Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 74. szám

Esztergomi levél. (Tragicoiaicus csevegés a boldogságról.) Esztergom, szép. 13. Belenéztem egykor én is egy nagyon szép lény szemébe. Beleuéztem, pedig olyan mé­lyen, hogy örökre magam előtt fogom látni azt a mosolygó szempárt. A bo'dogság angyala volt. Szíveskedjenek kérem hozzá képzelni a szárnyakat is, mert fájdalom, az én kis angyalom mindjárt és nagyon visszaélt szárnyacskáival és itt ha­gyott engem fa képénél. Azóta a boldogságot rendesen csak lefóstve látom. A festők rendesen boldog gerliczék, a kik az egész életet egy hosszú mézeshétnek hi­szik s folytonosan azt turbékolják, a mit legnehezebb leinti. A boldogságnak nincsenek kottái, még nótái is alig vannak. A poéták rendesen akkor Írják legszebb verseiket, mikor bol­dogtalanok, sőt maguk is édes olvasóim ak­kor legfogékonyabbak a költészet iránt, mi­kor egy kicsit boldogtalanok. Mert a valódi boldogság a vágyak meg­testesülése s képzelt rnenyországunk meg­valósulása. És ezt nagyobb gyönyör átélni, mint leinti. Leírni megint nagyobb gyönyör azt, a mit át nem élhetünk, csak elképze­lünk. így teszem azt már miut én a boldogsá­got. De hát mi a boldogság mindennapi ki­adásban ? Elérhető vágyak megtestesülése. Keressünk csak uéltáuy mustrát a min­dennapi boldogságból. Egy fényes eszű szabó mester legfőbb vágya, bogy drága reverendája pompásan ra üljék a püspök ur termetlen termetére. Eléri czélját és boldog. Egy asztalosnak forró vágya, hogy kopor­sója seusatiót csináljon. Seusatiót csinál és boldog. Egy népboldogitö városi képviselőnek legédesebb törekvése, hogy va 1 cihára már ő is kibeszélje magát. Eszméi vannak. Megszökteti összes pályatársait, de azért boldog. Czviki kisasszonynak egy megkopaszo­dott imádója tiz esztendővel kevesebbet vesz észre koránál és Czviki kisasszony igen boldog. Puczika kisasszony olyan fűzőt hozatott Bécsből, hog) derekával concurreutiát csi­nál a darázs kiválóságának és Puczika kis­asszony szintén boldog. Verpeléti keresztelő Szent János ur csinál egy kis arabót a lutrin és váltig hirdeti, hogy boldog. A boldogság napfényét nem lehet ledis- putálni az arczról. Elárulja az önmagát, sőt szereti ha az egész világ tudomásul veszi. Reklámot csinál maga magának s uzsorára dolgozik a boldogtalanok előtt. A. boldogság miudeuuapi kiadásához te­hát gyakran elég egy kis acceptált hiúság vagy bárgyúság, de legtöbbször csak egy kis szerény életprogramra, a mit néhány garasos küzdelem után be lehet váltani. káptalan bírja. A főkáptalan érdeme és di­csősége a restaurálás műve. Azelőtt bosszú ideig egy esztergomi kanonok lakott a vár­ban. Most ott van a parochia, a levéltár s az uradalmi gazdasági hivatal. — Hogy tetszett öuuek a portálé? — Rendkívül, asszonyom. Még ugyan nem láttam befejezetten, de megtisztítva. — És a hideglelős barock-szeutekkel mi történt? — Azokat leszedték a góth motívumok közül s glédába állították. Ez a fénykép, asszonyom, a megtisztított portálét mutatja. Első tekintetre úgy látszik, raiutha a tem­plom ez a legszebb része szenvedett volna legkevesebbet. Pedig nagyon sokat szenve­dett ez is. ízléstelen restaurálók fosztották meg régi szobraitól, melyeket talán igen is avult szinüekuek talált valaki, hogy helyökre czikornyás kőfaragásokat állítsanak, melyek legalább fénylenek az újszerűségtől. A czop- fos szobrok helyére most stylszerü szobor­művek jönnek. Ezek között lesz a megváltó s a négy evangélista. — Micsoda régi oszlop ez itt a jobb ajtó előtt ? — Ez a régi keresztküt. — Használatban vau ? — Régóta bilién. A garara-szent-benedeki kis Szvatoplukokat egy másik templomban tartják keresztvíz alá. — Mondjon kérem valamit a régi tem­plom új belsejéről. Én ugyan még eltor­zított korából ismerem, de