Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 99. szám
joak és igy ha a sokból valarri elesik — ue- kile szabad Ók férfiak. S mivel ők férfiak —- mi továbbra is nők •maradunk, nők a kik hivatva lesznek az igazságot követelni, de a nem igazat a rendelkezésünkre szabadon álló jogokkal megtorolni. A megtorlást azonban női méltóságunkra hiúk lévén — társadalmi utón fogjuk keresni, melyen minden ferdeséget bárki, ek is szabad sújtani, — annál is inkább szabad a nőknek, kik a polémiákban bár nem igen szeretnek részt venui, de azon alkalmakkor midőn a férfiak által a nők dolgai kritika tárgyává tétetnek, megállják helyüket, hogy bebizonyíthassák, hogy a nők is képesek a — vívásra. A KIS DELILA. N. B. Minthogy a gyöngéd kezek elmaradhatatlan specialitása az utóirat meglepően hiányzik, engedje meg „kis Delila“,hogy notabéuéfil érdekes soraira néhány megjegyzést tehessünk. Hát mindenekelőtt mi sem lapunk emeletéu, sem földszintjén soha egy sort sem közöltünk, melyre ezeket a reflexiókat gyöngéd czélzásokul lehetne vennünk. Nem tarthatjuk tehát hadi üzenetnek. Bármennyire is meghódolunk azonban a szép-nem varázsának, az etnanczipáczió amerikai, angol vagy franexinországi fölfogását még sem tesszük magunkévá. A szép nem hivatása mindenesetre gyarapodni fog mérvében; el Kell ismernünk, hogy nőink a művészetnek s az irodalomnak lelkes hívei, de nem egy esetben szellemes harezosai is : hanem azért mégse óhajtjuk, hogy a nők azédos„otthou“ fogalmát-„széles e világ“ fogalmával cserélik ki s elfoglalván a férfiaknak föntartott pályákat, a családi szentély megalapításának ésjlföutartásáuak eszméjétől elidegeuüljeuek. A kis Delila nem egyszer annyira"beleko- molycdik s olyan szigorú dogmatismusszal szórja nézeteit, mint egy született vezér- czikkiró. De azért mindvégig érdekes sőt akaratlanul is kedélyes s különösen -legvégül olyan csattanósan végzi, hogy nagyon kiváncsiak vagyunk ajíövetkező közlemény harczias folytatására. A szerk. Qiaya jüztöh. (Elbeszélés.) Két ember tud ma már csak emberséget aj nők irányában. A novellairó és a szerelmes. Miudakettő belészeret egy ideálba és ra- : on gás t játszva, elmond róla sok szépet jót. !Ja természetesen mindazt— maga hiszi el a egkevésbó. Hajnaltól lesi el a zománcot az arcokhoz, iliomt-ól j vesz szűzi hamvat a homlokra, : zivárváuvtól hajlást*a szeműidnek; a pál- 1 nától kölcsönöz délcegséget a termetnek i apsugárról másol ragyogást a szemnek és z éjszakát csalja meg a színéért. \ És csakugyan, ez a tetszős felfogás nem \ i különbözik a női pipere kultuszától. Ép- s en csak annyiban, hogy — — legtöbben a j aj na 11 megrendelik a szépségvizektől, a t omlokra a szemérem szűzi hamvát rizsből r rölik, a karcsúságot gyárosok szállítják a eréknalc, s néha a szemöldöu a szivárvány- u ál is többet segit a koromfesték. s: De no is várjon tőlem emberszólást, csip- IV lést senki. Maritta szemérmes sok illőmet tudó volt, mint minden jóizlésíi lány, a kinek egyedüli életirányzata a turn ülés a divatlap. Sőt ebben néha a novellákat is elolvassa. Marilta is elolvasta. Még a piperézkedésben is segitütte őt gardemamája a jó Bili. A ki korántsem volt valami köhögés nagynéni, hanem egy undorítóan kedves — majom. A teljesen Maritta szeszélyeihez idomult Birinelc ép úgy végig kellett tünde úrnője vénleányos szeszélyeit, mint a gavallérok udvarlásait. S hogy volt benne esztétikai érzék, kitetszik abból, hogy piszkos, barna Ínyeiről olykor ő is jóizüeket nevetett a szerelmi phrásisoknak. Képzelhetni hány emeletes ostobaságok lehettek azok. Csak egy gavallérnak igyekezett a sze gény vad kimutatni szeretetét, annak a bolió ábrándos, nyűgös Ödön gyereknek, aki mindennap kedveskedett ueki ezukorbonbo- nokkal. — Lássa Ödön — mondta sokszor Ma- ritta — Bili liálásabb mint én. Milyen hízelgő