Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 96. szám
Társadalmunk egy uj factora. (Nyilt level a szerkesztőhöz.) M ndig nagy figyelemmel kisírtam o becses lapok azt a szép törekvését, mely a helybeli tisztikar s a polgári elemek jó hangzására, sőt barátságos egyesülésére irányult. Ez a jó törekvés később már mint buzdítás és lelkesítés nyert folytatást. Mert a tisztikar, mely annyi alkalmas és jólavaló erőt nyújt a társadalomnak, elvégre aclióba lépett. Kezdetben a farsangot ragadta meg, az első siker biztosította számukra a közönség osztatlan rokonszeuvét. Többről többre most már hangversenyek, műkedvelői színi előadások és tánczvigalmak kerülnek ki rendezői fáradozásukból s mindezekből csakis társadalmi életünknek van haszna. Örömmel üdvözlöm kicsiny társadalmunk gyarapodását a derék elemekkel s törekvéseikhez tiszta szivemből teljes sikert kívánunk. Igen óhajtanám azonban, ha Esztergom magyarságának régi jó hire, a magyar szellemnek régi, nemes eréje ne szenvedne csorbát s ha derék tisztikarunk, mely végelemzésben csak a mi hazánk s a mi királyunk védelmét szolgálja, mielőbb bebizonyítaná, hogy a nemződ szellemet szintén nagyi abecsüli s ahoz alkalmazkodni is fog. Valaki. Egy kis szerkesztői utöiratunk van a jóakaratu s minden izében helyes felfogású közleményhez. Tisztikarunk áldozatkész és róka buzgalmu rendezősége az arénában időnkint magyar s/.iudtrabokat is be ! fog mutatni s ezzel az inten tiöval bizonyán, kibékülhet minden hazafias szellemű olvasónk. A szerkeszt»A. primási palotáról. IV. A képek nagy része régibb mesterek művei, bar nem ritkán találkozhatni Ligeti, Molnár, Szoldatics, Lotz, Markóval is. Legtöbb kép van az úgynevezett olasz iskolából, kevesebb az ó-ve- lenczei és byzanti mű, inig az ó né met iskola aránylag legkevesebb számmal van képviselve, igen sok, s legtöbb vu.lásos tárgyat vagy jelenetet ábrázol, igy az Üd\özitőt mintegy 110 kép tűn tuti föl : majd mint gyermeket a sz. Szűz karján, majd mint vallásunk táji i tóját, majd mint érettünk szenvedőt. E képtár, tekintve jelentőségét E'íz iergoin ku 1 tur ilis fejlődésére, tekint ve, hogy legjelentékenyebb részét képozi a primási műkincseknek, megérdemelné a hosszas és tüzetes ismertetést; a tér szilié miatt azonban kénytelenek vagyunk azzal megelégedni, hogy annak csak egyes nevezetesebb festményeiről szóljunk. — A képek a világos nagy teremben és folyosón jobbra-balrá, a szőnyegfalakon — s azok között vannak rendben elhelyezve. A németalföldi festőművészek képei közül a világhírű virágfestő Seghers Dániel (1591 — 1661) két réztáblára festett képe érdemel kivaló említést, melyek mindegyike a hold. Szüzet ábrázolja virágcsoportok között. — Sotte- gart Józseftől tizenkét, az Oltáriszent- ségro vonatkozó vizfestmény már csak azért is nevezetes, mert e hírneves düsseldorfi festőnek műveiből alig néhány van már nyilvános képtárakban kiállítva. Az összes Madonnák közül, melyekkel a képtár dicsekedhetik, pedig ezekből egy külön kis szeállitani — nemos. Az álmából ébredő kisdedet az anya csókja üdvözli. — A gyermek hajnal fényes arczán olvashatni a kifejezhet,len örömet, melyet látása okoz; inig az édes anya, ki egyszeiű, szegény asszonynak látszik, üdvözölt mosoly- lyal emeli karjába a kisdedet, s szent gyönyörérzettel karolja magához. E festőtől hazánkban szintén kevesen bírnak képet; ez egyik gyöngyét képezi a primási képtárnak. — Rafael egy kis tájképe előtt már csak azért is megáll a látogató, mert ismerős vidéket — a Vág partját — mutat, a művészi kivitelt illetőleg pedig vetekedik az előbbivel. A magyar festők közül hazánk egyik leghíresebb táj festője Ligeti