Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 101. szám

vorniolni, vagy el vermelhetjük azokat a már mondott módon a szabadban is.

Februárban aztán kiszedjük a gyö- kor.es alanyokat és az oj tó vesszőket is, későén, asztal mellett beojtjuk, bekötjük, bemásoljuk tapasszal s homokba ismét visszavemieljük.

Itt maradnak mindaddig, míg az időjárás és a talaj felmelegedése kiílltetó- süket meg nőm engedi, mi april hó közepe táján szokott körülbelül megtörténni. A kiül tetős iskolába ismét 60 elmeter sor- és 30 ctmeter tő ke távolságban és oly mélyeu történik, hogy az ojtás helye a föld szilié fölé kerüljön. Beültetés után az oltványok jól megöntöztetnek s ezután földdel az oj- tási hely felső széléig botakartatnak. Itt is el kell szedni 2—3 hetonkint az ojtás bolyén képződő gyökereket s igen czólszorü június utoljáig az ojlvány t föld alatt tartani, vagy legalább is addig, inig az összeforradás tökéletes nem lett. A nemes hajtások erősödés és védelem végett függélyesen karókhoz kötendők s a hajtások végei szoptember elején visszákurtitandók.

A megeredt s erős ojtványokat a jövő tavasszal a rigolozás által kellőleg előkészített állandó szőlőbe ültetjük ki egymástól négyszögben 1 — 1 méternyire s oly mélyen, hogy az ojtás helye a föld sziliétől négy ujjnyira legyen. Itt az állandó szőlőben az ojtás helye csak minden ősszel télire takar tátik be s tavasszal nyittatik ki. Magától értetődik, hogy úgy az iskolában, mint az állandó helyen is, az alanyok nótán előjövő hajtásai minél előbb el lesznek távoli- tandók s hogy az így ojtvánnyal beültetett szőlőkben dönteni nem lehet, mivel ezáltal ismét a mi európai szőlőnk fája kerülne a földbe s gyökeret vervén,

phylloxera által csakhamar olpusztit- tatnék.

Az iskolában meg nem eredt ojtdsok természetesen több vad hajtást fognak előhozni, ezek közül a legerősebb meg- hagyatik s egy araszton felül bekurtit- tátik ; a többi pedig mielőbb eltávolit- tassék, hogy igy oly vastag vesszőre tehessünk szert, mely pótlólag a jövő tavasszal újra be legyen oj tható.

Befejezvén igy előadásomat az ojtásra vonatkozó tudnivalókkal, még csak azt kell hangsúlyoznom, hogy mily fontos .ezen uj szőlőojtásmódok tudása és értése.

Pozsonyi levél.

Az unalom a legjobb észlelő. Ezt a napokban észlolóm a midőn semmi dolgom se volt. Do én istenem, az ember csak nem dolgozhat mindég és végre az unatkozás is egy kis időtöltés. Ám nézzük mikép lobet unatkozni és az unatkozást kiaknázni.

Hétfő reggel 9 óra, reggeliztünk s háziasszony feleségem kiadta az utamat. Virginiám, melyet előbb a lángok felett tartottam, füstölög, mint egy elsőrangú gyár magas és nyúlánk kürtője. Megyek.

Kocsik robognak, telve nem a leg- olegansabb öltözetű idegenekkel, bácsi mészárosokkal, lengyel zsidókkal és más mindonfólo marhával foglalkozó egyénekkel, Ma van a hires pozsonyi heti marhavásár. Hiszen tudja mindenki, mennyi harezba, mennyi időbe, mennyi szóba és pénzbe kerültek özek a vásá rok. Ha szegény elhízott marháink je lentőségüket ismernék, bizony másképen néznének le ránk szarvas és szarvat!.u: emberekre. Do igy ott állnak saját semmiségükben az üres jászolhoz kötve és bőgnek. Imitt-nmott egy áldozat büszkén szólal föl haragjában, hogy ő még másra is használható volna, mint a leölésre. A szegény pára egy — bika volt.

Tehát a mint látszik a vásárra jutottam. Sok a nép, de legkevesebb közte a magyar. Bécsi bizományosok közveti tik az üzletet, kik festett ingekben (Blonsban) járnak-kelnok, hogy meg lehessen őket ismerni.

Fájdalomtelt szívvel fordulok el a látványtól, mert azon szép szeletek, remek beauf.stekek és gyönyörű rosboau- fök mind idegen és nem magyar gyomrokba jutnak, inig mi szegény pozsonyiak a megmaradt és nem eladható ökrök szánalmásságán tűnődhetünk. Es milyen nagy a rond, a tisztaság, a mi még emelkedni fog, ha igaz, hogy jövő évre már vízvezetékünk is lesz, a min különben már dolgoznak.

