Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 16. szám

jónak Iá (iáin leveleim Írásában egy kis szíjnotu.t. tartani 3 azt hiszem, hogy ez a pausa tudósi tilsaim tárgyilagossága szempontjából kívánatos is volt.

001 khogy darzára mindemez enyhítő kO*m I monyok nők, kén y tol mi vagyok be- ösni'M'iii, hogy bizony jócskán el maradiam az események színvonalától, j Mert hát az idő nem respektálja a kifogásokat ós könyOrtelonül halad tova.

De ment enek meg legalább annyit, a me uiyit az össze von a-. révén lehetséges, j Hát első sorban is nézzük mi törlónt ! az ország házában? A budgetot letárgyalták. (Hogy meg is szavazták, fölösleges hozzá tennem )

I Sokkal nevezetesebb ennél, bogy a a mit már olyan régóta fájdalmasan í nélkülöztünk, parlamentünk discussiói nak színvonala ismét visszaszere/.to a vita alatt régi, méltóságteljes külsejét. A hevenyészett korcsmába, való diktiók 'után jól esett a képvisolőház vezérszónokainak magvas szónoklatait hallanunk. Kivált kép a mérsékelt ellenzék excel- 1 Iáit. Horánszky Nándor philippikája, a J melyI vei a kormány kilencz évi munkálkodását bírálta agyon, egyike volt 1 egsi k e r ö 1 te b b I>eszed cinek. Meg lá tszó 11 rajta, hogy minden szavát valóban átérzi. Az összes ellenzék megtapsolta s Tisza Kálmán ugyancsak fájdalmasan vette tudomásul egykori meghitt barátjának1 keserű és éles kifakadó,suit. Közvetlen utána Apponyi lépett a síkra ós azokat a sebeket, tépte fel, melyeket Horánszky érintetlen hagyott. Apponyi beszéde napokig foglalkoztatta a közvélemény minden rétegét és különösen egy-két nyi latkozata keltett nagymérvű meglepetést. Újabban ismét a kis kérdések nagy embereire került a sor s az egyes vidékek special-szónokai egyengetik megválasztatásukat — a haza nevében.

A szinházakbau semmi nevezetesebb. Az operában Wiltné, a népszínházban

A fővárosból.

Van abban valami keserű tanulság, valami fájdalmas kijózanodás, mikor egy fenékig ódé- óra után, a mindennapi élet egyhangú imái másság 1 köszönt reánk

Hiába, mondjuk „bárcsak ez az éjszaka soha meg ne virradna“, meg virrad biz az, az ábránd világ szerte foszlik s a rideg valóság foglalja el helyét. A mit Madách a csókról mond, az ilyen röpke örömek „mézének ára ott vagyon, a mely nyomán jár — a leliangohisban.“

Es ez a lohaugolás arányt tart, a mézzel. Mennél édesebb volt az s menüéi több volt amabból, annál keserűbb az és annál több jut emebből.

Ez a leh.-mgolás oka, annak, hogy

.aria, nova gömbölyűdül a dolog. S most, már maga is segített tovább gombolyítani a felvett, fonalat.

— És kegyed talán —

— Szeretők romlatlan lelkem egész, erejével, szeretek azzal a fenséges rajongással, hogy megőrülök, in ghalok belé.

Az orvos látta, mint világit a sötétben a másik arcán a kígyóit szenvedély s mint csap ki szeméből valami rejtelmes láng.

S aztán érezte, bogy az a puha meleg kéz mint fonódik újra a karja körül.

— Hallgasson meg édes barátom s lássa megoldva a t a rejtélyes lépé't, mely en- gemet, gyönge teremtést késő éjszakán önhöz vezetett.

Az a szelíd esdeklő hang, fájdalmas rezgésével az orvos szivébe kapott. Idáig hozott, szenvtelcusége melegebb hangulatba olvadt át.

— Fiatal leány vagyok, meleg szívvel, tele ábránddal, költészettel, álommal. Oly dolgok miken a realisztikus, ha tetszik — fád világosodott emberek a mindennapi élet salakjában gúnyolódva taposnak. Ha a tükörnek s a hízelgő ifjak unalomig hajtott bókjainak hinni lehet, tán a szépséget se kell a kendőző szerektől átkölcsönöznöm.

Szinte meleg érdeklődésnek hangolta az orvost az a hazudat'.an őszinteség, melybe a lányka szavait öntötte.

