Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 26. szám
A munkás-kérdés. Nnyy-Ölved, m&rcz. 26. (P. L.) A legközclebbi szont-lstván t :í í vű 1 a t i közgyűlésen a lierczegprimás által ez ügyben <1 Tiioiulott magasztos eszmék társadalmi életünk jelen körül menyei közt a legfontosl ikát képezik Oly szívben fogamzot tnk ezek az ♦ színék, mely folytonosan az evangélium alapján, a keresztény vallás alkotó-elvéből indulva, ki ^szeresd felebarátodat, mint, magadat“ ezt kérésziül vinni is törekszik. Mi mit sím hallgatunk a túlzó el- lenzékeskedés kiálló szavára, mert azok még a legjobb szándékban is adszen feskedésf, sejtem k, a legnemesebb gon fiolátokban is találnak ferde irányt, a legnemesebb érzelmeket is csupa elleuzéköskedésból eltomjiiüuii törekesz- nek. ó Eminentiájn a val'ásorkölcsi életet tartja az élet legszükségesebb alapteltételének, aimnnyiben a tapasztalat eléggé bizonyítja, hogy ily ér-elmekkel eltelve, m >g a nyomor, szegénység ia békében tölti életét. Míg ott, ahol hiányzik ez, hol a Lipót templom oly sok ideig ke’Hl tető alá ott a szentlélek békítő szelleme távol áll. E korszerű eszme czélja a folytonos clégíijellenséget enyhíteni s valódi szel lemi korlátokat vetni a társadalom rendzavarói ellen. Irányt mutatni a hóké és megelége dés honába, oszlatni a szellemi setét séget és világot mutatni, mint az írás mondja: „Nem-de a napnak 12 érája vagyon ? aki nappal jár, nem ütközik meg, inrrfc látja a világnak világossá gát, aki pedig éjjel jár, megütközik, mert n’ncs annak világa.“ Szerintem a immkáskérdés megoldása, a hozzánk intézett kérdés, a munkás sorsa lehető javítása, & mi kötelmünk. Magasztos hivatás oly fényes helyről ily eszméket hangoztatni, de a fel bomlott társadalmat rendes irányban vezetni, a munkásosztály elégiiletfenségét lehetőleg javitni, ismét a mi ki vá'ó czólunk. Egyelőié kalapot kell emelnünk egy ily főpúsz.tor előtt, kinek áldozatkészsége kifogyhatatlan fórrá«, nii"d a szelleműik, mind az anyagiak terén. 5 Mindennapi imáinkban kérjük a Min- 5 denliatót, hogy adjon minden va'lásfa- lekezotnek édes hazánkban ily fópász- ; tort, akkor hitein eiős, hogy n káros i jelenségek javulni fognak. Mert ha . való az, hogy a nép szava Isten szn- . va : akkor még valóbb, hogy a vallás . is Isten szava. I Ezt az isteni szózatot hirdette Ma- gy a rorszá g h erezegpri m á su. Eszíergomi levél. (Mikor a tárczairó betsg.) Az egészség is arra való, hogy meg ne becsüljük, mikor nagyon duzzadunk tőle. Olyan az, mint az ifjúság. Akkor sopánkodunk csak igazán utáni, mikor már elvesztettük. De hát micsoda akkordból is akarok kiindulni ? Egy keiietfeljes elégiához untig elég annyi bevezetés, hogy : beteg vagyok. Virgil se tudta l ót ideiben kifejezni az Aenea tartalmát, ennél a néhány szónál : arrna vi- rumque cano. Hát még Homér bácsi, aki hárem szóval csinálta ki hatalmas hőskölteménye tartalmát : ménén aide ttiea ! Vannak világfájdalmas verskötetek, melyeknek összes tartalma ennek az egy gondolatnak a variálása: meguntam az élelemet. És vauink emberek, akik legérdekesebbé és legrokonszenvesebbé akkor tudnak válni, nikor betegpk lesznek. Mert hát, mi is a betegig ? Egy tökéleteseit kiállított útlevél az örökkévalóságba. Egy kis alkalom az alkalmatlanságok megszüntetésére. Egy kis szerencse minden szerencsétlenség befejezésére. Meg egy kis szerencsétlenség. Különösen, ha csak egészeu magunkhoz \an szerencsénk, mikor az eleven hallottat kell j ál szánunk. Boszantanuk a nyájas napsugarak, ingerelnek a vígan járó emberek léptei, fel lázit egy hangos torkú gyedek nótája és elviselhetetlenné válik egy első légy* csk» vidám röpködése és ismerkedése a szoba tártaival. Kiállhatatlan ilyenkor minden. De