Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 19. szám
Esztergom, VI. évfolyam. 19. szám. Csütörtök, 1884. márczius (Wm Városi s megyei érdekeink közlönye. MeGJRI EMIK HETENKINT KÉTSZER*. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. előfizetési ÁR: egész éne ............................................<5 lit — f él /'vre............................................. n egyedévre........................................I S ZERKESZTOSEG: Széchenyi tér 35, liorá >lli*mi 1 i‘S7.Ót. illető Ivie/.leiiHiMyeli I; ii l.loml "I;. K I A 0 Ó HIVATAL HIRDETÉSEK. f.O Eqyes síí’mm «1» 7 lir |jZIÍCIIENl*TEri yry, hovj'i H ||iv.'ifnios a :i nn-gáii liir>lefa ll.yilf lórtio M-/.;iul ktV/- kliiR:iiV«l(. eIöli/.eIesi |iéii7.ek és ree!:imálásuk iiilé'/.eiiilők . FUVATA I.OS III If mOTIÍSKK 1 szótól 100 szói;. — fi t. ?"> ki 100—200-ig . 1 „ no „ 2oo_noo-i^ . 2 „ 2n „ l’ólye^'líj !!0 kr. MAO ÁNIIIRIMCTIÍSIÍK inénállafoil.is s/firiiit Itdiolfi I e (j j 11 tő 11 y 0 s :i 11 l> 1111 közüliéinek. NYU/mÍR som 20 nr. Kereskedünk bajai. A Magyar Kereskedők Lapjának múlt számából vesszük átjolen kOzleményün- két, melyet minden tekintetben atka lomszerdnek és szakavatottnak tanunk. Általános a panasz, hogy a kereskedelmi téren kedvezőtlenek a viszonyok. Kereskedőink ajkairól helyzetük tiirhe tétlensége miatt panaszt hallani ma napság már olyan megszokott dolog, hogy az csak is olyan emberek fiileiben szül diszharmóniát, a kik a viszonyok uak avatott megfigyelői. A ro' z idők; a túlságos verseny, üzleti helyiségek óriási drágasága, alkal mázott személyek meghizhatlansága, a veszteséggel való eladásnak kényszerholy- zoto, mind indokul hozatnak fel az ál talános helyzet illusztrácziójára. Készséggel elismerjuk, hogy kereskedelmünk helyzete nem a legjobb, do a mi a felhozott indokokat illeti, azokat j nem írjuk alá, mi más okokban találjuk a helyzet türlietetlenségét s épen j azért, hivatásunkhoz illőnek tartjuk azok; egy némelyikét kimutatni, hogy általa! okulva azok, a kiknek szükségük van reá, javíthassák helyzetüket Az üzletek rósz menetének első főoka és számtalan kereskedés tönkreme mié nők az előzménye az, hogy nem szak-1 ismerettel kezeltetik. Keieskedőiuk nagyi része nem akar hódolni azon ujahhkorij elvnek, mely aira int, hogy a kereskedő; 110 arra törekedjék, hogy kevés árut ; adjon el, jó nagy nyereséggel, hanem, arra, hogy kevés nyereséggel minél na j gyobh forgalmat csináljon. Az áruknak j gyors eladása, a benne fekvő pénznek j minél töüüszöii forgatása, a közönségnek olcsó és jó árukkal való ellátása I első és fő alapfel tételo a kereskedő boldogulhatásáuáCVAz a kereskedő, a ki ezt l)e nem látja, vagy elfogult, vagy p dig felette avatatlan az ő szakin íjában. Meg kell adni, hogy az üzletnek : ilyetén vezetése több munkát szorg'aJ mat igényel, mint ama sleiidriáu szokás, mely nem az eladott mennyiség nagyságára, hanem azok árainak fül - csigázására törekedofft, do a sült galamb senkinek a szájába nem repül, kedvező helyzetet, kitartó munkával és szorgalommal lehet csak elérni. Hátrányos még sok kereskedőle nézve az az elharapózott szokás is, hogy áruik bevásárlására nézve több c/éggal lépnek