Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 95. szám

Esstersom VI év fókám.

95. szám.'

Csütörtök, 1884. november 27-én

Városi s megyei érdekeink I özlönye.

yv\,

ieci.iri.enik; hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

F. LŐ FIZETÉSI ÁRe^Asz. éne

......................................................0 Irt !crf

él évre..............................................................• •

\ ed év re............................................^ • -r’^ •

E

oyfts szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

jbZÉCHENYI TÉR

hová * lap «'/,(>!Imni lás'/.ct illatő I(ii7.l«máiiiv<>k liiili|oui{3k.

KIADÓHIVATAL:

^SzÉCHENI-TÉR

11ot:t a hivatalos s a magán liinleléselc, a uyiltR.oe s-zánt kfi/*. l»*mónyoli, elöli/,utifsi |iéll/.ek és reelaiiiiilasolv iiilti/.emlők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS imMMíTÉSRK:

1 szótól 100 s7,ni>r — fi t. 75 kr. 1 í»n—200-ijr . 1 „ 50 „

yoo_noo-ifí . 2 „ 25 „

Hálve*í<líj 50 kr.

MAGÁNinilDKTRSKK

megállapodás s/.erinfc lehal,5 legjutáiiyosabhan közöltéin ele.

NYIf/lTlílt sora 20 icr

Nagyjaink.

Nagy-Ölved, nov. 24.

(P>L.) Ha végig pillantunk a társadalmi élet egyes tagjain, látjuk, hogy mindenütt mozgalom, mindenki tnt, fárad, saját maga és családja, kellemest) megélhetését, biztosítani, a kereskedő, ipafos, föld mi velő, majd a szellemi élet munkása uj eszmék, uj életirány megteremtéséért küzd, keresve a legjobbat mely mindenkit kielégítsen, hogy állandó jólétet biztosítson.

Mint a kOzpéldabeszéd mondja: az Öt ujjunk sem egyforma; ily különbség Tan az egyesek között, nézet eltérések külöubözo elvekből indulva ki, különböző eszme menet és a különböző gou dolatok megteremtik az életben a valódi szellemi versenyt., mely bármely alapból induljon is ki, de ha czólja az emberiség java előmozdítása, úgy a törekvés nemes, elismerést érdemlő és sikere l)iztos.

A kor szelleme uj és uj alakot ölt minél közelebb jutni az istenihez, mindazok, kik a korszellemtől áthatva, a kor leikétől ihletve vannak, vezetői lesznek az emberiségnek, ezektől függ javunk, ezek, ha nem önérdek hajhászók és ha nem épen az anyagi érlek hajtja őket a cselekvésre : munkájuk után jólét terem.

Vajjou mi tetto Angliát nagygyá az anyagi és szellemi téren ? A kereskedelem, ennek szakszerű kezelése és ismerete, a kitartó szorgalom és takarékosság, végre a gyarmatok szaporodása, melyben Angliának egy nagyszerű érdeme van, behatolni Afrika belsejébe a miveletlen népeiéin közé, ezt kinevelni,

azokat az emberi hi villásukra figyelmeztetni és megismertetni velők az élet valódi becsét, az emberi természetből kiirtani a mi állati és a nemes érzelmeket föléleszteni, e szép törekvés mint látszik, az angol népnél igen szép anyagi haszonnal és szellemi gyarapodással jár, mely munka hogy áldásos kitűnik abból, hogy Anglia a legvagyonosabb.

Vájjon mi tette Poroszországot az Összes államok minta, államává? Egy 7Hsember kitartó elvhílsége, tántorithat- lan önálló akarata, nemzetéhez való hű. ragaszkodás.!, politikai nmgas értéke, a jó iskolák megteremtése, a tanerők szellemi magaslata már előképben adja azon elv valódiságát, hogy többet ésszel, mint erővel.

