Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 91. szám

Esztersom VI. évfolyam. 91. szám. Csütörtök, 1884. november 13-án JA egjelenik hetenként kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR Egyes szám ára 7 kr. 6 frt. — kr­8 , - . i . r.o . Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: jSzÉCHENYITÉR ^. linvá a Isip szellemi vészét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENI-TÉR 3.5., hová a liivatnlos s a magán hirdetések, a íiyilttó.oe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálásolc intézendőle. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ö Icr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetuelt. NYIfiTTÉB sora 20 Kr szer mi Esztergom, nov . 10. (L.A) A városi tűzoltó egyesülőt va­sárnap rendkívüli gyűlést tartott, a me­lyen megbeszélés és vita tárgyat képezte a két hasonczólu egyesület ellenséges kedése s megválasztatott a mód, a mely szerint a viszályok kiegyenlitondók, a további súrlódások beszüntetendök len­nének. A megyei tűzoltó egyesület választ­mánya, mint halljuk, még az nap kör- vonalozta álláspontját a városi közgyű­lés határozatával szemben s az abban kulminál, hogy nem véve egyátalában tudomásul a közgyűlés határozatait, be­várja a polgármesteri választ s az altala kifejtettekhez ragaszkodik. Nem tartjuk teljesei» elégségesnek a közgyűlési határozatot és feltétlenül el­ítéljük azt a makacs, visszautasító ma­gaviseletét, a melyet a megyei választ­mány tanúsít. Nézetünk szerint a közgyűlés intéz­kedése puszta fél rendszabály, a mely czóKioz alig vezetne, a mennyiben egy- egy innen onnan kiküldendő bizottságra óhajtja bízni a kibékités, a kiegyenlítés nehéz feladatát. Mintha bizony elégsé­ges volna két czivódó ellenségnek any nyit mondauuuk : „Eredjetek, bóküljetek össze.“ De legalább láttuk a hajlandóságot, a jó akaratot, s annál inkább meglepő az a szerep, a melyet a megyei egye­sület vezérférfiai óhajtanak végig ját szaii i. Mert aunyi tagadhatatlanul bizonyos, hogv az egész hercze-hurczának akár itt, akár ott, csak egynéhány ember az élesztője, fentartója, a kikről megírta Széchenyi : Fényleni sokaknak legfőbb czólja, nőm használni. ílpensóggel nem tartozik reánk, k(E zönségre, miben és mennyiben érzi ma­gát X. vagy Y. sértve és megtámadva s az első és egyetlen kérdés csak az, mi nton lehet a veszélyeztetett közbiz­tonságot helyreállítani? A hol a köz jóról a rendről és békéről van szó, mint a jelen esetben, ott el kell hogy 110- muljon az egyesek személyes keserűsége, vagy fájdalma s szemben e közczéllal, nincs helye semmiféle túlhajtott ambi- tiónak, semmiféle kicsinyeshiuskodá^nnk. Múltkori czikklinkben iparkodtunk le­hetőleg a tárgyilagosság határai között maradni s egyszerűen rá akartunk mii tatai a veszélyes sebre, a mely orvos­latra szorul. Miután azonban utóbbi időben az egyes személyek, a két egye­sületek parancsnokai tolattak előtérbe, fel vagyunk oldva az alól, hogy sze­mélyeket egyáltalán ne ólintsünk s mi­ntán mi e tekintetben épen nem oszt­juk a fel-fel merülő véleményeket, lep­lezetlenül mondjuk el álláspontunkat a már-már odiosusRi váló ügyben. Hát mi teljes tisztelettel és elisme­réssel adózunk azon sokoldalú érdemek • nek, a melyeket városunk és megyénk élete körül Dóczi Ferencz kivívott ma­gának és méltánytalanságnak, hálátlan­ságnak tartjuk azokat a törekvéseket, a melyek az utóbbi események óta több oldalról irányulnak ellene. Az 5 fárad- hatlau ügybuzgalma, az ő áldozatoktól vissza nem riadó lelkesedése s az a természetes felfogással párosult mozgó konyság, a melyek őt polgáraink jole- sebbjei közé emelik, inkább elismerést, inkább kitartásra buzdítást, mint gán- csolást és roszakaratot érdemelnek. A megyei tűzoltók ez idei parancsnoka Viz János, csak nem régiben költözött városuukba s már is ki tudta vívni azt a rokonszenvet, a mely rendesen csak hosszabb idő és tevékenység eredménye szokott lenni. Modora előzékeny, lelke­sedése szakértelemmel párosul s az el­lene hangoztatott kifogások épen semmi jogalapot som tudnak felmutatni. Hibák és tévedések nélkül egy ha­landó sincsen s nagy igazság, hogy a ki a földön csupa angyalt keres, az csak ördögöt fog találni, de ki csak embe­reket keres, helyijei közel egy-egy an­gyalra is lelhet. „Hiházni emberi dolog, de a hibában megmaradni bűn.