összokötteté'be. A helyett, hogy egy tekintélyes, szolid háznál eszközölnék ha vásárlásaikat és annál — mint nagy fogyasztók —- több kedvezményeket és hosszabb hitelt igyekeznének szerezni, sok apróbb czéggel szövetkéz nek. melyek természetesen nem részo- sith'dik azon előnyökben, mint amaz egy részesíthetné, honnan minden szükségleteiket kielégítik. Hátránya még a több czéggel való összeköttetésnek az is, hogy a könyvvezetést, komplikáltabbá, az üzlet vezetést bony dúl tab l>á és igy költségesebbe teszi. Sok kisebb keres kedő 0 miatt oly nagy apparátusé üzletvezetést kénytülőn berendezni, mint a k á r m e I y nagykereskedő. Szintén jelentékeny oka a kereskedői rósz helyzetnek az is, hogy valamely üzlet alapításakor már olevo nincsenek figyelemmel azon közönség igényeire moly a valószínűség szerint az alapítandó üzlet vásárlója lesz. Az ilyen üzlet már alapításakor magában hordja a bukás csiráját, valamint az is mely esztelen módon versenyezve akar más üzlettérsán győzedelmeskedni. Sokan üzleteket alapítanak oly ut- czákon, hol már azon fajú kenskodós bői van annyi és olyan, mely azon vidék közönségének igényeit kielégíti. A régi ezégek persze, a helyzetet tisztán ismerve, a hitellel okszerűen bánnak, az uj pedig a verseny kedvéért hitelez fííuok-fának. A vevők özönlenek az uj kereskedésbe, az áru fogy, de nincs Imune köszönet Fizetési határidők érkezeik, pénzt, nem lát a kOiO-kedö, zavarán segíteni nem tud s a nagy hű hónak csakhamar bukás a vége. A régi üzlet pedig bár rövid ideig pangott is, ismét ott áll szilárdan. A kereskedelem bajai közé kell még sorolnunk azt is, hogy számtalan egyén, a nélkül, hogy a kereskedői ismeretek nek csak fogalmával is bírna, ezen pályára. lép, itt próbál szerencsét. Természetes, hogy az ilyen egyének ritka kivétellel, mind tönkre mennek és szí - ! pontják az cdziillöttek és bukásukul a I „rósz időket“ stb. emlegetek számát. I Mert az olyan kereskedő, a ki váltó- ; forgalomról nem bír, ósszeiü hirdetésinek a czélját és értékét mérlegelni nem i képes, az áruk forrását nem ismeri, j mint. maga is tudatlan, üzlete személy jz,étének kvalifikáczióját megítélni, azok I kezelését ellenőrizni nőm képes egyén, I micsoda véletlentől vál hat boldogulást ? Avagy nem a bukás csiráját rojt.i-e ma- j gábaii leginkább ifjú kereskedőinknek pazar és számítás nélküli költekezése ? , Költ a nélkül, hogy számot vetve a j körülményekkel, hogy mennyit költheluo mennyit bir meg az ő üzletének ereje ? il Ez a jelenség különösen már azért is említésre méltó mert gvakorisátránál fogva nagy vo /.éllyel fenyegeti a ko reskedői osztályt. Mind ezen elősorolt kereskedelmi bajok között bizonyára nagy szerepet játszik a túlhajtott verseny is. De ez csak azoknak árthat, a kik az elősorolt bajok egyikét vagy másikát nem tudják I kiküszöbölni iizloti körükből. — H 1 'ama hátrányok nem háborgatják, ha az üzlet reális és szilárd alapon nyugszik, ha összeköttetései olyanok, melyek segélyével \ evőit jó és olcsó áruval láthatja el, ha a törekvés oda irányul, hogy nagy mennyiségű árut olc-ón és nein kis mennyiségűt drágán árusítson s ha az éjihez szükséges éréIy és szorgalom meg vau : akkor