Antal Jeruzsálemet ábrázoló nagy festményén kívül, még két remek tájképpel van a gyűjteményben képviselve, melyek kö ziil az egyik Betlehemet, a másik Ná- zárethet ábrázolja. „Valamely csodás legtöbb figyelmet Itten bacli-é (1883) érdemli ; a ki látta ezen az anyai szeretet melegségét, az arcz (kifejezhette!» szépségét, báját, mely a vonásokról visszatükrözik, az nem fogja (elfeledni, soha Raphael e hires utánzójának finom ecsetét. — Ha nem is haladja meg, bizonyára nagyon megközelíti Ittenbach ezen Madonnájának művészi tökélyeit egy másiké, ugyancsak a düsseldorfi festészeti iskola egyik mesterétől Doger Ernőtől (1800), kiről Németország legelső műitészei azt mondják; hogy „nála minden alak telesen szép s e földön tulemolkedett újjal elöntött.“ -- Deger e Madon- ája egyike legjobb és legszebb alkotásinak, s kiváló jellemvonása a benső- ég és világosság. —Érdemes megein- iteni azon körülményt, hogy úgy Itten- ach, mint Degertől festményeket Ma- yarországban egyedül csak a primási éptár képes fölmutatni. A folyosón Jhelyezett genro-képok közül megem- I h etjük Kripp el két festményét. Mayor écsi festőművész, úgy szintén az olasz ,-iraccai Anniba'nak egy-egy remek ka- inet-művét; azonban valamennyi kö- 3tt kitűnik az újabb genrefestők kö- 3tt legnagyobb hirre kapott Wald lül leniek egy kis genre-képe. — „A iű tárgya oly egyszerű s mégis oly vonzalom az — mondja egyik műi teszünk — melyet o képek szemlélete ébreszt,: első pilanatra feltűnik, hogy a hely, melyet ábrázol,. szent, melynek ! titokszüiTi varázsa a kéklő hegyekben, a mosolygó üde völgyekben, az összefolyó lenge felhőkben mintegy egészszó olvadva, a legkellemesebb érzelmek harmóniáját kelti föl. E két mű valódi gyöngye a gyűjteménynek, s beillenék bármely világhírű gyűjteménybe.“ Lotz Károly jeles festőnktől több genrokép, Molnár Józseftől, Müller Li- p ó t ló 1 táj- és genro-képok láthatók. Szoldatics Ferencz hazánkfiától szintén több kép van a gyűjteményben, melyek közül legjobbnak Ítélik az Ő Eininen- tiája külön megrendelésére festett aqni- nói szent Tamását, iellemzet.es élénk színezése miatt. — A halhatatlan Markó Károly tói is láthatunk a képtárban egy kis tájképet, mely kicsisége daczára ideális szépsége s végtelen kedvessége által tartja lekötve figyelmünket. Újabb időben többek között két igen jeles festmény került, még a gyűjteménybe Paczkától, kit a bibornok-primás segélyezett tanulmányaiban ; az egyik szén' Erzsébetet ábrázolja, a mint a szegényeknek alamizsnát oszt; a másik a vértanuságot szenvedő sz. Sebestyént. Különben a gyűjtemény napról-napra nő ; gyarapodik a jelesebbnél jelesebb festményekkel, melyeket Magyarország herczeg-primása roppant bőkezűséggel szerez meg képtára, számára kifogyhatatlan készségei hozva meg az áldozatot közművelődésünk előmozdítása érd^knbon. (Vége köv.) Olvasó-asztal. E rovatban'említett müvek a Buzárovits-féle könyvkereskedésben rendelhetők meg.) — Ház á n k. Az Akaii Lajos és Szokoly Victor szerkesztésében megjelenő történelmi havi közlöny novemberi füzetében Szilágyi Sándor a foradalom végnapjaiból, Iván)i J, A tiszai határ- őrvidékről, b. r. kossutbról mint ir6 és szónokról, id. Szinyei Komáromról 1848 49-ben, Gelich R A világosi fegyverletételről s Torma Károly Rettegi György emlékiratairól értekezik. A jeles tői téli éli szemle ára fiizetenkint 60 kr. — Magyar Történeti Életrajzok czim alatt Méhner Vilmos kiadóhivatala uj vállalatot közvetít. Ezen rendkívül költséges vállalat a Magyar Tudom. Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat anyagi és szellemi támogatásával dicsekedhetik, de csak úgy lehet életképes, ha a közönséget megnyeri. Az első évfolyamban négy életrajz lesz 40—42 iv szöveggel s száznál több illustratióval. A szövegbe nyomott korhű rajzokon kívül színes műmellékletek és chromografiák (fénynyomatok) fogják a mű becsét emelni. Egy évfolyam ára 8 fit. Egyes füzetek ára, a gyönyörű műmellékletek nélkül' 40 kr., azokkal együtt csak 50 kr. Ajánljuk a páratlan müvet, melynek kitűnősége mellett fölösleges egyebet felhozni, minthogy azt két tudományos társulatunk anyagilag és szellemileg támogatja s hogy Szilágyi Sándor akadémiai tag, jeles történetírónk szerkeszti. — Az Athen a. e n in nagy képes naptára, melyet Concha Károly annyi szerencsével, mint amhitióval szerkeszt a legelegánsabb tartalmú s legváltozatosabb magyar naptár ez időszerint. Minden közleménye szépen meg vau írva, minden illusztrátiója gondosa»- készült. A diszes s valóban becses naptár ára 1 frt, — Székely Tűn dór ország czim alatt Benedek Elek egv kötetre Csak egyszer beszélhettem négyszemközt Erzsivel. Nem vontam felelősségre mert megelőzött. Elmondta nekem, ne hede’itsek a pletykára. 0 szeret és örökké fog szeretni. A legboldogabb embernek tartottam magam... I)e vajjou joggal-e P Hi&z a papa s az anya is teljesen ineghidegütfek irántam s ugyancsak furcsa aroezal fogadnának, ha mint kérő toppannék be... Kénytelen voltam elutazni. Mit játszani a tolakodó szerepét otl, a hol elvesztettem minden jogomat ? Megverekedjem Imrével s hozzak bajt al egész ■családra ? Aztán nem felejt-e el a távolban ez a fiatal leány ?... Bele mert)Item a kalandokba, játsztam az érzéklelent, hazudtam .szerelmet s most már én akartam elfelejteni Erzsit. Egy nap levelet kaptam Becsbe. <J irt. Szeretetre méltón tnegpirougat távol maradásomért s telkemre köti, hogy minél előbb jöjjek haza. Kitérő feleletet adtam. De hát nem az ellenkező hatást okozza az ilyen válasz? Jött a második levél is. Jöttek, jöttek és jöttek !... Mit felelhettem? Megint, csak barátságosau ütöttem el a kérdést. A szivem majd meg szakadt a fájdalomtól; de nem tehettem máskép... A farsangon egy erős havas délutánon vendégek érkeztek hozzám. Könyves Gá- borué volt leányával. Beköszöntött a válságos óra. Az anya nyájasan raegpirouga- tott, hogy egy bálban sem volt szerencséjük találkozni vélem s kisült, hogy az egész- bécsi farsangolás Erzsi terve és müve volt. Megijedtem, a mint kissé várva várt öl ömtől sugárzó arcczal láttam. Ha levelei nem voltak elég erősek : ez arcznak már nem leszek képes ellenállni. A lány csak hamar csupa élet, csupa öröm, csupa szerelem lett ismét. Éreztem, hogy szeret mélyen és íjzenvedólylyel. Én pedig harcoltam önmagámmal: mi lesz a vége ennek a játéknak? H í Könyvesiné el is jött hozzám, nem azért jött, hogy Erzsit nekem adja ! É* mégis — óh, milyen bájos e leány és mennyire ragaszkodik hozzám, az én vergődő habzó, gyáva szivemhez. Másnap a mint hozzájuk megyek ott találom Imrét. Eljött másnap Bécsibe. Ob, mint gyűlöltem, hogy újra láttam És határoztam is rögtön, az első perezber.!... Lementem velők haza, Igmándra, meglátom nem- vjvom ki e leányt az apai zsarnokság s a vőlegény féltékenysége dacára ? Volt annyi előre látásom, hogy csak akkor mentem el Könyvesékhez, araikor a két ellenfelem nem volt otthon. Imre ámbár gyanuskodott s bár kerültem az összeütközést: nem lehetett elkerülni. Szokásom ellenére egy vasárnap délután felmentem a kaszinóba. Ott volt a vetély- Iárs is. Azonnal megláttam, hogy valami forr benue és távozni akartam. — Ah, te mégy, kedvesem ? — Kórdé gúnyosan. — Amint látod ! — Szabad kérdeznem hová?... Erzsi otthon van ! — Sohase kértelek, hogy nekem inas- kodjál! — No — no, de mikor