Az egész vásárban az tűnik ki leginkább, hogy Pozsonyban a legnagyobb liustömegok találkoznak. De van Pozsonynak nem csak búsa, van esze is. Mily nagy műélvezetet nyújtott a múlt hét is. Itt volt a hires Billow, Liszt volt vrjo a meiningi udvari zenekarral és hatalmasan játszotta Beethoven és Brahms válogatott darabjait, ugyanazon hires teremben, a hol egyszer egy hatalmas és nagyszerű asszony gyermekét a karján tartva, Magyarország bű fiait lelkesítő. Aztán itt volt a hires bécsi' Frank Kati és remekelt Adíieune Le- j couvrierben. Sajnosán kellett tapasztal-j nuhk, hogy egyetlen páholy sem volt teli, mert nincs páholy az ideiglenes

színházban. Do azért a színház zsúfolásig megtelt. Az ideiglenes színház különben rendesen üres, úgy annyira, hogy a német igazgató egy felhívást intéz a közönséghez, melyben pártfogást kér, különben beadja a kulcsot. Menynyit beszéltek arról, hogy a magyar színház itt meg nem él hot. Már pedig ilyen szánalmas állapotra Kiecsányi a nyári idény alatt mégse szorult.

Ilyen dolgokon tűnődve erkeztem haza. Ebéd után pedig már nem unatkoztam

JULES.

SeyJer életéből.

Az esztergomi zsinat alkalmára Seyler gyönyörű antifouákat csinált. A zsinat atyái nagy áhítattal végezték a Tedeumot s egyen- kint 1 íptek az oltárhoz, hogy a határozatokat aláírják. Egyszerre fel zeng Seyler ily kezdetű éueke : Alleluja. A zsinat atyái nem írják alá a szent okmányt, megállnak nz oltár előtt, odafordulnak az énekkar felé és hallgatnak. Mikor az ének elhangzott, a zsinat atyái, s érsokek hangosan kiáltani kozdilc: ÍJjra, hegy volt! És Seyler mosolygott és újra dirigálta gyönyörű szerzeményét. *

Ha Német, Francia-, vagy Olaszország vallotta vo'.na fiának, Európaszarte emlegetnék nevét; de mivel magyar volt, saját hazájában is csak szőkébb kör ismerte őt. így ir Seylerüukről a Pesti Hírlap.

Különben ő a társaságot mindig kerülte. Nem volt közlékeny, és csak családja körében vidult föl. Hivnald érseket rendkívül szerette és a műértő főpap is nagyrabecsülte a szerény, alaposan képzett zenészt. Ha Esztergomba ment, mindig meglátogatta Őt.

Seyler a legnagyobb tevékenységet az egyházi zenetéren fejtette kit Régebben irt számos magyar dalt, sőt egy operát is, de ezeket a műveit mind elégette.

Ez a kegyetlen autodafó a „Hymnusz* történetével szoros kapcsolatban áll. Ugyanis, mikor a „Hymnnsz“ zenéjére pályázatot hirdettek, Seyler is pályázott még pedig két szerzeménynyel.

A bíráló bizottság mind a kettőt a próba előadásra elfogadta. Seyler is jelen volt a nemzeti színházban, mikor művét előadták s látta mily közönyös lanyhasággal s hanyagul játszók műveit. Nem örült n zajos tapsnak, nem volt megelégedve az előadás- snl. S látta azután azt is, mily lelkesült- seggel, szabatosan adták elő Erkel himnuszát. A koczka el volt vetve; Erkel győzött. Ez elkeserítette a zeneköltőt. Örökre búcsút mondott a világi zeneszerzésnek, Satum as gyanánt megsemmisítette saját teremtményeit, kivéve az egyik hymi.uszát, melyet többször előadott hangversenyeken Esztergomban. Cselszövésekkel nem akart harcban állaui. Munkás életét az egyházi zeneszerzésre fordította. Gyönyörű műveinek száma kétszázra megy és az összes keresztény templomokban hirdetik szerzőjének fényes tehetségét. Most sírba szállt ő is, úgy járt, mint annyi magyar iró és művész : éleiében nem talált elismerést. Talál) majd

az utókor rójja le iránta háláját, Hiszen az irigység csak a sírig kiséri a kiváló embereket.

*

(B.R.) Seyler a J o m á k, 1848-ban s a következő 50-es évek első felében egy műkedvelő járt gyakrabban Scylerhez, kinek pompás bariton hangja volt, de kottákból nein sokat tudott énekelni, hanem csak többnyire hallás után.

A baritonista hangja nagyon tetszett Sey- lernek, és igy majd minden héten egy-két óráig foglalkozott vele, hogy szép dalokra tanítsa és utoljára annyira megkedvelt-*, hogy még maga is egy dalt szerzett számára és azt neki ajánlotta.

