Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 11. szám

Esztergom, VL évfolyam.

II. szám.

Csütörtök, 1884. felírnál- 7-éu

VIDÉKÉ

Városi s megyei érdekeink közlönye.

^Megjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

egész óv io fél (V io .

negyedév i o

ELŐFIZETÉSI AH

Euyes szám ára 7 kr.

(j fit. — kr«I _

*

' * «

i . r.o .

SZERKESZTŐSÉG:

^ZECHENYI TÉR. ^.

Iiová m hip s/.t'llelni részét illető liiizleinenvek liiiMeinl.il;.

KIADÓ H I V A T A I.:

^SzÉCMIENI- 1 Él? cí rv,

hová :i hi vnlíilos s a ni:ig:ln hii'lelesek, :i ayill leiJn* sz.-’nil I; lemeny<jk, előfizetési pénzek és iei,i:im;il;is>>k inlezemliik.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IIÍIíM'ITÉSEIy

M A C! A N UJ lü) ETE8 K K

1 szótól 100 szói^ — fi t, 75 lu-.1 megállapodás szerint lehelő 100—200-ig . 1 „ 50

ynn — ítOO-ii^ . 2 „ 25

llélyegilíj 30 kr.

legjutányOTahl'iut közöltetuek.

NVII/mSB 801 a 20 *r.

Keresk. társulatunk,

(Két közlemény.)

I.

Hivatással működő Keroskedolini Társulatunk legközelebb tartott közgyűlésén a társulat to vékony titkára igen tartalmas jelentést olvasott föl, melynek ve/iéres'/.uiéit a kövotko/.őkben mutatjuk be :

Esztergom és környékének keresko- do 1 ino még mindig nem emelkedett azon rég óhajtóit virágzás korába, nielyot úgy kiterjedésű, számbeli nagysága és az ország közgazdasági térképén elfoglalt jelentékeny helyzete folytán megérdemelt, mégis a haladás és emelkedés, bár lassan fejlődő jelenségeit kell azon észre venni s azon reménységgel kecsegtetni magunkat, hogy szívós kitartással s a kereskedői mi helyi érdekek gondos ápolásával hova előbb sikerülni fog a jobb jövőt elérni.

Minél érezhetőbben áll azonban előt- tflilk, hogy a helyi viszonyok ápolására és fejlesztésére szükségünk van, hogy érdekoink igaz őrei egyedül kereskedő polgáraink lehetnek, annál erősebb lét-! jogot nyer társulatunk s annál sokul-j dalubb tevékenység vár annak tagjaira!.

Régi tapasztalat tanítja Esztergom ■ kereskedőit arra, hegy sem felülről sem alulról nincs mit várnia s hogy egye j dűl a mit egyesült erővel önjavunkra.' kivívni sikerült, a csekély haladást az képezi.

Társulatunk hivatása és czéljai ko-j moly tudatában soha. S“in vonult vissza és nézte tétlenül azon mozgalmakat,' mélyeket időközönként az események lánczolata. felszínre vetett s a mclvok, tői a kereskedelem, akár az ipar s bár- j mely más közgazdasági érdek javulását I remélhette. Csekély erőit megfeszítve törekodott a jót és hasznosat kivívni, előmozdítani, hol mint kezdeményező, bel mint közgazdaság hasznára váló mozgalmak pártfogója ! Kapcsot képezett és képez jelenben is a legkülönbözőbb kereskedelmi ágak művelői között, fenntartja az tsztergomi kereskedőknek, mint egész testületnek összeköttetéseit a központtal, kereskedelmi, ipari és közhatóságokkal kifelé, eszmecserére, együttes működésre, és a társas szellem fejlesztésére tág tért nyújt, befelé.

A társulatnak mindenkor olső gondja, volt és le-z arra, hogy a mai napság sok féle módon bitorolt kereskedői jelleget tisztaságában megóvja és a keres ■ködői kart méltán megillető köztekintélyt fén tartsa.

