Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 83. szám

n70,ilian kisebb körben működő ének- és' Veo-edil iskolának s annak éiiekosítálj'At

sóba ki nem fáradó igazgató, másikat íjgditr liorontska Adolf ur, mint az oirresülot szerződött tanára vezették a legjelesebb eredménnyel s a nemes czél iránti lelkesedéssel. Az iskolának az osztályban 48 tanulója, a hegedű osztályban pedig az óv végén 18 tanulója volt s így összesen 66 ifjú növendékben ébresztette föl egyesületünk a dal és zene iránti szeretetet s nem csekély számú valódi tehetséget vezérelt a művészet ösvényére. A szegényebb sorsú tanulók úgy a betartási, mint az •imugv is csekély tandíj fizetésének kötelezettsége alól az ig. választmány által mindenkor készségesen fölmentetek. Volt az egyeiIlletnek a lefolyt év- beu 10 alapitó tagja, a vegyeskai hölgy tagjaival egyetemben; kik szintén működ« tagokul tekintetnek összesen 91 működő tagja és 232 pártoló tagja - Az alapítók közül fajdalommal kell jelentenem, hogy a minden szép es nemesnek kifogyhatatlan párt ogója, a nagy szellemű Szabó József felszentelt pus- „öl; elhalálozott s igy az alapítók szama kilenczre csökkent. A működő tagok közül 14 részben a pártoló tagolt so vá'ia lépett át, részben pedig az egyesület kötelékéből kilépett. ,

Az igazgató választmány a múlt évi alakuló közgyűléstől kezdve összesen 17 választmányi ülést tartott, meyev- ben 129 ügyet intézőit el. ,

"'A pénztári állapotról a pénztarnoki jelentés és a leltár ad bővebb felvilágosítást, mégis el nem mulaszthatom az ig választmány azon jó szándékú határozatát fölemlíteni, hogy némi tartalék toké gyűjtése indokából az alapító tagok befizetett dijain télül, még a működő tagok beiratkozási dijait is a sze- peu növekvő egyesületi alaptőkéhez rendelte csatolni. , , .

Kedves kötelességemnek tartom az egyesület nagylelkű pártolóinak e helyütt is köszönetét szavazni nevezetesen tak Blalia Károly urnák, a ki helyiségünk állandó díszét képező jeles olaj- festésü művével ajándékozta meg az egyesületet, továbbá az esztergomi La karékpénztáruak mely 50 írttal sege lyezte pénztárunkat, Nagy Ferenc* fényképész urnák, a ki Liszt Ferencz kitűnően sikerült nagy fényképét ajándékozta, végül és első sorban Esztergom sz. kir. város tek közgyűlésének, mely a város állapotáról szóló évi általános lalmit.é.-óben oly kitüntető elismeréssel

nal oly kopár, puszta álfalakhoz, a hol ha-J mis minden csinált, mint kertjeinek nyíló viráuya, a honnét .festett ideálok“ a hazug érzelmeket átviszik az élet szinpad.ua is .de soka többé annyi magasztos érzelemmé1 annyi tiszta ábránddal, oly feukolt gondolkozással, mint annak az én rossz darabomnak a próbáin.

Tulvilági lényeknek láttam én meg ac kor a nőket, férfiakat, a luk olyan szep-n el tudják mondani, a mit más érez és lelket ■öntenek a hideg, élettelen betűkbe. ^

Valóságos láz fogott el, ha Siposné, da- jabom hősnője, „Jó reggelt“ kívánt nekem s két napig nem mostam meg a kezem t, ■mikor Krecsáuyiné, a lu csárdás lányt játszott, egyszer megszorította azt.

Tüneményes bobó idők, az Idealismus him- norát még el nem vesztett, reményteljes su liancz évek édes hóbortjai...

Volt abban a rosaz darabban egy nyalka ficsuros gazdalegény, amely szerepet se mgy- tm tudta kiosztani KM** A népszm- müénekesnek a hőst kellett jtoam. ■ > j may nem volt ró elég rra8lt°V™lt euyl énekelni sem tudott, pedig ennek vol .egyt nlyan jelenete, melyben okvetetlenul kellett énekelnie. . ,

— Tudja mit oda adom Kiss Mukinak a sógoromnak, ennek meglehetős # hangja tan hadd próbálkozzék meg vele, szólt hozzám egy délelőtti próba alkalmával a di10 Olyan1’valami túl világi lénynek tartot- t-im y hogy minden jó és nagyszerű volt Ä mondott, ellenvetés nélkül belée- gyeztem.

emlékezvén meg a társadalmi téren kifejtett működésünkről, ez által szintén igen becses erkölcsi támogatásban rósz esi tett.