a verseny csalc élénkíti, de nem zsibbaszfja az üzleti életet. A fővárosból. A legköz ‘lobbi múltú ik legfőbb eseményét kétségen kívül az a borzalmas jelenet képezte, a melyet a kerepes úti fogház udvarán három élőt árán játszottak végig. Az országbíró gyilkosain hajtották végre a logkegyetlouebb büntetést, a melynek a morálja : életért életet, Valóságos láz szállotta meg a fővárost és éu merem konstatálni, ho M a i 1 á t li György meggyük —- korántsem keltett olyan szón zatiót mint ennek a három nyomorult c/inkosnak a kivégeztetése. Ugyy annyira, hogy az alsóbb néposztályok valóságos tüntetést rendezlek az öli túl 1 ek mellett. Hogy ehhez a túlfeszített érdeklő dóshoz, jórészt a fővárosi sajtó járult közre, — szomorú jele a viszonyoknak. Kevés kivétellel az összes főváiosi lapok napokon keresztül alig fogda!kozoJ aíása egyszerre felébredt benne s megeskíidött szent Hubertre, hogy most már a nyúlnál alább meg nem állapodik. Esküiét meg is tartotta, mert nem vök ezentúl az az istenáldotta nap, hogy egy- egy termetes uyulat ne hozott volna haza vadász zsákmányul. Neje a szép Olga, egy ideig csak törte a Aa „Esztergom ss Viiéks“ tárcája. £1 oz>a to í v fra- ua dáox>. (Beszély.) Várkonyi Tihamér az úgynevezett irigyelt férjek sorába tartozott. Tán mondanunk sem 1 dolgot, de mikor látta, hogy férje az örö kell, hogy ezt a boldog állapotot leginkább kös vadászatok miatt már őt is elhnnya- nejének köszönheté, ki egyike volt a fővi-i gólja türelmének fonala ketté szakadt s he- ros legszebb asszonyainak. ! vesen opponálni kezdete. De Tihamér rá se Ez időszerűit boldog házaséletéuek már hederűett. A menyecske most duz/zogásra harmadik évét éli s miután folytonos élve- fogta a dolgot, sőt már a sírásba is át- zet folytán még a méz is elveszti édességét csapott, de Tihamér kőszivét még ez sem tán senki sem fogja különösnek találni, j volt képes megiuditaui. Sót még neki állott hogy Tihamér barátunk a házasélet mézes feljebb. köcsögei mellé már egy kis profán szó rakó-j — Igazi Xantippe vagy, a ki még ezt I zást is megohajtott. Egyszer miért miért az ártatlan kedvtelésemet is el akarod ron- nem ? tán az örökös ottbmiüb's miatt vér- tani. — monda keserűen, tol 111 ást kapott. Az orvos komolynak találta — Te meg Még önző vagy, hogy min-1 a bajt s nagyobb testmozgást ajánlott. Ez dig csak a magad kedvteléseit tartod szem képezi magyarázatát annak, hogy Tihamér előtt, — felelte Olga sziutoly keservesen, meglett, férfi létére vadásznak csapott föl.' — Olga e vád épp oly igaztalan én irf.nVudászat alatt azonban ő nála nem kell tani, mint méltatlan te hozzád, — eréiyesazokat a nyak törő parforce hajszákat értéül, j kedék Tihamér. Mert nein tartom-o szem mik a. magas aristokrácz.ia kiváltságos kedv-1 előtt, a te kedvteléseid épp úgy, sőt még telésát képezik, sem azol at a nagyobb sza- jobban mint az enyéimeket ? Nem tartok-e bású medve-vadászatokat, mik már a trón- a to kedvedért állandó színházi záÜszőket, ? örökösi mulatságok keretébe is beválnak: Ne * áll-e rendelkezésedre állandó kétfo- ő csak afféle koczavadász volt a ki esetleg gatom? Nem fogadhatsz-e társaságokat s egy kis testmozgással is beérte