— Udvarlóim is voltak. Tagjai annak az arany ifjúságnak, mely a gömbölyű termetek — guszrálásában s a tiszta gallérban kulminál, különben magas eszményekért hevülő elmék, a kik egy egész életre inegelégesz- mdc azzal ha megtanulnak takaros csínnal nyakkendőt kötni s uj Ilimet varrni nehány elkopott szólalnia. A mikhez az őszinteséget a ki mondja nem érzi, a ki hallgatja mim hiszi.

— Azon ifjak közt, kik gyengéimet édesen tudták simogatni, volt, egy, a ki sohasem tolta fel magát hozzám hízelkedve, édes- kedve . . , pedig ettől olyan jól esett volna egy pár hízelgő bókot hallanom. Nem kereste soha, hogy közegemben lehessen, sőt szemmelláthatólag került,. S ha nagy ritkán összehozott is bennünket valami titkos erő, sohase öltöztette szavait tetszetős flo-zlm- | tusokba, hanem kellemesen hangzó szavait mindig jó szive melegével tudta fűszerezni-- Néha mégis úgy jutott, hogy szép holdas estéken egymásmellé kerültünk. HiBlaliáué dominál. A dráma pedig mostoha,ként szorul hátt'-rbe.

nem annál érdé később élvezetet nyújtott a fővárosnak a hires orosz zongora,mii vésznek, Rubinstein mik hangversenye. Liszt Ferenc/,nők ez az egyetlen méltó társa valóságos extázisba, ragadta csodás virtouzilásával előkelő hallgatóságát.

A múzeumban rendkívüli sürgés for gás. Az ölvösmti kiállítás megtekintésén' siet, a ki csak szerit ejtheti. A belépti dij (az első három napra öt. frt) ugyancsak válogatott, közönséget biztosit. A kiállítás a maga nemében ritka sikerű. Kezdve a királyon, főpapok, fő nemesek, káptalanok siettek hozzájárulni fényéhez és általános feltűnést okoz, hogy a herczegprimás dús kincslá át megvonta a kiállítástól.

Ha már a napirendről lekerült dolgokkal is foglalkoztam, nem hagyhatom említés nélkül azt a két röpiratot, a melyek közül a támadó szél annyi port tudott felverni. Timoleon támadása a szabadelvűséig nevében s Anti-Tiiiioleon védekezése a konzervatív táborból, megtalálják a magok követőit és helyeslőit. Mi ne kutassuk ki mellett harczol az igazság. Hegy miért ne ? — A Timo- leoM röpiratának a czimo : „Legújabb1

politikai divat“ és én szeretném, ha az ellen Írna valaki röpiratot, hogy a legújabb divat — a politika.

Régi dolog, hogy politikus nemzet vagyunk. Szeretünk hozzászólni a világ folyásához. De a legújabb politizáló düh a melynek meghódol kicsinyje nagyja,, ez a mánia a mely manapság grassál szerte az országban, valóságos elfajulása obbeli hajlandóságunknak. A merre csak jársz, a hova csak mész, mindenütt politikával fogadnak.

Érdekes kis he ez ez volt a napokban a bécsi spirit,ista-fogás. Valószínűleg olvasták már, (mert hiszen az összes

lapok foglalkoztak vele) mint álezázia le a trónörökös és János flig a hírneves nir. Bast,iant ? A bécsi lapok bizonyos előzményekről is írnak, a melynek a hőse tnr Homes és FVy kisasszony lett légyen. Ez az érdekes bű vesz pár nem résiben Esztergomban h producálta magát meglehetős tetszés indlott.

Mr. Homes János fő li erez eg kelŐft külön előadásban mutatta be médiuma segélyével a Spiritismus csoda dolgait és a főherczeg ezy;előadás alatt győződött meg gyökeresen a Spiritismus — humbug voltáról. Fey kisasszony (a ki különben osztergom-1negyei illetőségű) ugyancsak végig produkálta a főhercze- gen mindazokat a mókákat, (vetkőztetés, tapogatás sin.) a melyekre annak idejében Ördög Robi barátunk vala kárhoztatva. A főherczegek rá sütötték, hogy az egész spiritismiisnak az essentiája abból áll, hogy: nincs olyan kötelék, a mely alól egy kis ügyességgel ki no lehetne bontakozni.

Ezt a tant különben nem csupán a spiritisták mutatványaiból tanuljuk meg.

Nagy hűhót keltett a fővárosban egy előkelő játékbarlang szétrobbant,ása. A trente és quaivnto hűséges bajnokai a legelőbbkelő körökből sorakoztak s a botrány óriási leendőit, ha a jó uraknak nem sikerül az ablakon át megugrat!i. A fővárosi rendőrség hagyományos ügyetlenkedésével elválasztotta a nagy fogást s mindössze egy pár téli kabát, meg egy-két tized rendű kapaczitás van kompromittálva. Holnap pedig uj bankot alapítanak, legfeljebb kissé nagyobb vigyázattal.

