Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 90. szám
TPÖÁLíRI -1 ■ ; T.. ÜTT-- \sseSBK:^s-. ^tí -:.< > ?-sí : 1-1 '.••»• Esztergom VI. évfolyanr 90. szám. Vasárnap, 1884. november 9-éa Városi s megyei érdekeink I özlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: ......................................6 Irt — Irrst e gész évre fél évre . uegjedévre Egy«» szám ara 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: SzÉCFíENYI-TÉR ^. liov:» ;i Isíp «y.i» 1 lomi részét illető IfOzleménypk li iiMumlSK-. KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENl-TÉR , Imvií :t lii%afíilos s u magún ljir*lelések, a nyílHó. oe szánt. közleményük, elöli'/,otdsi pénzek és veclamáKsok intózeinlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS JIIRDKTRSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 80 kr. MAGÁNIU RD.KTÉSKK megállapodás szerint lehető legj Hiányosabban közöltetnek. NYIÍ.TTiÍR sora 20 itr —"—■----5 K ülönállásunk újabb átkai. Esztergom, nov. 7. (N.J.) Igazán elszomorító állapotok közt vagyunk mi mindannyiszor, vada hányszor arról vau szó, hogy az ipaio- sok és kereskedők érdeke előmozdittas- sék. Az újonnan alkotott ipartörvény, mely ugy látszik hivatva volna évtizedes mulasztásokat lassanként helyrepótolni, ipar testületek alakítása által az önsegély elvét terjeszteni, kezébe adui minden iparosnak a szel térni és anyagi előhaladás majd minden eszközét, a törvénynek mindezen előnyös intézkedése ránk nézve holt betű. marad csupán azért, mert nem tudunk megbarátkozni azzal az eszmével, hogy nekünk nem négy, hanem egy városnak kellene lennünk. Vegyük mindenekelőtt szemügyre a 80. §. által elrendelt tanoncziskola felállítását. Azt mondja a törvényiek most hi- Yaíkozott § a, hogy oly községben, a hol legalább 50 tanonez van, köteles a község a tanonezok tanításáról külön tanfolyam berendezése által gondoskodni. A kir. város területén természetesen több tan on ez van 50-uél s igy köteles a tanoncziskola felállításáról gondoskodni. Daczára tehát annak, hogy a kir. város évenként több mint 12 ezer irtot áldoz a tauiigyre, ismét kénytelen lesz tanoncziskola fen tartása czirnén öthatszáz frtot költségvetésébe felvennie, is inét öt-hatszáz frtot s csupán azért, mert 9 ezer s nem 15 ezer lelket szám Iái unk. Ugyauis az ipartörvény 87. §-a azt mondja, hogy a tauoncziskolák költse igeire a jelen törvény alapján befolyó dijak és pénzbüntetések fordítandók', avagy e czélra két százalék erejéig külön adó vethető ki. I)o hát nézzük csak meg, liogy a jelenlegi különállásunk mellett mennyi az a befolyó dij. A díjszedés tekintetében, mi az ipar- törvény 4. §. c) pontja és a 21. §. c) pontja alá esünk, ezen két §. alapján tehát, a mennyiben évenként az iparhatósági engedélyért folyamodók száma sohasem több 70 nél, iparhatósági czó- lokra veszünk nagyon sokat, mondjuk 80 frtot, mig ha egy város volnánk a megyebeli 10 ezernél több lakossal birö városokban a bejelentéskor 5 frt, illetve 10 frt fizetendő, bevennénk legkevesebb ezer frtot. A szomszéd városokban hihetőleg kiilön-külön egyben sincs ötven tanoucz és igy aligha kell azon törni fejüket, hogy mikép állítsák fel a ta- noncz iskolát. De hát kérdem az-e a törvény iu tentiója, hogy ott, hol esetleg 49 ta- noncz van, ezek a tanonczok oskola nélkili maradjanak ? Hazánkban az ipar hanyatlásának oka éppen abban rejlik, hogy iparosaink nem állottak a kor sziuvonaláu, nem tudtak Írni, olvasni és számolni, helyes-e tehát, hogy a szomszéd három város területén lévő iparos tanonczok, kik aligha meg nem ütik a százat, oskola nélkül maradnak ! Egy várost képezve, minden teher nélkül fel bírnánk állítani és tartani az iparos iskolát, igy különválva a szóm szédvárosok tanonczai kivételt képeznek a törvény alól, a kir. város pediir a sok áldozat mellé njabb áldozatot lesz kénytelen meghozni. Menjünk tovább s vegyük szem ügyre az ipartestület