Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 14. szám

.•irt 278 tain Az I. oszt. 59, II­oszt. 58, III. oszt. 77, IV. és V. oszt. 84. Tu nit ott 4 r. Imiit/* s ogy hitoktató. IV. Külső fi-clemi iskola. A négy osztályba járt 181 tanuló. Az I. oszt, 86, II. oszt. 52, ill. és IV. oszt. 43, Tanított 3 rondos és ogy hitoktató. V. Leány elemi iskola. A 3 oszt,, járt együtt réve 126 tanuló, ebből az I oszt. CO, a II. oszt. 38, III. oszt. 28. Tanított két rendes tanítónő, egy inun- katanítónő, két hitoktató s két segéd tanító. Végül idejegyzem, hogy dr. Kőrösy László helyettes tanár állásában végle gesittetett. Fekete György elemi tanító L oly óbe pedig, ki az érsek-v izi v á i ősi »■loiiii iskola tanítójává neveztetett ki, Szó Így érni Gyula választatott meg. Közegészségügy. Az egészségi állapot, mint ezt az e tárgyban bemutatott főorvosi jelentés igazolja az 1883. évboii kedvezőbb volt, az előző évinél. A közkórház betegforgalma a követ­kező volt : maradt, 1882. évről hu*z beteg, 1883. évben felvétetett 463. Gyógyulva és javulva elbocsájtatott, 420, meghalt 38. Védhimlő oltással foglalkozott hiva­talból a város tiszti alorvosa. 1882. évben oltatlan maradt 25, 1883. évben összeírtak száma 306. Jó sikerrel beolíafott íiu 170, leány 141, oltatlan maradt 20. Az oltási díj per 10 és fél kr. ösz- szesen 32 írt 65 és fél kr. A hasznos házi állatok egészségi állapota kielégítő v olt. A vasárnapi munkaszünet. (Közegószségi szempontból.) II. Mózes és Lycnrgus annak idején könnyen boldogulhattak, mivel az em­beriség mintegy csecsemő korszakában lévén, nyájként engedelmeskedett veze­tőjének. A mai társadalom azonban háborgó tengerhez hasonló, melyben az apály és dagály sünien váltakoznak egymással, valamint a mai társadalom jelentékeny ! része Írni és olvadni tud, ép úgy akarja' tudni minden dolog okát a tett előtt,) úgy van ez a közegészség ügyével is, a törvényhozás a legfőbb dolgokra szo­rítkozik, meghozza ugyan a jó törvé­nyeket, a többit a közönségre bízza, a hatóságok legföllebb a, jó példával jár­nak elől, (hogy vasárnap nincsen adó- executió). Rendes viszonyok közt a köz­egészség iegpriiiiitivebh követelményei som vétetnek figyelembe a nagy közön- 'ség által, csak akkor, ha már egy na­gyobb járvány kiüt, fűhöz,-fához kap­kodnak, a közegészségi bizottságok ülé sezuek és azon gondolkoznak, mint lehetne a járvány terjedését megakadd lyozni. Már pedig a közegészség ügyének előmozdítói közt, a vasárnapi ínunka- sziinet fontos szerepet játszik. Lmon vannak, kik a vasárnapi mun kaszűnetet. tisztán vallási kérdésnek te kinlik és miután ők a vallással keveset törődnek ezt is figyelmeu kívül hagy­ják. Jelen sorok czélja kifejteni azon egészségi okokat, melyek bizonyítják, miszerint a vasárnapi munkaszünet ép oly fontos, mint járvány idején a fer­tőtlenítés, vagy a himlőoltás a liimló- j á r vá 11 y m ega k a d á 1 y ozá sá ra. A haszonlesőknek, kik a jelen pilla nat kiaknázását mindenek elébe teszik, kik azt tekintik, hogy a vasárnapi munkaszünet állal üzletük vészit, azok előtt nehéz bebizon* itani, hogy a va­sárnapi munka ép oly káros, mint a fertŐLelenités elhanyagolása a járvány idején, sőt még kérdi, hogy az ilyenek okulnának-e azon, ha valaki épen a vasárnapi munka következtében rögtön meghalna. l)o önöket szives olvasóim csak azon nem ritka halálesetekre akarjuk figyel­meztetni, midőn látszólag ép, egésséges munkás emberek, életük legszebb korában valamely heveny betegség áldozatává lesznek — melyet más kevésbbé erős ember kiáll, ezen előbbi munkás ein borokét, épen akkor ragadja el a halál midőn évről évre napról napra szünet és pihenés nélkül dolgozva