Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 27. szám
27. szám. Esztergom VII. évfolyam. ___ *'__ C sütörtök. 1885. április 2-án Városi s megyei érdekeink iözlönye. fA EGJFCI.KNIK HETEN KI,NT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉS! ÁRegész évre................................... f él évre ............................................................ n egyedévre ................................... E qyns szám ára 7 kr. 6 fit, 3 . i _ r.o SZERKESZTŐSÉG: jSzENT-yANN A-UTCA 317. HIRDETÉSEK. Iiovii 1» li.p *7.f‘IInmi iósz.üt illető liftzleiiiényok kiililmnlSk. ni V AT AI. OS HIRDETÉSEK : M AH ANDIKDETÉSEK kr. KIADÓHIVATAL: 1 szótól 1(H) szilitr — fi t. 75 kr. megállapodás szerint, lehnt 5 Z É O H E N I - T É FI 100—200-ig . | „ ,50 „ 200 —200-ig . 2 „ 25 „ UgjntányosiiMuiii kíizólltUin'k. • IiotiÍ :t liivalalos s a magún liirdeténok, a uyiHtd.oe szánt ka*/Mólyogil (j IK) kr. NYH.TTEU sora 2!) sr lemények, előfizetési pénzek cs reelamáHsok iiitézeiniök. — „Szölöművelési káté.“ Esztergom, márcziua 31. (N. J.) Akit or még, mikor a magyar ember az évi bortermésének árára nem Tolt úgy rászorulva mint most, midőn azért iparkodott jó bort előállítani, hogy vendégei, — kiket fia, leánya lakodalmára, disznótorra, avagy névnapra barátságos asztalához meginvitált, meg ne szólhassák, (midőn a régi pat riarchális időben ügy adtak egymásnak kölcsönt, hogy arról se váltót, se kötvényt soha ki nüin állítottak, hanem azért a szóval kikötött időre pontosab han vissza lett fizetve az adott összeg, mint ma száz váltó s kötvény melleit, midőn az állami élet biztosítása még nem került oly sok millióba s így a polgárokra nem hárult annyi teher mint ma, midőn a családi életben is az egyszerűség volt a divat vezetője s a fényűzést híréből sem ismerték: akkor a szőlőművelés és borkezelés azon módja, moly a múltban követte- tett, nagyon is megjárta s jónak is volt mondható. Ma már azonban a reánk nehezedő terhek, az állami, a társadalmi és csa ládi követelmények azt parancsolják, hogy a közgazdaság minden ágát akként műveljük, miszerint abból minél nagyold) jövodolmot produkáljunk. Esztergomnak egyik főjövedelini forrását a bortermelés képezi. Ez azon alap tehát, amelyet helyes és czélszerű kezelés által oda kell fejleszt,eui, hogy abból minél nagyobb jövedolmet tudjunk előállítani. Vájjon jelenben a szőlőművelés és borkezelés terén {elhasználjuk e azon | vívmányokat, amelyek a nagyobb jöve- jdelem biztosítására szolgálnak, nem ku- itatjuk, tény az, hogy maga a képviselőtestület inég az 1883-dik évben szükségesnek ismerte el egy olyan munka megírását, mely a mi specziális szőlőművelésünket és borkezelésünket rövid népies modorban tárgyalná. Molnár István, városunk szülöttje, ki csak nemrég adta ki „A szőlőművelés és borászat kézikönyve“ c/.itnfl tér jodelmesebb munkáját, ismét „Szőlőmű- velósi Káté“ ezimen, népszerűén kérdések és feleletekben irt rajzokkal ellátott s alig 4 Ívre terjedő szőlőszeti szakkönyvre hirdet előfizetési felhívást. Maga azon tény, hogy városunk gyermekei a tudományok mezején kiválóbb állást iparkodnak elérni, reánk nézve örvendetes jelenségül szolgál s azon! kötelezettséget rója reánk, hogy mi, akik legközelebb állanak hozzájuk, ha máskép nem, legalább erkölcsileg támogassuk. Annál inkább tartottuk sziik- iségesnok ezen „Szőlőművelési Kátéra“ I bortermeléssel foglalkozó közönségünket figyelmeztetni, mert ezen munka részben Esztergomváros képviselőtestületének megkeresése folytán látott nap-! világot. Ugyanis, mint a szerző maga mondja „Több hatósági szőlőművelési testület irányozta már figyelmemet arra, miszerint a szőlőműves nép számára vennél egyszer fáradságot egy kis népszerű munka megírására. Miután a múlt évben Székesfehérváron és Nagy Maroson j tartott Szőlőojtási tanfolyamon személyesen is volt alkalmam meggyőződést j szerezni arról, hogy szőlőműveseink az okszerű szőlészeti elvek iránt kellő fo-1 gékonysággal bírnak, miután ezen egy szerű hallgatóim is azon kérelmüknek adtak kifejezést, vajha kaphatnának egy az ő felfogásukhoz mért szőlészeti könyvecskét.