Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 23. szám
mikor örül az ipnros lia lótfontartásaira a logszílkségosobbekot boszorozheli Példa erre az is, hogy az ipaiosnép rendesen sokat adott a tisztességes ruházni ra, most beéri egyszeri! ruházattal s Örül hu évekig használhatja, mivel nincs médja arra. hogy újakkal felcserélje. Városunkban is egy pár iparos le számításával bizony sokan vannak, kik keserít panaszba fojtják óriási nélkülözéseiket ; bizony sokan vannak, kik irigylik a kapás boldogságát, mert a tavasz kiuyiltával kapájával megkeres boti b'ztos kenyerét, de a szegény, any- nyiak által lenézett, kigunyolt, becsületes iparos, csak szomorúan, lehor gnsztott fővel várja az őszi időszakot, a midőn egy szebb jövő reményének ád keblében helyet — de addig csak vegetál. Az 53 frt 41 b ted Lcgkö o!obb részlo'osebben adjuk a közvetlen szemlélet után szerzett tapasztalatok at. E32TEBS3M VÁBU1&YB statisztikai, tirtáisini é3 helyrajzi leírása, vázlatosan összeállítva egy törfcénetkedvelo esztergomi polgártól 1827. (Latinból fordította P. J.) (IS. Közlemény.) RÉSZLETES LEÍRÁS. FALVAK és PUSZTÁK. CSOLNOK. Középszerű nagyságú falu, valamikor a budai sz. Kláráról nevezett apácáké volt, most a vallás alaphoz tartozik s róla elnevezett uradalomnak a főhelye. Talaja hegy-völgy, van 422 és fel második, 877 és ő fel liarmadik osztályú szántója, 260 kaszás kaszálója, 256 három negyed hajtás szőllőhegye, legelője és (il. elője kielégítő. ív őszén l>;í nyája hires. Li kosai németek és tótok, lélekszámúk 943, vau 157 ház cs 170 család. Van templomuk és papjuk. Adóképen fizet mk az egyik pénztárba 825 frt 52 bárom negyed kit, a másikba 624 frt. 45 és fél krt, összesen 1450 frt 38 é: egy negyed krt. PAG. Ez az érseki káptalané, Pág és Kis-Csév pusztákból alakult. Földje dombos és részint homokos, részint agyagos. Az első osztályú szántóföldek 48 három negyed, a negyedik osztá Ivúak 533 három negyed holdat tesznek ki. Kétsége 100 kaszás, sző Hője 157 és fél kapás. Erdőben bővelkedik, vize egészségei. Egy mélyedésben ősz szegyült esővíz a nyáj itatására szolgál, azonban nyár derekán rendesen kiszárad. Tót lakosainak száma 562, van 83 háza, melyekben 99 család 1805 ik év óta van az uradalom gondozott, templomuk és lelkészülk. egyik pénztárba fizetnek 365 frt három negyed krt, a másikba 276 47 és fél, együtt véve 642 frt egy negyed krt. DOROG. Ez is a káptalané, fekszik Csőinek és Esztergom között, Budára és Bécsbe vezető állami út melleit, Tokod, Kesztölcz és Csiv veszik körül. Határa, részint dombos, részint síkság, talaja homokos. Vau 27 második, 243 harmadik és 732 egy kelted hold nőik osztályú szántója, 224 egy kot- . .. „ vuszás rétje és 355 kapás sző 11 ő- hegye, középszerű legelője, de semmi tüzelője. Lakosai német« és kat.holi- kusok, számra nézve 632, van 64 liá ;za, 118 családja. Van templomuk és nagy kocsmájuk. Adót fizetnek a megyei pénztárba 626 frt 26 három Hölgyöd, a másik pénztárba 473 frt 53 egy kelted, összesen 1100 fit 20 egy negyed krt. DÖMÖS. Egykor királyi jószág, a hová I. Béla üdülni vissza szokott vonulni, fi ott 1063 ban a székről leo seit s össze törte magát, mások szerint, ;v ház összeroskudt s őt maga alá temette, mely alkalommal életveszélyesen megsebesült,. A honnan, midőn egy ügy személyes elintézése végeit egy szomszédhelyiségébe vezelteték, Kinisua talán Zsitva folyó partján kiadta lelkét. Ennek Lambert fiától