“ S épen azért nem az képezi a mi kutatásunk tárgyát, ki követ to el a múltban a hibát, ki ér­demel megrovást egy-egy elhibázott lé­péséért, (mert ha megtalálnék se volna az 11 ár jóvá tehető) hanem igenis kérd­jük,- ki akarja megakadályozni a hiba jóvátételét, ki akar gátat vetni azon törekvésnek, a mely a jövőre hasonló esetek elkerülését gondozza, ki akarja előtérbe tolni énjét akkor, a mikor vá­rosunk és megyénk javáról van szó ? Hisszük, hogy a két egyesület veze­tője és vezérférfiai sokkal inkább szi­vükön hordják feladatukat s az azzal járó kötelességet és felelősséget, semhogy fel akarnák állítani az elvet: vesszen el mindén csak győzzön az én akaratom, hisszük, hogy a felingerelt kedélyek le fognak csillapulni a — lehet, hogy puszta félreértésen, vagy más csekély körülményen alapulható — ellenséges kedések véget fognak érni, hisszük, hogy mind a két egyesület szem előtt tartva jól felfogott érdeküket, be fogják szün­tetni azt a piaczi szóvitát és perpat­varkodást, a mely már is oda kezdett fajulni, a hol a tisztességről való meg- feledkozés kezdődik. Nyiltterekkel, személyeskedő nyilat­kozatokkal nem lehet ezt az ügyet elin­tézni, valamiképen hogy bizonyos az, hogy történjék bármi is, az ügy elin­tézésének mihamarabb he kell követ­keznie. Ha pedig a két egyesület továbbra is ilyen dicstelen szóbeszéd tárgyát akarná képezni, ha békés utón, kölcsönös en­gedményekkel, kölcsönös megállapodás­sal nem akarná véglegesen rendezni a maga baját, ha a megkísértendő módo­zatok a kívánt eredményekre nem ve­zetnének, kell, hogy a tűzoltás ügyét a megyei és városi hatóság vegye kezébe, mely mindenek felett van hivatva pol­gárai jólétéről és biztonságáról gondos­kodni és intézkedjék kérlelhetetlen éréij- lyel akként, hogy egyszer s mindenkorra vége szakadjon egyesek ilyetén vissza­élésének, orvosoljon kíméletlenül, gyö­keresen, mert „A hydra nincs addig legyőzve, Mig fejeit megujitri képes.“ Budapesti levél. (Látogatás Kratzmana műtermében.) Az Üllői ut végén kihal a fővárosi élet s kezdődik a kisvárosi csöodessóg. A szórványos épületekben zajtalan vi­lágra találunk kisvárosi kíváncsisággal. Egy zsákutezán keresztül elérkezü nk a fővárosi művészet egyik legneveze­tesebb épületéhez, Kratzmann Ede üveg- festő műintózetébe. Az emeletes épület egy teres telken áll s első tekintetre is vallomást tesz hivatásáról. ÁzMEsztergoi ásVidákfl“ tárcája. Síit o&iv (Elbeszélés.) Kapor tanár sokat tanúit, sokat tudott- Mindenből — egynek kivételével — min­dent, a természettudományok és hieroglyp- hekből pedig többet. Azt mondtam ugy-e kérem, egyuek kivételével ? Csendet kérek. Humboldt okosabb volt mint Kapor. Azt onnan tudom, mert az ő hypothezise az universumról neki korántsem okozott annyi fejtörést, mint Kapor tanár urnák az ő még mindig negatív hypothezise. Hogyha az orvos urak a diagnosist megállapították, akkor rend­ben van minden. Kapor a diagnosist megál­lapítani nem tudó orvosokkal egyenrangú volt aző negativ hypothezisével. Pedig biztosítom az öt világrész miudeu létező és kiállításban levő capaczitásait arról, hogy Kapor tanár a természettudományok mindon ágában ott- honu vau. A terraészettudomáuyok közt azonban a legfeketébb pontnak, a negativ faypothezisnek, az örök rejtélynek : a nősü­lést tartotta. Megfoghatatlan terminus tech­nikusnak látszott ez neki. A gondolat : egy előtte testi- és lelkileg egészen ismeretlen nővel egy fedél alatt, sőt mi több : talán * * Mutatvány Ries H'ermln néhány nap múlva egjelenő „Víg Beszélyek“ czimü müvéből, melyre ilönősea figyelmeztetjük olvasóinkat. A szerzőim «képével "ellátott mű megrendelhető 1 frt 20 krért czimen: Ries Hermin Kassa. Könyvkeiesked s ián a mű 1 frt 50 kr lesz­— Mit mondanátok ti, ha én egy mau- dust — — Elfutánalc valamennyien. Kapor kinek ko­pogását a viunyogás- és czinczogástól