Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 89. szám
Blies. Báfcorkesz, Bajóth, Kicsind, Nana 1885. évi költségvetése, Dorogli 1882. évi közpéuztári, Dorogli 83. évi szegényalap, Ebed, Karva 83. évi közp. Karva 1883. évi szegény alap, Piszke 1880—83. évi. közp. Szttamás 83. évi közp. Szontgymező 1876 — 81.évi erdei, Kóty 80, 81. és 83. évi gabona,pénztári, Kóty 72—83. évi magtáii számadására vonatkozó véleményes jelentése. 14. Zsarnét^zay Mihály kesztüíczi körjegyzőnek a koiiilotóbez tartozó községek érdekében Schuller Pál kéményseprő mesterrel a seprési dijakra nézve kötött egyezség beterjesztése tárgyában f. é. 1331. sz. ív. kelt jelentése. 15. Esztergommegye utrendőri szabályrendelete átalakítására vonatkozó 'állandó választmányi vélemény. IV. Kérvények. 16. Horváth Géza doroghi orsz. képv. igazoltatása folytán a megyei árvaszóki elnöki állomásáról való lemondása tárgyában kelt kérvénye. 17. Pap Sámuel és társai közmuu- kakötolezettség alóli felmentésök iránti kérvénye. 18. Vasas István és Marcsa Jánosnak ■a bátorkesz-muzslai megyeutvoualon földjeik végében lévő öreg akáczfák kivá- gatásának engedélyezését kérő folya mod vány«. 19. Kóty és Kúrál községek képviselőtestületeinek kérvénye a Béuyfar- nadi közlekedési útvonalnak a megyei utak közé leendő felvétele iránt. 20. Karva község kérvénye az 1883. évi közmunkává!tsági összegek leira- tása iránt. V. Levelezések, 21. Nógrád megye közönségének f. é. junius 26-án 28. sz. a. kelt átirata, mellyel a közigazgatási hatóságok jogkörébe utalt kihágások folytán befolyó büntetés pénzeknek a megyei, illetve levéltárba való befizetése és azoknak a kihágások folytán felmerült károknak fedezésére leendő felhasználhatása iránt a képviselőházhoz intézett feliratát pártolás végett megküldi. 22. Ugyanannak az anyakönyvek vezetése és kezelése érdekében szükséges törvényhozási irtózkedósek megtétele végett az orsz. képviselőházhoz intézett feliratát pártoltatui kérő f. ó. 106. sz. a. kelt átirata. A szultán résztvevőleg és száuakozólag tekint Muhamedre, amiut az arbigassi igy szólott : — Allah velünk ! Ez az ember nem török hanem keresztény, nem becsületes ember, hanem kém, nem néma, hanem tettető... Be szerette volna magát igazolni Mainlined — de hát nem lehetett. A szultán pedig nyájasan igy szóllott: — Ne szóljon;) belőled a rágalom nyelve. Meglellek, hogy hazudtál, d<- azt csak irigységből tevéd. — Jól van. E pillanattól fogva téged nyugalon ba helyezlek. Nun vagy még ugyan vén ember — de nagy kópé vagy... Az arbigassi nem tudta mit műveljen dühében — majd összerágta a fogait. — Te pedig édes bégem e perctől fogva beglerbég vagy. Őrizd meg a török szentségét — a zászlót... Téged Allah küldött hozzám és vajha megaduá néked beszélósedet úgy — testvéremül fogadnálak barátom. E naptól fogva Muhamedet az egész palota gyűlölni kezdette, kivéve a szultánt. A ki csak teliette ártott neki. Néhány hónapig csak kibírta Mohamed, de aztán már megfogyott a türelme ésf földhöz vágta a beglerbégi kaftánt, meg a kardot és búcsút vett Stambulból. De szerencsétlenségére a letett arbigassi- val találkozott. Ez rögtön vísszavezetteté őt a szultánhoz. A szultán az arhígassifc újra megerősítette liivatalábau — Mohamedből pedig pasát faragott. — Bezzeg kitett magán megint a szultán — mondogatták a főtisztek — vagy megőrült a <ui császárunk, vagy pedig meg fog ői lülni. Mohamed pedig kezdte magát rosszul 23. Sáros megye közönségének a hazánkat fenyegető földmi velős és közgazdasági váltság elhárítása érdekében az orsz. képvisolőliázához intézett feliratát pártol tatul kérő f. ő. 152. sz. a. kelt átirata. 