Mindezek után tisztelt közgyűlés be fejezhetném jelentésemet, ha nem volna szükséges nehány szóval megérintenem az ig. választmány azon negyfontosságu legutóbb kelt határozatát, hogy daczára a több oldalról hangoztatott kívánságnak, még sem volt képes az igen t. közgyűlésnek a tagsági dij leszállítását már ez évben ajánlatba hozni. Minden módot megkisérlettiink, vájjon az egyesület czéljainak és iskolájának veszélyeztetése nélkül lehetne-e a pártoló tagdíjakat legalább 1 írttal is leszállítani : mégis mindenütt azon eredményié jutottunk, hogy ez idő szerint teljesen lehetetlen, hogy kellő anyagi erő hiányában a szellemi tért kellene elhanyagolni.

Ha figyelembe veszik, úgy a közgyűlés, mint a mélyen t. pártoló tagok a legszorgosabban összeállított jövő évi költségvetést, be kell látni, hogy a hegedű tanári, ének tanítói, szolga fizetések, továbbá lakbér és fűtés, világítási átalányok után oly csekély összeg marad a vál. rendelkezésére, hogy abból mindazt, a mit eddig is tett, valóban a legtakarékosabb utón tehette s számos oly önfeláldozó öukénytes szolgálat marad még úgy a vezetés, mint működő tagok részéről fenn, melyeket csak az őszinte lelkesedés és a művészetek iránti kifogyhatlan szeretet magyarázhat meg ezen önfeláldozó tagok részéről.

Szépen indult hegedű iskolánkat kellene beszüntetnünk és működési körünket még szükebb határokra korlátolni, ha a tagdijat leszállítanék : ámde ezt mind kettőt a nagy közönség megköveteli, sőt a működési kör kiterjesztését s több számosabb, nyilvános alta lános föllépést sürget. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyesületnek minden nyilvános és magán előadása a tagokra nézve oly fizetés nélküli, hogy a régi dalárdánál is az úgynevezett dalestélyek mérsékelt belépti dij mellett tartattak, akkor a számítás világos és a tagdíjban egyszerié adott összeg, mi vei nem múlja felül a családok által egyébként fizetendő összegeket s igy mégis az egyesület falai sokkal biztosabb alapokon nyugosznak.

Ezek után befejezem ez , évi jelentésemet azon óhajtással, hogy a jöv<| év titkárjának legyen alkalma a tagok öszszetartása és ügybuzgalma mellett egyesületünk újabb haladását és mind nagyobb virágzását jelenteni.

Esztergom, 1884, okt. 12.

Dr. Földváry Istzán titkár.

Esztergomi levél.

(Egy kis ideál-progiamm.)

— Hát én már annyiszor emlegettem a házasságot, asszonyom, hogy utoljára is meg kell magyaráznom az okát.

— Már megint a professor, a ki magyarázni akar.

— Vegye hát kérem akárminek. Vegye mindössze öt pereznyi időtöltésnek. Mert sohasem egyéb időtöltésnél, mikor én a házasságról beszélek.

— Gyönyörű mulatság.

— Ha csúnya is, de mulatságos. A minthogy rendkívül mulatságos az is, a mit egy, ha nem is nősülő, de nősülhető fiatal emberről compouálnak.

Ha az első nap végig megy egy okos kis leánynyal az utczún : akkor eljegy- zik.

Ha egy hét múlva elmegyeu hozzájuk s megdicséri szegény Chopint, épen akkor, mikor leginkább agyonütik, akkor már kitűzik a lakodalmat.

Ha elmarad a háztól s okosabb időtöltést lelve nem Hübeiebalázskodik to vább : akkor kosarat kapott.

Ha ismét egy másik kedves leányról sétál végig a locsogó utczán : akkor uj viszony keletkezéséről szól a trics-tracs.

Engem asszonyom eljegyeztek már tízszer s még mindig élek ; összeadtak ötször s még mindig szabad vagyok s kikosaraztak vagy háromszor s még mindig existálok. Es kik ? A kedves kávé akadémiák.

