Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 16. szám

^»IJŰllCJ IjJ td‘. Caroeval herezeg teli szívvel, üres zsebekkel, má­moros fővel és fáradt mosollyal tekint végig ural­kodásán. Dicső egv uralkodás volt. Nem került vóiho, pedig sok szivet megvérzett. Nem került lőporba, pedig sok ostromot végig Nem került drága és ostoba miniszterekbe, pedig sok hatalommal uralkodott. Nem került Rothschild millióiba, pedig nagyszá­mokkal dolgozott. . Szóval derék egy fejedelem volt, a la megállta a helvét. Holnapután már mindennek vege. Most még csak egy nóta járja, hogy három éj­jel meg három nap — kimulatjuk magunkat. . Ugjan hányán fogjuk a derék fejedelmet nemsokára vőfélyünknek megliivni? . . * Volt egyszer egy törekvő fiatal ember, a ki az értelem meg a szív közül az elsőt választó. Többen becsülték, mint szerették. Küzdött férfiasán, dolgozott emberül, tündököl- tette érteiméit, de hidegen bánt a szivekkel. Ah olyan ünnepeli es temetése volt. Meggyász.olta az értelmiség, de nem sajgott utána a szivek fájdalma. . . . Téli veiöfeny a tisztelet, melegítő sugar s örök tavaszi napa szeretet. _ Még a ravatalt is átragyogja. Még a jéghideg tetemet is megmelegiti. Szeressünk. * Volt azután egy másik temetés. Temettünk egy cinikust cinismus nélkül, egyplii- iosophust philosophia nélkül s egy lemondó embert a ki csak rokonainak használt lemondása által. Született és meglialt. Emlékét nem tartja főn semmi alkotás, nevetnem őrzi meg semmi jótékonyság. Ah olyan s/omovu temetése volt. Meghalt örökre, meghalt minden iziben, meg csak a halhatatlanság egy kis nefelejtso se fog a sírján fakadni. Ügy halunk meg a hogy élünk. Éljünk pedig úgy, hogy ne haljunk meg egészen. Élet philosophiánalc hívják azt a tudományt, mely nincsen olvasatién köyvlárba temetve 8 mehre nem vesznek szabadalmat unalmas szobatudósok. Terem odakünn az életben, tan it vaskaláp nélkül, oktat homály nélkül s üdvözít ámítás nél..iil. Ez a tudomány való nekünk első ízben Nekünk, a kik élünk; nekünk, a kik éltetünk; nekünk, a kik élni akarunk. Nem kaptunk ugyan róla kutyabőrös diplomát, de szinarauy boldogságot, a mi többet ér egy egész bibliotlieka diplománál. AUCUN. Hiszen itt lesz Ő mellettem, a M lohasz- tnui fonj» lifís kezével kigyulladt homloko­mat, s hizlaló suttogásával elriasztja mellő­lem a kúrálom ijesztő rajképeit. Az orvos le volt fegyverezve. Néma bá­mulattal emelte szemét a lányra, a kit a lámpa fénykaréjábnn valami rokonszenves dicssugárznt derengett körül. — Volt idő, mikor az én szivem is eppd- ve csüngött aranyálinain. De most nincs meg belőlük egyéb, mint egy marok hamu. Hanem el fogom tudni mondani Ödönnek hogy kegyed a n gy a 1. Nagy szó ám ez egv olyan embertől, a kibe semmi poéta se szorult, de annál több — Schoppenhauer. Ujjai köze fegta a lányka harmatos kis kezét, s ez nem vonla vissza, hanem hagyta hogy ott remegjen az övében. — Nos édes orvos ur. most vegye elő műszereit! — biztatá aztán s levetette fel­ső öltönyeit egészen a pat\olatüngig. Úgy hogy a dudor csipkehodrok közül kaczéran villantak elő a tejsziuü zoináncczal bevont váltak. Bocsássák meg az orvosnak, hogy a le­leplezett, gyönyörű idomok nem csiklandák kellemes izgalomra vérét. Hiszen a boncoló asztalon elég dolga esett ilyekkel. S külön­ben is az analízisből kifejthette, hogy azok nincsenek is holmi féle alabastrou hói, lumem csak búsból és vérből, a mely egyszer csak porrá foszlik a férgek fogai alatt. Hanem most mintha olyanformán rémlett volna neki, hogy az élet hez tán még se elégséges, ha a tüdő megkapja a levegőt s a gyomor az igényelt tápszereket. Mintha érezte volna, hogy