származó unokája és II. Béla atyja (Álmos vezér) (néni pedig IL Gézának, ki 1141. kezdett, uralkodni, fin, a mint az a Bála félő kéziratban, a nagy magy. királyság helyrajzában és Vályi András boly rajzi Lexicoiiában hibásan állittatik) itt 1110. sz. Margitról nevezett p épostságot 12 kanonokkal állapított és fényes templomot emelt, s királyi bőkezű1 éggel a luxusig dotálta és Kálmán király és más főrendek jelenlétében felszentel lelte. Az alapitó okmányok szerint, c prép#t- ság Lirt 59 faluval a melyekben 761 szolga és zsellér volt, a kiknek minden évben a gabona tizeden kívül, 1522 nióc búzalisztet, 4 hizlalt ökröt 1522 jub<• t, 30 kövér iiriit, 50 malacot, 70 libát, 120 tyúkot, 81 db kősót, 1522 akó sört, 175 akó malisért be kellett szolgáltatuiok. Az említett Álmos vezér, nagyon ingadozó lelki! vala, miután hazája ellen többször fegyvert fogott, adott szavát nem egyszer megszegte, Kálmán kiiály parancsára e zárdába, záratott s őt is, Béla fiát is szemevilágától megfosztot- ' iák. Mikor a király 1114. betegeskedett, az udvarnál tartózkodó főurak, kik ezen idő alatt mindent kény ük-kedv ifk szerint tettek, hogy a király fiának a koronát biztosítsák, megbíztak egy gazt, hogy a már úgy is inegvakitott. Bélát féríiat.lannáfegye (a mindenesetre kegyetlen és azon napig u magyaroknál hal j la ti a u gonosz tett.) A balsors által zaklatott említett, prépostságba ZUgmond császár és Magyarország királya Olivet hegyről no vez.tt testvéreket, hozott és apátsággá telte, A sok b.tlsorsnak kitett apái,súgót a [testvérek is eltávozva, üresen hagyták, melyet most az oívzág nagy jai viiágzó állapotba, hozni akartak. Miért, Hunyadi Janos ország kormányzó, patronátusi jogánál fogva apátságitól ismét prépostsággá tette s a sz. Ta másról nevezett esztergomi István prépostnak, ki az ország itélőmesteic is volt, adományozta. Amiből a. pápa és az ország nagyjai között nagy viszály támadt, akár, mivel V. Miklós pápa azt vitatta, hogy a Szilveszter féle diploma szerint egyedül a koronázott királyok bírnak Magyarországban főpapkinevezési joggal, és hogy ha nincs király, vagy ha a király kiskorúsága alatt valaki más kormányozza az országot, ezen jog a szent széket, megilleti ? akár pedig, hogy ezen Zsigmoud által szerzeteseknek adományozott apátságot az ország nagyjai ismét eloldd világi prépostsággá akarták átalakítani, azt a pápa Valentin szerzetednek és egyik kisebb poenitenliariusáuak, ki azt kérte, adományozta és hogy jogos intézkedésének érvényt szerezzen, meghagyta Vnlontiusnak, hogy a censurát, haladéktalanul hirdesse ki. Ezen tett, a fő rendek ot nagyon hántolta s az 1450. jun. 12 én tartott országgyűlésből az egész nemzet nevében hosszú levelet intéztek a, pápához, mely mutatja,, hogy a nemzet a pápa őzen intézkedése állal, mennyire sértve érezte magát, ezen levél utolsó ,-zakasza így hangzik : „Ha az említett rend vagy Fr. Valentin annyira érdekli Szentségedet, hogy őt dotálni szíveskedik, akkor bizonyára más adományra, van szükség, mert ezen régi dotaliot illetőleg tanácsosabb lesz inkább mindnyájunk függetlenség é í, mint egynek nyilván való önkényét akarni. Ugyanis azon esetben, ha most ezen ügyben mellőztetilnk, ha továbbá ezen Valentin testvér a pörfolyásra ás a censuráia támaszkodni jónak látja, folytathatja ugyan, de vájjon céll ér az nagyon kétséges, különösen, ha sza ’ badságunk megsértetik s a, királyi patronál usi jogon seb ej te ti k. Azonban azt az egyet jegyezze meg, hogy — tisztelet a sz. szék fenségének és a hódolatit ik melylyel neki tartozunk — mindnyájan közös akarattal elhatároztuk. hogy előbb lesz szabad egv ellen ségnek, mint oly vendégnek a templomba nyitni. És ha az országban a szabadságnak vége vettetik, akkor vége lesz az országnak is. Azért Szentséged, ha azt akarja, hogy a hűséges és készséggel óta Imába ajánlott Magyarország létezzék, azt is akarnia, kell, hogy az szabad legyen.