24. Göndöcs Benedek indítványa hazánk ezredéves fenuálásaeinlókóuekméltó megörülii lése tárgyában. És egyéb időközben beérkező tárgyak. Esztergomban 1884. évi nov, hó 3. KRUPLANICZ KÁLMÁN kir. tanácsos alispán. Kisvárosi tespedés. (N.) Nemsokára beköszönt a tél s mi oly érzékenyen búcsúzunk el azon eszközöktől, melyek minket a nagy világgal érintkezésbe hoznak, mint az eszkimók a lenyugvó naptól. Nincs unalmasabb a téli kisvárosi életnél, a kisvárosi ember belebúj odújába s onnan csak tavasszal búvik elő, a mikor a nap enyhe sugarai kiűzik. A nagyvárosi téli élet vidám és változatos. Ott nem találkozunk annyi fen hej ázással, nincsenek oly magukba zárkózott társadalmi elemek, mint a vi dókon. Ha a fővárosban felolvasást rendeznek, vagy valamely nagy hazafinak emlékezetére iÉinepó'yt tartanak, azokra nem zártkörű meghívókkal lehet csak bejutni, hanem igenis arra minden tisztességes müveit ember hivatalos. De nem ilyen a kisvárosi szellem. A kinek elegánsabb kabátja, de kevés süt ni valója, vagy duzzadtabb erszénye van ; annak derogál „nem egy rangú“ emberrel egy felolvasást végighallgatni. Ezért oly tespedő a kisvárosi élet! Ha a kisvárosban egy nagyobb szántsd vigalmat rendeznek, mindig a meg- iivaudók fölötti vita képezi a legnagyobb akadályt a probléma sikeres megoldására. X csak Írnok Y. pedig csak díj nők ; azután ez nem is intelligens családból való nőt vett el, mivel az atyja csak molnár volt — ezzel egy tőrben nem szabad neki mulatni. Es ez igy megy fokról-fokra. Már most tessék egy nyilvános föl olvasást rendezni. X azért nem megy, mert Y. is ott van, Y. meg azért nem mehet, mert fél, hátha X. is ott lesz s őt lenézéssel illeti. Ilyen a kisvárosi társadalmi élet. ére/ui abban a hivatalban, mely épen nem való a világ egyik legszegényebb bolondjának. Stambulban mindenki megszerette Mohamedet. De azért voltak ám ellenségei. Még pedig mennyien ! Halálos ellensége az arbigassi volt. Ez az ember annyira gyűlölte a néma basát, bogy mindenben vesztét kereste. Az ördög pedig sokszor megnyeri a csatát, de ritkán a győzelmet. Néhány hónap múlva a szultán háborút üzent az egyik szomszédjának, kivel már reges rég farkas szemet nézett. Es a törö* birodalom minden zugából elősiettek a daliás férfiak, hogy Allah földi uráért küzdjeuok és ba kell — meghaljanak. A sereg vezényletét a szultán a néma basára bízta. Az arbigassi ezt az alkalmat ragadta meg, hogy tervét kivihesse. Az ázsiai faj melynek vérében van a bátorság, — majd minden csatát megnyert. Muhamed egy ütközetben félholtan zuhant le lováról. Egy ollnsóges golyó megsebesítette őt. A szultán, kegyeimét saját kezével ápolta és minden pillanatot a legfeszültebb kétségben I öltött el a beteg sátorában. Nemsokára elnémultak ^ kürtök; a vitézek a tábor tüze mellé keveredtek. E pillanatban az arbigassi lépett a szultán sátorába. A szultán, Muliemed halott sápadt és merev arcára nézett és szomorúan fogadta az arbigassit. Ez azt jelenti, hogy egy török csapat az ellenséghez pártolt. A szultán e rémitő liirro fülpattant és felkötő kardját. Azután Muhamedhoz hajolt és megcsókolta