simulássa! nyalogatja arcát a ezukor- kákért, én meg hajat sodrok a maga szerelmes verseibe. S a szegény gyerek megkeseredett szivén úgy végignyilalt ilyen bántó, fölsemvevésre. De ilyenkor Maritta bóditó kedvességgel öntötte szót maga körül haját s úgy játszott a fejéről aláomló zuhataggab a buja, tömött, hajzattal, mely olyan csillámos olyan ragyogó volt. S Ödönt az érdekes szituáczió izgalmai újra tehetetlen rabbá tették, szerelő u-ittasan nézett és lankatag epedéssel susogta Maritta felé : — Ó azok a drága hajfürtök ! Épen valami kedves, szerelmesekre termett időben ült Ödön ismét Maritta lábainál s a kék kárpitos szoba édes homályában érzékeny turbók olással panaszolta szivének sóvárgását. De a szívtelen Maritta, a heve- résre csábító sarokpamlagon himbálózva most is szokott szeszélyes kedvtelésével a szegény jó Bint gyötörte, boszantofta. — No nézze Ödön milyen emberevő pillán! ásókat liajigál felém ez az alattomos Biri. De nem csoda ha haragszik. Ma a cukor- bonbonokat a papírból kihámoztam és helyükbe egy darazsat csempésztem. S mikor Bili vágyóan kibontotta... hahaha!. nézze milyen daganatot csípett az orrán — hahalia! Ödön szeméből kicsapott az elfojtott férfikeserv léleklobbanása s dnezosan fogta kalapját, hogy menjen. De Maritta tudta, mit kell csinálnia, hogy a kesergőt magához békitse. Kikapta a fésűt a liajfouatból s a csillogó pongyola fodrok kacéran hullottak szét, elbújva csipkefodrok töréseiben. A szegény bolond itta sultan rogyott vissza h lány lábaihoz, a ki azzal vezette be a hatásos jelenetet, hogy ismét egy nagyot csípett a szegény Bili duzma daganatán. A felingerült vad kiujábau felorditott és villanva kapott dühében a lebontott haja- zatlioz ; oly enyelegve, hogy a boditó fejdisz nagy része kezei közt maradt. Maritta nem a fájdalomtól, hanoin a szégyentől roskadt össze s Ödön uem imádkozott többet a „drága hajfürtök“ előtt. HALÁSZ FERENCZ. más gyakorlat által is megszerezhető Igen jók ezen ojtáshoz a Lucas-féle oj tőkések két pengévol, melyek 1 frt 2( kiért beszerezhetők. E késnél a na gyobbik pengével megcsináljuk a metsző lapot s a kisebbikkel a nyelveket met szűk be, igy ajjkósja nyelvezésnól neu hordja össze a belet, a mire okvetlei vigyáznunk kell. A metszőlapot' 1— metszéssel! igyekezzünk eltalálni s hs egyszeri vágás nem sikerült, a következőket ismétjjoldalról kell kezdenünk, nehogy púpos metszőlapot csináljunk, mely a megeredést kizárhatja. Óvakodjunk továbbá egyáltalában a metszőlapokat ujjunkkal érinteni,vagy a szánkba venni, kerüljük továbbá az olajos köveken való köszörülést, vagy az igy köszörült vagy előbb olajjal bevont kés vagy ojtópeu- góket az olajtól súrolás állal kellőleg meg kell tisztítani. Ezek oly apróságok a melyeknek be nem tartása a sikert kétségessé teheti. Az angol párosítást lehet géppel is végezni. Ezen czélra igen sokféle gépet szerkesztettek a francziák, kiknél a sző- lőojtás máris nagyon el van terjedve, de ezen gépek közül csak kettőt mutatunk be, mint legczélszerílbbeket és ezek a Báliam-féle és Petit féle ojtógópek. Ezeknél a nagy kés egy nyomással megcsinálja a metszőlapot s visszahúzáskor a kisebbik kés megcsinálja a nyelvet. E gépek azonban meglehetős drágák s Petit gép ára 10 frt, a Bullámé 20 frt s igy nem a szőlőmlves kezébe valók. E mellett ha uem élesek roncsolnak s egyáltalában az ügyes ojtó ember kézi t munkáját pótolni nem képesek. \ A hasítékba ojtásnál az ojtóvessző e vékonyabb is lehet mint az alany s itt r az alany egy rügy felett behasittatik s é ojtóvessző (mely itt és az előbbeui oj- b tásmódnál 1—2 szemes, a fordított nyer- v •gezésné! pedig mindig egy szemes le- r gyen) a rügy alatt egyik oldalán ék- h alakulag, de a metszőlap kezdeténél k nyereggel ellátva készíttetik el s az b ojtóvessző ék alakú része a hasítékba