Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 87. szám

Rsztergom VI. évfolyam. 87. szám. Csütörtök, 1884. október 3íM'i Városi s megyei érdekeink közlönye. ÉGJÉL. ENIK HETEN KI NT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész érre....................................................6 Irt — kr­fél évre ..........................................................:í . - . n egyedévre.....................................................' . -r,0 • Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: ySzÉCHENYI-TÉR. ^. hová a lap szellemi részét illető közlemények klililendSk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDIOTÉSKK : MAO ÁNHIRDET ESEK KIADÓHIVATAL: ^ZÉCHENI-TÉR hová rv hivatíilös s a magán hirdetések, a nyiUtcroe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamáKsok intózendők. 1 szótól 100 szói;; — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—800-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 80 kr. megállapodás szerint lehelő legj Hiányosabban közöl tétnek. NYII/ITÉIl sora 20 Kr Esztergom és Párkány. Esztergom, okt. 29. Esztergom átellenes mezővárosa. Pár­kány, néhány évtized óta a haladas és fejlődés korszakát éli. Kereskedése igen élénk, forgalma nagy, vállalkozói sze­rencsések, népe nem néz elégedetlenül az ínség szemébe. Előttük a vasut, egészen övéké az esztergom-náuai pályaház, honnan a ke­reskedés minden statiója könnyen meg­szállható. Esztergom és Párkány története a múltban s helyezte a jelenben épen fordított viszonyban áll. Esztergom a múltban nagy jelentő­ségű kulcsa volt egy egész áldott vi­déknek. Párkány csak szegélye, csak párkánya volt a szó legközönségesebb értelmében Esztergom várának és vá­rosának, Esztergom most a tisztességes stag­nálás városa, mely el van szigetelve Európától, sőt a zord tél hónapjai alatt nem is kereshető Európában, hanem ázsiai Oroszországban, annyira viszon­tagságos közlekedése van. Párkány el­lenben a szerényen, de szorgalmasan megindult kis szabású és eleven for­galmú kereskedés városa, honnan egy egész vidék gabnapiacza fölött intéz­kednek s houuan bárhová és bármikor nyitva az ut. Az esztergomiak Párkány emelkedé­sére, csinos uj házsoraira, anyagi jólé­tére s különösen szép jövőjére méltán irigykedhetnek, mert az átellenes mező­város szerencsés helyzete iassan-lassan egészen absorbeálni fogja az esztergomi kereskedelmet. {eyy&n a 'feíeoéy, (Különben reflexió Gaston ur nézeteire a nőkről.) Mielőtt e veszélyes théma kicsiségébe, nagyságába bocsátkoznánk és elfogultság nél­kül Írnánk, szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy azou vádak melyekkel a nőnemet, meg­terhelni bátorkodunk csakis azokra olvasha­tók, kik nem ismerve női nemes hivatásu­kat, átengedik magukat a balfogalom setét inteutióinak. Nehéz dolog a nők tetteit, szokásait bi- rálgatni, de a szó igaz kimodása nem von­hat maga után sérelmet — bár szokás mon­dás : szólj igazat, betörik a fejed ; hanem azért mi igyekezni foguuk a felénk emelke­dő kacsók lágy ütéseit férfiasán eltűrni, de azon igazakért, melyekkel a nőnem jóságá­ban, a korszerűségben gazdag tetteit kiemel­jük, sem bókot som elismerést nem várunk. A régi világban ólt emberek azon neve­ket, melyeknél fogva egymástól megkülön­böztettek, leginkább az ember viselt dolgaik­tól, morális rokonságuktól és egyéb minő­ségektől kölcsönözték, mely szerint mind a férfi, mind az asszonyi nevek kétségkívül a nevezőknek okos megfontolásuk után vették eredetüket. S igy vau, hogy a férfiak külső dolgok után kapták neveiket, az asszonyok azoubau, uinthogy rendeltetésük szerint a szent és kegyes életre mindig nagy hajlan­dósággal bírtak : leginkább a szelíd nyájas­ság kegyességről és egyéb benső tulujdon­Eszményibb törekvésű pvlgártársaink Esztergom szebb jövőjének megalapí­tójául teljes egyesülést hirdetnek nem­csak városrészekben, de törekvésekben is. Vannak egyesek, a kik még tovább szövik a jólét terveit s Esztergom egye­sítésébe akarják vonni a szép, fiatal Párkányt is. Ezek a szép törekvések — fájdalom — nem a mostani nemzedék törekvé­sei, A