Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 86. szám
A szőlőt mindig a szabadban kell ’elkölteni* melyet betű szerint teljesítenek is; s igy egész napon át lehet 'szőlőevőket vagy séta közben, vagy a toniáczokon ülve látni. Egy és fél kiló szőlő elfogyasztása iöég nem szelő kúra; ez még csak enyelgós, tréfa. Par nap múlva a mennyiség 25 grammal emelkedik inig 1 és fél —2 kilót ér el ; az előirt mennyiség azonban a betegség természete és fokához irányul. Vannak betegek, kik naponkint 3 kilót fogyasztanak, de 4 kiló már a ritkaságok közé tartozik. Némelyik beteg 3—4 napi szőlő élvezet után roszabbul érzi magát, ezen állapot azonban csak a válság s csak hamar következik a gyógymód jó hatása, ha az illető félbe nem hagyja azt. A szőlő gyógymód kellemetességei közé tartozik, hogy semmi étrendhez nincs kötve, más gyümölcs élvezete azonban nem ajántatik, de nem is igen kívánja valaki, a Pomona egyéb adományait, ha 2 — 3 kiló szőlőt evett. Ha e gyógymódnak van hatása, a beteg csakhamar nyer súlyban és erőben. A kúra — az orvos tanácsa szerint — 6 — 8 hetet vesz i énybe. A szőlő legjobb szeptember és október hónapokban ; noha vannak korai fajok augusztusban és későiek novemberben, de ezek nem oly jók és hatékonyak mint az előbbiek. Esztergom kitűnő fekvésénél s pompás szőlőinél fogva valóban hivatva lenne arra, hogy egy országos szőlőgyógyhelyet állítson föl. Csakhogy ugy látszik ezt is a jövő század számára hagyjuk végrendeletül. Esztergomi levél. (A modern kis mama.) Nem régiben egy rendkívül szép asz szony utazott haza Pestről. A hajón általános feltűnés tárgya volt. Mindenki szeutelt neki néhány jóleső pillantást. A pinczérek fokozott udvariassággal találgatták gondolatait, a szomszédok nem győzték minden mozdulatát bámulni s a szögletben tarokkozó locsi- szárok is átvetettek olykor egy lopott pillantást. Az igéző szép asszony pedig teljesen kifejtette pompás bájait. Levette ugyaErre azután elmondta, hogy mily nehezére esik neki a visszaélés, amit az Ő nemével elkövetnek. *.— Hagyjanak nekem békét — no ja ! Mit veszítenek engem össze Klapkával? Hát nem tudunk mi vénségűukre csendesen élni? No ja. Én Klapkát nem bántottam. Nekem a rehabilitátióhoz semmi közöm. Csinálja meg azt a história. No jól van ! Erre aztán elmondja, hogy milyen kellemes és kellemetlen izgalmakon kellett csak azért keresztül raeuuie, mert a neve alatt néhány czikk jelent meg Görgey rehabilitációja ellen. Tömegesen kapta a leveleket. Innen gratuláltak, onnan animáltak, araounan az egész rehabilitáció eldöntését egyedül rája hagyták. Amit ő mond, az szeutirás. Mert amit Klapka most mond, azt azelőtt máskép •-mondta. És a tömeges levelek csak nyugtalanná, izgatottá tették, annál is inkább mert olyan nézetekre válaszoltak, melyek nem mind az ő nézetei. Bátori Schulz Bódog nincs a rehabilitálók pártján, de az elkeseredett támadókkal t,e tart. Neki saját nézete \an Görgőiről. Makacs természete, határtalan becsvágya s visszavonó modora miatt hibáztatja ugyan Görgeit, de némely jeles tulajdonságát mégis elismeri. A raostaai ostromot Görgei rehabilitálása ellen meddőnek hiszi : de időszerűtlennek tartja magát a rehabilitálás kérdését is. — Végezze el a történet. Görgeit mi nem rehabilitálhatnék. Görgei a közvélemény előtt Görgei maradna. Más idők és más emberek majd históriai Ítéletet mondhatnak róla. De csak akkor, ha Görgei is históúai alak lesz. nis gyönyörű szőke hajáról a kalapot s remek homlokára pikánsan vetettek árnyat a szellemesen