van az emberben valami sejtelmes, a mi se nem hús, se nem vér, se nem csont. A mit nem lehet a boncoló asztalou megelomezui, se nem találhatni meg az izmokban semmiféle górcsővel, Messze-messze kalandozó furcsa gondola­taiból visszahívta a lányka tiszta csengésű hangja: — Nos édes orvos ur. én már elkészül­tem — ágyban vagyok. Cssngesse be hát a segédkezéshez komoruáiuat 1 IV, Pedig az a holló Ödön abban ringatta magát, hogy hiszen ő álmodik. Azt hitte, csak a felvert fantázia játéka az egész. Az elfüggönyözött kis kerek szoba, a művészi Ízlésű szoba, a költői képek, a felbontott babos szövetű ágy s a hófehér párnahéjakon. Jaj ! hisz az első pillanatban Ő maga se látott «enkit A kit oda gondolt, vakiió nap­sugarak szőtték be a fény közé. Csak a lé- lokzetyéldről, milyet emberek szoktak tenni, HÍREK. — Hercze prímásunk es/itörtökön '(léiben O ;í' k k a Gr y ö rgy s % o p i > s i p íl s p ö k kel Budáról szók városába érkezett — Egyházi énak. A dalkodvtdő egyesület tél íi kara ma a tizen ke tied féli misén a belvárosi templomban fog föllépni. ! —■ A Zenei Kör mai estélyének ; műsora a következő: 1. Nyitány a „Büvö> vadász41 dalműből; Webortől 2. Magándal női m dyliangi a ; Seyler- .lől. 3. Álirat zongorára „Carmen41 dalműből, 4. Nyitány „A czigány nő44 dalműből ; Balfetől. 5. Concert para fräse „Rigolelto“ dalműm»! ; Liszttől. 6. Vegyes kar; Schuberttól. 7. 'Heimliche Liebe“ Gavott; Resell tői. A kellemes estélyeiről nevezetessé vált kör ez utolsó farsangi estélye kétség kívül egyike lösz a legsikerültebb viga lomna k. — Névnap. Özv. dr. Révész Imréné (Budapestről,) névnapját ülte e na poklain <g\ tisztes társaság, Preszler József kövesdi körerdész rokona ven­dég szerető házánál, mely csakhamar báli jelleget öltött. A több fogásból álló Ízléses vacsora után, a tágas és zöld gulyákkal díszített ebédlőb n, csakhamar megeredt a tánc/, melyből az ott lévő ünnepelt ősz lábornok Bátbori Shulcz Bódog is kivette a részét. A teljes számú kövesdi banda csinálta a. talpcsiklándót. A mulatság; '— mely f<dejthet,len emlékű marad — reggeli hat óráig tartott. Jelen voltak Grálik Józsefné, Honig Riza és Ida, ö/V. Hus/iné, Jelinek Audrásné, Kiérni | és Janka, Kirsclmer Józsefné, Kirsch —-------------------------------------- — i t udta, hogy valaki ott fekszik. A sugarak közt nem látott senkit, csak valami fényes! alak mozgását látta. S a fényes srgárözönből Ella emelkedett, ki — Ella a ki egy édes mosollyal vonta: őt keblére — s ez, ez volt az ébredés, a való. Vad öröm volt e találkozásban... Szenvedélyesen, sokáig tartották egymást j átölelve. S mi volt nekik ez az ölelés? Szófián üdvözlet, öröm és meglepetés iff-1 Ivözlete; szerelem és vágy, kérdés és felelet,' ölelés és egybeolvadás, bizalmasság és a lé- , nyék átcserélése. j Ödön leborult az ágy mellé s azután vad ; szeuvedélhel mondta oda. — Hát mért, letted ezt velem? — mért lettél te is oly a:i nyomorék — mint én va-j gy ok ? 1 Ella odavonta keblére Ödönt s összecsó- 1 költ,a a két szemét. S annak mind a két szeme úgy nevetett utána. — Hát te inért tetted velem ? mért bon­tottad meg a szálakat, melyek hozzád fűz­itek ? — Én azért tettem, mert erővel a te : nyakadba akartam maradni. i — És n világ ? — Nem kapott nié * el a hir világ csil­lámló zaja. Csak egy kis körben a mi kö-» 'rönkben keresem a boldogságot. — Igen, kis körben s nem az álságos világban, ez örökös hajszában. Oda üresebb szivü és fejű emberek is elég jók, kiknek ! elemük a hiúság vásárján való zajongás ; 1 mindenkinek tetszeni, sokaknak fényleni, | — Én csak neked akarok tetszeni és fény­leni, ha ugyan tetézhetem