tudom, hogy otthon van. Bolondnak nevezlek, ha ezen jó alkalmat fel nem használod . Hát miért nem, nem vagyek-e most itt ? Könyves nincs most otthon. Siess kedvesem, ez a legkedvezőbb óra. De ne soká késsél, mert én nem soká maradok, már pedig azt ne igen óhajtsd, hogy ott találjalak, érti ? Több nem kell. Másnap megvívunk. Sebesült karral hagytam ott a küzdtért. Imre pedig másnap hivatalosan megkérte a leányt — s a szülők vejüknek fogadták. Mennyi küzdelembe került ez ! Mennyi könny bulit alá, a mig a vasaltam tu apa s az ingadozó anya rábeszélés s fenyegetés által kényszerűéit, bogy a leány igent mondjon. Ez alatt a sebláz szr*.kgatta testemet, lelkem pedig meg tört ama gondolatra, hogy ez még nem a legnagyobb kin. Hirz a vőlegény sürgette az esküvőt s sürgeti most is, a mig én és Erzsi titkon találkozunk ott, a liget végén s örök hűséget esküszünk egymásnak. Csak bennem bízik, csak tőlem várja a szabadságot és én m-m is hagyom cserbe. De elhagyhatnám-e őt, a 16 rég megunta és meggyülölte azt. a Kinek el van jegyezve és kiolthatatlan lánggal szereti azt, a kit atya nem fogad házába ? lm itt időzöm e helyen anélkül, hogy tudnám mit tegyek ? Csak azt tudom, hogy Erzsinek az enyémnek kell lenni ! Ez bizonyos, amint, hogy én, vagy ön vagy a vőlegény szeretjük őt! Mert hát hárman szeretjük. Haliaha ! Ön is fellép a kflzdtérre, mint Bpestről frissen érkezett udvarló. Beleszeret a lanyha, anélkül, hogy tudná, mily viszonyok közt él? Mi lesz fellépésének vége ? Bele ment a hínárba — és most mint vetélytárs állunk szemközt. Mit tegyünk hát ? Oszkár felkelt, végig ment a szobán. * A vendég aki felelőségre vonni jött, szótlanul ült. Némán hallgatta végig Oszkárt s most szégyenkezett. Ali, mert Aladár nem hiába idealista hírében áll. Barátai gúnnyal mondják, hogy az önzetlenség, melyet a század száműzött, az ő nagy, mély szivében keresett és talált menedéket. Meg is hatolta a liáziur szép nyugodt lelke. Hisz minden szava nemességet, higgadtságot árult el. Lehetséges volt-e — hogy foglyává ne legyen e ritka igazszivüségnek ? Küzdőin akart e nemes vetély társ ellen, jogtalan u nevetséges módon ! Elégtételt követelni jött oly emberhez, a ki Erzsiért szenvedett s a ki lemondott róla, csupán azért, mert boldogságát akarta. Aztán szembe szállt érte ellenfelével s most sem fél senkitől. Veszekedhetett-e vele Aladár, ő az elbizakodott fővárosi lovag, a ki vaktában udvarol, fél- tékenykedilc és számon kér. A mig töprenkedett, Oszkár az ablaknál állt s kitekintett. Most hozzá lépett s nyugodtan szólt: — Urain, elbeszéltem önnek a mi a szivemen feküdt. Meglehet, hogy az inkább erélyes mint hősies eljárás mert hát a karc! és pisztoly mindig ékesebben szól, mint a nyelv; de a becsület agy kívánta, hogy előbb felvilágosítsam önt Erzsi helyzete felől. — Az én feleletein csak két szó lehet—• mondá megindultan Aladár — lemondok az: ön imádott,áról ! Oszkár meglepetve nézett Aladár szemébe. Ez pedig folytató : Legyünk barátok s törekedjünk együttesen arra, hogy boldoggá tegyük őt. -- Egyedüli vigaszom az lesz, hogy Imre a gyűlölt ember ne kapja meg. — Nemos szív szava az, — mondá Oszkár, köszönöm ! Nem az én, de az imádott leány nevében, — És most kössünk véd és dacz szövetséget. Tudd meg, Imre mindennek a nyomára jött. Meg kell előznöd őt. De bizá rám, én megszerzőm szánodra Erzsit. Meg ón. És nem telt belő három nap, hogy Aladár, a megengesztelt vetélytárs megszöktette ideálját Oszkár számára, akitől fegyverrel akarta elragadni; ráadásul pedig meg is verekedett Imrével, a kitől oly érdekes vágást kapott a homlokára, mely seb forrását ma is büszkén viseli. PRÉM JÓZSEF.
