Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 25. szám

Esztergom VI. évfolyam. 25. szám. Csütörtök, 1884. márezius 27-éu Városi s megyei érdekeink közlönye. yvi EG.IELEN1K H EVEN KINT KEI SZER ’. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész Oio ........................................6 fit - le r. f ái évre......................................................2 — „ l|Pg\ imTi'h I o........................................1 B .r)() „ E yyfis szám ára 7 kr. 110 V : l SZERKESZTŐSEK: ^Széchenyi tér 35. szellemi lószúl. illelö 1;r»y.l(>inóny‘*1{ I<üMimi<I8I{. KIADÓHIVATAL: SzÉ CHENI-TEH 110v;í n liivíifalos s 11 in:ig;iii liinlütesek, :i nyilllóilití szánl kíiy,- 1 cm én y ol.", előli/..'lesi jién/.ek és íeehimiíbisok inle/emlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIHDKTKSIÍK MAG A Nlli UDIíTlíSHK 1 szótól 100 szóig ]!!()— 200-ig . 201) — ÍJOO-ifr . Hélyegilíj ‘50 kr.- frh 75 Icr-I megállapodás szerint lehelő 1 „ 50 „ l«gjul:iny osnliban közöl lelnek. 2 „ 25 NYILTTIÍR sora 20 rtr. Hgprimásunk beszéde. A Szent István társulat inult csü­törtöki emlékezetes közgyűlésén ligpri- míísTink egy nagy tanul.súgókban s tar­talmas eszmékben gazdag beszédet mon­dott, melyet kedves kötelességnek vé­lünk a helyi sajtó {hasábjain is (ismer­tetni. Mnjlátli György és Cziráky. Já 11 os gróf emlékének dicsőítésével kez­dődik a beszéd. Elmondja a főpap róluk, hogy nagy hazafi volt mindkettő, mert nagy ke­resztény is volt mindkettő. A kereszt tani (A meg őket a hiúság nélküli mun­kára, az önfeláldozásra a királyért, ha­záért, nemzetért. Koszorút kíván fonni a két nemes élet emlékezetére, mert a kegyelet mogenyhil.i a fájdalmat s a nemes halott erényeiből az élet felada- aua oktatást meríthetünk. Nemes ősi családból származott mind­kettő, a családi hagyományok hűséges őrei gyanánt az öröklött nevet nagy tettekre zálog gyanánt viselték, hogy még nagyobb fényben adják át örökö soinek. így szolgálták a királyt a. nem­zet élettörzsét, viharos időkben sok le­vert szív mellett csüggedés nélkül. Ereztek mindketten, hogy a magyar hazának ügyeit a tévintézkedések lio mályából csak magyar elme, magyar szív vezetheti ki a, törvényes rend nap­paléin,. Ok a törvényes rend útjait sze­mélyes érdek utógondolat nélkül egyengették s beáll van a rend, érde­meiket feledve, a kormányzó hatalmat mások kezeibe teljes megelégedéssel lát­ták átszállaui, mintha Sinesius püspök szavait hirdetnék : Nem sajátszemélyem a polcokon, hanem a haza nekem a leg­kedvesebb. j A hazát a családi ház fejétől ne- j vezzük : patria a patre. Mert a liázas- 1 ság, a család, nem érdekegyezség, nem polgári alkuval kötött, hanem a két j házasfélnek szivén-lelkén átfőzött örök kötelék, a szentek szénijétől szent célra, szent kötelességgel ellátott életviszony, I élethelyzet, szóval szent állapot: az a inemzet családi nagy tűzhelyét is, a ha­jzat ilyennek tekinti s emiatt ő nála a I h a zasze re tét, a h a za fisa g v a 11 ásos e r- kölcsi kötelesség, melynek él, melynek áldoz, melyért ha kell, szenved és küzd ; és hal, megszenteli családjának méltó jságát, szilárdságát, boldogságát a ke­resztény hitben találva, a nemzeti nagy családnak és emez