szép homlokát. — Testvérem ! — kiálfcá a császár megvannak más vidéki városok hol a korral haladva (persze azok télen is össze vaunk kötve a világgal) igyekeznek társadalmi életükbe erőt önteni ; társulatokat alakítanak, melyek tagjai időközönként felolvasásukat rendeznek; de nem ám zártkörben, a hová csak a kaszinó tagjai mehetnek hallgatni, ha nem nyilvánosan, hogy a mivelődni akaró minden tisztességes ember végig hallgathassa. És ez annál meglepőbb, mivel ezen vidéki városokban nincsenek sem akadémikusok, sem nagyszámú tehetséges irók, de azért felolvasásaik tartalmasak, mindenkit érdeklők és oktatók. Nálunk, mint oly vidéki városban, melynok meg vannak nagyszámú eszközei arra, hogy társadalmunk minden egyes tagjának élvezetet, oktatást adjunk, a tespedés legnagyobb fokán unatkozunk. Vaui dúsgazdag könyvtárunk, vili hires képtárunk, vannak tudományos embereink és — nincs ki belénk életet öntsön ! Szánalmas állapotok ! Nem a hét szilvafás világban élünk már; korunkat át át lengik a nemesebb demokraticus érzelmek eszméi ; ne külön ö z z (ik el magunkat., hanem öntsünk tá sadalinunkba életet, műveljük tagjait, hogy az a kor jelenlegi niveauján megái Ihasson ! A már-mér beköszöntő szibériai élet elűzésére alakítsunk felolvasásokat rendező társulatot s hassunk oda, hogy a társadalmi élet laza kapcsai ismét össze forrjanak. Rendezzenek előkelő egyesületeink felolvasó, estélyeket s ne csak azáltal tudassák tengődésiiket, hogy a tagjaiknak nyugtát küldenek. Nyújtsanak szórakozást és művelődési alkalmad tagjaiknak. Kérésünk az hogy: In succum et sanguinem vertere ! Esztergomi levél. (Zwiki néni irodalmi soiréeja.) Huszonötödik Esztergomi Lovelorn daczára, olvasóim száma folytonosan gyarapodik. Mert bizonyosan tudom, hogy egy liliomkarcsú szép leány nem azért haragszik rám, mert nem praenumeránsa e becses lapnak, hanem azért mert az Esztergomi leveleket olvassa. Azokban hatva — téged Allah küldött hozzám és ha te meghalsz akkor vesz/.e vagyok... Vajha újra ott állanánk, a hol dicsőséget szereztél félholdunkra. Az arbigassi a sátorban maradt. A gonosz ember meg akarta gyilkolni a fél holtat — de az iszonyú boszutól rettegett... A szultán borzasztóan megboszulná magát rajta. A mint így ilyen gonosz tervek között gondolkozott, a lázas beteg megszólalt. Az arbigassi majd kővé mered bámul- tábnn. Mint a kigyó siklóit a beteg ágyához és mereven bámult reá. Muhamed lázában beszélt. Halkan—reszkető hangon : — Ea'ima!... Fatima!... Muhamed meghal... A néma basa, kit a szultán úgy szeret, nőin lesz a te férjed... Engem meggyilkoltak... A nyomorult arbigassi golyója... Az arbigassi összerezzent — azután fölvigyorgott : — Folytasd csak néma basa ! — mondotta ő pokoli gnunjal — mondd cmk el a titkaidat.moghnlIgát,lak — de azutáu miudeut elmondok a szultánnak. — De ha megtart Allah — robegi tovább a lázas beteg — úgy elhagyom testvéremet a szultánt és eljövök hozzád—eddig néma voltam mint a sir... sokat szenvedtem, de boldog vagyok, hogy érted szenvedhetek... A szultán visszaérkezett a sátorba. Az arbigassi intett — hogy tekintsen az alvóra. A szultán csodálkozva tekintett az arbigassira. A lázas beteg folyfcatá : — Elhagyom a szultánt, elhagyom a dicsőséget, szegény akarok lenni, mintamilyen voltam és gazdagabb leszek a szultánnál ha téged birui foglak.,. a levelekben pedig lehetnek olykor