mostani nemzedék a Iethargia és hanyatlás, a kedvezőtlen viszonyok és előny7teleu helyzetek statusquóját pré­dikálja. És ez teljes stagnálást, tökéletes tes- pedést jelent. De addig is, mig mostoha közleke­dési viszonyaink s európai hírnevű út­jaink kedvezőbb kezekbe jutnak, addig is Esztergom és Párkánynak némi ál­landó összeköttetésbe kell jutni. Némi állandó összeköttetésnek ne­vezzük az olyan összeköttetést, mely a mostaninál lényegesen különb, de teljes megállapodást azért még nem jelent­kot. Párkány és Esztergom között a her- czegprimás nagylelkűsége téli közleke­dései propellert állíthatna s a kereskedő világot Esztergomban és Párkányban állandó összeköttetésű telephonnal kap­csolnia tnók össze. A propeller s a telephon ügyét ma­gáévá tehetné a kereskedelmi társulat, mely a polgárság egész zömének kéré­sét tolmácsolhatná Esztergom első pol­gára, a herczegprimás előtt, ki orszá­gosan ismert nagylelkűségénél fogva a propeller összeköttetést bizonyára elren­delné. A mi a telephon-hálózat szervezését il­leti, az mai napság már annyira jutányos, hogy privát vállalkozás utján is elérhető. Csak az engedély legyen meg rá, az esztergom-párkányi telephon feláUitója csakhamar be is mutatná magát. Ez a két összeköttetési eszköz, a milyen szerénynek mutatkozik, annyira l hivatva lenne a két várost télre is ösz- szekapcsolni s egyúttal a kölcsönös ér­dekeket közelebb hozni egymással. Uj eszmét hirdetni régi világbeli emberek előtt nem a legkönnyebb fel 'adat. Az uj dolgok a régiek előtt ide- genszerüek és gyanúsak. Do ne tartózkodjunk az előítéletektől. Szóljanak a stagnálás emberei akár­mit is, legyünk mi résen nehányan mindig s szégyenitsük meg az alkotásra | képtelen lethargiát szerény, de jólétre ! ezélzó vívmányokkal. Pozsonyi levél. (Dr. Jaeger tanár gyapjú-régiméje.) Oh, te ártatlan kis. bárány, mivé lettéi? Egy világot hódítasz a te gyap- jaddal, pedig nem is azon aiany gyap­júddal, a mely után annyi nagy úri kebel epedezik. Gynpjad ártatlanná te­gyen bennünket, jóvá és erkölcsössé (?), mint te vagy, te, az ártatlanság jel­képe. ügy kell lenni, mert dr. Jaeger mondja, annak pedig kell tudni, mert immár elhitte neki az egész világ. Gyapjúddal fedjük fejünket, testün­ket lábunkat, kezünket ; gyapjúdon al­szunk, gyapjúddal takaródzunk — egy szóval: gyapjú, gyapjú és gyapjú a jelszó. Én is megpróbáltam és ime már egy fél éve, hogy viselem a gyapjút és ész­leléseim a legkülönösebbek. [ Legelőször is a midőn gyapjúba öltözködtem egy furcsa zengést hal lőtt tani belsőmben, mintha húrokká vál- volna bennem minden. Leheletem mintha egy Aeol-hárfát hozott volna rezgésbe és csodálkozásomat akarván kifejezni, nem tudtam mást mint csupán „melit“ és „belit“ mondani. Megijedtem, mert gondolám, ha ez igy tovább megy, még dohányzacskót is — csinálnak be­lőlem, de nagy vigaszomra egy barát­nőm azzal nyugtatott meg, hogy ő már két éve viseli a gyapjút és dohány­zacskót még mindig nem csinálhattak — belőle, mig egy éltesebb nős bará­tom azt panaszlá, hogy úgy érzi, hogy ez a gyapju-regime szarvat növeszt fe jén, holott semmi hasonlatosságot sem érez magában a kos szép tulajdonsá­gaival (talán azért). Még azt is mondta, hogy most oly ártatlannak és erköl­csösnek érzi magát mint azelőtt soha. Teveszőrből vau ágyam, takaróm, le­pedőm, és csakugyan már is- egy bizo­nyos rokonságot érzek a sivatag hajó­jával. Lassan megyek, nagy- léptekkel és tele szívom magam ugyan nem víz­zel, de borral, a melyet azonban ha megölnének, más nem használhatna ital gyanánt, mint ez a sivatagokban szo­kásos. Aztán mily nyereség, hogy már most meg tudom enni a birkahúst, mig azelőtt a szaga miatt a legjobb spékelt birkaczombot sem tudtam meg­enni. Bizonyára a legközelebbi időkben a juhparfum lesz a legdivatosabb illat­szer. Megéljük azt az időt, hogy dadáink a legjobb liptai túrót produkálják, a mit csecsemőink (Darvin szerint) át­ságokröl neveztettek, miut pl.: bölcs, okos, szelíd, tiszta, szeretetreméltó, kedves, enge­delmes és félénk. Tény az, hogy a testi életet a külsőben a férfiak tartják fenn, a