leg- kiállhatatlanabbak vagyunk saját magunk. Eszünkbe jut mindenféle bolondság. Például a legnagyobb bolondság: maga az élet. Hát mire való ez a nevetséges tragédia ? Mikor vágyainkat úgyse érjük el, mikor HÍREK. Éjfél után van az idő. Fenn az ég boltozatán, rezes árnyalatú, setét felhők úsznak, csak néha-néha tör át rajtuk a teli hold ezüst sugara, hogy pár pillanatig titokteljes fényt vessen a távol láthatárra. Azután ismét éj borul a tájra, — fekete, átláthat lan, mint a megátkozott kárhozat. A hold ismét kibúvik az égen, egyszerié oly világos lesz, mint nappal. Az ember megáll, hogy tájékozhassa ma- gát. E bűvös fény világánál látjuk, nemes vonásokkal biró orczát, melyen a bú, a nyomor, mély barázdákat vont; — látjuk hatalmas, nagy erőteljes alakját, mit a Tou- lohi gályarabok bő, szürke zubbonya takart. Körülötte teljes magány, ijesztő csend, csak a tenger zöldes vize verdeső locsogva a paitot. Oly alkalmas hely ez a gyi’kolásra. . . ... A fa mögé bujt gyilkos ele ugrik. . . egy tőr szúrás. . . egy hulla a vízben.. . lehet-e ennél egyszerűbb valami. — Felre kába gondolat... sietnem kell! A reggel közeledik. . szökésem kiderül . . . Utói érnek s szabadságom oda. .. * * * * — Mit akarsz, szerencsét km ? - kérdé Rio a Ír] szánakozva egy bélépő férfitól, kin meg!átá a gályarabok öltönyét. — Adj ennem, jó ember, mert éhes vagyok — mond amaz kérő hangon, — s adj egy kk zugot házadban, hol kipihenhessem fáradt tagjaimat. — ülj le szegény barátom, amivel az IIr engem megáldott, szi esen megosztom veled. Brigitta, kedves Brigitta — fordult nejéhez — hord be azt a kis sült halat, a mi fen maródi/ még az esteliből. Halvány nő emelkedett fel most a hátiéiból, kinek szempilláin, kristály tiszta köny gyöngy ragyogott, mint milyen a Tompa dörej hirdető, a B gno keskeny folyosóin, hogy egy rab után, ki mint szelíd bárány lépett bűzi ö It börtönébe, be csí pődet!, azon ajtó, melyre lángbetűkkel lehetni írni ezen szavakat, miket Dante irt poklának kapujára : „Ti kik ide beléptetek, hagyjatok itt minden reményt !“ Kínáld megkapta jutalmát s miután a bányamester kérésére elbeszélte, mint fogta el az óriást, saját kívánsága szerint, vissza tért övéihez. * * * Gyengéden bontja szét az est homály sö- tét©s fátylát s a tenger mélán zsongó tükörében, mind mystikusabb eleggyó válik a rezgve fürdő Bagno komor képe. A keskeny, sűrű rácscsal ellátott nyílások egyikénél, fejét könyökére hajtva ábrándosán tekint föl egy rab az égre, mely pirosán ereszkedik alá az oczeáu játszi hulláimba. Magasan az égen, hol az est pírja halvány lehelet,í,ó mosódik el, tCindéri fénnyel ! ragyog az esti csillag. ügy elmereng, úgy ol andalog szeme e: csillagon, hogy nem is hallja, mint fordul a kulc9 ajtajában s mint tárul fel az, — a belépők előtt. — Kelj fel fiam, a szabadság órája üt! — szól egy szelíd hang. Fel rezzen a rab erre a bűvös szóra s bámulva látja odújában a bagnomestert, i átszellemült arczczal. — Nemes szived, meggyőz minket javulásodról. Fogadd fiam ezt az okmányt, szabadság leveled ez. Távozzál e helyről, nem i'IŐ ez hozzád; menj, légy szabad... s élj , boldogul, K. ALFONS. 1 I — Uj évnegyedünkre nőm adunk ki külön fel hívást, csak ezen az utón kérjük lapunk jó barátaitól a terjesztést s a hátralékos előfizetőktől a dijak szives beküldését. Az uj évnegyed lapunk előnyös technikai átalakulását is meg fogja hozni. A kiadóhivatal. — Herczegprimásunk a főrendiház tárgyalásairól már székvárosába érkezett. — Herczegprimásunk a városfalusi híveknek templomépitésre 100 frtot, a pozsony hidegkúti iskolára pedig 300 frtot adományozott. — Húsvéti ájtatosság. Az esztergomi sz. kir. városi plébániatemplomban a nagy hét szertartásai a következő rendben fognak megtartatni: Virágvasárnap 9 órakor pálma szenlelés, ezt követi nagy mise ; délután fél 4 órakor szt. beszéd és litánia. Nagy- szerdán. 