Egyszer megkérdezi azt a műkedvelőt, hogy nem volna-e hajlandó egy sólőt’a templomban elénekelni, mire az szívesen ráállt azzal a kikötéssel, hogyané legyen a’szerep valami nagyon nehéz. — A sót’ó nem is volt nehéz, de az a szerenczétlenség történt benne, hogy az énekesnek zene kiséret nélkül kellett kezdeni s egy egész más hangnemben mint az előtte való darab. A műkedvelő betanulta a solot otthon és ha az első hangot a zongorán megjegyezte magának, úgy nagyon jól ment, de zenekiséret nélkül az első hangot sehogy sem tudta eltalálni. — Aztán Seylernél is próbálta és ott is csak úgy járt. Ha Seyler az első hangot megjegyezte neki a zongorán, akkor :r.ent, ha nem, akkor nem bírta kezdeni. Utoljára is Seyler elvesztette a türelmét, oda csapta a kottákat és ezt mondta :

— H szen maga nem tud semmit, kár magával vesződni, menjen a pokolba !

És azóta nem is énekelt vele soha. Hanem azért mindig a legjobb barátok maradtak és mikor a műkedvelő leányai felnőttek, ezeket taníttatta zongorázni s nagyon,türelmes* volt velők.

*

Egyszer Seyler egy bányabirtokoshoz jött látogatóba és megkérte őt, hogy mutassa meg neki a kőszénbányát, A bányabirtokos szívesen odavezette Seylert a bányába ós minden zugot bejártak, a mi körülbelül két óráig tartott.

Mikor kijöttek, a birtokos megkérdezte Sejlert, hogy mint tetszett neki a bánya ?

— Egy kicsit fárasztó a bejárás (mert lielyenkint a följárók igen is alacsouyak voltak) és egy kissé piszkos (mert sok viz volt a bányában és azt a sok fehér agyagot, a

1 íni a kőszén rétegek között előfordul felpuhította) de azért nagyon érdekes és örü- ! lök rajta, hogy bányát is láttam. De most mondja meg nekem maga, hogy mindég oly keveset szól a munkásokhoz, mint ma (mert j t. i. a birtokos a munkásokkal mást sem j beszólt a bányászati köszöntésen a Glück auf-oii kiviül.) Mire »^birtokos azt felelte:

— Soha.

— No — mondja erre Seyler — ilyen hallgatag embert még soha életemben nem láttam és nem tudom elképzelni, hogy lehet igy egy bányát kezelni. Hiszen még Moltke

sem lehet szőtukarabb Juhit maga !

*

i (A — n) Seyleriink ogy egyházi ünnep al- jkalmával mostani hgprimásnnkhoz volt hivatalos. A basilikában az egyházi ünnepékezekkel a nőket, ha azt eltévesztik, vagy e hagyni törekszenek.

Mert ha a nők elhagyják hivatásuk körét, meglazul a családi kötelék s a családi kötelék meglazulásával feloszlik a társadalom,

Ne egymás ellen havczoljunk tehát kedves kis írónőin, mert ennek mindketten csak Icáját -vtillhatjuk^ hanem küldjünk egymás mellett egyetértésben, egymást segítve; s akkor könnyebb, akkor biztosabb lesz a győzelem abban a nagy küzdelemben, melynek élet a neve.

Legyen tehát közöttünk béke és nem háború !

OMIKRON. * 1

jezjza^ öizó anz>on\joh.

(Keféli a kisvárosi életből.)

A kaszinó füstös és Ízléstelen termében összeül a minden após vidám compánia s derült homlokkal és közönséges anekdóták- kal kezdi keverni és osztania kártyát.

Köröskörül hálásan mosolygó kíbiczek csoportosulnak, akik egész életükön át aggódunk, vesztenek, nyernek, de csak gondolatban és ing ven.

A jól mulató társaság egyik legsápadtabb alakját pont báromkor kiszólitja a kaszinó szolgája, áld figyelmesen tanulmányozza embereit. A szegény orvos már úszni kezd s

1 vénkor legjobb villámhárító egy képzelt beteg. így csinálta ki a szerencsétlen kártyás okos felesége a kaszinó szolgájával. Odahaza azután nem annyira egy beteg,

int inkább egy egészségesen pörölő ked- ■ "s is Kukliné várja.

Jóm felejtik könnyebben a megboldogult

királyokat, mint a kiugró kártyásokat. Néhány pillanat múlva már be vau töltve a helye és senkise ér rá többet gondolni.

Felhőtlen homlokkal játszanak. Hiszen ebéd után van az idő hat órakor is. És ők azután mindannyian csak ebéd utánig Ígérkeztek a casinóba. Tehát ezidő szerint még senkise érez lelkifurdalást.