kényelme­sebi) életmódot akarnak kezdeni, to vábbá. hogy a Statistik»! adatok nyo­mán a halálozási esetek száma a mun­kásoknál aránylag a legnagyobb és a gyári munkások közt, folyton növekszik, - s ezzel ép oly kevésbé törődünk mint midőn azt, állítjuk, hogy a hely­telen életmód ide tartozik, a vasárnapi munkaszünet meg nem tartása által szerzett különféle idillt hajok ép annyi áldozatot, követelnek mint pl. a cholera vagy más egyéb járvány csakhogy itt a hatásokkal feltűnőbb. A következő valóban megtörtént eseménnyel akutjuk gyakorlatilag bébi zonyitani, hogy az ki a vasárnapi mun- kaszüuetel; megtartja, több és jobb munkát képes szolgáltatni mint az ki szünet nélkül dolgozik. Azon időben midőn még vasutak nem voltak és fuvarosok több száz mértföltlnyire v tték az árukat kocsi­kon, következő fogadás történt a va­sárnapi szünetet ^pártolók és ellenzők közt: két fuvaros egyenlő kocsi és lo­vakkal ellátva, egyenlően megterhelve hétfőn reggel útnak indul, az egyik vasárnapon pillén, inig a másik útját folytatja a kitűzött cél felé, kérdés ki ért hamarább oda ? Lássuk a7 ered­ményt. HYGIEA. ES2TER8QM VARME&YE statisztikai, történelmi és helyrajzi leírása, vázlatosan összeállítva egy történetkedvelö esztergomi polgártól 182 7, (Latinból fordította P. J.) (11. Közlemény.) RÉSZLETES LE IR Á S. Az egész sereg által örömmel fo­gadtatván, maga Szolimán vigasztalta őt, hegy semmitől se féljen s meg­hagyta, miszerint a tábort, kövesse, n melyben mindaddig kénytelen maradni, mig Bécs ámbár hevesen, de ered mény felenni őst romol tatolt. Szolimán 1529. oki. 15 én Bécs ostromlásával felhagyván, oly sietség gvl távozott, hogy ötüdnapra már Bit dán volt, a hol Zápolya Jánost királyi székébe visszahelyezte s egyúttal figyel meztotte, miszerint Várday Pált ke­gyei lm fogadja vissza. Ferdinand a törökök eltávozása után óvárt és Komáromot könnyű szerrel elfoglalta, és minthogy az ér sek, a. káptalan és Esztergom városa követek által arról értesítették ót. hogy önkényt megadják magukat, Esz tergom és Buda visszafoglalására sere get küldött ; midőn ez Esztergomhoz közeledett es egy ideig hiába várakozott a követekre, kiknek a magadást hírül hozni kellett volna, a, katonák megun ván a várakozást az őrségtől elhagyott város falaira lajtorjákat illesztenek, azt könnyen he is veszik s feldúlják, a rá hoz azonban hozzá férniük a he­ves ágyúzás miatt lehetetlen volt, mig kemény tél köszönt lie s a se|-eg de- czemhe r hó» nap lián téli szállására tért. Midőn Rogendorf Vilmos, Ferdinand csapatainak főparancsnoka. 1520 ik óv október havában lü,000 válogatott katonával Budára sietett, Pál érsek Esztergom közelében eléje ment, a tö­rök szövetséget megutálván Ferdinand hoz csatlakozott, kinek seregét tanács csal, pénzzel és olőséggel támogatta. Rogendorf, miután Budát 50 napig eredménytelenül ostromolta, doczember 19 éu felhagyott a megszállással és seregének nagy veszteségével Eszter­gomba vonult vissza, a hol Laszky Jeromossal, János király követéi'I, 3 hónapi fegyverszünetet kötött, melyet azután az ellenkirályok egész 1532, április hó végiig meghosszabbítottak, azon megjegyzéssel, hogy annak bizto­sítéka gyanánt Zsigmon 1, Lengyelor­szág királya, és György, Szász her- e/eg, mint közbenjárók Ferdinand részéről Esztergomot, János részéről pedig Nagy-Várndot zár alá vegyék, parancsnokaikat oda küldjék és a pol­gároktól az alatt a liűségeskiit köve­János király 1532-ben Pál érsek kétszeres elpártolása által indíttatva Grit ti Lajos vezérlete alatt seregét Esztergom ellen küldi. A várnak óién áll vada Thomas Liskánus spanyol tá­bornok, körülbelül 1000 nyi spanyol őrséggel, kiket az érsek saját