“ Mi, kik a munkát átlapoztuk, méltán ajánlhatjuk a szőlőmivoléssel foglalkozó gazdáinknak megvételre. (40 kr.) Egyik jó oldala a munkának az, hogy a nép nyelvén van Írva. Még a legegyszerűbb szőlősgazda is, aki olvasni tud, tanulhat belőle és ez a fődolog. Népünk még most is a múlt hagyományaihoz ragaszkodik s vajmi kevéssé, avagy nagysokára fogadja el azon eszközöket, amelyek más nemzetek borainak a kivitelképességet megszerezték. Maga a könyvecske IX szakasz és 108. kérdőponthói áll : Az I. szakasz általánosságban az okszerű szőlőművelést ; II. szakasz a szőlőtőről ; a III. szakasz a szőlőfajzókról, IV. szakasz a szőlőtő szaporítása és ojtásáró! ; V szakasz a talaj és trágyáról : VI. szakasz új szőlők kiiilte- tóséről; VII. szakasz a szőlőtő művelésmódjáról és metszéséről; Vili. szakasz a szőlő rendes évi munkálatairól és a IX. szakasz a szőlő károsodásairól, betegségei és ellenségeiről“ értekezik. A káté hasznosságát, szükségességét nagyban növeli azon körülmény, hogy a phylox^ra-vésszel szemben követendő eljárásról is felvilágosítással szolgál. Megismertet a különféle ojtási módok- dokkal, melynek elsajátítása a mi sző- lősgazgáiukra s különösen az ifjabb nemzedékre nagy fontossággal bir, miután kétségtelen dolog, hogy a phyloxora pusztításai következtében az amerikai szőiőalanyokra való ójtás mesterségét mindannyinak meg kell tanulni. Hasznos felvilágosítást ad a trágya különféle nemeiről s azok mikénti fel- használásáról . Nálunk, hol alig ismernek más trágyát a marhatrágyánál s épptm ezért oly drágán kell megfizetni egy szekérke trágyát, nálunk, hol folytonos termelés által maholnap földjeink teljesen terméketlenné válnak, nagyon is szükséges megtanulnunk, hogy vannak egyéb anyagok is, melyek trágya gyanánt fel- használhatók, melyeket pedig jelenleg mint haszontalant kidobunk. Nem kevésbé hasznos útmutatást nyújt az új szőlők mikénti kiültetésé- ről. Ugyanis, ha a phylloxera hozzánk is ellátogat — ez pedig ugyancsak közeli idő kérdése amennyiben teljesen körül vagyunk véve phylloxera által inficziált területekkel — úgy kénytelenek leszünk szőlőinket kivágni s azokat, ha megélni akarunk, amerikai ellent- álló fajokkal beültetni, hasznos lesz tehát már most idején megismerkedni az ily új szőlők kiül tetősének módjával. Egyáltalán önérdekünkben cselekszünk, ha ezen hasznos kis kézikönyveket megszerezzük s e tekintetben az ára nem szolgálhat akadályul miután oly olcsó, hogy a legszegényebb embernek sem kerül megterheltetésébe. Gazdasági levél. (A vetőmagról.) II. Zeliz, tuárezius 30. (R. F.) A vetőmagot tisztára kell rostálni és ha módunkban áll, akkor még választóhengeren is tisztítsuk meg a rostált gabonát, mert csak igy biBizony a Miczike csintalan kis lány, olyan akár az eleven kéneső. Aztán meg hozzá hamis is az eszemadta, mintegy 60 éves delnő hollófarttel. Lővátett már egy egész ármádia házasulandó seludout, aki egytől egyig a Miczike nefelejcs szemeiben látta az ő csillagát feltiluni és szamócza ajkain vélte szerencséje hajnalát hasadni: mert hát mi tűrés-tagadás a Miczikéuek a boldogult kedves mamája után kerek harmiuezezer forintja maradt. Harminczezer forintos lány pedig, mai napság, eleven gyémántok és rubinok nélkül is ugyancsak szép ! Pedig a Miczikéuek meg volt ám ez a két fajta eleven drága köve is. Hát iszer. így nem is lehet csodálni, hogy a papáját úgy ostromolták, miut az újságok reporterei a szegény Gladstont, meg hogy a nagysám szönetlenül a staud és reservebeli udvarlók epedési golyózáporának volt kitéve. Azért mégis a Miczike szivéuek Achilles sarkát egyetlen egy se tudta eltalálni az Unalmas kis városban. A Miczike t. i. az öreg papája kedvéért a fővárosbau nevelkedett és ott hála, a nevelőintézet szigorú rendszabályainak ! igen elegáns és főkép szellemes fiatal emberekkel (vagy tán majmokkal? volt szerencséje) ’ •1 -‘ci schritt vom leib“ ériutkoziú. illetőleg udvaroltatni magának, a kik persze sokkal nagyobb mesterek a hazudozásbau, mint a kis városiak és nem ábrándoznak holmi