leírásai után majd uj képeket alkotok emlékemben. — Említettem már asszonyom, hogy a templom kései góth stylben van építve. — Kívülről erőteljes megujitott pillérek támo­gatják s két pompás torony disziti. A tem­plom külső hossza körülbelül busz, belső És az írt mégis csak boldogság a bol­dogság ! Belenéztem egykor én is egy nagyon szép lány szemébe. Belenéztem pedig olyau mé­lyen, hogy örökre magara előtt fogom látni azt a mosolygó szempárt. A boldogság an­gyala volt. . , Bocsánat, hisz én megint előliül kezdem ábrándos nótámat, pedig olvasóim közül so­kan már gratulálni is akartak, hogy befe­jeztem csevegésemet a boldogságról, a mi különben úgysem az én kalácsom. GASTON. Olvasó-asztal. (E rovatban említett müvek a Buzárovits-féle könyv­kereskedésben rendelhetők meg.) — Jókai Mór legújabb művéből, a Jókai Róza által illusztrált s a Révai Testvérek kiadd ában megjelenő Lőcsei Fehér Asszony regényből olvasó aszta­lunkra ékezett a 13, és 14. füzet. A rendkívül érdekes regény ára füzcten- kint 25 kr. Megrendelhető a Buzáro- vits féle küny/kereskedésben. — Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és Társa kiadásából épen most kaptuk meg Nagy Zoltán Népdal-füzérét, melyben a következő kedvelt dalokkal találko­zunk : Kék nefelejcs... Árva vagyok... Árok liátoü .. . Sötét kékre .. . Csicsó- nénak három lánya. . . Mit ér a fa. . . A füzet ára 80 kr.— Ugyanott jelent meg Berecz Ede Nemzeti Lant czimű gyűjteménye, huszonöt legújabb nép­dalunk könnyebb modorú zongora áti­ratában. Ára 1 frt. — Nyelvünk érdekében czim alatt Rákosy Sándor érdemes egyetemi tanár egy igen czóliráuyos levelet bocsátott ki, mely nem egyéb, mint Laiszky Já­nos könyv nyomta tónk nál készült külön lenyomat. A mi „hivatalos stilistáink“ már mint hivatalbeli embereink és ügy- védőink valóban tanulhatnának belőle egy kis egészségesebb nyelvérzéket. Az érdekes levélből közöljük a következőket: „Tudjuk, hogy a bíróságok Ítéleteiben és máshol szóltiben : tudtára adatik, helybenhagyatik, veretik, kéretik, inon- datik, iratik, tanittatik, olvastatik, vi­seltetik, dicsértetik, tilkröztetik, szüle­tik, móltóztatik s számtalan más ezek­hez hasonló igét külszenvedőnek hasz­nálnak. Egyik fő törve n y szó k ű 11 k határo­zataiban a kezdet igy volt fogalmazva: „A kir. törvényszék Ítélete helybenha­gyunk, megváltoztatik, esetleg megval- toztattatik n kiegészítés elrendeltetik, a bíróság további szabályszerű eljárásra utasittatik. Hogy ezek a kifejezések nem szélessége bárom hajón keresztül majdnem tiz öluyi. Tizennyolcz ablakát ártatlan barbárok meg­fosztották régi üvegfestésétől s többet kö­zülök kegyetlenül befalaztak. Most mindannyi ablak gyönyörű üvegfes­tésekkel van ellátva. — Persze bécsi műintézetből ? — Hála az égnek, ezúttal budapestiből. Kratzmr.nn műintézete kiállja a versenyt a bécsi üvegfestéssel. Az uj ablakok csakugyan gyönyörűek s szelíd szivárvány fényt vetnek a gótliikus ivekre és pillérekre. Mulasztást követnék el asszenyora, ha meg nem említeném, hogy kik adták a drága ablakokat. Azt már megérintettem, hogy a régi ha­zai műemlék stylsze.iü helyreállításának ér­deme az esztergomi főkáptalané. Az ország első káptalana fejedelmi bőkeztíségg I hozta meg az áldozatokat, hogy a nevev-zetes em­léket tisztán restaurálva hagyják az utókorra De a püspökök, kanonokok és praelatusok nemcsak testületben, de külön-külöb is hozzá járultak a templom fényes helyreállításához. Mindegyik főpap magára vállalt egy iiveg- festésü ablakot s a templom most remek benyomást gyakorol a belépőre. Nézze csak ezt a szép ablakrajzot, asszo­nyom. Mert egyebet nem mutathatok. Üveg- festésű ablaknál a színek harmóniája bűvöl el. De a kitűnő Ízlésű compositiót és sike­res kivitelt eléggé jellemzi ez az egy ab­lak