őrségé­hez, melynek parancsnoka. Horváth Bertalan Ferdinand király parancsát«! és szükségből is várába befogadott, ő maga pedig biztosabb helyre, Pozsonyba távozott. Grilli tehát a várost és a várat ágyuzLatja száraz földi csapatok­kal és mindenünnen körbe veszi. De a spanyolok és a magyarok, kik közt csodálatos egyetértés uralkodott hősi­esen védik. Midőn Gritt.i sem a tftz- iknákk.il sem az ostromlással nem me­hetett semmire, elhatározta, hogy az esztergomiakat kiéhezteti és a ho.sz- szántaná megszálláshoz fogott. Végre kétségbeesvén a város bevétele felett, összeszedte sátorfáját s Jav.os király­hoz visszatért 1534-ben marczius havában Szoli man és Ferdinand között létre jött a béke bizonyos feltételek alatt, melyek­nek egyike vala, hogy: Esztergom kulcsai az engedelmesség nyilvánítása gvanáiit, Byzauczba küldessenek. Esztergom kulcsainak e-en szokat­na követelése a magyarokban nem isekély gyanút és félelmet gerjesztett. VIimán Szolimán Pécset, az erős rá- őst, 1543-ban július 20 án hatalmába *j tette, gyorsan Esztergom ellen ndu 11. Pál érsek, a ki sok katonát, jarát.j 'inak, és kegyeiiczeinok nagy i/.ámát tartotta el Ferdinand akaratára i várból és városból kiment, hogy a spanyolok őrségét, kiknek vezérük Mu­nka Márton Liszku melléknévvel szá­ja dalt bau és kényelmesebben a hely vedel-nézésében tartsa szemmel. Kevés­hűtlen Klárához mert vagyona nincsen s csak nem fogom ígéretemet megszegni ?“ — »Hogyan ; te Ígéretet tettél, a uél- kül hogy nekem szólottái volna ? Az olyan ígéret; — U iái tói növekvő ha­raggal az atya — mit szerelmi mámorban, meggondolás nélkül mondái, az nem köte­lez ! Még egyszer mondom, hogy erre a házasságra áldásomat adni nem fogom soha ! SzŐUosy Ilkát fogod elvenni s már holnap el fogsz utazni hozzájok, ha azt akarod, hogy fiamnak tartsalak ! Aladár e szavakra egészen elhalványo­dott, majd meg arczába tolult minden vére nem tudja álom ez, vagy valóság ? Néhány pillanatig némán áll atyja előtt,; aztán mint­egy álomból felriadva.e kiáltással „soha“ kirolion atyja szobájából. Feje lázban ég, szive hangosan lüktet aicza szét van dúlva. Imádott Klárájától akarják elszakítani ! attól az angyaltól, ki­ben örömét, boldogságát, minden reményét látta, attól, ki őt ép oly li *vyol, oly igazán szereti. ,,S miért akarnak elszakítani tőle, folyt,atá gondolatait, mert nem gazdag. Oh nyomo­rult ész, m inek avatkozol te a szív dolgába vagy tálán a házasságot az ész és nem a szív szerint kell kötni? Tehát ilyen az emberi boldogság, melyet az önérdek legkisebb kérdése feldúl, sem­mivé tesz ? Oh én szerencsétlen ; mitévő legyek ? Kláráról lemondani csak azért, hogy Ilkát vegyem el ? Oh ez lehetetlen, erre iio.ií volnék képes soha ! De nem lehetne-e atyámat rábeszélni ? Oh tudom ez h tszmtalaii tőr.ncv 's lenne ; ő nem tágít a mire egvs/er szavát, adja ; azt meg is tartja bár életébe kerülne is ! De hát hogyan szAadulj ik ki ez útvesz­tőből ? . . . Ily gondolatok közt bolyong Aladár, maga sem tudja merre, homlokáról foly a veritek, de Ő nem érzi most a nap hevét, hisz szi­vét most sokkal nagyobb láng emíszti. önkénytelonü 1 a közeli berekbe megy s lehoveredik a puha pázsitra, a fák üdítő árnyékában. A reszkető falevelek, a csendesei) folydogáló kis patak, a langy szellő mind, mind Kláráról suttog fülébe bűvös bájos re­géket. Most érzi csak igazán mennyire sze­reti Klárát,most tudja csak mily boldog voir. Élénken maga elé varázsolja a nála töltött kedves estéket s azok örömei és boldogsága a j°len sivárságát még élénkebben tüntetik fel, meg mélyebben sebzilc amúgy is vérző szivét. . . Beállott az est, A nap arany sugarait a telt hold halvány fénye váltja fel, mely annyi örömet és bol­dogságot szerzett máskor Álad.