be e^ tolatván, raffiaháncscsal erősen össze- sí huzva beköttotik. sz Ha ezen ojtásnál az ojtóvessző egyenlő is Tastag az alannyal, akkor az ók lapos te lesz s az alany mindkét oldalán egyez)ha az alannyal a héj, a belső oldalon élre,'re faragtatik ki s igy az három ólü leend. na A fordított nyergezósiiól az alanyból ke egy nagy V alakú kimetszés történik ga egy szem felett s az egy szemes ojtó-' vessző oly lapos ékre metszetik ki, vo mely az alauy kivágásába pontosan be- szé • jleülik. Ezen ojtásmód bár kézzel i- készithotő, mégis sokkal gyorsabban ) elég pontosan készíthető a Despujols- féle ojtögóppol. Ilyen gépet kétféle ismerünk s pedig az egyik asztalra erő- sittetik s csakis szobában való ojtásr; 1 alkalmas, a másik a kézi gép, mely mágus kormány utján 5 írtért is beszerezhető s a mellyel ép úgy lehet kézben, mint künn a földben az isko Iában is oj tani. Ha az ojtást megcsináltuk, bekötjük annak helyét oly szorosan, a mint csak lohet, ogy indiai növény leveleiből nyert kötelékkel, mely raffia név alatt isme- íetes s moly úgy olcsósága, valamint felülmulliatlan czélszerüsége miatt mint legjobb kötelék ajánlható. A bekötés után a kötést bemázol hatjuk még egy tapasszal, mely télen át kifagyott sárga agyagból s ugyanannyi friss szarvasmai hatrágyából oj tás idejében készítendő. A kaszinó estéiye. (deczember 8-án.) Hát bizony az hatalmas üresség volt, a mely a kaszinó termeit betöltötte. Hogy miben leli ez a szomorú visszavonulás magyarázatát, nem keresem. Talán mert sokfelé nyílik alkalom a vigasságra, talán mert ádventi hangulat tartja fogva a kedélyeket, talán a kaszinó — de hagyjuk e „kongó-kérdést,“ ’gysz.eiüen konstatáljuk, hogy a kaszinó )stél je összes eddigi elődei mögött maradt, \ A 38 gyertyaláng 38 halandóra ve- égvilágánál ült Bényi Bezső afelől- 1 ásó asztalhoz. Bényi Bezső rendkívüli lőszereiéitől foglalkozik az olasz lite- 7 * * * * aturaval. Sokat tanult, sokat olvasott s s sokat irt, do a miből még egyátalá- 11 an uem következik az, hogy jó felöl- “ ásó is legyen. „Vittoria Collona“ tö . edéke egy nagyszabású munkának, mely !J a megjelenik dicsőségére fog válni a n itiinő szerzőnek, egyes részlete azon- d 1,1 laikus közönség előtt felolvasva, :i ^általában nem felel meg a felölva- Ví sok czéljáuak : se nem oktat, se nem j™ örakoztat. Azon nagy tisztelet mellett U a mellyel Bényi Bezső iránt visel pe tünk, ezt a megjegyzésünket el nem m Ugathatjuk s ajánljuk a felolvasások !'/ ndozőinek és maguknak a felolvasók \l< k figyelmébe, hogy első és legfőbb pa Hóké a felolvasásnak az, hogy a hall mi tósághoz mért és érdekes legyen. A második felolvasó B. Szabó Mihály ^ A-'gy kis évődés“ czimü párbe-i d (let olvasott fel s habár ezúttal nem há s dominálta is tárgyat a felolvasásaiba 9 megszokott vig elem, előadásával mim végig lekötötte a figyelmet s végül ólén 1 tapsokra rogadta a hallgató közönsége , A felolvasó-asztalt felváltotta a „pa kó-asz tál“. Az ételeket felöl — az fi feltálalta Schuller Pál teljes közmegeD gedóssel. Folköszöutőt mondottak Krup lanicz Kálmán elnök a vendégekre é Du ka őrnagy a rendezőségre. Sok tró fát szilit a jól rendezett tombola, hölgyvilágot a következők képviselték I1 elsenburg Gtyuláné, Ivanorics Béláné Konkoly Thege Béláné, Krnplanicz Kál máimé, Lajka és Szerén, Magurányi Jó zsefnó és^.Schelz Irén. Az estélyei lesztj vett főispánunk is ugv szintéi Palkó vies honvéd alezredes, váczi pa rancsnok is vendt gképeu. Az estély kedélyes hangulat mellett a „Kis Komárom, nagy-Komárom“ társas játék-fejezte be s vagy éjfél lehetett, mikor a takarékpénztár portása utoljára zárta be a ANAKBEON. Esztergomi levél. (Mesélő dajkám.) Ha valamikor arczkepot vétetett volna magáról, akkor azt az író asztalomon tartanám. ügy szerettem én az én jó édes dajkámat, a jó Marit. Most