Mi adott lendületet hazánkban a haladásnak ? az 1848. eszün k, melyekben nagyja:n k 1 o 1 k iösmerete főIé 1 edI, föIemein i az alant levőt, elvetni azon elvet, hogy az ember csak a bárónál kezdődik, a hazában mindenkinek polgári jogát megadni, az egyenlőség, testvériség eszméje fölébresztette minden tér munkását, hogy haladni kell ha versenyezni akarunk a külföld és a korszellem áramlatával.

A történelem azonban sok fekete lapot tüntet föl, hol azok vannak feljegyezve, kik az igazságért szenvedtek ki, úgy látszik a kor szellemo a leg- j nemesebb ügyért küzködőkből is meg- j kívánja saját áldozatát, p. o. az aradi j 13 vértanú ki végeztetése, Húsz János j megógetése, de látjuk az életben, hogy l bármennyire törekszik is a rósz akarat, a zsarnoki szenvedély letiporni a17 igazat, 1 testileg valakit megölhetünk, de az igazság ól és uralkodik. Az eszmét nem lehet megfeszíteni.

Nekünk is voltak és vannak, hála a

gond vise fős 11 e k. na gy j a i n k, egy Széc b e n y i, Wesselényi, Teleky, Eötvös, Kossuth szelleme folytonosan küzd és azon remény táplál, hogy még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor mely után, buzgó imádság epedez, százezrek ajakán.

Hogy e buzgó imát minél előbb elhangozhassuk, nagyjaink vegyék kezükbe a zászlót, az intéző körök tagjai ne csak magas röptű szónoklataikkal törekedjenek kiimTgaslani, ezek hordják szivükön a nemzet javát, ezek haladjanak jó példával elő, mely hatni fog okvetlen.

Ok emeljék és pártolják az ipart, keroskedelmet és földmivolést, melytől jelen körülményeink közt hazánk létérdeke függ.

Gazdasági levél,

(A szőlöojtásról. Molnár Istvánnak a székesfehervár1

és nagymarosi tanfolyamon tartott előadása)

I.

A szőlő ojt.ása nem uj dolog ; gyakorolták azt már a negyvenes években is és gyakorolják ma is szőlészeink olyan esetekben sokszor, amidőn valamely rúgó (rigyázó) tőkét kívánnak ój- tás utján termékenynyé tenni, vagy mi dőn a valamely nemesebb s ritkább faj tát akarnak minél jobban elszaporitani s annak mielőbb termését látni.

Azon ojtás azonban, a molyét eddig gyakoroltunk, ezentúl nem használható hacsak oly helyeken nem, hol a talaj tiszta homok, a melyben tehát szoléin két a phylloxera pusztításától féltenünk nőni kell.

Akár hasítékba, akár fúróval őjfőttünk eddig, mindenkor a föld alatt, a gyökér nyakába ój tettunk s igy ój tó ve - nyigének is meggyökerosedett, nem csak, de még a következő évben el is

kellett azt rendszerint dönteni, ha abból erős és állandó tőkét akartunk nyerni.

Azon ojtás, melyet én be fogok mutatni, egészen más természetű, ennél az egy- legföljebb két éves venyigébe kell oj tanun k s megeredós után nemcsak az oj tó vény igének, de még az ojtás helyének is szabadon, teliát a földön felül kell állania, hogy gyökeret no verhessen ; hanem csak a vad amerikai tőkéknek legyen gyökérzete, mely mint tudjuk, a pliylloxerának biztosan ellenáll. A felső ojtott íésznek gyökér- zettel bírnia nem szabad ; mert különben ismét azon szórnom sorsban fog részesülni, hogy a veszélyes gyökértetük elpusztítják, épen akkor, a midőn erős gyökerekre kapva, maga alul az amerikai vadoncz-ulanyt elrúgta.

Midőn önök't ezen újabb ojtás módokkal meg ab rom ismertetni, azokra gyakorlatilag meg akarom tanítani, szükségesnek tartom e'ébb az ojfáshoz szükséges anyagok- s eszközökről a logszük- ségesebb tudnivalókat előrebocsátani.