megalakítását. A kir. város területén, mert a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma többre megy száznál és mert a tanács, mint iparhatóság- által kitűzött 30 nap alatt az ipartestület megalakítását ki „sem ellenezte, meg fog alakíttatni az ipartestület. Igen, de ezen testület megalakításával nem kicsinylendo terhek is fognak a tagokra háramolni, különösen ha akként fog az berendeztotni, mint a hogy azt e törvény és miniszteri rendelet ldvánja. A szomszéd három város iparosai, i mert nem vagyunk egyek, mert egyen- kint egyik városban sincs 100 iparos, nem tartoznak ipartestületet alakítani, mintha csak nem is Magyarországban, hanem Afrika déli csúcsán laknának, 5 reájuk a törvény intézkedése nem kötelező. De hát mi fog ebből következni. Meg ^ fog alakíttatni a kir. város területén az ipar testület, hanem mórt kevesebben ■vágyunk minthogy az ebből származó terhot elbírhatnánk, számos iparos menekülendő a teher alól, álköltözik a szomszéd Szenttamás és Vízivárosba,; miután pedig a tagság véget ér a tag: halála vagy elköltözése által, a kir.! város területén megalakitoti ipái testület csakhamar fel fog oszolni. Ott állunk tehát a mi különállásunkkal, hogy a törvényhozó testületnek azon intentiója, mely szerint hazánk ipara és kereskedelme a szomszéd álla-1 mok előrehaladott versenye alól email-! czipáItassák és saját lábára állíttassák ránk uézvo „nesze semmi, fogd meg i«1; í Es most következik a valóságos komikum. Az ipartörvóny 172. §-a alapján Esztergom lur. város területén az iparhatósági megbízottak megválasztha- tására alapul szolgáló adócensus a kormány által 15 írtban állapíttatott meg s el lett rendelve, hogy a kir, városi iparosok és kereskedők 20 iparhatósági megbízottat a városi tanács, húszat po- dig a holybeu székelő szolgabiróság mellé válasszanak. Tehát mert különál- lunk s a szomszéd három város területén nincs iparhatósági székhely, a szomszéd három város iparosai sem a húsz, sem a tiz iparhatósági megbízott megválasztásában részt nem vehetnek. Az ő érdeküket a szolgabiró mellett a kir. városi iparos és kereskedő fogja képviselni. Hát hiszen ez a kir. városi kereskedő s iparosra nézve csak előnyös állapot, hanem az a kérdés, hogy akkor, midőn az érdekek oly merev ellentétben állanak, miként fog az ily képviselte - tés édes gyümölcsöket teremni. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mikor a. törvény megalkottatott, az összes ipari és kereskedelmi érdekek előmozdítása lebegett a törvényhozó testület szemei előtt, mint a felliozot- takból azonban kitűnik a megalkotott törvény a mi ipari és kereskedelmi érdekünket nem hogy előmozdítaná, hanem azt még jobban, mint a hogy volt, összekuszálta. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy ez ?z állapot fon nem tartható, vagy rendeletileg, vagy törvényhozásilag intézkedni kell a szerint, hogy az ipartörvényben mi négy város egyesítve legyünk, mely esetben igenis „Viribus unicis“ képesek leszünk a törvény in- tentiójának megfelelőleg az ipar és kereskedelem érdekeit előmozdítani,, különben nem. , Szaze'Cmc tn. I. Hogy rólad még csak álmodám, Elnéztem az eget, Mosolygó angyalok liouán Keresve képedet... Most szép szemedbe nézek és A mennyet ott lelem : Hisz álom csak az epedés, Való a szerelem. II. A boldog est emléke Szivedben él-e még, Midőn neked szerelmet — Először esküvék...? Kezed kezembe téve Oly boldogok valánlc: Egymás könnye-* szemében Az ég moselyga ránk... Azért kezed kezembe, Ajkamra homlokod, Nézz újra hu szemembe S olvasd a múltat ott... III. III. Fáradt fejecskéd fehér kézre hajtva Ott ülsz némán virágos ablakon, Soká elnézem, egy gondolat Miként vonul el felhőborult homlokodon. Midőu szelíd arezodra feltekintek, Álmodui visz a néma éroemény : Halk sóhajid egy szebb időre intnek, Hol te gyermek valál és boldog én. Azon napokról csak egy szó maradt Mit ifjú szivem el nem