Írnak, melyen kedves Klárájával annyit ábrándoztak ; s most csak bánatára csak fájdalmára emlé­keztei i. Lassú léptekkel, bú a kedély lyol in­dul szokott, látogatására Klárához. Hiába igyekszik lehetőleg vig arezot, mutatni és mosolyogni; a kedves, élesen látó szeme meglátja kedveltjo homlokán a borús feli- leget. — Mi lelt kedves Aladárom ? Kérdő ag­gódva Klára — téged ma valami bánat, va­lami szerencsétlenség ért? Szólj kérlek.’ — Oh ne is kérdezd kedves'*in szól Ala­dár zokogását alig tudva elfojtani — szivem megreped, ha reá gondolok. Tőled imádott Klárám; tőled akarnak elszakítani ! Ugye­bár mi nem hagyjuk el egymást soha, soha te ezentúl is szeretni fogsz ? — Örökre suttogá Klára miközben köny- nyok tódultak szemeibe. De hát, ki akar­hatja útját all:ini a mi boldogságunknak ? folytató körívektől elfojtott hangon. — Kicsoda ? kitől legkevésbé sem vártam, kiben mindig biztun, kire mindig számítot­tam — — atyám ! — Borzasztó ! Nem, az nem lehet . . . Én nem hagyhatlak el, én meghalok nélkü­led Aladáron! kiáltá szenvedélyesen Klára, s zokogva borul kedvese vállára. K Ínyeik lassan folydogálnak alá s csak néha szakítja félbe egy-egy sóhajtás a ha­lotti csendet, a hold is sötét felhők mögé búvik, hogy ne lássa két igazán szerető szív fájdalmát. Miután egymás keblén jól kisír­ták fájd ti inukat, Klára félegyenesedik, letörli könnyeit s a leghatározottabb haogon mondja. — Legyen boldog kedves Aladár, én nem akaiom szerencséjét gátolni ; engedelmesked­jék atyjának s én hiszem, hogy Ilka boldo­gítani fogja önt. Felejtse el, hogy több vol­tam önnek, mint gyermekkori barátnője!B a jö Isten majd esik megkönyörül rajtam is. — Klára mit jeleni sen ez ünnepélyes hi­degség ? mondí Aladár szeuvedélylyel. — Semmit kedves barátom, válaszoló nyu­godtan Klára, én nem akarok ön és atyja közé állam, legyei, boldog! Hogy szegény Klára mennyit szenvedett e rövid párbeszéd alatt, csak az tudja, ki látja és vizsgálja az emberi sziveket. Busán, majdnem szótlanul váltak el. Ala­dár nem tudta megérteni Klára lénia.id ó nyugodtságát, még szerelmében is kételke­dett egy pillanatra. Nagy fájdalom marczangolja szivét, mi­dőn szobájába érve ágyára dűl. Máskor a kedves esték után, mily boldogan híjtotta fejét nyugalomra, emlékezetébe idézte ked­vese minden szavát s elmerengve rajtok, a legboldogitóhb gondolatok közt szelídemül t el. Most bánattal és fájdalommal lan ágya megtelve. A fiai szeretet és a legforróbb szerelem tusakodnak egymással szivében s egyik sem tudja magának kivívni a győ­zelmet. Gyakran felteszi magában.hogy atyja el­lenkezése daczára is nőül veszi Klárát, hisz majd csak megbékül azután. De ilyenkor eszébe jutnak atyjának Ősz fürtjei s elgon­dolja, hogy ő egyetlen reménye és boldog­sága, egyedüli vigasztalója agg napjaiban 8 igy engedetlensége még utóbb a sírba viheti. Csak :ie volna olyan hajthatatlan, majd rá­beszélné öt, de ez hiú törekvés. Másrészről megielent előtte Klá'*a angyali arcza, igéző mosolyával emlékezetébe .hozta mind azokat a boldog perczeket, melyeket általa élvezett. Ezekről mondjon le Örökre 3 egy máshoz lánczolja magát, kit alig Diner, kit gyermekkora óta i em is látott ? Soha ! Majd Klára utolsó, bánatosan lemondó szavai hangzottak fülébe, mint egy kísérte­ties halotti ének. S erre egy gondolat vil- lantmeg agyában, mely mintegy világosságot látszott hozni a sötétségbe. Sokáig gondol­kodott ez uj eszme fölött, mig végre meg­nyugodni látszott. így lesz legjobb mondogatja magában s nemsokára álom jött szemeire. Szokottnál korábban kelt fel ; are/án az

Next

/
Thumbnails
Contents