Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 21. szám

liszlergoiu VL évMyam. 21. szám. Csütörtök, 1884. márczius 13-ádt Városi s megyei érdekeink közlönye. JA\ EG.IEI.ENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié.............................................0 fél évre ...........................................................-‘i n egyedévre..........................................................1 Euyus szám ára 7 lu\ llO V:- hr. SZERKESZTOSEG: ^Széchenyi tér 95. I!i 1* R/.clImiii vi'S/.al, illclií li<T/.lt‘inéi)yek liiililomlSk. KIADÓHIVATAL: Q 3ZECIIENI-TER «3 Vy lmrif :i hiv:if:tlos s a m.*i«r:íu liinlelóstik, a nyill.lórliu szánt kiV/- k'iiiT'iivük, elöli/,ölési |ióir/.ok és reehunálásuk iiifü/.uiidiik. HIRDETÉSEK. III V ATA LOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi k 75 kr. I HO -200-ig . 1 „ f.O „ 200 —S’00-ig . 2 „ 25 „ 1 {úIy«•;<l íj •’>() kr. M AO A Nil IRDETESEK iiiüiíállíi-poil is s/.«iiiit hihető letíjotányosalibán közül Ütnek. N Y l liTTIíll sora 20 nr. Böjti predikátló. Sokan, tlo nagyon sokan azon a véle­ményen vannak, hogy a világ mindig rosszabb s rosszabb lesz. Nem uj ezen panasz ; évszázadok előtt irt könyvek­ből láthatjuk, miszerint az öregek már akkor is azon panaszkodtak, hogy az emberek már nem oly jók s erősek, nem oly vitézek és erényesek, mint hajdan. Do ha a panasz alapos volna s a világ folytonosan annyira romlanék, hogy ezt egy emberélet alatt észre venni lőhetne — közöttünk s a huj - dánkor emberei között tetemes s reánk nézve fölötte kedvezőtlen különbség­nek kellene létoznio. Tény az, hogy az emberek maguk szerzik meg maguknak ama pliant, a- s i á t, hogy: „Nem úgy van már, mint volt régen.“ Mert csak az boldog, az az elégo- dett a mai világban is, ki nyugodt kebellel tudja nélkülözni azt, mit a sors nem adott, vagy tőlo a balszereu- csk elragadott — és ez a legtldvö- sobb minden tudomány között. Mert bár ismerjük az egész földiekét, ván­doroljuk be a tenger összes szigeteit ; ha megtanuljuk a nemzetek országidéi titkait s fejünkbe szedjük az irodalom dgész könyvtárát — boldogok, meg­öl égedottek csak úgy lehetünk : ha megtanuljuk az életet czélszeiűen f»l- luíSzuálni. De miután ezt kevesen tették és teszik, keverek is a megelé­gedettek. Az életbölcs hasonló a (akarékos gaz­dához, ki megkíméli jövedelme minden garasát s azt midőn jelou szükségle­teire költi, a jövendőről sem feledkezik meg: így az életbölcs megbecsüli a sors legparányibb örömeit, nem téko- zol el azokból ogyet som s midőn, igy szivét kielégíti, kába reményeket nem alkot a jövőre, mert tudja, hogy a ki sokat s nagyot remél, sokat s nagyban csalódik. Ha az emberek méltónak tartanák komolyabb vizsgálatot vetni szivük érzelmeire ; lia igyekeznének panaszaik helyett fölkutatni szenvedésük okát ; ha figyelmesebben kisérnék a mindeii- napi példák tanúságait és ismerni tö­rekednének hibás gyengeségeiket : úgy találnák, hogy követeléseik túlságosak, szenvedéseiknek maguk a teremtői, sok ezer szükségeik pedig nz agy beteg­sége és helyzetükben boldogok, meg­elégedettek lehetnének mindazok nél­kül, miket oly eposzlő gondok közt haj húsznak, -— és annyi szép óráikat, nem emésztené föl a bánat, lelkűk nőm fáradna el a szüntelen való nyug­talanságban ; s ha olykor érnék is bajok, szerencsétlenségok, azok nem tetszenének oly súlyosaknak, mert az el nem laukasztolt, ép, oi ős kebel könnyebben mogbirná a szerencse for- gandóságaif. De közönségesen szükségeinket ma­gunk szaporítjuk ; a napi események példái nem Intnak reánk ; fájdalmaink­ban makacsok vagyunk ; abban pedig mit. az ég ád, elégedést lelni nem akarmk. Ily viszonyok s körülmények közölt nem csuda hát, ha eltévesztjük az igaz utat és a pálya, melyen ha­ladunk, csak töviseket terem. Es bányán vaunak, kik a nyugalmat magukon kiviül keresve, vágyaik os­tromával küzködnek, holott annak a. kohol az igaz tanyája és a józan ész a 'legtisztább forrása és minden egyéb más, melyok nem innen erednek, csak a képzelődés hamis álmai s hazug fá­tyolképei a boldogságnak. Használd az időt és élj a jelennel ! igy szél az ész. Használd az időt, do gazdálkodjál vele ! élj a jelennel, de élni ne siess, igy szól a tapasztalás Es valóban ! az élet boldogsága o két törvényen alapszik ; ki az ész és tapasztalás ezen elveit egyesíteni tudja, kikerüli az önalkotta bánat keserveit, nem zaklatja föl óhajait nem lesz reményeinek áldozata. a ki- fok­B82TI3&0U VARMEGYE statisztikai, történelmi és helyrajzi leírása, vázlatosan összeállítva egy történetkedvelő esztergomi polgártól 1827 (Latinból fordította P. J.) (16. Közlemény.) R É S Z L K T Is S LEÍRÁS. Szent Tamás. Szent Tamás mezőváros a vár, rálvi város és a belváros között iszik, németül „Thomasborg“-nők novoz- j tátik. Eredete ép úgy mint a váré, j vagy a királyi városé, homályos. Ilibe j tő, hogy S7. István alatt lett alapítva; i mert ő ;• keresztény rabszolgákat a ne­mesektől kiváltotta, visszaadta sza.bad- j ságnkat s részint a, királyi várak körül ! alkalmazta, részint a főpapok szolgála tára rendelte, ezek régi törvényeinkben „mlvarnoku-ok név alatt jönnek elő. Hogy a szenttamásiak ily udvarnokok ■ voltak, Imre király oklevele is tann- I sil,ja, melynél fogva saját valamint aty­ájának lelki nyugalmáért a főpapok és más főrendünk beleegyezésével l‘20l-ben saját udvaírnokait, a következő évben podig Yob érsek közbenjárására a töb­bieket a határ megjelölése mellett az érseki káptalannak adományozta. Szent- Tamás hegyén, mely körül a város fek­szik, egykor hu onuovü prépostság S kanonok collogiumával volt, ezt azután a törökök vái-rá alakították át és jól megerősítették. E prépostságot időköz­ben az érseki káptalanba kebelezték bo s a róla nevezett kanonok a sz. György­ről és sz. Istvánról ezimzett prépostok után foglal bolyét s a Komárom mo- gyéhoz tartozó izsai uradalom jövedel­mét húzza. E város a vár és a királyi város sorsában részesült. Török időben törö­kök és rácok lakták, kiket a háborús időben a keresztény katonák kizaklattak, ennek következtében a vár visszahódi- tásukor teljoson e’pusztull. Helyüket ezután a katholikusok foglalták el, ki­kot ismét a Ríkóczy félő mozgalmak szórtak szét. Mikor a béko helyreállt, ismét annyian jöttek össze, hogy jólle­het a hegy csúcsát és oldalait ellepték, még sem találtuk elegendő helyet hú zaik építésére. Lm kosainak száma 1828, kik 466 családot alkotnak s 275 ház ban laknak. Katholikusok számra vau nak 1572 lélek s a vízivárosi plébá­niához tartoznak, 2 ágostai, 1 bel vét vnllásu, 86 