virágillat, napsugár, csalogánydal ezüst sugarú hold stb. bolondságokról, hanem egész nonchalaiiQe-cal mesélik e! pikáns kalandjaikat (melyek természetesen nem rajtok estek meg !) és azokat is olyan sikkesen tudják előadni, mintha miudegyikök egy-egy miniatűr Zola volna. Szóval : Miczike fő városias. Történt egyszer hogyau-hogyannem a Mi- czikéék városkájába egy fővárosi vén fagallér érkezett és inekfeneklett... Hja mélyen talált a Miczike szemeibe uézui. Éne aztán kedve szottyant megházasodni. Szép daliás ember (taláu a miedertől!) bajusza, haja pompás ge&ztenyeszinű (a festéktől) kezei finomak, fillérek (úgy hiszem: nem a munkától), hanem a feje búbján nappal is fenn vau a hold, meglehetnek győződve : nem a tudománytól. Állítólag pénze is több vau mint a hajaszála. Miudezen előnyei mellett kapott vo'na feleséget eleget. Csak hogy neki a Miczike tetszett, éppen csak a Miczike ! Elkezdte hát akkörül csapni a levet egész poétásan, azaz, hogy kisvárösiasan. Irt, azaz, hogy Íratott a helyi lapban verseket hozzá ; mindenütt a Miczike lovagja volt és istenítette az egész városban az ő ,.Hányját. Mindez a Miczike nagysámot tökéletesen kétségbeejti vala ; ha nem mulattatná és nem fővárosi ember tenné. No de azért eszeágában sem volt ám hozzá menüi. Majd bizony ahhoz a vén csonthoz, ha mindjárt fővárosi is ! Pedig a véu ,,Leander“ ugyancsak verte a vasat — sőt mi a több eziránt formális kérdést intézete Miczikéhez egy virágbokréta segítségével. A Miczike pedig azt mondta . No várj öreg ! én meg majd a körmödre koppintok ! A dolog igy történt : A Miczike születés napja marczius 30-ára esett. A figyelmes udvarlő alig tudta ezt meg ; rohant rögtön a távíróba és sürgöuyzött a Perottiuak, hogy számára express gyönyörű bokrétát küldjön. Mire a bokréta megérkezett, elkészült a hagyományos illatos rózsaszínű levélke, melyben a vén szív érzelmei úgy áradoztak, mint a hóolvadástől megdagadó hegyi patak. A levélke el lön rejtve — hogy mindjárt szembetűnjék, a bouquet békátulyázva ; hogy a fedelére ékes caligrafiával irt: Értéke 40 fit szintén megtegye a hatását és rendeltetési helyére iudult. A Miczike elolvasta a levelet és olyan jóízűen kaczagott azon, hogy milyen jól illik a rózsához (hiú vagy szerény volt e az öreg?!) a feslő bimbó. — Az ám, de nem a hervadt rózsához ! Ebéd után, még alig, hogy a száját megtö'ölte, a Miczikénél volt az öreg gratulálni és olyan ragyogó frázisokat szavalt el, hogy egy hősszerel nies se különbet. Aztán helyet kapott a Miczike mellett s úgy dobogott a szive, mint a fiakkerlóé a sugár-útón. Mikor már a Miczike szemei olyan bűbájosán ragyogtak : közelebb húzódott hozzá, megfogta harmat kezét és rózsáim gy ló kis fülébe édes epedőn súgta mint a berekedt verkli: — Nagysám ! Édes! - olvasta ? — ah olvasta? — Oh !.. Olvastam !.. Oh ! olvastam és a Miczike ajkai rángatóztak. (Azt hiszem nevetni szeretett volna. Az öreg csak felindulásnak vette és folytatta. — A választ ? ah ! azt az édes választ ? Azt a boldogítót ! — Oh !.. igen !.. A választ? — — A választ ?---------------és a kis hamis, úgy játszott a ruhája bodraival akár egy bakfisch az első szerelmi vallomásnál, másik kacso- jával meg szorongatta — bátorításul — az öregét. — Megkapom? — mondja — mond. — Holnap... holnap... — Boldog vagyok !! Boldog ez egy szótól !!! — Es hol lehetek szerencsés — nem boldog, átvehetni! — A lugasban. Öli te lugas a szerelmesek menyországa ezt persze én mondom .! —- Ah !---------Ali !.,. Mikor üt a boldog1 ór a már!?---------(Petőfiből.) — Reggel... hétkor. — S te újra rám sütsz fényes napsugár? (dettó.) — Igen ! — oh ! igen Elváltak. Az öreg ment hazafelé. Halvány orczái olyan pirosak voltak a boldogságtól, kezeiben úgy reszketett a kéz tyű meg a páleza. Sietett, hogy feloldhassa a miedert, levegő kellett a ,,keblének.“ A Miczike meg ott hempergett a kanapéi1, tömte a száját a zsebkendőjével, de a uevetése el uem állt. Beszaladt a szakácsnő, a szobalány, az inas, s mind ott nézték a Miczikét, míg rájuk is el nem ragadt a nevetés. Aztán kuczHgUk
