Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 4. szám

Esztergom VII. évfolyam.

4. szám.'

Vasárnap, 1885. január 11 ~<ti

Városi s megyei érdekeink Közlönye.

MeoJKL-EMIK he ven kint KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

f.lőf'izhtüsi áregész év...............................................................G Irtfél évre ..................................................A . -n

#j/jfl(lévie.............................................1 . r>o

k

rEiiyes szí ni Ara 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

ßzENT-y^NNA-UTCA 317.

HIRDETÉSEK.

Iioíii n li.p »7,ol 1 <>ini részét illető közlemények kiiMen<|2|f.

FUVATAbOS HIRDETÉSEK :

MAGÁNIURDETÉSEK

KIADÓHIVATAL:

1 szótól 100 szóig — fi t-. 75 kr.

megállapodás szerint lehető

ßzECHENI-TÜR ^5-,

honi :i hivatalos s u magún hirdetések, a nyiltR. ne szánt hflz100—200-iií • 1 n r>o „

I «Uj n lányosabb un közöltéinek.

200—ílOO-ig . 2 „ 25 „

Rélyegdíj ‘>0 kr.

NYUiTTEK sora 20 sr

lemenjek, elölizetési pénzek és reelnmtihieolc inlézentlök.

—

Városrészeink különállása.

Esztergom, jan. 9.

(Gy.) Az aj ipartörvény intézkedései meglehetősen érintik a különállás által teremtett, helyzet tarthatatlanságát, mert n társulás, vagy ipartest illetté való tömörülés csak is azon helyekre szól, a hol az iparosok egy közigazgatási hatóság alá tartozván, a törvényileg kiszabott számarányban léteznek, a hol pedig o szán' kerek kiegészítésre nem talál, a számbelileg kisebbségben álló iparosok társulás iránt való óhaja a törvény szerint nem valósítható.

Ilyen minőségbeli mozognak a mi testvérvárosi iparosaink is, kik egyrészt szeretnének az egység kedvéért is az általános ipartestület tagjai lenni, de hát hogy lehetne ez, mikor az ő első fokú iparhatóságuk képviselője a szol- gabiró, a kir. városban pedig a tanács, másrészt meg vannak akadva az iparostanulók oktatási kérdésében, midőn nincs oly szervezett ipariskolájuk, minő a kir. városi iparostanulók számára a város által jelentékeny kiadással és áldozatkészséggel feláll ittál ott,

íme e tény egy a sok közül, moly a különállás átkaként nem a kir. város hátrányára szolgál, hanem a szomszéd városokéra, melynek lakói érezhető akadályokba ütköznek sokszor és miért? mert egynémelyik előnyöket vél feltalálni a jelen helyzetben, holott az összesség legtöbb esetben annak káiát vallja.

Itt vannak a jó iskolák például.

Ki szenvedi meg a gyermeke nevel tetősére fordítandó J 2 frt behatási ösz- szegnek hiányát a kir. városi szülő gyermeke után fizetett 1 írttal szemben?

N3in-e azon adófizető polgár, kit sorsa a szomszédvárosha juttatott s gyermeke szellemi haladását rendezettebb iskolai viszonyokban keresvén : hozzánk adja, magát 11 írtul megrövidíti a mellett, hogy iskolaadót is szednek tőle.

Akármelyik szomszéd város, mely a népnevelés oltárára vajmi csekély áldozatot hoz, mert az oroszlánrósz a holyb. kath. klérus által gyakorolt kegyúri adományokból tétetik folyóvá, hiába dédelgeti magát azzal, hogy a népoktatási kívánalomnak eleget tesz, ettől messze áll mindaddig, mig a túltömött- ségét több osztályok nyitásával sa vegyes osztályok beszüntetésével olykép nem rendezik, hogy minden tanító önállóan egy egy külön osztályt vezethessen.

Természetes, hogy ez költséggel jár, a mitől a városrészek bizonnyal irtóznak.

Fájt bizony ez a kir. városnak is ! melyre nézve legkevésbé sem csalódunk állításunkban, hogy a tanügyi kiadások évenkénti emelkedése volt okozója azon körülménynek, hogy manapság 38 százalék községi adóval járulunk a város kiadásainak fedezéséhez ; a mire persze a jó szomszédvárosok gondolni sem mernek.

ők hu testvérek és jó szomszédok velünk az előnyök kiaknázásában, de mindenkor hidegek s megvetek velünk szemben, midőn o terhek kölcsönös osz- tozására felhívjuk.

De majd talán fog ütni egyszer az ébredés órája !

Több ily viszony, milyet az ipartörvény is teremtett, talán mogöuti a különéli ás habi 1 harangját.