A farsang vége felé közelit. Az elitóba, lo kunk vége. Még csak egy-két szerényebb estén szoiitkozik Karneval uralkodása. Nemsokára elhangzik az utolsó „chasser croisser.“

ANAKREON.

elégséget sz.iulelt link. pedig sziveink úgy reszkettek belül, hogy egymáson nem éghetnek, doboghatnak. Csak hallgattunk, és a csillagos ég mélyébe bámultunk, hová a kelő hold tolta föl gyöngén meghajtott karéját. Akárhány gavallér fecsegett körülöttünk üres semmiségekhez szokott köznapi nyelven. S nem sejtette, hogy mi zárt ajkkal is beszélgetünk egymással édes dogokról. A holdsugár vitte, hozta a titkos gondolatokat egyiktől a másikhoz s mi megértettük Pedig soha egy sóhajjal se árultuk el, bogy egymás szemében keressük egész világunkat.

A szkeptikus orvos úgy érezte, mintha a loányka meleg költészettől áthatott édes szavai édes érzelemmel zsongauáuak át lelkén.

— Hát szerettük egymást oly mélyen s igazán. Viszonyunk bensővé lett mikor jegyet váltattunk egymásnak. Hanem egy ilbitoshsju Adonisz nagyon sajnálta a kézé- j 101 elütött hozományt, melyre már váltókat is állított ki lürelines hitelezőinek. Azzal akart a melloztetésért elégtételt venni, hogy valahol megeresztett egy francia Ltí aperszüt, melyben becsmérlőkig nyilaik zott rólam. Körülbelül azt akarta mondám, hogy én az ő megunt kedvese vagyok.

Az orvos mohó érdeklődéssel leste idáig a szót, hanem itt egyszerre megragadta a fölvetett eszmét.

— Hiszen ezt, a történetet ismerem hiszen kegyen Kricsi Adhemárról beszél?

— Hogyan ? hát ön —

— És akkor a kegyed vőlegénye se lehet más, mint —

A leányka harmatos lehelettel suttogá.

— Kondor Ödön.

S most már az orvos egészítette ki a történetet.

— Sohase láttam szebb fé’fi arezot, mint az Ödöné volt ama pillanatban mikor kez- tytijét hideg megvetéssel vágta a Kricsi szeme közé.

— Hát ön ismeri Ödönt?

— Hiszen legjobb barátom és segédje voltam a párbajon. Az én karjaimba hullott, mikor a gyilkos ón találta. Szegény fiú ! a golyó vállába hatolt s balkezét tette tőnkre. Csakis rögtöni amputáció volt képes őt vissza adni az életnek Ha saját szivemet vágtam volna ki se fájt volna jobban, mint mikor az élettelen kar nz ölembe hulld t. . .

— És Ödön ?

— Se'dázban feküdt hetekig. Én is ott térdeltem ágyánál, vigasztalva a vigasztalhattad anyát. S aggó kedélylyel lestem lázjálma libegősét. S mikor először föleszmélt, i görcsösen s'/oritá kezemet: édes barátom,

ha eddig abban ringattam is magamat, hogy valaha szabad boldognak lennem, most ennek vége. Ella örökre elveszett rám nézve

— Hogyan ? kérdém ámulva.

— Nos. te ismered jellememet. Meglehet hogy Ella tán igy is tudna szeretni még, de én sokkal büszkébb vagyok, hogv sem ezek után kezére igényt tartanék. Önérzetemet, vérig sértem'1, ha látnom kellene, hogy a feleségem piruló czéltábla legyen az én csonka kezemért a világ előtt.

Az orvos visszakapta kezét : olyan égető volt az a két könycsepp, a mely nem tudni hóimét ? odahullott.

— A többit tudom Ödön visszaküldte a jegygyűrűmet.

É pillanatban megállt a kocsi. Az orvos karjaira emelte Ellát s bevitte a kapun mely előttük megnyílt.

III.

Vonzó Ízléssel bútorozott kis kerek terembe lép.ek.

Talaja puha szőnyeg, háttérben rózsás/,in függönyök mögött felbontott hófehér ágy. A tropikus növények, mik a kályha meleg hazug nyárszaka mellett zöldéinek, az elszórt női öltönyök s egyéb csekély összevisszák, mik a pipereasztal fontos kellékeit képezik, elárulák az orvos előtt, hogy Ella hajadoiii szentélyének ártatlan titkait lopta meg.

