a beszédes part. zöld viganóba öltözik, a mesetermő tündérszigeteken szoba állanak egymással a virágok, meg a szeiel­ints párok, a sziget üde és fiatal tavaszi szőnye­gén, a lomb spanyol falai közt emelkedő keblii philiszterek gyönyörködnek a boldogtalan verebek sikerületlen verseiben s hazánk nagy sétálói me­sok javít ott iiií, rég átadvák a feledékeny- ségnek, Trecli-el Tarentins kiadása, mint a franczia művé.-zetnelc a renaissance előtti legfigyelemre méltóbb emléke, a műiudósok által ma is nagyrabecsíiltelik. A franczia köny viUusztrácziö nemzeti sa­játságainak zsenge korától egész a tizen­hatodik század első negyede végéig elért magaslatának felismerése és méltánylása tekintetéből mulaszt hatlan ; a Horae; Offi­cium ; Officiolum horarium : Heu.es : Office nevezet alatt ismert épületes könyveket szorgosan és figyelemmel szemlélni­Mi sem szolgál a franczia nyomdászat oly nagy dicsőségére mint a ,,Heu res“ 1487-től a tizenhatodik század végéig öt­száznál több különböző kiadásai. E műfaj tulajdonképem virágzásának kora az imént cmliíett század első felére esik, azonban minél inkább terjed ezen könyvek sokszo­rosítása, annál inkább sülyedt művészi ér­tekük. A Franeziaországban nyomtatott és kia­dott Horariumok legnagyobb része franczia vagy latin szöveggel bírnak, azonban ez jmaköuyvek nagyobbszerü kiállítási költsé­geinél fogva, kénytelenek villának a. nyom­dászok és ki idők igen hamar arra fordítani figyelmüket: fogy kiadványaik számára mi­nél tágasabb piac/.ot hódítsanak, ez okból tehát jmakönyveikot holland, angol sőt spa­nyol szöveggel is ellátták. Valamennyi Hemes kiadás mellett egy naptár is van, melvben az ünnepek és né­hány havi-szent ábiáu kiviil u zodiakus je­pjei, esillugképlefek, az egyes hónapoknak megfelelő házifoglalkozások gonreszerű jel — Hetei, humoros rajzuk fordulnak elő, gyak­ran lapos és sikamlós tartalmú versekkel vagy ezek nélkül is. Itt, az alakok koruk jelmezét viselik, az élet, szokások, i)ép\Ke­let sok érdekes vonásait tanuljuk belőlük megismerni, ezek composi'.iói tehát a kul- turtörténelem és népisine számára figyelemre méltó adalékot nyújtanak. Minden eddigelé ismert kiadványok lap- nagyságú, az illető ufficium elé illesztett fametszetekkel látják el. Tárgyuk az ő- és újszövetség szent történetéből meritvék, számszerűit, mintegy ölvén, melyek sokféle változatban több világias compositiókkal, kisebb nagyobb művészi kivitellel folyton ismétlőditek. Ezen történelmi ábrázolásoknál fontosabb a Heitres ornaim n ikai dísze, ebben fejtet­ték ki leginkább művészetek erejét azok kik a Heures, fa- és rézmetszői számára rajzo­kat készítettek. Itt nem csupán cziíraság- gal, hanem valódi composit ókkal van dol­gunk ! A Heitres keret díszítményei közt gazdag változatosságban vonulnak el szemeink előtt a komolyabb képek mellett, rr.yl Imlogiai. allegorikus, komikai ábrázolások is, melyek nem egy ízben az illusztrált szöveggel leg­élesebb elentétben állanak. Ott, látjuk a je­lenetek egész sorozatát Caesar diadalmene­téből. Deianira elragadtatását, a bűnök alle­góriái alakjait küzdelemben az erény nyel, az ifjú és aggkori, szerencsét, Cupidól, Amo- retteket, géniuszokat, satyrokat; vadászje­leneteket, falusi vigalmakat, sőt megütkö­zést