hal­lani nem lehetett, tárta fel az ajtót s látva a futást, zavarral kérdé magában : hát­ha ő is ? Nem. Zsana nem futott el. Nyájasan mo­solygott, intett s mondáy. — Kapor, beléphet! Én nem vagyok oly félénk mint környezetem. Húsz év óta először lépte, át Kapor 0 szentély küszöbét, nem csoda, hogy frakkja feszült, lélegzete elakadt s ingének csip­kéi keblének hullámzását kaczérkodva után- zák. ügy tűnt föl neki, miniha az a húsz év csak a tegnap és a ma fekvő éj, között lett volna. — Itt nem változott semmi ! — mondá Kapor elragadtatással. — Oh de igen ! — válaszolá Zsana szem­lesütve, — itt igen nagy változás . történt, — Talán férjhez adta nagysád valame­lyik kutyus kisasszonykáját ? — Mit gondol ! Ily szerencsét! enség szer­zője én sohasem lennék ! Mi nők, a világ tereratői, az erények martyrjai, alattvaló- ságra nem teremtetéuk s amig a jelen hely­telen világrend meg npin változik, mi nem veszünk férjet, mi nem adunk életet oly lénynek, kit már születésekor természet, el­lenes formába kényszerit a hagyományos szokás. Tudja-e ön, mily anyagból alkotá Isten a nőt ? A férfit agyag, a nőt csont­ból. Amaz pori ad óz ó ez szilárd; s mert szilárd anyagban lehet csak ellenálló v' ininez kötetet a férfi zsarnokságairól a világ­alkotó gyönge nem felett. A könyvnek kéziratban mint befejezett egész az utókor hölgyeinek dedikálva, piros kelmébe varrva, egy szúette bőrös ládában a padláson voltak letéteményezve. E korszakalkotó mű minden lényeges pasz- szusát emlékébe véste Zsana. Gyűlölte o a férfiaknak apraját nagyját. De, mert néki a földi javakból is kijutott, lévén a cziprus utczában kétemeletes nagy háza, a melynek nagy részét különféle haj­léktalan állatokkal népesité be a kisebb ré­szét átengedé a háztalau Kapornak azon feltétel alatt, hogy ő nem tarthat igényt semminemű állattartásra, mivel nem sze- retué, ha férfinemü az ő nőnemű állatkái­ban bűnös hajlamot ébresztene vagy pláne 51 csábítaná azokat. S mivel a második eme- et történetesen az első fölé építtetek, a ta­lár ur ne dörömbözzék, ne futkosson s lca- mzárás előtt itthon legyen. E szabály nem ütközött Kapor elveibe s í ősidőtől kifogástalan lakója Zsana kisasz- >zony háza második emeletének. Zsana férfi-gyűlölete, a mely jégkéreggel ette körül különben érző szivét, a dicső iapor pillantásainak alatta lassan-lassau dvadozni kezdett. — Ennyi erény egy férfiban — sohajtá üsana pártás fejének ötvenedik és Kapor akói mrnőségének huszadik évében. Elmerengett. Sorba czirógatá kutyácskáit, majmocs- :áit, raókuskáit, madárkáit s szemérmesen ;érdé : egy szobában lakni, elrémitette. —Vágy haj- r lám s minden más boldogító tulajdonság a meg volt benne e nagy aktushoz, de azért erős fogadást tett egy neki igen tetsző e hölgy — — — — photogrnphia előtt, nem js nősülui addig, mig Lavatert összes tudomá- a nyával le nem főzi. És Ő tanult és ő elmélyedett a tudomá- g nyolc e chaotikus tételében és a tanulás köz­ben észre sem vette, miként tűnnek szép szőke fürtéi, miként változik át kék szeme j savó-szintivé, miként redősödik meg az egy­kor sima arc s hogyan gömbül meg nprán- kiut a hát. Még arról is elfelejtkezett gondolkozni, tulajdonképen miért is kell ® neki kampos bot, ha a foutczára kirándulást tesz. s Ő boldog akart lenni. Fáradságát már- * már kitüuő siker koronázta. Mit bánta ő, b hogy tél kezdetén a tarlott földbe szórja vi- e rágaiuak magvát. Ha ép a mag, nem árt a 1 tél. tavaszt ér az s virágzik. D A lavateri tudomány magva megvolt; s P mert fekete földben terem a jó búza, a fe- kete szemű Zsanának szive lett a választott 1 o talaj, a mely azt melegével éltesse s nagy-j s: gyá nevelje, hogy legyen a boldogságnak) élőfája e földön s örökzöld lombjai között I v ialoljou a csalogány igaz és hiv szere-1E emről. o Várt leány várat nyer. Zsana a „váró“ eáuyok azon reménytelen s erényekben ki- Z magaslő alakja volt, kiről csak levett kalap- k pal illő szólani. Mig Kapor a psychologiát tanulmányozta, ísana harraiucz kötetes könyvet irt a nő k ogairól, a nő elnyomatásáról, másik har- k

Next

/
Thumbnails
Contents