görög nem ogyesiilt és 262 zsidó, kiknek itt zsinagógájuk és rab­bijuk is van. A lakosok földekkel nem bírnak, kivéve azon terű lot, melyen há­zaik állanak ; hanoin 1240 kapás nagy­ságú szol lő t művelnek, melytől a káp­talani felügyelő tizedet szed. Legtöbben meste Rég-, k e rés kedés-, sz ő 1 oka pád ás. és borkezelésből élnek. A megyei ad 6- pénztárba fizetnek 623 írt 13 bal nyoL czad krt, a városi pénztárhoz 471 frt Az „Esztergom és Vidíko“ tárnája. Sopid/ 'fii tűi lő német Mitterwurzer Frigyes, ki a hires Laube lipcsei igazgatása alatt fejlődött s ki jelen­leg Budapesten vendégszerepei. A magyar jellemszinészet Tóth József temetése óta fátyolba van burkolva s igy valódi áldás, ha valamely kill földi művész pillanatra enyhít az uj magyar génié vará­zsának gyötrelmein s az uralkodó léha víg­játék repiM tói ret a komolyabb múzsa lehel- lefcével felfrissíti. Miiterwiiizer játszik vígjátékban is, de eneinft szereplése is oly jellegű, mely elá­rulja, hogy ő nem a véletlen művésze, hanem az alkalmazkodásé, nem alanyias, hanem tárgyilagos, szávai jollemsziuész. Kitűnő ke- délylyel játsza vígjátéki szerepeit ueinkevésbó odaadásai és tei \szerűséggel is. Az utóbbiról az győzi meg a nézőt, hogy vig szerepeihez nem a maga kedélyét adja kritika nélkül, hanem a szerepből von el va­lami jellemző vonást és mely a szerep folya- j mán következetesen s azt más szerepektől elíitővé teszi. Egy könnyeim.i félj szerepé­ben pl. oly noucbalenctí háuyavetiséggel járt kelt és beszélt folyton, mint, azok a de­rült bonvivantók, a kik élezés mondásaikat valami \ig káromkodásfélével szokták beve­zetni és ha valamit roszul tettek, komikus komolysággal beismerik s boszankodnak, a mi nagyon szeretetreméltó. Igen ellentétes volt e kezeit hol midrágzsebeibcn tartó, liol 1 hossza S/Uikallut kétfelé sodró elegáns, humo­ros világfival ellentétben egy elmélyedt lassú szelidkedélyü zeneszerző, ki 40 éves korában házasodni szeretne és minden felvonásban megszólít egy-egy hölgyet az egyetemen vizsgáló tanár komoly állásával és kezét dörzsölve : mondja csak nagysád ! gondol­kozott-e mír ön valamikor az élet; telni ko­molyabban ? . , . — és a kapott feleletre hasonlag vizsgáló tanári modorban helyes­lőig biczczentve fejével mindig utálnia mondja: „Ugv ? Igen“ . . Ez az alakja olyan szórakozott, bogy mikor valakinek daezo- san azt mondja; „Megházasodom. Igen !“ — még egy párszor ismétli igen —■ de min- d;g nagy szünetekkel minthi meggondolá- sália került volna az ismétlés. A fölismer- hetlenségig elütő alak a most vidéki szín­padjainkon is annyiszor adott Reif Rnfliiigen címszerepében. Ez alakja, másolata a porosz katonatisztnek. Folyton udvariasan hajlongó, salonias gavallér, de azért minden izében katonai merevségű gentleman. Midőn kézi podgyászával átmegy a szilien s egy hölgy j egszólitja, jobbjában esernyővel plaiddel,! baljában táskával katonásan glédába áll.1 Salonias és katonai dressurája daczára min-; doiikép jóízű hamisítatlan parlagi (iczkó, ki ba valamely ötlete jő s a fölött szive mé­lyéből nevet, dombom mellével fel böki hall­gatóját, hogy nevessen már az is. De hogy kitűnő jellemszinész, azt a fra-! gédiábau mutatja meg. hol alanyias hajla­mait szintén képes fékezni és számítása szerinti útba