A szőlőojfáshoz szükséges az alany, vagyis azon szőlőfaj, melyet be akarunk oj tani s szükséges azon nemes vessző, melyet az alanyra oj tani kívánunk.

Az ojtás készítésére szükséges egy jő és alkalmas éles kés, esetleg valamely czélszerü oj tógép, az elkészített ojfáshoz végül kell kötelék s legvégül valami olcsó tapaszanyag.

Álljunk meg mindenekelőtt az alanynál, vagyis azon gyökeresvesszőnél, a melyre oj tan i kiválniuk, melyre ojtanunk kell.

Alanyul amerikai gyökeres vesszőt használunk és pedig olyan fajt, a melyet az eddigi tapasztalások szerint a phylloxera nem tud tönkre tenni, elkülönösen figyelmembe ajánlotta, de én nagyon unatkoztam társaságában; olyan szúrós szemei s olyau csúnya fogai vannak, hogy! alig mertem ránézni. Én nőm tudom miti jelentsen az, a mama is erősen a szivemre kötötte, hogy barátságos és előzékeny legyek 1 Molnár úrral.

— Kegyed nem érti Margit? feleié az ifjú bus hangon — én nagyon értem ; Molnár ur nőül akarja kegyedet venni.

— De Jenő, hogy gondolhat ilyet, hisz én abba sohase egyezném bele -- moudá szűzies pirulással miközben egy édes tekintetet vetett Jenőre.

— Köszönöm Margit! köszönöm ! — re- begé az ifjn — kegyed valóban angyal !

A zene újra megszólal, ismét kezdődik a tán ez, a párok szédítő sebességgel repülnek | egymásután, a gardesdames-ok érdekkel szemlélik a tánezoló párokat s mindegyikre tud- iiak valami megjegyzést. Margit és Jenő sem j maradnak mentek néhány csípős észrevételtől, de ők nem hallják e megjegyzéseket, de ; j ha hallanák is, nem törődnek vele, hisz ők ; bo'dogok, nagyon boldogok most s zavar- ’ talanul élvezik a mosolygó jelen édes per- j czeit. — Éjfél ég elmúlt már, a zene elhallgat a vendégek sietnek haza, Jenő egy I forró kézszorifással válik.el Margittól s édes I érzésekkel telt szívvel megy haza s még •sokáig ábrándozik az elmúlt estély boldogító perczeirol...

*

* *

— Látod kedves leányom — szólt Margithoz anyja, néhány héttőd a fennebb leirt estély után, Molnár ur kedves, barátságos ember s a mi a fő igen gazdag ! Ha az; q

neje leszesz, igen jó dolgod lesz s tudom, hogy boldognak fogod magadat érezni. Fogatot tarthatsz, a legújabb divat szerint öl- tözködhetel, estélyeket adhatsz, szóval tündökölhetsz, mig ha Jenő lesz férjed csak nagyon szerényen élhetnél s mindezekről lo kell mondanod.

— De mikor Molnár urat nem szeretem! — veté közbe Margit.

— Kedves leányom, a szerelem gyorsan,

elmúlik, manapság nem szerelemből megyünk férjhez, látod én se voltam valami halálosan sz-relmes boldogult atyádba s mégis mindig egyetértésben éltünk. Gondold meg jól, ha Jenő neje leszesz mindenhonnan vissza kell vonulnod, mig ha az én anyai fanácsor mat követed, meg fognak bámulni mindenütt, hódolni fog mindenki neked s a fiatalság százszor inkább fog körülrnjongani, mint eddig, örömestebb udvarol a fiatalság égy szép áss z o n y n a k, 'mint egy leánynak. Jól fontold meg teliát mitteszesz. saját kezedbe tettem lo sorsodat leányom, Molnár urnák holnapig választ kell adnunk, tovább nem halaszthat julr. ,r. 1

E szavakkal magára hagyta az anya a leányát, ki mélyen elmerül gondolataiba s. tépelődik magában.