6 és fél 8 órakor kis mise ; délután 6 órakor Jeremiás siralmainak (lament,átiók) éneklése. Nagy c s íi t ö r t ö k ö n 8 órakor nagy mise, mely alatt áldoztatás ; délután 6 órakor lantion(átió. Nagy pénteken 8 órakor előszentelt mise a passió éneklésével azután szt. beszéd délután 6 órakor lamontatió, ezután az oltár? szentség betétele. Nagyszombaton 3 órakor szentség kitétel, 8 órakor a <eresztviz inegszentolése, mire nagy szt. nise következik ; o«to 7 ójakor foltá- nndási körmouot. H u s v é t-v a s á r n a p ) órakor ünnepélyes nagy mise, cM kö- ’éti szt. bőszed, délután fel 4 órakor rccsonijTo. . eszményünk úgy se valósul meg, mikor tö- . rekvésünk úgyis hiábavaló . . . Ah, egész I másként kellett volna kezdeni. Példul nyitni jegy hatalmas fa kereskedést, melyben agyu- j fától egész a bitófáig mindenféle fát ánil- - gathattiink volna. Vagy mindenesetre bele I kellett volna születni tízezer Hold földbe, 51 akkor azután nem lennének olyan kicsiny ( földhöz ragadt vágyaink. Álmodtunk emelkedő szellemi életről, nyüzsgő elevenségről, nagy szellemek társa- ’! «ágáról, a művészetek valódi élvezetéről, jnemzeti szolgálatról, nagyszabású eszmék .(és emberek barátságáról s adott az élet j tespedő viszonyokat, unalmas temetőt, f >1- fuvalkodott törpéket, akik örökösen inaguk- : vél beszélnek, őrjöngő dilettánsokat, akik koszorút követelnek bűneikért, apró kisvárosi pletykákat s hétköznapi eszméket és embereket. Hát érdemes ilyen leszállítóit áru életért viruló egészségben maradni s üde szellemmel és tevékeny munkával pocsékolni ifjúságot és erőt ? Mar megint a láz beszél. Ez a forró démon, mely agy velőnkre nehezedik s akkor meggyulladunk, azután sziviiukrj fekszik és akkor megfagyunk. Ah, milyen unalmas egy állapot. Mikor mindössze csak egy darab fehér papirossal állhatunk szóba s a lázas kéz remegőseit rá Írjuk. Nincs is ennél jobb barát s nincs is annál az irónuál különb orvos. Gyönyörrel Írjuk le gyönyörtelen életünk történetét, boldogsággal festjük le boldogtalanságunkat. És azonközben nem vagyunk egyedül. Egy sudártermetű szép leány mosolyog felénk s biztató szavával vigasztal. Azt mondja, hogy lesz még csillagos az ég, derű van a felhők között, oáz fog nyílni a sivatagban. Ez a szépszavú lány a remény. Sokszor a szörny közé néztem már és mindig megcsalt. És én mindig hiszek neki, mert nasryou szépen tud megcsalni. Most is azt mondta, hogy egyetlen egy orvosság vau minden bajra, minden csapásra : a gúnyos mosoly. Olyan léha az élet komédiája s annyi benne a kétségbeejtő fordulat, hogy mindenesetre philosophussá kell lennünk s gúnyos mosolylyal elhárítanunk mindazt, ami különben még fájdalmat volna képes okozui. . . Mikor végig olvastam ezt a levelet, pompásan sikerűit gúnyos mosollyal adtam át a szedőgyereknek, aki egész Európát fel tudná zaklafui, ha egészséges. Már nem tudtam boszankodni. Taláu egészségessé is irtain magam. ■ mséhez. Az első fecske vidím csicsergéssel foglalta békés kis fészke' az elhagyatott, eresz alatt. A szegényház lakói olyan örömet éreznek, inintt legalább is egy nábob érkezett volna lakótársnak a ki majd aranyvályófc csinál a kút elé, ezüát ji szolt faragtat a Boczikának s gyémánttal kövezte ki a portát. Pedig mindössze is nem hőzott egyebet nébár szép hymuusznál, melytől kifakad a gally s virág* növeszt az avar. I Az első fecske egyenesen az én iróasztalomr ; szállt s mint megbízható hareztéri tudósitó elmondt I azokat a csimya afrikai históriákat, melyeket olyai I sok vérrel örökít meg a világtörténet. Elmondta, h°gv