Ideje volna már ezen egyszer valaha ra l ül esnünk, vagy talán a felsőbb parancsszót várják ?

Megjöhet az is.

Hiszen Buda nem akart Pestnek ikertestvére lenni és mégis azzá lett, mert rádiktálták.

Régóta várjuk már ezt a „dictatort“ mi is, a kijpangásun kkútforrásár, ? külön- szakadást ledictálná rólunk.

Gazdasági levél.

(Az idei borról.)

(Végo)

A második következménye léte ezen abnormális fejlődésnek, hogy a rúgás folytán laza fürtökből s a hiányos hó- lyagosodás miatt vastag héjjal birt bogyókból aránylag igen sok törköly nye- retett.

Amint máskor pontos méréseink szerint az átlagos törköly-nyeremény 29 — 31 százalékot szokott tenni, addig az idén tett mérések szerint a törkölyszázalék Budán átlagosan 39.94 százalék, tehát majdnem 40százaléknak felelt meg.

A fejlődés hátramaradását azonban legjobban jellemzi az aránylag kis ezu- kortartalom mellett a savtartalom magassága. Mint a múlt számban bemutatott s a legnagyobb pontossággal keresztül vitt mérések mutatják, a mig a czukortartalom a 13—18 százalék között variált legtöbbéire s 48 szőlőfaj mustjánál csak négy faj mutathat 20 perczentes czukortartalmat, addig a savtartalom a legtöbb fajnál 8—9 százalék között váltakozott, sőt egyes késői fajoknál a 10 —11 százalékot is elérte.

A szakértő borászok szeretnek következtetést levonni még azon körülményből is, hogy mily idő alatt terjed ki

valamely évben a must ? Azt vélik tudni ugyanis, hogy a jó években a must hosszabb, rosszabbakbun rüvidebb id5 alatt fejezi be erjedését.

Ezen következtetés magában véve akkor mondható helyesnek, ha az erjedés minden évben egyenlő hőmérsék mellett történik, mer) hideg idő mellett tudvalevőleg az erjedés lassabban, melegebb idő mellett ellenben gyorsabban folyik le. De ha egy oly zárt helyiségben vezettetik az erjedés, mely minden évben egyenlő hőmérséklettel bír, akkor ezen jelre is lehet valamit adni 8 miután nálunk az erjesztés ugyanegy s félig földalatti helyiaégben végeztetik, mondhatom, hogy az idén még a vörös mustok is igen gyorsan végezték be az erjedést s igy még ezen körülmény is a mellett szól, hogy a szőlő fejlődésében hátramaradt.

A mondottakból önként következik, hogy az 1884. évi termésűén, melytől 1874-est vártunk, csalódtunk s gyengébb minőséget nyertünk, minta milyent vártunk.

De van az éremnek egy másik oldala is ! Az idén épen a vastag héjak s lazább fürtök miatt rothadás nem fordult elő s a must savtartalma elég nagy, minek következtében : igen egészséges és sokáig tartható, lágy borok kázasitására kitünően alkalmazható bort kaptunk, melyből kevés fog beválni — segítség nélkül — pecsenyeboruak ; de annál több lesz belőle a vizezhető tiszta izíl asztali bor.

És a sok előző évbeli bor után, melyek szoléi többé kevésbé szenvedtek a rothadástól, szinte jól esik egy oly termés a pincze-kezelőnek, a melyet a többi évjáratok terméseinek javítására, szakAa „Esatsrgoni esViisks“ tárcája.

CLútafiomviát.

Kis virágos ablakomnál Ülök csendesen,

Hin lelkem el-elmereug Szebb emlékimeu.

Ablakomban a virág mind Hervadásra kél,

Kis kertűnkben^hull zörögve A sárgult levél.

S én nem sírok, hogy az éden Temetővé vált :

Hisz e földön váltja régen Élet a halált.

S a virágnak sorsa mégis Csak a her vadás :

És szivünknek? — tűnő remény S uj sopáukodás...

GRÓF CSÁKY GYÖRGY.

<91 jví&o cRvctlci.

(Harcz a mieder ellen.)

I.

Franciaország egyik szellemes költője, Müsset Alfréd, azt állítja, hogy az újabb kor divatai leginkább a testi hiányok fedezése ezé íjából jöttek létre.

A deli kriuolin, a tágas pantallón, avastag felöltök a test soványságának elpa- ásíolására találtattak fel adivatkószitők által.

Már, t. olvasóim akármilyen szellemes lett légyen is Musset ur, de tévedett, mert a fűző divatának eredete ép az ellenkező mutatja.

Ez okból lapozgassunk egy keveset a fűző történetében.