erkölcsi szellemi ja- jvaif, kincseit a kereszténység áldásait védi, óvja, készti a legnagyobb áldo­zatokra, hogy e kincset a nemzetnek megóvja. Az erény kötelességei közé tartozik, Írja sz. Ágoston, a hazának élni s a hazáért. Akinek a religió csak fokonkint föl­olvadó érzület, dicsérheti a kör. tan­rendszerének magasságát, eszményi, ta­lán költői szépségét is, mégis hasonló marad ahhoz, aki az étkeket a terített asztalnál csak vizsgálja, Ízlelgeti, nem pedig emészti ; éhes, erőtlen marad. A kér. hitben, sem a hit ő benne, sem ő nem fog élni hitéből, ők egymás iránt kölcsönösen halottak, Vallásos erkölcsi törvényen kívül nem hazafiul erény, hanem csak érdekközösség köt minket egymáshoz a hazában, összeköt, mind az mi azérdoknek kedvez,mig hasznot eredményez. Szűnjék mega haszon, sér­tessék meg a személyes érdek, követel­jen áldozatot a nemzeti kapocs, hall­gat, Mélreál 1, megszűnt a haza, nincs többé nemzet. Szakítsd ni ;i. hazát a.z Istentől, az Istennek a földön ibegalapitott intéznie uyeitől, v katli. Iliitől; rendezd be a liazát Isten nélkül, no ismerd el nz ő törvényeit a polgári törvényhozásban, a hazai törvénykezésben, a közigazga­tásban, gondold, hirdesd, hogy a ha­talom, melynek kezelője vagy, nem is­teni, hanem emberi hatalom, —- hí államot, vagy szigorúbban ön- nligadat tetted az isten helyébe, kiált hatod : a haza minden előtt, azaz : te vagy minden előtt, néhány évi fejlő­dés ezen fölfogásban, és az Isten he­lyébe tett államrendszer önkénykcdő „fétis“ lesz, melyet a föl rugdalt ön­kény összetört és eldob s a haza elő Ítélet, a hazafiság álomkép, a közjó puszta szólam lesz, miként a szent alva1 legújabban a francia püspökökhöz irta:' „a lörvényszdc kötelező ereje megsza­kad, felülről önkény és elnyomás, alul­ról engedetlenség és lázadás fog be­törni,“ Ha az ur nem őrzi a. várost, hasztalan virraszt, aki azt őrzi, mondja a zsoltár,,— és ismét: boldog nép az, melynek ura, az ő Istene. A keresztény bit szózata ez : éljünk egymásért, segítsünk egymáson, támo­gassuk egymásnak jogos törekvéseit : ami gyenge élesztgessük, ami meglört kötözgessíik : ami rideg, simitgassuk ; ami tévedt, vesztegessük, ami száraz, üutözgessük, ami beteg gyógyiigassuk a nemzet családban ; végre az élet súlyos feladataiban egy szó egy parancs hangzik le hozzánk „nagyobb szeretet nincs annál, mint mikor életünket ad­juk felebarátainkért.“ Utal Wellingtonra, Gfladdonera, Bismarckra, kik a kalliolika egyház társadalom képző erejét nyilatkozataik" ban s tetteikben elismerték. Utal Goet­hére, Proudhonra s történeti példákon bizonyítja, mennyit köszön a Társada­lom a katholicizinusna.lt. A vallási és erkölcsi rend alapja, életereje az anyagi rendnek és éppen az a. rombo­lás, mely a vallás és erkölcsi rendben előidéztetik, szüli a rombolást az anyagi rendben is, mely itt ott már oly fokra hágott, hogy maga az egy fittéi hol és kérdésbe jött.. A fejlődés az életben hirdeti : vagy a kor. káté, ennek min­den törvényeivel, vagy társadalmi szét- omlás, ennek minden rémeivel. A. főpap dicséri a két elhunyt elnök erős vallásosságát, melyen hazafiassá• guk alapult, — dicséri báforsájukat, mellyel vallásos meggyőződésüknek min­denkor