“ A barbárok időközben ezen prépost- ságot is elpusztították, a dömösi birtok pedig ugyan ezen cint alatt a nyitrai püspöküknek adatott, kik közül gr. Erdődy, mint a hely földesura, a romokon réiiyos templomot emelt, mely sz. István tiszteletére felszenteltetett. Azon kívül semmi sincs, ami magara vonná figyel in n e Árpád begyet kivevő, ni e i y e ii valami vár romjai látsz a nak. Most Dömös az érseki káptalané, különösen a 7 archidiaconnsé, kik kebeléből azelőtt választattak, most kino- : veztetnek. Egyesületi élet, (Elnöki jelentés a tü/.olfó-e^yesület közgyűlésén.) I. Tisztelt közgyűlés ! Az 1881. évi j i iiuá r hó 18-án tartott alakuló k zgy ül esünk folytán uj életre ébredt egyesületünk harmadik évo is lejárván, nemcsak a szahálvszervezet, de a nagy közönség iránti kötelesség- érzet, moll minden működésünket egyébként is figyelemmel kiséri, hivatásommá teszi, hogy egyesületi életünkben az elmúlt 1883. évben történt eseményekről az igazgat, ó választmány s a működő tagok tevékenységéről jelentést tegyek, melyet is a következőkben vau szerencsém előterjeszteni : I Az elmúlt év egyesületünkre nézve ia haladás es emelkedés évének nevezhető, a mennyiben kitűzött ez« Ilink el 'érésében ma már oda jutottunk, hogy pénzügyi tekint ötben, mely a lét és nem lét kérdésével oly szorosan összefüggve Damokles kardja gyanánt függött felettünk, azt mondhatni teljesen bizto sitva vagyunk. És ezmi egyesületünk feumaradását biztosit,ó intézkedésért leg első sorban Esztergom sz. kir. város képviselő testületének, — másodsorban — Ha bátorságom volt másod-z^r is megjelenni asszonyom, miért ne hallgattam volna meg küldöttét Hifién megijedve fordult előre. — Orvos iir .. .-- Velten orvos, vagyok. — Veiten tanácsos ur rokona. — Innen a tévedés, — monda Helena, do zavnrodása nem hagyta el, de ez a zavar oly szépen festé arczát, hogy a fiatal ember tekintete nem hagyta el. — Áldom e tévedést, — kezdé rövid szünet után, — mert ezáltal lehetséges kissé kérőn ébredt bánatomnak kifejezést adnom. Megdöbbenése bizonyította mennyire megsértettem, nem tudtam, — nem akartam, — s ezért újra bocsánatot kérek. Helena nem válaszolt rögtön, de egy nyájas pillantással megköszönd válaszát. Kérő mozdulattal egy üléssel megkínálta mit a fiatal orvoséi is fogadott és Helena mellett foglalt helyet. — Emlékszem asszonyom, hogy nagybátyám sokat beszélt önről. — De azóta elfelejtett. — Hisz Ő már meghalt! — Meghalt! — Négy hónap előtt. És ezt nem tudta asszonyom ? — Egy szót se hallottam róla — biz- toflitá a fi dal nő s könnyezni kezdett, férjemnek oly jó barátja volt — Legyen oly kegyes, jó indulatát csekélységemre is átruházni. — Ha szükségem lesz — feleié halkan, miközben kezét nywjtá, melyet az orvos megcsókolt. Midőn Helena kezét idegestül visszavonta, mindkettőn elpirullak. — Teliát szabad lesz orvosi szolgálata- 'mnt fel ajánlani? — kérd é Üzletszerű Il llgOll. — Majd ön után kü’ilök, ha orvosra lesz szükségem, —- feleié