A kaszinó szolgája éber figyelemmel lesi a fiatal téli alkony belcöszönését s már öt előtt meggyujtja a gyertyákat, melyek alig képesek tiszteségesew pislogni a szivarfüstös levegőben.

Hárman, négyen már meglehetősen elúsztak, de ezt ne n cliic elárulni. Legide- jgesebben kaczagnak azok, a kiknek leg- l kevesebbjük marad a vacsorára. És legelegánsabban játszák a közönyöst, a leik leg\i- dámabbak szeretnének lenni.

Odahaza pedig síró asszonyoknak panaszkodnak szép apró gyónni kék rongyos ruháról, rossz czipőről és szüléién kis Jézus- káról a ki semmit, se hoz nekik, pedig ! olyan jók és olyan szorgalmasak.

íme a nevető férfiak és siló asszonyok első tableauxja.

*

Nagyúri tempóik vannak podig még csak nem is kaszinói tagok. Alig csaphatják el | maguktól a derogáló boltot vagy műhelyt, búcsúszó nélkül menekülnek családi körük- j bői s rohannak a kávéháziakba.

Rá sem érnek megcsókolni a kedves kis Mariskát, a ki nem régiben olyan gyo- gyónyörü házisapkát hímzett a papa névnapjára s annyi figyelmük sincs, hogy mogsimogatnák a kis Józsi okos homlokát, a ki pedig már na^oi- ^ Mszk* mpllogglcéjéu hordja az iskolai érdemcsillagot- Büszkébb is rá mint akárhány excellentiás uraz arany gyapjára.

A kávéházban már összealakult a mindennapi unalmas társaság. Néhány nyelves ember nem igen válogatott szavakkal szidja össze Európát, minden minisztert erkölcsi halottnak deciarái, mert hiszen csak az átkozott kormány az oka, hogy az ipar meg a kereskedés pusztulásra hanyatlik s hogy az iparos meg a kereskedő már alig képes megkeresni az adóravalófc.

Néhány vastagabb világnézetű polgártárs azután durva élcczel rántja le magához, azokat, akiket meg nem képes érteni.

De a társaságnak mutatnia kell.

Mulatnak is derűsen.

Nagy üvegek kerülnek az asztalra. Megcsendülnek az első koccintások s a kedély világa mindig hangosabb és elevenebb lesz.

Odavetődik a léhán muzsikáló czigány, megnagyságolja a logvidámabbakat s ezek aztán dorbózolni kezdenek.

Szórják a pénzt, csapdossálc az üvegeket, kaczngva kocczintauak s poharakkal dobálják meg aJ-, a ki a veszedelmes kompániából éjfél után szökni akar.

Ezek is nevető férfiak. Itt se láthatni a

szegény siró asszonyokat.

*

Sivár számifással kerestek maguknak élettársat, akinek azután örök hűséget, hazudtak. A hozományt elverték, a kiábrándulás beköszöntött s megmaradt egy asszony, a kinek már nincsen értéke.

Ezek a pénzen elkelt asszonyok a legszánalmasabb áldozatok. A közömbös férjek

n\ Jgadiál*' .rUrU- o'/t a öaf>aO>of«!: •, [l(.

kiaknázott aranybányákat szokta illetni. Udvarias k velők odaküun, visszataszítóan hidegek velők odahaza. Nem azt szerették egykoron, a kit most nyűgnek tartanak, hanem azt, aki néhány évig fényes passiókra adott nekik alkalmat.

A fényes passiók oda vannak, a tékozlók keserű utójátékai állandóan színre kerülnek, az uzsorások szokatlan szaporaság- gal teszik tiszteletüket, a váltón sűrű forgalomba jutnak.

A kiváló jólét utolsó lobbanásai nagy fényt szoktak vetni. Csakhogy ezek az utolsó lobbanások már nem tartanak soká.

Az élet efajta komédiásait összehozza a közös sors, a közös mult s a közös jövő.

Egy eleven vádat kerülnek lei, ha otthonukat elkerülik. Nem mennek hát haza felejteni, hanem vig coinpániába. Ott azután végsőt iobbannak. Keserű kaczajjal emelik ajkukhoz a pezsgő poharat s teljes feledést keresnek a mámorban.

A mámor a lelkiösmeret altatószere, a fásult idegek felcsigázója s az érzéstelen szivek rövid gyógyítója.

Közös boldogtalanságuk s közösen elpocsékolt paradicsomuk emlékét kiszorítja a pezsgő gyöngye s a nyomorultak vidáman vigadnak s teljes szívből kaczagnak.

Odahaza pedig a hófehér párnákon végig foly a siró asszonyok könnye s álmatlan éjszakák fájdalmáról beszélnek a boldogtalanok sóhajai.

*

Oh nagyon sok visszásság meg keserűség fakad onnan, ahol az öröm és fájdalom for.<Sa nj