feledett: Boldog remény, ábrándos gondolat, Szeretni híven, örökre tégedet. Gróf CSÁKY GYÖRGY. T ------ »a , .. ------- ... .. < §í50'i 1 di z-m'léíie&zte,. Fellegi bérceiden, oh Drógel vára, kereslek. Merre valál? Tornyod honnan emelte tejét? Szondi hol állt? repedő kebelén hol csorga la vére? Nyughelye hantjai közt hol nyögdel az ^stveli szél? Puszta vagy, oh kiomolt vér szent helye! néma [homály leng Vad komor árnyában szirteid orma ,felett. Ah, de romod tetején az örök hir égi virága Gsillagi fényében századok óta virul! Kölcsey. Aki szóba szokott állani a zivataros idők néma történetíróival, az omlatag várromokkal s meg tudja érteni egy rozsdás fegyvertöredék vagy egy fehér csoutdarab elbeszéléseit : az megtudja azt is, amit a történet elfelejtett megörökíteni. Drégel szomorú omiadékai közt a névtelen bősök törtéuete szólal meg s vértanuk dicsőségéről beszél a szellő. És olyan édes mindezt megérteni, mint az első dajkamesét. Kö1 tok dalba foglalták, a dalok szájról szájra adták Szondi emlékezetét, melyet hősi védelme és halála szíutere, a drégeli várrom még meg is szerez. A drégeli vár 1252-ben is az esztergomi * A „Magyar Salon“ novemberi füzetéből. érsek ősi tulajdona volt. Az egész Ipoly- völgye kulcsát Szondi György védelmezte a rohamosan terjeszkedő török uralom ellenében. Losonczi István kétezer emberével Temesváron hullott el. Szokoli Mehetned diadalmasan tűzte föl a fényes félholdat. Drégelt Ali budai basa kezdte ostromolni. Költészetünkben ez ostrom mesteri leírásával Czuczornál találkozunk, ki Szondi emlékezetét igy kezdi ; Mily bad kel a drégeli völgyön elé S vet vérszemeket hegyi vára felé ? Ádáz Ali tábora durrog alatt S rombolja tekékkel a sziklafalat. Szondi kiállja az első ostromot s két ap- ródja liarczi dalából akar kitartást meríteni. Kitörnek a várból. A drégelielc visszaüzilc a törököt, sőt Szondi ( eposzi szabadsággal ) párviadalra szólítja és meg is sebzi Alit. Az ostrom másnap annál elkeseredettebb. A törökök boszuja határtalan. Halomra lő- dözik az alsó falakat, lobbot vetuek a vár- ormára. Szoudi újra kitör s ismét szétüzi az ostromlókat. Ekkor Ali felküldi Drégel re az oroszfalvi papot. Azt üzeni, hogy bántódás nélkül menekülhetnek, ha feladják a várat, melyet tovább tartani már ugy sem lehet. Jó Szondi a jámbor atyára borul, S lágyul szive, majd hamar elkomorul, Kardjára csap, égre felőtti kezét Es mond a törökre szegve szemét : „Esküt fogadok E helyt maradok!“ Nincs alkum örökre pogáunyal, Játszik szava s kénye hazámmal. Mig e kar aczélt bir emelni, vei elv, — Élj boldogul ! — én viadalra kelek. Ali végső ostromra vezérli hadát. Húsz ágyu dörög egyszerre. A janicsárok, a szpa- hik s az asszapok vetélkedve 'rohanják1: meg a falakat. Fogy a maroknyi népség, nő az elszántság a romok között. Hamu és omladéic a fellegvár. Szondi és vitézei látják, hogy veszve van mindén. A várnagy utolsó gondja két apródjának sorsa. Nyomban kiadja a parancsot, hogy szabadon kell bocsátani a foglyokat, de a legrangosabb két törököt vezessék eléje. Kettőnek aranyban ajándékot ád És drága szegélyzetíi nyers-kacagáuj-t. Öltözteti dúsan a kis fiukat S küldvéu velők, ejt vala ily szavakat: „Üdvözlöm Alit., Kit boszu hevít; Elszenvedem öntse ki bár rám ;• Csak szánja meg két kicsiny ár-vám, Oktassa csatára s ha vesztui fogom Majd lelkomet, eltakarítsa porom!“ Ekkor a vár udvarán máglyára rakatja kincseit és értékes tárgyait, átdöfi ménjeit arauvdolmáuyba öltözik, kis seregével térdre borul s az utolsó ntra készül. Az utolsó vitézből is első hős lesz, mikor kiroutanak a törökre. A legvégső harcz nem tart soká, de annál heves* bbe:<, Szoudi súlyosan megsebesül és halálakor sem bocsátja ki dárdáját verés kezéből. Ali a drégeli romokra kitűzte a félholdat-, de a hőst illően eltemette. Maga szúrta sírja fölé lándzsáját s a kél- kis dalnokot kegyébe fogadta, Szondi hősi halállal halt meg?