belsőben pedig a leik' életet leginkább csak az asszonyi-nem élteti. Mig az életben a férfiak hathatós sza­vakkal, erélyes cselekedetekkel és kitartó bátorsággal folynak a szivekbe, a nők ke­gyességgel, szelíd nyajassággal és kel lemmel érik ezt el. Mert a jó anya, ki gyermekét j kicsiségétől erkölcsösnek neveli, az biztos j lehet abban, bogy gyermeke egy könnyen j el uem tántorodik, de akit egyszer elronta­nak, csak nagyon ritkán és igeu nehezen lehet megmenteni. Tehát, hogy az asszo­nyoknak vagyis a nőnemnek sokkal nagyobb befolyása jutott osztályrészül, erkölcsi dol­gokban miut a férfiaknak — ahoz nem kell több sor. A történelem is bizonyítja, hogy igy vau. Azért, hogy K a i u megölte Ábelt, nem lett az egész emberi nem gyilkossá ; de az Éva bűne mindén tőle számlázottra kilia tolt. — Hány példa vau arra, hogy egy gyenge elméjű, erkölcstelen asszony egy egész háznép ágazatát elaljasitja ; egy derék okos nő pedig uralkodó lineát is kezdhet. — Mindenhatók vagytok ti nők! Szemetek tü- zébeu ég és pokol ragyog kínjaival, gyötrel­meivel... Angyalok vagytok, ahol szerettek... daemonok, ahol gyűlöltök s mikor boszul- tok... Már az első nő mily sikerrel vitte sze­repét az édeuben ! Végzetszerü a nőnél a hivatás és — szenvedély. Ki rombolta le Róma régi kormánya osz­lopait? Polgári hadat gyűjtve a szülőváros­ban, hol millió testvér esett el egymás fegy­vere alatt! Egy nő volt ez : — K 1 e o- p a t r a. Ki volt, ki a Gvelfek és Gliibbellinek közt háborút szított ? Egy nő : — M a t h i! d a. Ki szolgáltatott alkalmat a hossza trójai hadra? Egy nő : H e 1 é n a­Ki adta Helíasnuk a világhírű fényt Pe­rikies idejében? Nemde egy nő: — As- p at b|i a. Ki volt, ki Szolimán török császárt arra bírta, hogy derék fiát Musztafát megölje? Egy nő : Eoxolane. Ki hangolta fel Alfieri lantját ? Albony gróf nő. Nem-e egy no által — Jeanne d’Arc által, lön Orleans városa megmentve ? Ki forgatta fel Róma királyi székét és változtatá át köztársasággá ? Egy nő: Luc re ti a. Ilyen és több élősorolhatlan szerep jutott osztályrészül nem egy nőnek, a világ törté­nelem terén. Egyiknek szebb, raagaszfosabb, — másiknak aljasabb, ahogy azt a hivatott­nak lelknle te, szive, vére suttog és vég­zete élői rá. A társaság jó és értelmes asszony nélkül csak olyan, mintegy kert kertész hiányában. Hiába a jó házigazda, — ha jó feleséggel nem bir. A mely házból kihalt a jó anya, ott vége a virágzó jólétnek. így vau az élet dolga jó asszony nélkül. Be kell ismerni, hogy mi férfiak legkisebb gyönyörűséget sem érezhetnéuk életünkben asszony nélkül, ezt az egész természet sem bírja pótolni. A társadalmi életnek csak a nőnem a fűszere. A regi világ históriája azt bizonyítja,, hogy az emberiség mostani állapotát az asszonyi nemnek köszönheti, mivel minden nagy eseménynek, sót hasznos találmányok leginkább az asszonyoktól származtak. Égy hajoló szépséggel és nemes tulajdonságok­kal biró asszonyért, kész volt a férfi bármit is elkövetni, minden dolog nehézségét leöny- nyűvé tenni; hegyből völgyet csinálni, asiva'ag földet pompás s szemet gyönyörködtető kert­té formálni; tengerekre ülni, ezer mt>g ezer vi­szontagságokkal küzdve fáradozni, elméjét törni és mindent elkövetni, hogy újabb meg újabb dolgokat találjon fel, hogy szeretett asszonyának örömöt (ma többnyire ürömöl) és gyönyörűséget okozhasson. Mind ízt amit az életben 1 oldogságnak nevezhetünk, leginkább egy jó nőben talál­juk föl. De hogy igazságot osszunk, megjegyezzük — csak azon nőben, ki a társadalomban mint kedves nő, a háztartásban mint jó asszony, a házaséletbeu mint jó feleség és a nevelésben mint jó anya tűnik ki. De vannak — fájdalom, a szép asszonyi nemben olyanok is, — kik feledve nemes hivatásukat, tetteikkel különös következte­tésekre adnak alkalmat ? Ezek az után nem is tekintetnek sem jó feleségnek, sem jó anyáknak és nem csoda ha férjeik úgy né­zik őket, miut valami szükséges rossza­kat. A világ az ily nőt aztán elnevezi min­dennek. Ezek miatt uem csoda, ha a házaséMben tragikus dolgok történnek — mert hiába a

Next

/
Thumbnails
Contents