is. — Dankó praelatus adománya. — Igen, egy kitűnő szaktudósé, ki mint műtörténetiró már nagy nevet vívott. Met­szet gyűjteménye ritkítja párját, annyi Dürer nemigen akad össze egy helyen, mint amennyi az ő anionjaiban látható. magyarosak és nőm helyesek, az iránt mindenki tisztában van és csakis e hi­bás szokásnak kell tulajdonítani ezeknek használását. Mennyivel jobban fog hang­zani azok helyett, hogy „a kir. Ítélő­tábla az első bíróság ítéletét helyben­hagyja (nem helybenhagyta) megváltó/ tatja, feloldja, megsemmisíti, a kir. tábla a következő kiegészítést rendeli el“ stb. Ezzel a gennanismus és Latinismus ki szorul nyelvünkből, a mondat tiszta ma­gyar s a nyelv szellemének megfelelő lesz s ennél fogva mindönkinek kelle­mesen hangzik.“ — Nyelvészeti polémia. Rákosy Sándor, nyilv. rendit, egyetemi tanár úrtól még egy nyelvészeti czikket kap­tunk, mely nyílt levél alakjában nem más mint „felelet dr. Brassai Sámuel urnák.“ Az éles, de tartalmas polémia Brassai bácsi következő tételéből indul ki : „A magyar nyelvben létezik és egészen sajátosan létezik a passiv forma: adatik, 1 áttatik(!?) hozatik. szerettetik, vettetik stb. stb.“ Tehát tanár ur sze­rint ezek correct passiv igék. Ezt ke­reken tagadom és a czikkében talált szavait használva, azt mondom ez „idét­len“ álitás „alábbvaló az ugatásnál vagy károgásnál“ „A valódi passivum — úgymond tovább — nyelvünkben létezik, tessék tehát a valódi : ad-at- tat-ik, szeret tettet-ik, vettettetik-e stb. használni, ha általános szokás ellen akar cselekedni, de ne tukmáljon az egész nemzetre olyan igéket, a melyek „alábbvalók az ugatásnál vagy káro- gásnál.“ Sem abban a czikkben, a me­lyet oly di.rván, hogy no mondjam ok­talanul bírált, sem itt „kiküszöbölés“- ről nincsen szó, hanem igenis arról, hogy a magyar nyelvben nagy ritkán használható valódi passivumot aktívum mai kell helyetesitenüuk, annál in­kább, mivel a valódi passivum mint gennanismus- és latiiiismusra mutató szó, a magyar fülét a sok tattatik, tet­tetik miatt sérti.“ Több kitérő kritizál­a,tás után rátér Brassai egy másik ál­lításának czáfolatára : „Nincs magyar — írja Brassai —- a ki ezeket (t. i. a föld szán tátik, kapáltatik stb.) úgy ne értse és használja. Nem foghatom meg (!?) tehát, hogy micsoda (milyen helyetti a reformálni akaró Ítélő „tábla.“ Az első tétel nem felel meg az igaz­ságnak. Azt kereken tagadom, hogy azt hallotta volna a néptől : „a föld szán- tátik, a föld kapáltatik“ stb. stb. mert A régi templom belső falazatán, asszo­nyom, igen érdekes ódon falfestéseket fedez­tek föl, melyek meglehetős egészségesek. E nagybecsű régiségeket százados vakolat-ré­tegek burkolták be s Őrizték meg avatatlan kezek ellenséges indulatától. Ezeket a régi freskókat Storuó Ferencz, a jeles restauráló, csak itt-ott tutarozgatfca ki, úgy bogy majd egészen régi mivoltuk­ban fogják gyönyörködtetni a templom lá­togatóit. Nem messze a főoltártól vau egy pillérfő, mely rendkívül érdekes a maga nemében.— A templom első építői vannak rajta por- traitszerü hűséggel domborműbe foglalva s megörökítve. A régi csoportozatról külön rajzokat másoltak s ezek mindenesetre díszíteni fogják Szeut-Beuedek monogra- pliiáját. — Ki írja meg ? — Knauz Nándor kiváló történettudósunk, a ki máris buzgóau munkálkodik a régi vár történetén. De Storuó kitűnő Ízlését bizonyítja a tem­plom bolthajtásaiuak és pillérjeinek pompás színezése és aranyozása is, mely mindeu tekintetben kitűnő sikerű. — Mi történt a régi sírboltokkal ? — Egy-kettőt közülök már fölboutottak é9 megvizsgáltak Knauz jelenlétében. A sí­rokban régi fegyvereket is találtak. Legtöbb­jét már többször megbolygathatták, sőt ki is aknázták. Legérdekesebb a régi templom­ban a Koháryak kriptája. Ide van temetve a sok szenvedés!) s a