ezzel a csonka : nyomorék féíkezemmel ... j — Édes hollóm te, követlek akár a vi­lág végire, akár . . — Nem a világ végire. Csak egy bizal­mas völgybe, a hol nem hallasz mást, csak : gerlenevetést s nem látsz egyebet,, csak vi­lághírű mezőt. Mit is keresnénk itt, eme gép- és tőzsde jegyzék által uralt, világban a hol a pénzhajsza zsibongó lármája öli le a szívről a szép, az eszményi szűz ham­vát . . . Ödön szenvedélyesen ölelte át a kedves lányt s vad gyönyörrel szívta meg ajkai mé­zét,, mintha a lelkét akarná vele kiszívni, ; hogy azután magába viselhesse. Azután karjára emelte át rebbent véle a ; másik szobába, a hol sírva, i.eietve mutatta ! oda egy szomorú arczu öreg asszonynak, j 1 — Édes anyám hát látott.-« valaha oly uu j óriást, mint én vagyok ? JJézze csak ezen «csonka nyomorék féikezeiueu bírom el a — meny országot! HALÁSZ FERENCZ. nor Janka Budapestről, Prészlel1 Lujza, özv. Dr. Révész Imréné Budapestről, Vollbach Zsigmondné Esztergomból. — F i f* 3 a n g vege Ma, este a. Zenei, Kör estéi ye kit íl nő sikerűnek Ígérkezik. Az estély kezdető hét órakor lesz. A Fürdő nagy termében Welzer Ferencz tartja a nagy tán ez próbát. Holnap oslo a, Dalkodveiő-egv^síiletben lesz rövid konczert. és hosszú tánc/vigasság. C ír­óéval herczeg uralkodásának befejezése léhát méltó lesz dicsőséges uralkodása hoz. — Polgári vigalom. Gábris István vendéglősnél csütörtökön este igen lá­togatóit polgári vigalmat rendeztek, mely hajnalig tartott — Hajózás. Az első személy hajó felír, 20 áll indult. A közlekedés min­dennap reggel öt órakor indít Budapestre. — Halálozás. Dr. Tóth József se­bész tudor és szemész, különben dús­gazdag magánzó ötvenöt éves.' korában elhunyt,. — Esküvő. Klobutschnigg József mű la ka, fos ol Iái hoz vezette kedden Plesznyik Mari-kát. A/ esketést Krotky kanonok végezte. — Árverés. A koresk. ifjúság egyesületi baljáról főn maradt, tombola­tárgyakat ma d. íi. két órakor fogják az egyesületi helyiségben elárverezni. Az árverésben csakis egyesületi tagok vehetnek részt. ^Elvesztegette id-jét s pénzét! Ezt cse- lekszi miiid*nki. ha gyomor- vagy májlm- piban egyebet használ, mint az általánosan isiiért, s nagy hírre kapott Brandt R. gyógy­szerész-féle svájezi labdacsokat Csak egye­dül ezek segítenek gyorsan s minden fájda­lom nélkül s a mellett napi kiadásunk e szerre csupán 2 kr. Egy egész dobozzal 70 krért letet venni a gvógv^zertárakban. *Tovabbi eredmények Napról-napra sza­porodnak a tanúsítványok azon nevezetes eredményekről, melyek a. dr. Liebaut-féle regeneráló gyógymód által mely dr. Liebau kórházi főorvos 40 évi gazdag tapasztala­tain alapszik eszközöltetnek. így folyamodott többek közt május 7-ikén a. c. Schwieger F. ur, karlsruhei tőkepénzes (K dserst, 162.) a regenerálásról irt, könyvecske olvasása után annak kiadójához, tanácsért, az ő saját sú­lyos bajában ; Az én előhaladt 70 éves ko- rpioban, daczára még mindig eléggé erős testalkatomnak, évrol-óvre mindig nehezebb­nek találom az engem gyakran zaklató arany­eres s rheumatiluis bántalmaknak rb.ibar- bara s más egyéb palliativ szerekkel való leküzdését stb. levet, (XIII. A aasinói estély febr. 23-án,! Guruéval herczeg végrendeletet csi­nált. Még három napja van hátra, ezt a hármat, vidáman akarja tölteni s teg­nap ősit1 a kasinóhau kezdte meg. Nagy volt a sensatió az öreg urak között. A leleményes herczeg ugyani* az unatkozó casinéban pompás ogy es­tét teremtett. Egy kis színpadot rögtönzött ugyanis s azon néhány szép hölgyet játszatott. Nagyon mulatságos volt nézni a de­rék műkedvelők játékát, nagyon kelle mos volt hallani a pompás claqueur kórust s nagyon elragadó volt átérezni a kis műkedvelőnők első színpadi dia­dalát. A c.