iskolázott aprócska fürtök. Válláról is levette a kendőt s felséges keble és elragadó karjai romok plusíikával gyönyörködtették a szemlélőt. Hófehér apró kezecskéivel pedig ugy tudott bánni, hogy rendesen keresni kellett, annyira elbujdokoltak a kézelő csipkékben. Mindig mosolygó szép szeme igézőén beszólt s rendkívül elegáns ajkai még lecsukódva is sokat mondóak voltak. Szóval egy valóságos bálványkép, egy elragadó modell, a kivel Makart el tudta volua bolonditaui egész Európát. Egy unalmasan hallgató, de figyelmesen engedelmes úri asszony ült mellette. Ha a vonások ellenkezőt nem mondanának, akii or komornának nézné az émber, aki oda van egészen úrnője le- reszkedése által, hogy mellette szabad ülnie. De a vakító szépségű asszony szavai is könnyen tájékoztatnak. — Nézd meg mama, mit csinál Nanette ! Tehát a mamáról van a szó. A szegény jó nagymamáról, kinek a hivatala csak czimzet.es, mert szolgálata csakugyan egészen komornak A nagy mama engedelmeskedik. Bemegy Nanettehez, a ki a „Nur für Damen“ extra termében pompásan alszik. Egy göndör fejű kis angyalkát dédelget mellette egy indifferens vén kisasz- szony. A nagymama nem ébreszti föl Nanettet, mert Nanettnek mint minden modern szobaleánynak migrainjei lehetnek s azután ideges is, ha fölzavarják. Voltaképen pedig az úrnő kedvelt szekretáriusa, a kinek meg van engedve mindeu. Több az a házban egy nagymamánál. De a kis névtelen angyal a nagymama láttára sírva fakad. A sirás kihullik hozzánk is. A szép asszony ar- czán hideg mosoly vonul végig. Mintha azt mondaná : — Milyen kellemetlen az ilyen czikk ! A nagymama azonban jószívű s kihozza a kis síró angyalkát a nagy angyal keblére. Csakhogy a nagy angyal nem ér rá szárnyai közó fogadni őt. A szép asszony még fagyosabban mosolyog s a nagymamát egy kis kosárra figyelmezteti. A nagymama kivesz a kosárból egy A vén szabadsághős ez a józau Ítélete és felfogása nem vallliat, hanyatló szellemre. Bátori tábornok lelkiereje még mindig bámulatos és lelkesedése elragadó. Ha eszébe jut valami dicső epizód, akkor átszellemült arcczal s érces hangon beszéli el. Végro könnyes szemekkel fejezi be meleg elbeszéléseit, melyekre mindig szívesen visszatér. A szabadságharcz összes hadászati mozgalmait és katonai eseményeit olyan alaposan tudja, mint amily élénk emlékezettel képes azokat visszaidézni. A szabadsághős estéje elég kellemes és nyugodt. Öcscséné! a kövesdi esperesnél lakik, éltető dunai levegőt szí, fölséges kilátásban gyönyörködik s jó emberekkel találkozik mindennap, akik valóságos rajongással ragaszkodnak hozzá. Minden tized- napou belátogat Esztergomba s ilyenkor nem egyszer minden bejelentés nélkül csinál visit, pt a prímásnál, aki a ceremoniátlan öreg urat rendkívül szereti. A szemináriumi professzorok vagy a bencés tanárok szokták rendesen megvendégelni s ilyenkor azután kölcsönös az ünnep. Fürge járása, élénk szellemi ereje, egész megjelenése egy dicsőségos múlttal dicsekedhető, de még most is mérsékelt életmódú emberre vall. Légédesebb öröme abban van, hogy mindig egészséges és vidám. Az aggastyánból semmi sincs meg rajta, csak a fehér szili. Falusi magányában gondatlanul ól s csak elvótvo szokott a fővárosba ráudulni, — melyre már alig képes ráismerni. Most is szorgalmasan olvas s minden nevezetesebb dologról uomosak tudomása, de véleménye is van. kis gumi dajkát. „Az anyai tej“ hideg és idegen bonne, de manapság egy modern mama már nem viselhet dajkáló szerepet. Legalább olyan gondolat sugárzik vissza a szép asszony