Mari néni a neve s talán már a oaga unokáit dajkálja, hogy azoknak megélje el azokat a gyönyörű meséket, a me- yeket, akkor nekem mesélt. Elragadtatva gondotok arra a boldog )ásztor-életre, mikor én mint dugasz nagyágú ártatlan iskolás fin a maga nótáit bá- milfan. Igen a maga nótáit édes jó Mari. dort a maga nótái képesek voltak még Jó- si bácsit is elragadtatásba hozni. Józsi bácsi pedig olyan kietlen keblű és zikla fülű férfin volt, hogy egész életében )ég csak egy elragadtatásban vett részt. De kkor is megbokrosodott lovai által. Ah édes Mari néni bus sóhaj kél ajlca- nra mikor idylli gyerek éveim elmu'ására ondololc. Emlékezzék csak vissza édes Mari eni. Ugy-e bár én már akkor is olyan érek esen csúnya lus czigány gyerek voltara, kinek mindössze egy pár fekoto széniéért damit nem nadrágos kortársaim előtt. De ár hat esztendős koromban magától sila- ^ záltam Argirius királyfi gyönyörű szép his- 1 (iáját, melyet három gyönyörű szép kép- s 1 kiadott BiiCf>ánszky Péter. Akkor maga ár egy kis szörnyetegnek tartott. Csalc- fyan pompásan tudtam harapni. Aü em- íszem rá, hogy egyszer a maga gyönyörű fehér karjába is beleharaptam, csak úgy k jkosságból, sárkány-indulatból. Meg van-e s 'g az az apró kis emlék jó Mari néni ? . . }( Lássa az ilyen emlékek bőbeszédűek szok- leuui olykor-olykor és miudent elmon- nak ... tf De hát azutáu^egyszerre csak elhagyta a D zat. Emlékszem rá, hogy nagyon jó juha A u fehér akodalmi kalácsot adott nekem Sm 1- for elbu]csfott, megcsókolt és azt mondt k kedvencze vagyok, Mert nagyon szí í' Megérdemeltara akkor én a maira szer telét. De most már nem érdemiem mei z Maga tanított meg az elsdj’uófákra mae »- mondta el az első meséket énnekem’ Mé - most se felejtettem el azokat. Mindig eszemb jutnak, ha úgy egyedül ülök a kandalló élőt • fejem6t' elnézo«etem»I*» \ Most már senki.se mesél. De nem is tudn • sen kis e olyan szépeket mondaui. Es azóta megemberedtem, dolgos nan Zjimos lettem, a ki a munkában ° 5röZ kei-fiiaélt Meri "“** 6,1 Mikor Argiriust olvasom, eszembe í„f maga dalos jókedve, a maga szeretető hoz- zam azután Józsi bácsi elragadtatása s rá dasul a maga hófehér karja *' Es eszembe jut az a boldog gyerek-viláp melyben annyi költészet volt, mint a meny? nyi tündérmese a maga édes ajkán J : • \?e j,át is írok én magáról env- uu eziíraságot. Érti is maga Mari néni ezt a mi sallaugos szóbeszédünket ! Bizonv Ts rfs-.raniril,e" r”'í 1 raaga éd'* * 3 * S * tyánk egíSMrt SZép miat a Mia‘ • 5ll‘?, -I1"0StIla"0m’ most is félek es önilok, mikor a maga meséire gondolok. / ja meg az Isten j'ó Mari néni. Ha egyszer erre felé kérdi, ne térien ki előlem banem forduljon be hozzám és mondjon "f meg egy szép mesét. Tudja Mari néni azoké a mesebeli hűséges szép király leányok- lói, a kik olyan igazán szereltek... Olvasó-asztal. E rovatban említett müvek a Buzárovits-M. könrr- kereskedésbeu rendelhetők me;;.) 7 Me zei virágok. Gyakorla ra- gyünk az életben szemlélői apróbb eseményeknek, történeteknek, a melyek az- tan egy-egy konyűt csalnak szemeinkbe vagy egy-egy mosolyt ajkainkra. Az elotboi moritetfc nagyobbára ily kisebb történetek képezendik ama kötetnek tartalmát, melyet ezúttal sajtó alá rendelők. Előre látható ebből, hogy munkám- .artalma az élet hű tükre akar' lenni"' hog} a könyvpiíiczon boelógszik ama zoieppel, a mely a kis mezei virágokiak jut a legpompásabb növények táraságában. Felhívásommal az olvasó kö- önség ama részéhez fordulok tehát, a mly a fényes üvegházak légköre he- yott szívesen elidőzik egy pillanatra mn a szabad természetben, az erdő- zeli rétek ölén is, a paták csevegés, unbsusogás, n\adárcsicsergés hallgatása merülve. Á könyv a „Pallas“ r írsaság által igen csinosan kiállítva’ ibruár hóban jelenik meg ára 2 frt* z előfizetési uenzek 188IS éri íanni