— Kegyed egy nagy beteghez hitt ? szólt bámészkodva, mikor senkit se látott a felbontott párnaliéjakon.

Ella reszketog sóhajba ható hangon tördelte :

— Hát nem látja még, hogy ez a nagy beteg — én vagyok ?

— Hogvan ? hiszen ellentmond szavainak viruló ^rcszine ys —

— 0 ne arezomon keresse a tüneteket, hanem lejebb — itt — a szivemben.

Az orvo3 akaratlanul is a páthosz melegét öntötte el szavain.

— Kegyetlenség is a természettől, hogy a szívbajok ellen nőm termett még gyógyfű vet.

— Pedig orvos urnák olyan könnyű lesz meggyógyítani.

— Hogyan ?

Ella fekyűrte balkarján a babos ing patyolatát, s odamutatta neki :

— Hát — lefogja vágnia b a 1- k a r o m !

Az orvos karikán nyílt szemmel bámult az egészséges, meleget lehelő duzzadó karra.

— Horniét álmodta össze ezt, az őrölt

gondolatot? Csak nem tart képesnek arra, hogy egy egészséges testrészt — s aztán orvosi esküm is kötelez

.....

— Erre az ellenkezésre is el vagyok ké- ziiive. Nézze, ebben a szekrényben egy forgó pisztoly van, mérgezett, golyóra töltve. Ha ellenkezik bel-dövök a karomba . . . s akkor kénytelen amputálni. Nos ? . .

— De nagysád, magyarázza meg legalább ez őrült hóbor indokait.

— Hát írég se találta meg a kulcsot a dolog nyitjához? Én is ösmerem Ödön bíMz- ke, hozzáférhet len jellemét, Nincs mód, inely- lyel őt arra lehetne bind, Logy most mikor nyomorék lett, engeinet nőül vegyen Pedig tudom, szive sajgott mikor a jeggvüriit visz- szh küldötte, — de mégis visszaküldte. Méltó akarok hát lenni erre a nagy szerelemre.

— De vetett-e magával, hogy ez a dolog életébe kerülhet ?

— Hát Ödön ? nem vetett-e többet kocz- kára értem ? Egy görbe szóért két életet rett ki a gyilkos ónnak, két életet mondom, mert ha sebébe belehal, akkor könnyeiben sírja el, tépi el vigasztalan lelkét szegény édes anyja és a kinek ő egyedüli támasza. S én ne lennék képes ezért a nagy lélekért feláldozni egy érzéktelen húsdarabot ?

Olyan imádni való volt Ella arca, mikor mint két nyíló ro/.«a, égett rajta a felgyógyult szenvedély.

— Hiszen ez még szép volna — regényben megírva. Hanem engedje most bennem az orvost beszélni. A ki egészről lefújja a regényes színezet anreolejót, kegyednek a kivájt seb — fái ni is fog. A szükségszerűn bekövetkezett sebláz ujitó zsibbadással rohanja meg idegeit, . . . s aztán napokig, sőt hetekig fog élet halál közt lebegni. Nos ? . . .

— Mindennel számot vetettem. Inkább fájjon az a kivágott seb most, mint a szivem őrökre. S aztán az a sebláz is csak boldogság lesz nekem.

V. A város tulajdonát képező alap pénztár. Varod iskola alap tőkéje 1.092 frl. reál iskola alap tőkéje 3.083.29 kr, világiiád alap 32.447 írt. 1S82. év végével volt kamat hátralék 4057. 51 kr, 1S83. évi folyó kamat 1924.S kr, 1383. évben kamat, czinién befizet,- tetett 2927.33 kr, 1883, év végével marad 3054.20 kr.

Ha figyelmesen tekintjük ezen számokkal kitüntetett eredményt., ha tekintetbe vesszük azt, hogy közönségünk nagy mérvben van megterhelve, ellen ben a jövedelmi források vajmi csekélyek, méltán el leli t mondani, hogy adózó k 0z miségii n k p > 1 gá ri kötelcssógük 11 ek tol jós mérvben megfelel tok.

Különösen, áll ez a kir. adónál, mert még nem volt eset, hogy az összes hát valók 'szemben a folyton omolkedő toiler többlettel 1223 írt, lett volna.

Es ezen örvendetes esemény azt ta nusitja, hogy a pénztári hivatal tisztviselői s különösen annak feje Niedor- in.mii Endre pénzlárnok ur ismerik és tudják a hivatalos kötelesség teljesítését.