gyönyörű homlokáról. Eközben bejön a ezifra Nanette is s egy kedélyes ásítással blazirtan veszi át az üveg-dajka gumi emlőjén kójelgő kis angyalt, A nagymama eltitkolt sóhajjal tekint körül, a kis mama pedig azon panaszkodik, hogy milyen pontatlanok manapság a fővárosi divatkereskedők, Fogadni merne rá, hogy a holnaputáni estélyre nem küldik el a megrendelt uj ruhát. Pedig egyesegyediil csak azért utazott le Budapestre, hogy egy kifogástalanul sikerült uj ruhát öntessen igéző termetére. * Meg akartam baraczkozni egy ügyetlen öreg urat, a ki megzavarva csöndes mogfigyeléseimet az utazó terem legsötétebb zugában, ezt az ezeresztendős kérdést intézte hozzám : — Ugyan mikor házasodik meg már édes öcsém ? GASTON. Fölülről lefelé. (Sensátiós sugdosás.) A császárok legujabbi találkozása alkalmából bárom fejedelmi szív borult egymásra. (A „nagyothalló'* 1 réporterek óriási szívdobogásról Írnak hasábokra terjedő tudósításokat.) Európa repeső szívvel üdvözli a fejedelmi keblek szívdobogását. A fejedelmek valami nagyot súgnak egymás fülébe s azután székhelyükre utaznak. (A hirlapirók hatalmas hadjáratot indítanak. ) Erre a miniszterelnököt Becsbe czitálják. A miniszterelnök titokzatos arcczal hallgatja, a mint a fejedelem a fülébe súg valamit s a legközelebbi vonattal Budapestre robog. (A hirlapirók még feszültebben futkosuak ide-oda.) Azonnal minisztertanácsot hiv egybe. A miniszterek a besúgó miniszterelnökhöz hajlanak. Óriási fülekbe tévednek az apró szavak. (A tudósítók lázba esuek ) Erre a miniszter megsúg valamit a főispánnak. A főispán rögtön lesiet, hogy tovább sugdoshasson. És az alispán el van ragadtatva a gyöngéd fíilgyónás után. ( A vidéki reporterek lótni-futui kezdenek.) Az alispán ezután besúgja a szolgabiró fülébe a legfelsőbb sugalmat. A szolgabiró nem jut szavakhoz és alig elsugható érzelmekkel akarja kifej ezni mély megindulását. (A szerkesztő jutalomdijat tűz ki.) A szolgabiró nemsokára megveregeti a tiszteletbeli szolgabiró vállát s titokzatosan Legszívesebben társalog a szabadságharc ® seményeiről s ilyenkor a lelkesedés való- ságos lázba hozza. Elveit nemcsak hogy nem | adta föl, de nem is módosította. Negyven- nyolcas hős ő még most is minden izében, l*e a frázisok emberét nem szereti. Társalogni csak ugy lehet vele, hogy a hozzáintézett szavakat leírjuk; de ezekre azután bőven és szellemesen válaszol. Benedek még negyvennyolc előtt képtelennek tartotta katonai szolgálatokra. Már akkor se igen értette az ágyuk szavát. És mit mond a történet negyvennyolez után? Schulz Bódogot Bátoriuak s Benedeket Königraetziuek nevezi az utókor. Ellenségei mindig voltak, de azokat sze- retetreinéltósága, jelleme és tényei által mindig meg tudta hódítani. Mustosak tisztelői vannak országszerte s akiket a szerencse személyesen összehoz vele, azok a rajongásig képesek szeretni a jó öreget. Nagybecsű emlékei, érdekes levelei és történeti fontosságú iratai még fényesebbé fogják tenni a szabadsághős nevét, ha majdan napvilágra kerülnek. Mert arany tiszta jellemének egyik legszebb alkatrésze a szerénység, mely nem hagyta el a dicsőség kápráztató napjaiban s mely vele jött ki az egyszerű faluba is, hol most estéjét éli. Ilyen a mi Bátori Schulz Bódogunk a remeteségben. Ilyen volta mi Bátori Schulz Bódogunk a diadalok korszakában Napja még nem hunyt le s már is dicsőíti a történet. Alkonya olyan tiszta s olyan nemes, a milyen tündöklő kelte s ragyogó delo volt. Dr. KORÖSY LÁSZLÓ. súgja lejebb a legfelsőbb sugalmat. (Egy