A hiúság és szerelem erős harezra kelnek egymással szivében s még nincs eldönt ve t melyik a győztes.

Mély gondol ataiból kopogás zavarja f,d ; s alig hallható „szabad“-ra Molnár Gusztáv lép be.

Középtermetű javakorabeli férfi, niég fekete hajjal, borotvált arca némi fiatalságot kölcsönöz neki, de szúrós szürke szemei J,

szövet födi, ragyogó kék szemeit mosolyogva jár tatja körül a vendégeken s enyelegve szol a szőke rendezőhöz, ki ünnepélyesen meghajolva s átfogva karcsú derekát a tánczo- lók közé viszi őt.

— Ugyebár kissé későn jöttünk? Belássa [Jenő a mama nem akar első lenni, aztán {a szabó is csak most hozta el a ruhámat.

, I — Már attól tartottam, hogy el se jön- Inek... feleli- az ifjú.

— Persze hisz ígértem önnek, hogy egy ,! négyest együtt fogunk tái.czolni.

ij — Én nem tudom miért, de -olyan sa- ]játszóra kellemet len érzés fogott el —foly■ I tatá Jenő — midőn oly sokáig késtek, va■ latin komoly sejtelmek baja lepett meg, de most már elmuír. minden ; most boldogva■ ‘ gyök, mert hisz itt van az én bűvölő Mar- ,1 gitom !

A leány nem szólt semmit e szenvedélyes szavakra, csak önfeledten simult azifjukeb- i lére a csárdás fordulóinál, de ez ékes szó- i lóbb minden beszédnél.

■j A csárdás véget ér, a tánczosólc vissza ;! vehetik hölgyeikét a-1 mamákhoz, vagy né- Ilikhez, hogy kipihenjék az első ütközet fá- I radii Imáit; de nemsokáig maradnak a „gon- j dos“ mamák, vagy -tanteolc védőszárnyai alatt, liánéin inkább egy-egy ismerősebb tán- i czos karján vagy barátnőikkel körüljárják a ; tprmet ; a midőn is bő alkalom nyílik a : I kritizálásra. Margit Jenő karjára támaszul kod va pajzánul játszik legyezőjével s vidá■ I maii cseveg.

i: — Képzelje csak Jenő mily unalmas láíjtogatást kaptunk tegnap. Sándor bácsi egy i jó barátját Molnár fiusztávot mutatta be s

As „Esziergoni ssViiíks“ tárcája.

{ Kareo lat-J

A bálterem fényesen ki van világítva. Kö- Töskörül trópikus virágok feledtetni akarják, liogy kint a természet sűrű hóréteg alatt alussza hosszú téli álmát.

A frakkos rendezőség sürög-forog, hogy minél szívesebben fogadhassa az érkezőket, SJuk mindig sűrűbb és sűrűbb hullámokban ■tódulnak a terembe.

Szép ós kevésbe szép hölgyek, édes mo- ■solygásu mamák és komoly papák kíséretében.

A hölgy-ek toiletteje fényesebbnél fényesebb, mindegyik túl akar tenni a másikon.

Már majdnem egészen megtelik a terem, de egv szőke halvány ifjú, karján rendezői szalaggal még mindig az ajtónál áll, arcán a feszült várakozás jelei olvashatók.

Minden ujouau érkező hintó tobogásakor kipirul halvány arcza, édes remény csillag iLíígy fekete szemeiben ; de mindig csalódik; a várva várt még sem érkezik.

Hátha el se jqn ? — Hátha valami baj (érte Margit,ot ? — tépelődik magában.

A /.,ei)0 rákezdi az első lassút, mindenki siet tánczpsnőt keresni, a halvány ifjú még mindig nyugtalanul várakozik : végre nyílik az ajtó s egy junoi termetű hajadon lép he.

Sötét haja festői fürtökben hull gömbölyű vállára, rózsaszínű ruhája még jobban kiemeli a haj feketeségét s a váílak vakító fehérségét ; plasiikus karjait finom psipke