Pedig asszonyom sok bolondot kérdeztem ón már a szép leányoktól, de még soha senkit se kérdeztem, hogy eljönne-e hozzám feleségül. Sok jó mamával bizalmaskodtam már, de soha senki lányát se kértem meg. Sok papával kocczintottam már, de házasságról sohase suttogtunk.

Mert minden regényes szóbeszéd közepeit is merevül ragaszkodtam egy elvhez, mosolyogjon csak még gúnyosabban asszonyom, ismételve mondom, hogy merevül ragaszkodtam egy elvhez.

— És mihez köd ezt az elvet maga paragraphs!

— Eszményemhez, asszonyom.

— Erre már valóban kiváncsi vagyok. Halljuk hát programmbeszódét ideáljáról

Rövid és őszinte leszek. Kezdtem az

életet egyedül, küzdöttem emberül. Folytathatom hát, a meddig tetszik egyedül. Szerelemben gyűlölök minden vagyoni ambitiót. Ne legyen a lány inkább gazdag, de legyen nagyon szép és ragyogóan szellemes. Inkább ábráu- dos, mint hideg és józan. Inkább illa- siókban, mint varró női vagy konyhai képességekben gazdag. Inkább ismerje a szépet, mint a prózai hasznosat s jobban a családi szentélyt, mint a templomot. Szeresse az embereket,' de csak azokat külömböztesse meg, a kik szövetségben állanak eszményi törekvésekkel. Tisztelje az érdemeket, de leginkább azokat, melyeket a születésen kívül küzdenek ki az élet harezosai. Legyen benne valódi részvét, igazi szánalom, őszinte fogékonyság. De ne legyen sohase fitogtató s zárkózzék el azok elől, a kik nem érdemlik meg bizalmunkat, mert minden pereiben ellenségeinkké válhatnak. Elégedjék meg kevéssel, de sajátunkkal s szeresse azt, a mit együtt szereztünk. Ne keresse a zajt, de ne óhajtsa a zárdái elvonulást sem. Legyen mindig kritikája és válogató ízlése. Ke • resseu csak olyan köröket, a melyekben nem kell hazudni azt, hogy jól érezzük magunkat. Ne ismerjen titkot, ne ismerjen áltatást, ne ismerjen tettetést. Ne védelmezze az előítéleteket, legyen minden szükséges ismeretről tudomása, szeresse a könyveket, de ne legyen tu- dákossá. Maradjon meg minden szellemessége mellett is nőnek, a ki egész más fegyverekkel győzzön, mint férje. Legyen megelégedett azzal, a mit a szerencse nyújt; de ne legyen elbizakodott, ha a sors szeszélyesebben kedveskedik adományaival. Minden csapás avassa angyallá, a ki véd és vigasztal. Minden bánat fele legyen az övé, amint az örömből is megkapja a maga felét. Legyen feleség a szó ősrégi magyar értelmében. Szoreese az Ízléses megjelenést, de ne magasztalja a divatot. Vágyai és óhajai nyíljanak inkább a szentélyben, mint a pipere kereskedésekben s a leszabóknál. Legyen vallásos, done hajszoljon külsőségeket, imádkozzék, de ne gyártott imaböhyvekbflö Szeresse a természet szépségeit, ^de no rajongjon sohase. Szeresse a művészeteket, de maga ne gyakoroljon semmi művészetet. Szeresse az iiodalmat, de maga ne Írogasson. Legyen szegéi!y, de szerény, ízlése kitűnő, igénye -alkalmaz- lkodé, munkája ne csak szemrevaló, tar- I sasága válogatott, s szelleme mindig egy.

— Mihály...Mihály? Ismételtem kétszer is a nevet, mintha keresgélni akartain .volna emlékezetem lomtárában.

— No igen; vagy Maki, igy talán jobban fogod ismerni, a director sógora, magyarázta tovább pajtásom.

' A talány meg volt fejtve s igazolva lattara azt, a mit az én rossz darabom előadásakor már sejtettem. Kiss Makiból művész lett, bizonyította ezt a mind sűrűbben felhangzó taps, a lapok egyhangú dicséretes melyeket másnap nagy érdekkel olvastam.