keltő játékokat ; griffeket, majmokat, sárkányokat különféle mesebeli állatokat (droleries) melyek a gót dómok tetejének párkányzatáin oly gyakran előfordulnak; 1 nem hiányoznak kisebb állatok sem, mint in idarak csigák, legyek, faágak és lombok közt, karcs gyért vatartók, edények és más c/.ifraságok. Oly vonások ezek, melyek elá rulják az irányadó kötök jártasságát, az antikban, valamint a művészek törekvését, a renaissance formáit elsajátítva egyes alak­jaikat ezekbe önteni. Ezen itt leirt keret díszítményekhez csak­hamar a kedvelt Dance Macabre, a halál- képek is járultak. Az edd'g ismert Heines, kiadások egy ötödé, kereteiben a hires Dan­ses des Mortes, halálkép,diet tartalmazza, liol kisebb hol nagyobb alakban, amint t. i. a könyv alakja engedi, egy lapon kettesével vagy hármasával, franczia vagy latin vers kíséretében, néha anélkül is. A Franczia nyomdászat ezen oly hírre jutott szakmája első kiképződésének főér- deirie (1487.) Vostre és Vérad-ot, illeti eze­ket követik Dupré és Pigoucliet a Hardouyn-ok és Kerver Azonban Tory-t illeti meg a leg­nagyobb dicsőség, kinek lángeszű művészi munkásságával az illusztráczió ezen imme, tökélyének legnagyobb!) fokát elérte. Érte­kezésünk fonalán gyakran lesz alkalmunk e jeles művészt méltatni, itt azzal érjük be, hogy figyelve a körülményekre szemünk előtt tartsuk mily hosszú és fáradalmakkal teljes fokozatosság előzte meg, nnig Tory a nemzet, sajátságos jellemét kifejező mtívész- szé válhatott. A franczia fővárosban, hol mint láttuk, oly sok pompás imaköuyvok jelentek meg, volt hasonlőképen központi liturgikai köny­vek művészi kiállításának s o téren nagyot miveit. Ezen irodalom minden neme : Anti- phouaria, Breviariu, Cerimouialia, Col Icc­taria, Diurnaliii, Enehiridia, Evangeliaria, ti; Home, Manualia, Martyrologia, Missalia, l f i Offieia, Pastoralia, Sacerdotalia, Sacramen- -t taria. Processiouaiia, Psalteriu stb. részint di párisi, részint más franc/,iaországi egyház- I -,\ megyék számára nyomattak; nem csekély . ezek közül azon kiadványok száma, melye- -s két a párisi nyomdászok külföldi egyház- megyék u. m.aßijna menti, nem kevésbé ői éjszak-német-, angol-, svédországiak és né- -*j met alföldiek számára előállítottak, melyek pompás kezdőbetűkkel, gyönyörű díszítéseik- -j kel a „Heures“ után a párisi sajtó legszebb do termékei gyanánt tekinthetők. Azojbau az egyházi könyvillusztrácziófc áö tökélyének fokán állottak azon képek is, t%i nelyek bizonyos ezen idők olvasóközönség- -v íek kedvencz könyveihez nyujlattak. Jean Dupré kinek szertartási könyvei is csodálkozást keltenek, franczia nyelven isiéi idolt ki oly munkákat, melyek ékessége eg cezdőlckel, lombozatos lapszéli diszkeretek---J jen a szövegbe ékelt fametszetekben a leg- I -g óbbak közé tartoznak. Ilyen például azlxß 1493-bau nyomatott fordítás: Boccace, de [eb a ruyno des nobles homines et femmes, Les j'iurent d« Premierfait-től. Az Estienue-k kiknek száma tizeuhétre' eif üg. és mint az Aldus-ok kortársaik fölöttiét óval kimagasednak, a művészi illusztrác/.i -« - i\ >kra kevés súlyt fektettek, mindamellett jdt9 igyelmet fordítottak a kezdőbetűk szépsé-!-sf. (éré, homok- és zárrajzokra, valamint úfnii lyomdabólyegükre.

Next

/
Thumbnails
Contents