nyíltan kifejezést adtak. Ily jellemekre legnagyobb a szükségünk.Sok katholikusaink vannak az Isten előtt : volnának annyian a világ előtt! Vau nak félreeső kápolnákban, vagy csen­des misékben ; volnának annyian a polgári élet zajos piacán ! Megeléged­nek sokan e tűznél Kai fás pi: varában, de mihelyt észrevételnek, egy gyáva szolgálónak csacsogásán elrémülve ki­állják : nem vagyok ultramontán, nem vagyok klerikális, mintha, a kér. hit csak a klérusnak, s nem ogyszersmind minden hívőknek közös kincse volna. Pedig a keresztény hívők bátorsága nem utcai lázadásra, nem forradalmi merényletekre hi válik, hanem csak nyílt egyenes szóra ott, ahol kell ás törvényes cselekedetekre, amikor kell. Beszédét igy végzi : Legyen szabad egy hasonlatot felhoznom a, népek éle­téből. Afrikának néptörzsei szakadatlan irtó bábomban élnek. Amint Támadásra Kisteleky Károly írnok a pénzügymiuisz- \ tóriumban, der de, becsületes és tehetséges t fiatal ember, nem is csúnya ; de egy igen [ nagy bűne van, melyet az eladó leányok s [ különösen ezeknek mamái nem tudnak neki [ megbocsátani: csak 1 frt és 20 kr. napi- > dija van. Azért mégis akadt Kistelkynek jegyese, f Eg.V szegény varröleány, a kinek a magáén I kiviil még három éhes gyomrot kell tád 1 á 1 ­[ nia, bet.pg anyjáét és két kis tesrvéveét s a í kinek még az 1 frt 20 kros Írnok is partidé. Ha összeülnének, csak a nyomorukat kétszereznék meg. Yárniok kell tehát, mig a Kistél ky fölött álló irodatiszt meghal s helyére Kistél ky t nevezik ki i rod a t isz t u ele 1 frt és 50 kr. napidijjal. Csak hogy az az irodatiszt még nem akar meghalni s igy a szerelmesek bizony jó sokáig elvárhatnak. Valahányszor fölment Kistél ky — kine- 7 veztetését kérni — Nyárády Vincze taná­csos úrhoz, ez mindig ridegen visszantasi- j ; tóttá. — Hogy gondolhat maga a házasságra ? - — mondta egyszer neki. — Maga szegény ?. | s a feleség nagy luxus, nem szegény ember­it . nek való. Aztán mi szükség Budapesten a ' megnősülni ? Kedves barátom, maga nagyon ii naiv : — feleségül venni egy varróíeáuyt! hisz az fölösleges ! . Kistélky nem hallgatta, végig az aggle­gény tanácsos ur erkölesös filozófiáját, aján­lotta magát és sietett kedves Nellikéjével In­da tűi a rossz hirt, hogy megint eredmény­telenül járt főnökénél. — Tölthet már nem is megyek~ hozzá, moudá, de lmgy miért nem, azt nem tette hozzá. — Bevárjuk szépem inig meghal az irodaliszt s hogy ezt minél előbb megtegye, megboldogulásáért mindennap 'imádkozni fo­gunk. — Károly ! a keserűség istentelenné tesz, szólt Nelli gyöngéden végig simítva Károly redős homlokát. — Nem én vagyok az oka. ha kivetkő­zöm emberi formámból ; a/, a rendszer kény- szeri t rá, mely az érdemek szabad versenye helyére a „szamárlétrát“ teszi, mely kény szeri ti a hivatalnokot, jhogy feljebbvalói; halálát óhajtsa, mert e nélkül előbbre nen haladhat. Nelli félre tette varrását s oda ült Ká­roly mellé. — Jól van Károly, többet ne menjen s tanácsoshoz ; de nem is fogunk imádkozu az irodatiszt haláláért. Tegnap talál koztan: egyik hivataltársával : Dévay Gyulával ; ház; kisért, elpauaszoltam neki sorsunkat s í igen jó ^tanácsot adott Azt mondta, bog.' menjek fel a tanácsoshoz én