Sajnosán kell azonban constatálni, hogy városunk kebelében még mindig és nagy számmal vannak olyanok, kik magukat kereskedőknek nevezik a nélkül, hogy ezen egyetlen kereskedői társulat kebelébe lé.piii együttes munkára készen állni erkölcsi kötelességnek ismernék, holott a mai társadalom társulási szelleme a kereskedői kar anyagi és szellemi mértékéhez alig fogható munka nemek művelőit is kisebb-nagyobb egyesületek létrehozására ösztönözte már s a logkezdetlegesebb iparágak művelői is összetartozandóságiiknak külső kifejezést odúi igyekeznék. Oly csekély anyagi áldozatot igényel a társulat, hogy méltán megrovást érdemel az a kereskedő, ki feledve, hogy nemcsak vagyoni, de erkölcsi kötelességek is vannak, öl tudja nézni, hogy mások, az ügy szeretető által lelkesített kevesek,

nelluile — neui is raraujanaif. —- a lefolyt évi működésből következőkot tartja a választmány kiemoleudőnek :

A fontosabb tárgyak közül olső sorban a házaló kereskedés teljes rendezését kiváltjuk jelenteni, mely ügy helyi kereskedelmünk égető sebe v\>lfc s molyét, sokszor és sokan sürgettek, inig végre a. néhány szakaszból álló szabály rendelőt napvilágot látott. A bureauc rai.ia minden ftorturáján keresztül hajtól,la a választmány s e helyütt kiválóan tisztelt és közszeretetben álló orsz. képviselőnk érdemeit kell előtérbe helyeznünk, ki a hozzá intézett kérelem folytán, úgy mint, mindenben, de kiválólag ezen ügybe,i fáradtságot nem ismerve volt közbenjárónk a szak minisztériumokban, hogy a szabály rendelet jóváhagyva oly időben érkezett le, niikép annak hasznait már ez óv lton kereskedő közönségünk élvezhette. Nehogy pedig sok évi fáradozásunk őzen szerény gyümölcse ismét Írott mulaszt inaradjou, jónak láttuk azt. kinyomattatni, az abban hivatkozott régebbi szabványokkal kibővítve minden t. tagnak hathatós ollen- őrizés czéljából megküldeni, logszélesb körben közhírré tenni s végül, hogy más városok társulatait is hason rou- dezkedésro buzdítsuk, az országos lapokban is közzétenni.

Egyesületi élet,

(A Kereskedelmi Társulat közgyűlése jan. 30-án.)

A Társulat múlt évi történetéhez a nagyobb mozgalmakról vezére/,ikkünkben értesítjük olvasóinkat. Az egyesületi életre vonatkozó adatokat pedig itt közöljük.

A választmány a szükséghez mérten 7 ülést tartott, melyben 80 ügy vétetett tárgyalás alá és nyert elintézést. Ezen ügyek közül számos a társulat bel ügyét képezte, melyből bejelentetett a közgyűlésnek első sorban, hogy Major Hűire ur pénztáritokká választatott, lei ezen tisztét a kartársak elismerésért i méltó buzgósággal töltötte be, továbbá, hogy Szabó József ur a jegyzői tisztről .lemondván, sok évi fáradozásaiért a választmány neki jköuyvi köszönetét nyil- vánitá s helyébe dr. Földváry István köz- és váltó-ügyvéd s városi tiszti al- ügyészfc választotta meg egyesületi jegyzőül.

Volt a lefolyt évben rendes lag üsz- s/.oson 64, ebből kilépett évközben 3,

u. m. özv. Bicskei PáIné, Wilheim Jakab, Ma,jer Károly, ellenben belépett 3

u. m. Wellbach Zsigmond. Tihanyi Kálmán, Bérezi Pál s ekként apadás nem jelentkezik.

Szubadifcványt a társulat négyet adott ki : Kollár István, Greff Gyula, Mi bálik Bálint és Zoller Mihály tagtávs urak megkeresésére: Fekete Árpád, Ta- ferner Ká'oly, Mihalik Imre és Steierer László kereskedő segédok nővére.