kétszázlmsz év előtt Léváu hősi halált halt Koháry István is, kinek szivét török fegyverek járták ke­resztül. Koháry-emlék igen sok van Benedeken. Hiszen ha föl támadt a régi templom fénye, a nép éppen úgy mint a müveit ember, ha mivelő igét használ, azt mondja: a földet szántják, a tengerit kapálják, stb. ha pedig miveltető igét használ, azt mondja : a földet szán tátják, a ten­gerit kapáltatják stb. A mi pedig a reformálni akaró ítélőtáblát illeti, az komoly megfontolás után, úgy akar kétségbeejtő állapotban lévő nyelvün­kön némileg segíteni, hogy a józan ész ellen képzett passivumnak csúfolt mi- veltelőt aktívummal helyettesíti.“ Be­fejezésül igy nyilatkozik, „Mutasson nekem tanár ur a tudományos Akadémia nyelvészeti osztályának ellenőrzése alatt álló idegen müveit nyelvet, a melyben az öntől paszivumokuak bemutatott a „adatik“ „láttatik“ hoz fogható badar­ság található, és hogy annak a tudo­mányos Akadémiának nyelvészeti osztá­lyában olyau tag is van, a ki tele to­rokkal meri urbi et orbi kiabálni, hogy azok az igék, mint „ősi hagyomány“ akkor is használandók, mikor ő maga álitotta, hogy „csalfa“ végzetüek! Ilyen nyelvet és ilyen tudományos Akadémiát nem fog mutathatni.“ . A Dókról s a nőknek. * Sevignó több mint száz levélben, mindig más más fordulatban fejezte ki leánya iránti érzelmeit. „Nem hinné az ember“ jegyzé meg Börne „hogy a szívben is mennyi szellem lakik.“ . * Az aszszonyok becse. Plato hasonló jogokat és neveltetést óhajtott az asz- szonyoknak a férfiakkal sőt kívánta, hogy a legmagasabb államhivatalokra is alkalmaztassanak. Plato véleményén voltak : Plutarch, Sokrates, Perikies és Demosthenes. A lovagok szivválasztot- taikat az Istenek közé emelték: Boc­caccio az angyalok közé emeli; nem is számítva Ariostot, ki „Roland“-jában kiválóan tömjéuezé az aszszonyokat. Petrarca Sestiuei és Sonettjébeu, mint az angyalok angyalát énekli meg Lau­ráját, irányt adva a német szerelmi dalnokok és Troubadourokuak. Azon időből maga Dürer Albrecht igy nyi­latkozik : „még az egekbe sem kíván­kozom, ha, ott aszszonyok nincsenek“ Birken Zsigmond az asszonyt a cso­dák csodájának, s a földi kedvességek forgalmának ntvezé. Schiller is oltáro­kat emelt, hogy az asszonyoknak ál­föl fog támadni Szent-Beuedek szép törté­nete is nemsokára. Láttam asszonyom a hatalmas kassai góth templom nagyáldozatu restaurálását s láttam a pazar fényű budavári Mátyás-templom munkálatait is. Ezekhez nem basoulilbató a beuedeki muuka, mely nem imponál óriási méretekkel, nem kápráztat szemfémvesztő csillogással-villogással, de jóleső nemes egy­szerűségében s a remek panoráma gyönyörű keretében van valami, a mi örök emléket vés lelkűnkbe. — Még valamit, barátom. Mikorra is ké­szül el az érdekes régi magyar templom egészen ? — Már a legrövidebb napok múlva, asz- szonyom. Maga a hercegprímás fogja föl- szeufelni s a restaurált templom és a hely­reállított vár átvétele mindenesetre neveze­tes jelentőségű lesz­Á hercegprímás annyira lelkesedik a szép templomért, bogy a f'öls'eutelés jogát már jó eleve kikötötte magának. Messze Magyar- országról sereges ünnepély lesz a romjaiból föltámadt régi műremek fölszentetése. Valóban sajnálom asszonyom, hogy a kez­detleges közlekedési viszonyok miatt Pária magának közelebb, mint Garam-Szeut-Be­nedek, de bizzunk benne, hogy Barsmegye ez a festői panorámája is össze lesz kap­csolva Európával. Akkor azután viszontagságok nélkül gyö­nyörködhetik leánykori édes emlékeinek egyik szép állomásán. És most bocsásson meg asszonyom, bogy csevegésemmel akartam leírni azt, a mi kü­lönben legalább is egy kötetnyi illnsztráczió és sok, de uagyon sokrkomoly történeti tejezet hivatása lett volna. Dr. KORÖ3Y LÁSZLÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents