Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 76. szám
76. szám. Esztersom VI. évfolyam Városi s megyei érdekeink közlönye. Vasárnap, 1884. szeptember 21 -én M EG.IBL.ENIK HETEN K INT KÉTSZER'. 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. E LŐ FIZETÉSI ÁR: egész évre...............................................6 fél évre.............................................y iiejjyotlévre................................................ Egyes szám árn 7 kr. frf — Urw « . r,o . SZERKESZTŐSÉG: jSzÉCHENYI-TÉR ^. hová a Inp Bz.ellomi vészét illető közlemények lciiMomlőlr. KIADÓ hTv A T A 1: ^SzÉCHENI-TÉR. liovií :i hivatalos s a magán hirdetések, a nyiÜtcrbe szánt közlemények, elölizetési pénzek és reelamálások intózendők. HIRDET ÉS EK. ITIVAT AI,OS HIRDETÉSEK : MAG ANDI RDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 Icr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legjutányosaL'han közöl tétnek. NYIfiTTÉR sora 20 Kr Görgei rehabilitatiója * Esztergom, szept. 19. (B.R.) Sokan fognak talán ekként szó lain: Mit akar az a mogyorósi remete ezzel az oliosus üggyel ? De bocsásson meg Szerkesztő ur és' minden t. olvasó, én úgy gondolom, hogy ezen ügy nemcsak az igen tisztelt bonvédegyesüloteket érdekli, hanem minden magyar polgárt egyaránt. És minthogy azon szerencséin van, hogy ütüdfól évtized óta magyar polgár vagyok, bátorságot veszek magamnak az én szerény véleményemet kimondani ezen ügyben, mindjárt azon veszedelemnek is kiteszem magamat, hogy engemet is gyász vitéznek deci aráin ak. Mindjárt azon kezdem, hogy nagyobb bátorság kell G-örgeit védeni, mint elítélni. De hogy micsoda bűn is rejtenék Görgei védésében, azt őszintén mondva nem értem. Sőt inkább azt gondolom, hogy a régi honvédség kiváló érdekében lenne, hogy ha Görgei ártatlanságát be lehetne bizonyítani. Mert bizony csak az az egyetlen egy folt ragadt a régi honvédség dicsőségére, hogy áruló találkozott közöttük, (ha t. i. Görgei áruló volt) ; de ha bebizonyul, hogy Görgei áruló nem volt, akkor sokszorozott fényben fogna ragyogni a régi honvéd neve. Tehát nézetem szerint a régi honvédség egyesületeinek kiváló feladata volna Görgei rehabilitátióját elősegíteni, de nem akadályozni. * Homlokegyenest ellenkező állásponton vagyunk de az audiatur et altera pars elvénél fogva B. R, ur közleményét is minden változtatás nélkül közöljük. A szerk. Görgei elítélésére úgy sem lehetnek hivatva, mert Görgőit csak két bíróság ítélheti el : 1. az akkori kormány által, mely őt főparancsnokká tette, fölállított hadi törvényszék és 2 odszor a történet. Az első eset lehetetlen, mivel az akkori kormány önkény tesen lemondott I (mert nem akarta magát felakasztatni) a második forum még nem létezik, mert az csak Görgei halála után fog keletkezni. Hogy az esztergomi honvéd ogyesü- let nem is érezhette hivatva magát Gör- geit elitélni, az már az elnökileg kimondott határozatból kitűnik, mely igy hangzik : Görgei Artkurt az esztergomi honvédegyesület csak ezentúl is hazaáruló- iiiik tartja. Tehát csak annak tartja. Ahhoz semmi mandátum sem kell és az csak egyéni nézet. Egy nézetet kimondani bár kinek szabadságában áll és igy én is ki'tnon dom a magamét, hogy : én Görgeit ha- iuaárulónak nem tartom és soha sem is tartottam. Nézetemet bővebben megokolom. Egyelőre legyen szabad még egynéhány észrevételt tennem. Kárhoztatja az „ítélet“, hogy a magukat meg nem nevező gyászvitézek okmányok nélkül lépnek fel. Erre azt bátorkodom megjegyezni, hogy 1) a fő agitator mindég megnevezi ma0át és az nem más, mint Bakody tanár ur, ki az egész hadjárat alatt a főparancsnok mellett működött, tehát legbiztosabb tudomása van minden történtekről. 2) Hogy okmányok nélkül lépnek fel. Ez igea természetes, mert a világosi katasztrófa alatt talán mind, vagy legalább nagyon sok okmány elveszett. De hiszen, a kik Görgeit vádolják sincsenek azon helyzetben, hogy vádjukat okmányok által támogassák, tehát hogy lehet a „védőket“ okmányok hiányával vádolni? Azt mondja továbbá az Ítélet, hogy ezen agitátorok a történet által képződött közvéleményt meg akarják hamisítani s a honvédség seboit újra felszaggatni. Erre csak azt mondom, hogy a történet- még nincsen meg Írva és ezen agitátorok korántsem akarják a közvéleményt „meghamisítani“, hanem inkább „helyre igazítani“ és nem is akarják a honvédség sebeit újra felszolgálni, ha nem inkábbezekot „meggyógyítani“, mert ismételten mondom, hogy az egyetlen folt, illetőleg seb a honvédségen, Görgei állítólagos haza árulása. Ha Görgei rehabilitálva lesz, akkor azon folt el- oszlik, azon seb meggyógyul és a honvéd neve még fényesebben fog ragyogni. Hogy Görgei áruló volt, azt nem lehet bebizonyítani, mert ha be lehetett volna bizonyítani, akkor számtalan ellenségei már régen bebizonyitot ál. volna. De hogy Görgei nem volt áruló azt számtalan tények és egy kis logika is bebizonyítják, mert minden árulás jutalmat feltételez. Azt csak senki sem fogja vitatni, hogy valaki csupa passióból vagy szeszélyből lesz árulóvá. Hát hol maradt a jutalom ? Talán, hogy nem akasztották fel őt ? Az nem volt jutalom, hanem a legnagyobb büntetés. Mert ha^fölakasztották volna, akkor ő is mint „mártyr“ olyan J dicsfényben ragyogna, mint a többi 131 tábornok, de mert megkegyelmeztek neki' az által leginkább azon gyanú alá helyezték, hogy áruló. Pedig nem azért kegyelmeztek meg neki, mert áruló volt* hanem azért, mert az orosz czár maga közvetítette a megkegyelmeztetóst. Hiszen a 13 vértanút sem akasztották volna fel, mert tudvalevő dolog* hogy ezeknek kivégzését nem az akkori osztrák kormány rendelte el, hanem Haynau mint teljhatalmú főparancsnoka Az ő gálád boszuja rendelte el mindezt, mert hírét vette, hogy letétele a kormánynál már el van határozva és az aradi kivégzések után rövid idő múlva rémuralma véget is ért. Ha Görgei áruló akart volna lenni* akkor száz és száz alkalma lett volna a sereget elárulni és most a leggazdagabb ember volna. Mert ha pl. az isa- szeghi csata, vagy Budavár bevétele után elárulta volna a magyar sereget, akkor nem kérhetett volna-e több milliót az osztrák kormánytól ? Bizony szívesen megfizették volna szolgálatát, hogy ne lettek volna kénytelenek az orosz segítségét igénybe venni. Vagy talán az a 600 frtnyi nyugdíj lett volna jutalma ? Hiszen az csak „élelmezési pénz“ volt a hadi fogoly számára, mert ha bezárták volna egy várba, bizony többe kerül az ő ellátása. Tehát azt hiszem és azt állítom, a mit mindig hittem és állítottam, hogy : Görgei nem hazaáruló ! Iparos oktatásunk. Iparosaink lelkesebb része buzgalommal fogott hozzá, hogy az iparos oktatás ügye valakára rendszeresítve legyen j városunkban. ' A kérdés már annyira el vau cséAz „Esztergom ésViiéks“ tárcája. juta &le>6 cHö telelőt. I. ÁBRÁNDOZÓ LEÁNYKÁHOZ. Ne hallgass mindig a költő szavára Fényes szavak még nem mind aranyak, Nem egyszer a való igaz helyett csak Költött igazat mondanak. Ira itt egy példa ; sok talán ha hallja, Mint igazat szivébe vésni kész : „Ábrándozás az élet megrontója, Mely kanosaiul festett egekbe néz.“ Ne hidd! Nem az rontja meg életét, ki Az ábrándok felhőin elmereng. Megrontva élte annak van, kinél már Ábránd sem édesiti a jelent. Oh, nélküle a boldogság nem édes, Mig véle méregnek ize méz ; Ábrándozás a lélek szűzi kéje, Mely föld porából az egekbe néz !-—>oOo<—• II. NE VALLJ SZERELMET ! Ifjú, kit a kora szabadság Száz rejtett ingoványba csal, Ki kormányzatlanul csapongasz A vágy növekvő szárnyúval, Kit szenvedély s üres hiúság Örvénybe ingerelnek, — Ne vidd könnyelműn szived is be: No vallj szerelmet ! Vágyak feszitik ifjú kebled Ma kelnek, holnap foszlauak ; Szivedre leheli az egyik, Letörli a más pillanat. Oh, légy erős, játszva se ápold Tünékeny gerjedelmed,— Játék is vállhat végzetessé : Ne vallj szerelmet ! A lélek tó ; már néha gyönge Szellő fúvóstól háborog. Kelnek tört sóhajok, utánok Naplókba irt sötét sorok, A napló lapja meg se sárgult, Már rá könyek peregnek S írója hal sárgult levélként, — No vallj szerelmet ! A mellőzés bánt. Mindenáron Hatást keress?, az hizeleg. Sértett hiúság fáj s magad már Boldogtalannak képzeled. Ha meg czélt érsz, lankadni kezdesz, Újabbak érdekelnek. Mért verted hát nyugtát föl annak ? Ne vallj szerelmet ! Mit kibocsát a férfi ajka; Az elhangzó szó szeut legyen ! El ne feledd, hogy feledése Csorbát üt a becsületen. — Nem hallod-e gyakorta harczát A szívnek s becsületnek ? Komor gyászból kiált reádaz; Ne vallj szerelmet! Kora ábránd, ifjú rajongás, Álomba szőtt képzeletek, Ti j elzői a szürkületnek: Mint köd a naptól tűnjetek. A déli napnak tiszta fény én Vizsgáld n képeket meg, Ha ábrándból ébreszt az élet S gyermek-álmod mind szerte széled : Csak akkor vallj szerelmet! III. ÁLMOK. Szőttem, mint gyermek-ifjú Regényes álmokat: Ha majd csaták tiizében Riadó kürt fogad, S állok megilletodve Kéjjel hallgatva itt A sergeket vivő föld Szívdobbanásait !... Szilaj, regényes álmok El, messze tüntetlek, Oh, uj varázs csábítja Kifáradt lelkemet : Fejem válladra hajt'a Nyugodni csendesen S szivednek dobbanásit Hallgatni kedvesem. VI. UJ ORSZÁGHÁZ. Ervelgetnek pro és contra Mellette és ellene ! Cséplik szörnyen a tervet, hogy Uj országház kellene ! Dönt közöttük végre békés GarJjóncziás Diák, S vitatkozó két feleknek Mond ilyen sententiát: „Jó urak, egy közvetítő Véleményt tenni merek : Tán nem is uj országház kell, Csak belé uj emberek ! 3,ee>Ktxelitiai tevét, (Szávay Gyula Első Kötetéről.) Egy győri fiatal poéta Első Kötete nem régiben második kiadásban jelent meg* Az első kiadást elég rokonszenvesen ismertették a fővárosi lapok, hadd jusson nekünk a második. A kötet java lyrai, másrésze élczlnpba való versekkel van tele. S z á v a y Gyula a győri darabon cziás Diák szerkesztője. A mi a kötetben nem élczlapba- való, az igen figyelemreméltó ; a mi élez- lapba termett, az nem mind az E l s ő K ö- tét be való. Szóval igen kevert anyag all az olvasó s a kritikus rendelkezésére. A vidéki poéták értéke rendesen arányban áll a vidéki publicum ízlésének aesthe- tikai színvonalával. A vidéki publicum nem igen tudja, hogy hol kezdődik a verselő s bo! kezdődik a költő. Még kevésbé, hogy hol végződik. így hát a poéták tisztitó tüze rendesen a fővárosi kritika, mely sokszor igen kíméletlenül tud hallgatni titáni törekvéseikről. A mai szépirodalmi kritikában valóságos