Midőn Kocsányival Esztergomban találkoztam, egyik előadás előtt többen ü uu együtt egy vedéglői kerek asztal mellett és beszélgettünk. Sok régi emlék fölujudt, sok régeu eltemetett, már el *s feledett dolog került szőnyegre. _ . .

Egyszerre csak előhozta Kocsányi a miskolci! kedves napokat, az én férczelraénye- met, azt, hogy milyen lelkesedni tudó, ábrándos gyerek voltam én még azokban a*, időkben s több mást a mi közösen érdekelt.

_ Lássa mégis jó volt az én rossz darabomat előadni — szóltam éu egyszerre elraólázva — mert akkor fedeztük ma fel Kiss Mukit s attól az estétől kezdve fejlődött az ő művészete azzá, a mi ma.,..

És én nagyon büszke vagyok most már arra az éu darabomra s örülök, bogy a ban tűut föl először a hazai művészet egy olyan tehetsége, miut a minő — Kiss Mihály.

GRÓF VAY SÁNDOR.

Rögtön hozta a Kiss Mukit hozzám és lemutatott egymásnak.

Cziugár. nagyon vékony pénzű legényke 'olt, egy kissé himlőhelyes arczczal, nagy ntelligens vizszinü szemekkel. Emlékeztem á, hogy láttam a kórusban és néhány sza- ras szerepekben már.

Megkínáltam szivarral és rögtön kész volt i barátság.

A „szomorú fűz hervadt lombja..,“ igen livalos dal volt akkor, jól emlékszem hogy igyiknek azt választottuk. Kellemes csengésű rokonszenves bariton hangja azonnal negtétszett s gratuláltam Krecsáuyiuak a jó ■’álasz táshoz.

Az előadás estéjén zsúfolásig megtelt a ízinház. A rokonokat a jóakarókat, talán alán egy részét kíváncsiság, másik részét írdek — hiszen a főispánnak hizelgettek, ia öccse rósz darabján agyon unatkoznak — vitte az előadásra.

A színészek kitettek magukért s mindent elkövettek, hogy javítsák, a mit a szerző elöntött.

Volt is obiigát taps elég, még nekem is (ij utott s csak az Isten őrzött meg, hogy írecsányi ki nem czipelt a lámpák elé.

A második felvonásban következett Kiss Vluki nagy jelenete a csárdában.

Kitünően nézett ki a pity kés „rajtlmzli*- )an, fején a darutollas kucsmával s kezében ísótlii bottal. Pompásan duhajkodott s mi- cor a „szomorú fűz hervadt lombja* dalt íltalános csend és figyelem közt énekelte,! »getverő taps rázta meg a színház falait. Linyi érzelem, igaz melegség volt előadd- j »ábau, bübáuatos, érczes hangja olyan szépeu csengett, hogy a publikum, különben is megujrázta s végéu újra, még jobban megtapsolta.

Mint ösmeretlen nevű, egyszerű kardalnok lépett ki, mikor a függöny felgördült s előadás végével mindenki tudta, hogy művész lesz, a kiuek hire nemsokára befogja járni az országot.

A rossz darabot természetesen nem is- mételtetfcék és éu tavasz jöttén elhagyva jó rokonaim házát, hosszú időkig nem találkoztam Krecsányiékkal.

Ossze-vissza bolyongásaim sehogysera vezettek arra, a merre a közelmúlt években a derék testület játszott s igy csak hírlapok utján tudtam olykor olykor rólolc valamit.

Tavaly nyávou a Krisztiiua városi sziu- körbon játszottak.

Júniusban töltöttem pár napot a fővárosban s néhány barátommal átmentünk.

A „Gascognei“-t adták; jó formán el se olvastató a szinlapot; igen furcsa kedólyál- lapotomban voltam éu akkor, nem igen érdekelt semmi a világon; tőlem akár ugyan Patti Adelina vagy Nicoliui is énekelhetett vclua s talán még a Sarah Bernhard játéka sem melegített volna fel.

Egyszerre csak ösuaerős szép, mély haug ütötto meg füleimet.

Elkezdtem figyelni, olyan ösmerős volt ez a hang, mintha visszhangja lett volna régen odaveszett, eltűnt, olmult, szebb, jobb napoknak.

— Ki az a ki most énekel ? Kórdóm f(-lig álmodva még, egyik mellőttem ülő pajtásomat*

— Kiss Mihály. j