(Az Olvasó-kör rendkívüli közgyűlésé febr. 2-án.)

Az esztergomi olvasó-kör febr. 2 áu tartá rondkivüli közgyűlését, melynek kiváló tárgyát a múlt közgyűlésről elmaradt pénztári tüzetesebb jelentés és az 1884, évre szóló költségelőirányzat képezte. A jelentést, melyet Kiibovitw Ignácz pénztára ok tett,, ide ig tatjuk :

Tisztelt közgyűlés ! A polgári olvasó- ós társalgó körnek a múlt óv végéit egy buzgó tagját ó.-, pénztáritokat kiragadta körünkből a halál s igy számadást nem volt kitől várhatni. Minek folytunk az igen tisztelt közgyűlés becses bizalp

i 1 M

f i

ff

öl flé&efó'k.

— Apróság II a 1 rn i vándor színész korából. —

A hatvanas évek vége felé, gondolom 1868-ban a Nyírség apró városait egy kis komédiás trupp vándorolta be, a Kovács Móricz társulata.

A társulat nem volt valami túlnépes, bár azt se lehetett ráfogni, hogy a tarokpaiáiéhoz a szomszéd városi társulattal kellett köjcsön kérni partnert. Állott az bizony 12 tagból telibe.

Bejárták a nyíri mezővárosokat. Dolguk czudnnil ment, a kurta nemesek nem jártak színházba, az link a politikán kívül semmivel sem törődtek, jobopárt, balpárt egymás liajaban, a színész uraknak pedig toppant, az álluk.

Volt a társulatnál három ujoncz fiatal ember: Halmi Ferenc/., a nemzeti színház korán elhunyt művésze, Tihanyi Miklós jelenleg a népszínház művésze és Abonyi Gyula, ICrecsáuyi debreczeui társulatának első rangú tagja.

Körülbelül akkor kezdte mind a három pályáját s illendő is volt, hogy Ők koplaljanak logtöbbet, mert bizony koplaltak ők annyit Nyir-B -ben a hol megtelepedtek, aunyi füstölt oldal a mivel ki lehetne pó- tolui azt, a mit akkor lenyelni elmulasz totlak.

Együtt lakott a három jó barát egy kis zobában a hova az isten tudja, hogy tért

. be a három színész s az a tenger sok áh- l.ránd, mely a fejükbe« zugolt. Mert ha Ti-j 1 hunyi keservében egyet nyújtózkodott, az I ablakba emelte lábaival Halmit és Abonyit Viszont ha Ahonyi rá akart gyújtani hosz- I szuszáru pipájára, a mely még pataki tó- jgátus diák korából maradt meg, a jószivíí | Tihanyi a pipa helyére állt a sarokba, mert 'nem fért volna el a hat lábszár mellett ! még egy pataki pipaszár is.

A társulat fölött pedig egyre sötétedett 1 a firmamontum s az önképen feketedett a ! triumvirátus felett is. Gázsiról persze szó 1 som volt, osztalékra numt a fizetés s a vén sasok ha begyült a kasszába tiz forint, máig lile közt osztották el, a fiatalokra bizván, hogy ők meg a dicsőségben osztakozzának, .mely az ifjúi lelkek előtt, úgy is többet ér ja menybeli üdvösségnél. Ok azt szívesen átengedik, hanem helyette a jövedelmet tartják meg.

j Mivel pedig Nyir-B.-ben és másutt is a | mennyei üdvösségnél sokkal többet ér egy jó vaesera, annál fogva a triumvirátus ru-j házain rendre és rendületlenül a zálogoshoz | vándorolt, elannvira, hogy már csak akkor emlékeztek vissza, hogy nekik valamikor jó ruhájuk is volt, ha Tihanyi egy pár ba- raczkkal fölrázta koponyájuk alatt az emlékező virtusokat. EUumyira, hogy végre a ! három lelkes daliának összesen csak két ! használható inge maradt, a melyek közül pedig egy mindig mosásban volt sa másik j használhatót mindig az vette magára a ki valami nagyon fényes szerepet játszott, pl. 1 császárt, királyt, — a többi kisebb karait-i i terű embereknél, grófoknál, báróknál, minisz- *

tereknél jó volt a nyakig gombolt kabát is.