olyan sajtóhibák, a mikért érdemes ream megharagudni. De hát soha sincs édesebb harag az olyannál, a melyet meg nem érdemi illik egészen. Hanem az olyan kitüntetésnél sem, a melyet egészen megérdemlőnk. Például Zwiki némi kitüntetésénél. Zwiki néni — tetszik tudni kérem — eddig titkos tisztelőim közé tartozott. Nem volt szórgalmasabb és hálásáéi) olvasóm, sőt a mi ezeknél sokkal ritkább, fejtegetem. Valóságos aesthe- tikai fejtegetéseket csinált leveleimből. Pedig egyszer épen az Ő káveakadenii- ájáról referáltam. Ez a levél nagyon fölizgatta Zwiki nénit, a ki különben mar ti negyven- nyolczas események idején is izgatott volt. És arra lelkesítette, hogy engem legillatosabb visitokártyáján meginvitál- jon. Soiree lesz. Thema : a lélek halhatatlansága Meg lesznek hiva az ösz- szos esztergomi irók és művészek, Kezdető pontban kilencz órakor. Eltökélt szándékom, hogy nem csináltatok uj ruhát vőlegény koromig. így hát régi frakkomat esti világítás mellett szemdgyre véve azt tapasztaltam, hogy egy olyan soiréere, hol a lélek halhatatlanságáról lesz szó, nem is illik egész uj frakkban megjelennem, különben véletlenül még hasonlítani találnék valami szabó legényhez, a ki mint csinos házi ismerős és polka költő szintén meg lehet hiva. Végre ütött a fenséges soiree órája. Bekopogtattam. Zwiki néni el volt ragadtatva s gyöngéd czélzásokkal figyelmeztetett forró érzelmeire. A szobákból meglehetős szivar füst áradt ki. A társaság már nyugtalankodott, hogy végkép el találok késni. Régi átkom különben, hogy mindenhová elkésem. Zwiki néni bemutatta az ivó társaságot. Egyetlen ismerőst se találtam • pedig a visifce-kártyan az összes eszter. gomi irók és művészek jelezve voltak^ No de egy benső szerény ige megnyug_ t.atott képzelt állapotom további tart hata, lanságáról.-- Ligeti Oszkár ur — mutatja be Zwiki néni a legszálasabb irót — a Képes Családi Lapok geniális talány Írója. — Stopli Jeromos ur, a ki Kantot És ekkor görcsös kacagás fogta el — és elhalgatott. Újra a merev — a hideg —az élettelen szobor. Muhamed néhány hét mnlva felgyógyult. A szultán nem szerette többé. Hisz az a „néma basa“, kit legszentebb érzelmeivel szeretett — megcsalta Őt — hisz az a uéma basa beszél, még pedig nagyon is furcsa dolgokról. Az arbigassi majd kiugrott a bőréből, a midőn a szultán igy szólott a hadsereghez : — Vitézek! A mai döntő harezban újra ve- zértek leszek, Muhamed basa pedig alvezér lesz mellettem. Az ütközet utána uéma basával számolunk. A szultán szavait iszonyú zugás követte. A hadfiak szerették Mahumedet — tán tízszer is jobban mint a szultánt. Bezzeg elnyúlt az arbigassi arca hosz- szura. A szultán tombolt mórgébeu. De már késő volt. Az ellenliad mint valami gátat áttört rohanó tenger routott a török hadseregre. Nemsokára iszonyú zavar fejlődött a két bad fél között. Az ellen is török ruhában török zászlókkal rontott reájuk. És ekkor a szomszéd levágta a szomszédot, az apa a fiút, a testvér a testvért. 1 Ez iszonyú harcz után, melyből csak néhány török menekült meg., az ellen katonái, kik bizonyos jellel voltak feltüntetve, hogy egymás ellen ne forduljanak a harciban — fölvették a szultán holttestét. A török császár meghalt, és véle elhunyt a vitézek ezero, véle hamvadt el az ozmán hadsereg dicsősége, nimbusza. Mohamed amiut a szultánt veszni láttán legiszonyúbb vérengzések közé rohant,