tudósitó ismét elkésve érkezett.) A tiszteletbeli s/.olgabiró maga elé czi- táltatja a szégyenlős Írnokot, a ki kezdetben nem mer közel hajolni a füléhez, mert ez a haji ás odahaza mór sok kellemetlen remiuisceutiával gyarapította túlságos bizalmát. Végre ő is meghallja. (Kínos jelenetek fordulnak elő a szerkesztőségben.) Az Írnok egész boldogan körmölget tovább, mig be nem lép a hivatalos S7olga. Mindjárt odainti s a mire még sohase kényeztette, súg neki valamit. (Két tudósító örökre elveszti kenyerét) A szolga olyan édesen mosolyog, mintha egy pohár kakaóval lepték volna meg. (A szerkesztő lázas izgatottsággal hatodszor rohan hiába a megyeházára.) A szó Iga azonnal keres magának egy alattvalót, hogy valamit súghasson neki. É3 megtalálja a feleségét. A hivatal-szolga felesége extasisba jön. Kiváncsi Péter ekkor már mindent tud s meg akarja fojtani a szerencsétlen hivatal szolgát, mert többszörös kérdésére sem válaszolta meg, hogy mit sugdosott. (Oda érnek a kimerült tudósítók s a megőszült szerkesztő is.) De az asszony már nem volt ilyen állhatatos. Az asszony a legfelsőbb sugalmat sem bírta megőrizni. És a kiváncsi ur szenvedélyét nyomban ki is'elégítette. — Mondja meg rögtön, — rivallt rá nagy haraggal, — hogy mit súgott magának az ura ? Mert az igen furcsa, hogy rnainapság még a hivatalos titkokat se Őr/ik meg. Azonnal mondja meg, mert élcsapatom az urát. (A sajtó óriási fülekké alakul ál.) A szegény asszony kezdetben el akart ájulni, de ebben meggátolta az interpelláló ur öldöklő tekintete s balálsápadtau ezt re- begte : — Hát kérem csak azt súgta a fülembe, bogy : b o g y v a n ? Soha se súgta ezt még senkise nekem. Hát csak azért esett olyan édesen, mert még meg is magázott vele az uram. — Esküdjék meg, hogy ezt mondta! (A sajtó kiszenvedő munkásai illó harmattá válnak s néhány kölcsönös gúnyrao- soly után láthatatlanokká lesznek.) A boldogtalan asszony fölemeli két bütykös ujját és Péter mosolyogva rohan a nagyszerű leleplezés részleteinek elcsevégé- sére. OMBRE. A nőkről s a nőknek. * Miltontól kérdezték, hogy honnan van az, hogy némely tartományokban a trónörökös már 14 éves korában uralkodhatni képesnek tartatik, mig a ineg- nősülés még 18 esztendős korában sincs megengedve. „Mivel nehezebb egy aszszonyt, mint egy népet kormányozni.“ * Az asszonyi hűségnek ritka példáját szolgáltatta és gyengédsége által is különösen kitűnt; Le Tollier de Louvois Anna Katalin Eleouora, ki Eugen Savo- jai berczeg elleni cselszövónyei által |j Ausztriát is közelebbről érdekelte. Ea .• asszony neje volt de Montmorency-Lu- - xemburg Károly Zsigmondiak dTOlenei í horczegnek Frnncziaország tábornagyá- • nak. Férje vörhenyt kapott s 5 elba- - tározta mindent tenni, hogy azt beteg- - sógóben ápolhassa. Miután azonban tudta i hogy ezáltal életét fenyegeti, megcsi- - nált.a végrendeletét és férjét, azután n pedig tedvéreit örököseiül nyilváwitá* A végrendelet elkészültével férje szoba* *j jába költözött, honnan mindaddig el J* nem távolithaták, mig gondos ápolása m által az mog nem gyógyult, ő azonban a. hűségének áldozata lett. * Mirabeau temetésénél hol százezrek 3Í voltak jelen, néhány urhölgynek kifo~o gása volt a nagy por ellen, mely aak/j utczákról fölveretett. „A községi taná-jj esős megöntöztethette volna ma az ut-ij czákat“, szólt egyiko a békétlenkedők-i nek. Egy asszony a nép közül igy vá-Ai 1 aszott a delnő megjegyzésére „a ta-cj nácsbeli bizonyosan azért nőin öntöztetűle meg az utczákat, mert könyeinkre szá-^j mitotl.“