kissé halogatva. — Egyelőre nagyuénémuél, a tanácsos özvegyénél lakom, ki házában egy szobát rendelkezésemre bocsátott. — Bocsásson meg, de szolgálatát nem vehetem igénybe, — mert soha sem fordulok nőtlen orvoshoz. — Miért ? — Elvből. — De kérem olyan hiba az ha az ember nőtelen Vegye tekintetbe asszonyom, hogy nekünk orvosoknak nehéz helyzetünk vau. — Valóban? — Mielőtt praxisunk nincs nem nősülhetünk, s ha meg nem nősülünk nem kapunk praxist. Ön mosolyog asszonyom ? Tehát elfogad orvosának ? — Azt — azt nem mondtam. —Elveim ... — S az én okaim . .. Ugy-e tolakodó vagyok ? — E kérdésre adós maradok. — Miért ? — Mert nem akarom másodszor is sértéssel illetni. De szeretném ha... — Ha távoznám... Rögtön, — csak egy igen közönséges egészségi rcnkszabályt akarok alkalmazni. S azzal egy nagy rózsacsokorhoz közeledett, mely az asztal közepén volt. — Mit akar tenni ! — Csak szobájának légkörét megtisztít..i. E virágok kábító illatja képes önt beteggé tenni. — De én szerelem a virágokat — Éu is de csak a szabadban! Állítsuk ide az erkélyre. — A rózsák férjemnek kedvencz virágai voltak. — Teliát férje meghalt? És ön szabad? — Uram ! E perezben az orvos elejté a szép virágtartót. Helena ijedtségében elhalványult. Az orvos mint'egy szegény bűnös állt előtte. — Asszonyom, esztelen vagyok. Bocsásson meg s engedje, hogy e vallomás után eltávozhassam. Helena nem felelt.; merev tekintettel a virágokra nézett melyek össze viss'.a a földön hevertek. Az orvos tekintete az ö\ é után irányodott, s egy szép rózsát vett. föl.-- Csak ezt az egyet kérem, -- monda kérőleg — Isten önnel, — s ezzel gyorsan eltávozott. Helena maga se tudta mi történik ő vele. Gondolatai össze-vissza, hajliászkodtak. Csak egyszer érzeti hasoulóképen, abban az órában a midőn férje megkérte kezét. Akkori érzését szerelemnek nevezte, milyen nevet. adjon a mostani érzésnek ? * Az ajtó gyorsan kinyílt. Az állt előtte a ki rövid illő előtt oly különös hangulatban eltávozott. Arczvouá miból most szenvedélyes felizgatás beszélt. — Aszonyom ! — mondá kérőleg s kezeit megfogó — könyörüljön rajtam, nem hagyhatom el házát, inig őrültségemért még egyszer bocsánatot nem kérek. — Oh uram, hisz én is . .. — Elviilhatnauk-e mi kelten a megtörténtek után, mint. idegenek ? — Nem — feleié Helena. — Hála Istenek ! — Orvos ur . . . — Alfréd h nevem, s maga ? —• Helena ! E perezben Zsófi be'épett a szobába. — Nagyságos asszonyom . . . csak kérdezni akartam ... tovább nem tudott beszélni. — Nos — mit ? — kérdé Helena zavarban — Mennyivel varijain rövidebbre az uszályt. ? — Kérdéseddel fordulj ez úrhoz, — feleié Helena a fiatal nőnek Alfrédre mutatva, — felhatalmazom, hogy határozzon. Alfréd el volt, ragadtatva. — Oh asszonyom, hogyan rendel főzhetném egy olv ügyben, mely az ön ízlésétől függ, — mondá minden egészségi elveit eltagadva. Zsófi úrnője felé nyújtotta az ollót, ki meggondolatlanul egy vágást tett a ruhába, moly azonban az uszály hosszúságra nézve nőm is volt elegendő, do a ruha elrontásához nagyon is. Helena és Velten Alfréd nemsokára tudomására adták a nagy közönségnek, hogy í i jegyet váltottak. (Az „Esztergom és Vidéke“ számára fordította) ZUNFT ANTAL. Egy bi ró a vádlottat gazembernek mondta. . — Uram — vágott közbe a vádlott — éiijx nem vagyok oly nagy g rzembor mint ön — t- (jókora szünetet tart va) „hiszi“. —- Beszól-, - jen máskor összefüggőbben, kiáltott a birö | ( el vörösödvo.