Iiyetéiiképen békével megvoltak. De egyszer valami olyas történt, a mi megzavarta a szép reudet.

Bejött ugyanis a fogadé) ivószobájában berendezett sziuházba tekintetes Foktövi György ur, egy ottaui földbirtokos és auy- nyira megtetszett neki a mi Halmink gondolom a Tiszaháti libácskában, hogy meg- ínvitálta ebédre.

Kisütött a nap, a triumvirátus fölört; valóságos boldogság szállotta meg a kedélyeket, hogy ime most egy közülök valóságos igazi és nem facsirkés és cvukorpapir pás- tétomqs ebédet fog enni. Tihanyi egészen oda volt.

— Ferkém ! — intette és oktatta egész nap, — aztán okosan, illő reverencziávul. A gombalevesből ne egyél sokat, mert a sült malnez sokkal nemesebb növevény a gombánál. Hanem bort, azt igyál szivem Ferkó a mennyi beléd fér, mert annál nincs nemesebb földi matéria. Kivált a töpörlős csuszára . . . arra. arra lelkem Ferkó !

Abonyi pedig valóságosan neki lázadva gyűjtötte össze a staffivungof, mert illő, hogy tisztességes koudiczióhan állítson be Halmi az úri famíliához. Maga szaladt e! Lovnsné asszonyomhoz, a mosónéhoz a másik inggel, hogy azt másnap délre okvetlen elhozza; álilláját (az is tógátus korából maradt) tündöklővé puczoválla, úgyszintén a Tihanyi nadrágját, mert azé volt köztük a legjobb. Mindezt Halmi hnzta fel a nagy napra, és mi som hiányzott a dicsőségből, — csak az ingek.

Hanem azok késtek. Negyed tizenkét tore

féltizeukettőre járt az idő — és Lovasnéua'J se hire, se hamva. Végre úgy háromnegve- felé elmegy az ablak mellett Lovasné — d uramfia ! még csak oda se néz nekik.

Kiabáltuk, integetnek kézzel lábbal': hé Lovasné lelkem, erre van a hát nem arra, megálljon már galambom Lovasné ide hozza az ingeket,

Galambom Lovasné meg is áll, csípőjére teszi a két kezét s szól vala imigy ;

— Micsoda ? Kinek néznek engem, minek néznek engem, erre arra a ragyogó csillagját az uraknak ! Még egy barisnyakütőt se addig inig ki nem fizetnek ! Nem én, az üdvösségükért se ! így mondtam.

Galambom Lovasné tova viharzott, a triumvirátus pedig miként ha villám sújtott volna közéjük, meredten bámult egymásra.

Oh ez sok volt ! EgyA hitvány ing miatt egy fejedelmi ebéd vesszen kárba s tűnjék el visszahozhatlanul az idők rohanó folyamában. Lehetetlen. De az óra mutatója veszedelmesen közelgett a tizenkettőhöz ... és seliol egy segítő kéz.

Halmi kétségbeesetten rezignált, Tihanyit elhagyta, humora, mely legrosszabb perczei- l)on is bű maradt hozzá s Abonyi hőssze- rclmes létére is úgy lo volt főzve, mint egy nyakon öntött furti-lyás. Az a szegény Halmi ! Istenein, istenem,* de rettentő is vagy te sújtó haragodban!

Egyszer csak felugrik Tihanyi s az asztalra csap akkorát, hogy feleanuyi is elég lett volna egy ökröt leütni remekre.

— Megvan ! fiuk jmegvan! ;Ez^ az ész, ez a fej! Oda se neki Ferkó szivein, minden jól van !