A fűző ős alakja az öv volt, melynek nyomait az őskorban találjuk fel.

Homer is említ két ilyet, a midőn leírja Janót, a ki a csapodéi- Zeust el akarja csábítani ; Zeus is elragadólag szól ezeu két övről, melynek egy iko arany rojtokkal volt szegélyezve, mig a másikat Vénástól vette kölcsön s oly gazdag ékességekkel volt díszítve, a milyent csak az Iliász költőjének fantáziája volt képes leírni.

Juuó az övét mindenesetre uem azou célból viselte, mint azt Musset magyarázta.

Ennek egyszerű oka — eher ebe l’bomme.

A görög mythologia Herakles hős tettei között felemlíti Hyppolite övének megszerzését.

Ezen öv arannyal és drága kövekkel dúsan ki volt rakva, melyet HeralCesuek kellett megszereznie Eurystheus leánya szá mára.

Hogy menu) íré becses és kedvelt ékszerük volt ez az amazonoknak és királynőknek, mutatja, hogy Herakles ezen övét az amazonokkal vívott harcz utján szerezhette csak meg.

A legrégiéb idők közül is többen szóba hozzák az övét.

Azon jelenetet midőn Theseus tengerre szállva, elhagyja Ária duót s ez a parton kétségbesetten ruháit tépi, Catullus következőleg írja le : „uiucs háló fején, mely szőke

fürtjeit együtt tartaná, nincs fátyol mely mellét elfedné, nincs ö v, mely lihegő keblét fékezué : kivetkőzött minden ékességből; lábaihoz hullottak és a tenger babjai, mint biu ékességekkel játszadoznak velők.“

Athén és Róma hölgyei leginkább a széles termet ellen használták az övét. Augusztus alatt az Öv kis ruha formává vált — melyet castulának hívtak —• melyet szorosan illesztettek a testre.

Sereuus Sammonicus, a III. században élt orvos, dúsgazdaggá lett azáltal, hogy a sugár termet megalkotására egy hathatós gyógyszert talált fel.

A kíváncsiság érdekében nem lesz érdektelen, ha ezt a hathatós recipét fele ralitjük, a mely következőleg hangzik :

Azou nők, kik karcsúk kívánnak lemi, repkénybol készült fűzérrel szorítsák körül többszörösen testöket s azt levéve, dobják tiizbe, azután hamvát langyos tejjel vegyített ludzsirral, vagy lármás röptű fógolyto- jássál keverjék össze s ezzel esténkint kenjék be testöket. Probatum est.

A füzőszerü ruha később annyira hódított, hogy lassanként a férfiak is kezdték ! használni, de a mely hársfaleraezzel volt kibélelve.

Ilyent viselt Ciuesias athéni költő is, a kit Aristophanes e miatt nem bárfásnak, hanem hársfásnak gúnyolt.

Capitoliuus Antoninusnak életirója említi, hogy ez a császár szintén hordott ilyen fü- zőöltöuyt, hogy magas termete meg ne görnyedjen.

A későbbi korban ezen kisebbszerű fűző mindig nagyobbodott, miglen a nyaktól egész

a csípőig terjedő és testhez álló ruhává alakult át.

Ilyent látunk a Saint-Devis sírboltokban és az akkoriban épült templomok dombor műveim

így vala felöltözve Richilda, Kopasz>Ká- voly felesége, a midőn férjét a p.out-sur- yonne-i tanácsba kisérte.

Az egész közép-korban a fűző egy testhez álló ruha volt, a nélkül, hogy azt erősen összehúzták volna s igy hordva bárdiénak nevezték.

Francziaországbau 1191-ben hozták be a fűző szüle formáját.

A XIV. században csak a csípőt szorították vele össze, mig a mellet szabadon hagyták.

Egyátalában a divatjárvány különösen e században lépett föl az európai népek' között, a midőn a keresztes háborúk egyik nemzettel a másikkal össze vissza vogyittet- tek s utjok annyi országon keresztül vezetett..

A renaissance aranykorszakábnn kezdett főleg divatba jönni, ekkor nzonbau még nem volt sem halcsonttal, sem vaslemezzel kibélelve, hanem csupán két egymásra iIllesztett ruhából állott, melyet hátul összefűztek.

Medici Katalin boldogította először Fran- cziaországot a kemény lemezű miederrel, melyet ő 1552-ben Olaszországból hozott.

S minthogy a divat változatai legtöbb- nyire az uralkodónők gnrderobejábóf kerülnek ki, igy nem csoda,, ha Medici Katalinnak ez uj fűzője akkortájt egész Európában elterjedt.

Valamely öltöny-divat elein'e <;; k • gy