terelni. Mitterwur/.er tagadha­tatlanul az inspiratió színésze, azaz kigon­dolt, és következetes tervén belíiI a pillanat ihletét teszi első sorba. Ezt onnét következ­tetem, hogy :i párbeszédekben, hol a ját- ■ szót a velejátszó játéka seg ti képzelmét I éleszti több fantáziát fejt-tt ki mint magán- beszédeiben és némely kevésbé érzelmes szó- I nokias részletnél, melyek sokszor szárazok lés felületesek voltak. De azért a felelőssé­get ő, mint minden elv szerint játszi) szi- I nesz, mindig elvállalhatja, mert ujszerű poin- tekkel ellátja szerepét s annak érkekes fej­lődését és más művészektől való eltérősé­gét meg tudja adni. Ezért Moor Fezencze (Schiller ,Haramiában“) a hires Lewinsky alkotása mellett is kiváló, szellemes miida- rab. A mit L. parlagon hagyott, azt M. festette ki frappáns képzelemmel. Bármit mondjanak is Schiller ez alakjáról az érzé­kenykedő aes'hetikusok, hatalmas küllői alak azsnjszerü, akár egy sha’.sperei jellem a gyávaság tragikumának képviselője. Ezt sok színész ehjti. Hogyan? ügy, hogy azon he­lyeket, hol Ferencz megtérni látszik, nemes meggyőződéssel szavalják, mintha F. valóban szabad akarata szerint pirulna meg, E. csak ijedtében térhet meg. Egy régibb tanulmá­nyomban irtain, hogy én (ki e szerepet szin­tén betanultam) egy helyen úgy indokolom e megtérést, hogy F. a kísértetektől félve javulást igér s mintha azok sarkában vol­nának visszanézegetve szökik ki a szobából. Senkitől sem láttam e felfogást, nem is ól- vasiam bámulatomra, most Mitterwur/er egészen igy csinálta és Moor F. tragikumát kitünően érvényre emelte Borzalmas rágon­dolni, a hogy óvatosan körülnézdelve,szófián lassan kiosont. Még több nagy momentuma is volt. s a költőt valódi teremtő ihlettel tudta kiegészíteni. Mily jellemző volt gyáva hunyászkodása. midőu Amália által szidal- maztatva nagyokat nyelve rakja zsebre a czimeket ! . . Mesteri tettetésében emelte ki nemkevésbé kitünően a gyávát — mert a gyáva utolsó perozig ragaszkodik a tel tetős­hez és e tettetés is újszerű volt. Midőn apja elájul s ő örül, bogy most már ő lesz az úr. Miiterwarzer a szokásos öbégafás helyett némán beinté a cselédeket és szótlanul rá­mutatott a szinleg halottra. Bendkivül ha­tást tett ez uj leiemén, ü mozzanat. Ily el- térő volt a kerti elő:.ötben is, hol Ferencz Amália szerelmét a végletekig ostromolja, mig Amália pofon üti, sőt kard,ától is meg­fosztja. A német színészek itt Ferenczet | mind részegen léptetik fel, a nu nem is 'rósz. De már kijozanittaíják a jelenet vé­gén. Mittervurzert még a pofon sem józa- nitja ki s a részeg ember módjára bizonyos tűnődésébe kerül, hogy acsatlarós eseményt önmagának mintegy constatálja. Midőn Amália kardját elveszi akkor is előbb nézi a hü­velyt, melyből a kard hiányzik azután pedig nem tudva mit csinálni, Amália elől vona­kodva mormogással hátrál kifelé. E fogása által szintén szakít a döhoseu lundaban- dázva megretiiT.ló Moor előadókkal. Alakí­tásában mindenütt sok az érdekes, újszerű, így pl. az, hogy második mono lógj fit, kere- veteu háttal fekve fölnézve mondja el. Amily élesen kifejezi ezzel azt mennyire elmélyedt Ferencz gázterveiben, oly élénk példája az annak, moiiuyire elmélyed Mittetwurzer sze­repébe, melyből :ellemct alkot.

Next

/
Thumbnails
Contents