idehaza, az ő csendes kis ot1 honjában mégis csak kedvesebb élet várja ; egyedi fog lakozni szive választottjával, azzal a bogár szemű, villámszárnyú kis poétával, a ki olyan azé pen tud énekek i. És elcsieseregte, hogy a forró Afrika most nem csak a perzselő nap tilzétől lesz még forróbbá, d az emberek piros vérétől is. Szívtelenül ölik ot egymást balomra a fehérek meg a feketék. A véröl ugyan egyforma piros, sebök is egyformán fáj é. mégis mintha vadállatoknak néznék egymást, i kiket ki kell pusztít ani. A beke országa a boldogság országa ; — csicseregte tovább a^ ón kedves kis hareztéri tudósítóm s olyan gyönyörű hymnuszt rögtönzött rája, hogy szent Dávid bánfájától se telhetett ki különb. Az első fecske hirdette nekem először a feltárna- dás ünnepét. A természet feltámadásának magasztos ünnepét. Meg is éneklem, úgy a hogy tudom. * — Hja kérem, egy fecske még nem csinál ám táv, szt — mondhatná valamelyik philszter olvasóm. — A pápa se csinálja az áldást, m»rt ő maga az áldás — válaszolhatnám n.eki, ha ugyan még megtéríthető pápista philiszter Mert ha kálomista, akkor igazának kell lenni. * Van nekem egy papírkosaram s ott nyngszik az úrban valami ötven tavaszi vers. melv az első tér*, inékenyitő napsugarat akarta compromittálni. Ez a papírkosár, mintha csait Áron varazs vészéi-. bH lett volna fonva, egyszerre csak csodálatosan virulni kezdett. A virágok azonban nem tartoztak a költői flórába. Volt illattalan tökvirág, üres pipacs, színtelen) szarkaiáb, jóféle mákvirág, szellemtelen nadragulai és osloba papanez, mely azonban fölfelé iparkodik.. Mikor már valamennyi rossz vers ki virított, akkor fölkÚ3zori íróasztalomra a papanez s összes eollógáii nevében ezt mondta : — Tudja édes Aueun bácsi mi se vagyunk ám j külömbek, mint azok a gyöngyvirágok és ibolyák, melyeket annyira becsül és magasztal. Csakhogy a< mi színünk megértéséhez finomabb szem s illatunk méltatásához műveltebb szagló-szerv szükséges, minki a blazirt gyöngyvirág s a neveletlen ibolya ünnep- ■ léséhez. És ezután az allegória után vigasztalódnak az összes semmirevalök. ATJCüN. legszmb tavaszi reggelen, a ueielejts kely- hébe cseppent harmat. — Mért sir nőd ? — kérdé elfogulva e bánatos arcz láttára az idegen. — Hah, barátom, — mendá keserűen Rinald — szereucséth n csillag alatt szülei- lünk mi. Az Isten minden embernek adott egy ajándékot: az elitéltnek, ki vérpadra lép, — a haldoklónak az élet-halál harc/, végpercziben, — a tengerésznek, kit tátongó örvény felé terel a bősz orkán, — a szá- mflzöttnek, midőn könyező szeme eltűnni látja hazája kedves földjét. .. da számunkra ez már nincsen. — S mi ez az ajándék, jó ember ? — A remény, barátom ! — Három éve mar, hogy itt lakom, békében, elfeledve mindenkitől ; — a halászat mindig hozott annyit, a miből eddig becsülettel megélhettünk. De az ördög nem alszik. Tegnapelőtt, egy tanácsos jött hozzám Toulonból s meghagyta szigorúan : ha nyolez nap alatt 60 franko*, mint három évi bérleti dijjat le nem fizetek ; eladják minden bútorom és én családommal kiköltözködhetem. Honnan vegyem már most ezt a tenger összeget ? — Kölcsön kell kérni vagy. ., Többet nem szólhatott az éj vándora, szive mélyen elszorult. — Kölcsön kérni ? . .. ugyan ki adna nekem, ismeretlenek ? Nincs menekvés ! veszve vagyok ! Ah szegény nőm ! szegény gyermekem ! — Légy nyugodt — mond az idegen, mig íreza egy túl világi érzelemtől lángolt, — a ,i egy megszökött gályarabot vissza visz, 75 Vauk jutalmat kap. Nézz jól reám. . . én egyencz vagyok! — Kötözz meg... s ve-i ;ess vissza . . , börtönömbe !. . . * * * Elragadó, bűbájos regg volt. A lég ezüst »őrként lebegett s a tenger, mint olvasztott uany hullámzott a zafír kék ég alatt.