ja minap is nem adtam-e a te kedvedért Idővel azonban mind jobban beleélte ma- >gy épp olv fényes, mint költséges estélyt ? gát Nimród uemes mesterségébe s a mikor, — Mind igaz, de.. egyszer egy csapat venb köze dutrantvaj — Pirulhatsz kedvesem, hogy még ily vagy hat darabot szétzúzott szárnyakkal csekélység miatt is fel tudsz szólalni I látott maga elé hullani a kegyetlen vérszemj» — Hiszen ha csak ez lenne, de lásd óu végtelenül aggódom miattad, szólt a menyecske hirtelen más húrokat pengetve. I Mily könnyen megeshetik, hogy egyszer I egész véletlenül elsül a puska s le meg- ! lövöd magad. — Bah ! ily óriási ügyetlenséget csak föl nem teszesz rólam. — Vagy más valaki lőhet meg a vadászat hevében. —■ No ez még nagyobb absurdum ! — Vagy a legroszabb esetben meghűlhetsz. — Ettől sincs mit tartani, mert hála az égnek oly erős vagyok már, mint a vas. — Vagy végül . . — Ugvan édesem ne vesztegesd hiába a szói ! A hogy most állanak a dolgok, a vadászat immái valóságos életszükséggé vált reám nézve. Megaludnék bennem a vér. amint abba hagynám a megszokott testmozgást. De különben is nem értem, hogy miért akarod minden áron abba hagyatni velem legkedveuezebb szórakozásaimat ? Jöttem e valaha üres kézzel ? Nem látom 0 el Ízletes nyulpecsenyével az egész házat ? — Óh ! az isten akár hová tegye ezeket az ízletes nyulpecsenyéket, felel’e Olga keserűen. De hasztalannak bizonyult minden demonstrálás, Tihamér hajthatatlan maradt,A Rákos mi Ildim nap meg járatott, az obiigát 113 úl j minden nap haza hozatott, meg is let t süt\e ! és fel is lett tálalva, mert Tihamér a leg-J nagyobb sértésnek vett- volna azt, ha meg nem sütik és egyszersmint meg is nem eszik azt, amit ő a vadászairól haza hoz Ennek aztán az leit a következménye,' hogy a szakácsijának mai bnrsud'.olt a hala, Olga meg éppen görcsöket kapott ha csak a null féllábát látták is kikandikálni a vadásztáskából. — Oh mikor lesz ennek vége ! Sóhajtott föl Olga nem egyszer. Szolid lelküietéiiél fogva mindig is kedvelte az állatokat, még a nyíltakat is, de most irgalom nélkül fölmondta nekik a barátságot, sőt oly halálos gvülőletro gerjedt irántuk, hogy valamennyit egy csapással szerette volna kiirtani. Egy elkeseredett órában már kérdezte is a szakácsáétól ha nem tud e oly szert, inolvlyel a gyűlölt nyulaknt még a föld sziliéről is el lehetne törülni; de a tenyeres-talp is B)icsa azzal vigasztalta őt, hogy ez nőin szükséges, mer t a nyulakra nézve fehruárius hóban már beáll a vadásztilalom, melyet még n nagyságos urnák se szabad majd áthágnia. — Tehát felírnáliusbaiiJ gondolta magában Olga megkönnyebbülten. Mily türelmetlenül várta ő most a feb- ruáriust! A fülig szerelmes ifjoncz se várhatja nagyobi) epedésol az első legrottot, mint ahogy ő várta a nyúlévad megszűntét. Híj ! Mily szép napok lesznek azok. a midőn nem kellene többé irtóznia a g\ülőit, nyiilpecseiiyétői s férjének legalább egy idővé abba keilend hagynia a vadászatot. A várva-várt idő zik elérkezett, de mily nagy lett ámulata, midőn látta, hogy férjének esze ágában sincs szegre aggatni a — Tehát még nust sem lesz végé ? kérdó el nem fojthatva ingerültségét. — Minek kedvesem ?