magam, min jegyese az ön kiueveztetését kérni s a ta­nácsos ur bizonyosan megteszi. Dévay ui csodálkozott is rajta, hogy ön ezt a módo nem említette még nekem. S én nem akar­tam addig megtenni, inig ömiok neiu emlí­tettem. — Dztigenjól tette, ne is menjen fel soha-— Miért ne ? — Kérem ne beszéljünk erről többet. Kegyed nem mehet föl Nyáráily tanácsoshoz. Nelli nem szólt többet ez ügyről, de a mint jegyese eltávozott, már el volt hatá­rozva, hogy az ő engedelme nélkül is el fog | menni a tanácsoshoz. Károly bizonyosan csak büszkeségből nem engedi, lmgy k iné - : veztetését ne kelljen másnak köszönnie. Nelli kétség elemül szerette Károlyt, — I öli melyik nő ne szeretné a férfit, a ki őt feleségül veszi ? ! i Másnap mindjárt fö ment, a minisztériumba I Anyjának se tett róla említést, szegény asz- j szony már az ágyból sem tudott fölkelni. ; Az inas mosolyogva nyitotta meg a szép lány előtt a tanácsos szobájának ajtaját, j Csak midőn belépett, akkor éré de Nelli, hogy ő milyen merész dolgot tett. A leg­nagyobb zavar és pirulás közt panaszolta el szomorú helyzetét s adta elő kérését Nyárádyt meghatotta a lány zavart szo­morú előadása Szakértő szeme mindjárt észrevette, hogy egy ártatlan kis lánynyal van dolga, a kit a gyors roham csak vjsz-j szariasztana. Még ilyen kérelmező nő láto-j gat,ója nem volt, szokott modorát is tehát megváltoztatta. Megígérte, a mit iehet, megtesz; aztán megkérdezte Nelli lakását, hogy majd elküldhesse anyja számára saját orvosát s addig is segélyezhesse őket, írng Kislelkyt ki nevezheti. Az inas csak bámult, mikor néhány perez múlva már kijönni látra a szép leányt a tanácsos úrtól. A szép hölgyeket nem szokta a méltóságos ur ily hamar elbocsátani ma­gától. | Nelli boldogan ment haza : a tanácsos ur igen barátságos volt hozzá. — Hanem azért a kinevezés mégis csak késett. No de kárpótolta ezt Nyárády ur sok mással. Az | orvost ő maga vezette oda egy délelőtt •—- j mikor Kistelky a hivatalban volt — a be- j teg asszonyhoz; gondoskodott orvosságról, a kis gyermekeknek meleg ruháról, játék- ! szerekről, sőt a kedveskedésekből Nellinek I is kijutott, előbb egy kis ezukorka, egv I kis virág, majd valami szükséges ruhanem ü j vagy értékesebb csecsebecse. A tanácsos ur : gondja mindenre kiterjedt s akármit hozott I vagy küldött is, el kellett fogadni, hisz a [tanácsos urat csak nem lehet megsérteni, hisz akkor nem nevezi ki Károlyt. De Nellinek nem is jutóit eszébe vissza­utasítani valamit, sőt nagyon is örült min­dennek. Hisz eddig micsoda ajándékokat kapott ő Károly tói ? Egy-egy regényt, virá­got, nyakkendőt, vagy egy szinházjegyet, azt is a harmadik emeletre. Eddig olyan sok minden hiányzott neki, most a jó tanácsos ur lassanként mindent beszerez s még mu­latságot is okoz neki. A beteg anya pedig már magáról sem tudott semmit, nem hogy azt tudta volna, a mi körülötte történik A tanácsos ur or­vosa sem tudta megmenteni életét s végre — meghalt. * Nelli nagyon megsiratta anyját, — hisz, az utóbbi időben már nagyon keveset evett, A koporsóra a tanácsos ur is küldött egy drága koszorút, — olyan jól esett ez ÍN-el­írnék. Ez időtől kezdve még többet .járt Ny a-

Next

/
Thumbnails
Contents