-ismónak mindenesetre nevezetes érdeme, hogy társadalmi életünk válto­zatos megelevenitéséro megint divatba hozda a rég leáldozótt műkedvelősködést a színpadon. Ezt mindenesetre nem mindennapi akadályok és előítéletek leküzdése után vívhatta ki a rendezőség. Megérdemelt köszönetét is mondunk érette Olyan természetű rovatban referálunk a tegnapi műkedvelői előadásról, mely u*m fogadja be a kritikát. l)e nem m lehet szó a kritika paragraphiisairól. Mint farsangoló báli tudósító nem le hetek dramaturg k mint dr; maliiig nem érvényesiihotiiém kritikai tiszt 'ind a családi jellegű casinól színi előadáson. Csatlakozom krilikámbau a csokrokhoz. Azon csokrokhoz, melyeket a rende­zőség a közreműködő hölgyeknek átnyújt totfc Ennél szebb és szellemesebb kri­tikát nem is rendülhetett volni a ren­dezőség. B urá11y Ma r iska, Ivano v its Bó 1 á ié, Kruplanicz Szerén és Meszéna Kálmá.ié t rh Jgyek a kis színpadon aratott di­csőséget, minden esetre kedves emlék gyanánt fogják megőrizni, bzabó Gyula, éii Szabó Mihály urak pedig méltán megérdemlik, hogy erős megrovásban részesítsük, hogy a műkedvelői társulat temetése óta kiváló műkedvelői képes­ségökot nem kamatoztatták s gyakrabban nem részesítettek bennünket hasonló kellemes élvezetekben. Nagyon szeret­ném. ha fogna rajtuk valamit cousori Ítéletem s ha mihamarább hozzá fog­nának a kárpótláshoz. Egyébiránt Carneval herczeg nem csak tapsolni, de tánczolni látogatott be a casinóba. Meg is forgatta hercegi chilikéi íi, pompásan diszitett teremben a jelen volt szép tánczosnőket, kiket a mamákkal egye cinben követk-ző sorok­ban foglal össze: Barta A t inin né, Bartal Rezsőm’1 és Iczi, Bel lövi ts Miczi, Buráiy Jánosué. Csukáné Anna és Irma, Dr. Földváry ; Istvánná, Frey Ferenczné, Gyurányi Ilon, Gyurkóczi Ferenczné és Izor, ' Helcz Ferenczné, Helcz Mariska és (Emma, Héya Tivadarné és Gabriella, Hübsch 1 Alajosué, Margit és Etelka, jözv. Kádár Istvánná, Lujza és Viki, Kruplanicz Kálmáiiné és Lajka, Kuz- ► in ich Gizella, Letli Jánosué, Merényi Ferenczné és Vilma, Málész Gézáné, Mészáros Kárólyné, Meszéna Nelli. Me­széna. Ferenczné, Niedormann Pálné és Ilon, Niedermann Károlyr.é, Palkovics Károlyné, Pfalz Józsefné, Rédly Irma és Berta, Ragályi Gyula né, Rudolf Irma, Schön le ck Mihály né, Sényi Fe­renczné, Spiszár Jánosué, Szalkay Fe renezné, S/arkásy Antal né és Gizella, Szlávy Jó7sefné, Szenttamási Boláué, Stemfeld Roz-őuo, LJiváry Anikó. Vim- mer Irma, Well bucii Zsigmondiul, Widd maim Jánosué. Még csak annyit vetek tudósításom megkoronázásához, hogy a tegnapi es­télyhez hasonló tartalma,s, jókedvű és látogatott vigalom ritkítja párját a ca­sino farsangi análisaiban. Gr ASTON. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ­KÖSZÖNET NYÍLVÁNITÁS. Alulírott h ilás köszönetét mondok dr. Si- 1 menyi Adolf urnák, hogy igen veszélyes ba­jomból áldozat készséggel kigyógvitott. i Esztergom, 1S84. febr. 2ü BALOG MÓR. körvezető. PÁLYÁZ A TI HIRDET M É NY. Az esztergomi összesített alólirl fogyasz­tási adóválaszfmány igazgatósága ezennel egy ügyéri állásra havonkénti 30 fit o. é. javadalmazással pályázat uyittalik, a pálvázni kívánok f. 1884. évi február hó 29-ig fo­lyamodványaikat az esztergomi fogyasztási adóhivatalnál nyújtsák he. A kit űzött határ­időn túl beérkező folyamodványok figye­lembe nem vétetnek j Kelt Esztergon 1884. évi február 24. Ä7 *r°n *nsari legjobb asztali- és üdítő ital, kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és hólyaghu­rutnál. Dlnüoili Henrik, Msbadés ttidifcst

Next

/
Thumbnails
Contents