Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 73. szám
Esztergom VI. évfolyam. 73. szám. Csütörtök, 1884. szeptember 11-én f Városi s megyei érdekeink I özlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre.................................................0 Ft — krfél évre.......................................................S . — uegyp<lévre .................................................1 . -r'() , E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi*tér 35, hová a lop szellemi részét illető közlemények kiiblemlSk. KIADÓ H 7 V A T A L : jSzÉCHENI-TÉR. ^5., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyÜttóroe szánt köz- leményelí, előlizetési pénzek és reclamálások intózendők.* HIRDETÉSEK. HIVATALOS ItmOKTKSEK : 1 szótól 100 szóig — fi k 75 kr. 190—200-ig . 1 „ 50 n 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAG ÁNHIRDET ESEK megállapodás szerint lehető I égj Hiányosabban közöl kötnek. NYHiTTÉIÍ sora 20 kiBorkereskeidmünk érdekében. Esztergom, szept. 9. Borkereskedőink vasárnap délután a városháza nagy termeben gyülekezetét tartottak, bogy az esztergomi borkereskedés érdekeit lehetőleg megvédjék és kifejlesszék. Az értekezlet népesebb is lehetett volna, mert városunk, mint specziális bortermelő vidék, nagyobb számban is képviseltethette volna magát bortermőiéi és kereskedői által ; de igy is elég szép számban jelentek meg. Gyakoribb értekezletek csak fokoznák a bortermelés javát s a borkereskedés csak nyerne lendületében, ha nagyobb kapocs képződnék termelőink és kereskedőink közt. Az értekezletet Dóczy Antal nyitotta meg. Wimmer Ferencz beszédét nagy figyelemmel kisérték. Wimmer a borkereskedés érdekében szólalt föl s szavai nem hangzottak el a pusztában. Etter Nándor a borkezelés kérdéseit fejtegette s igen világosan értette meg, hogy bortermelőink nem tudják boraikat úgy kezelni, hogy a borkereskedők előtt nagy becsületet vívtak volna ki. Kaan János a köröskörül közeledő phylloxera vészre hívta fel az értekezlet figyelmét s azt hangsúlyozta, hogy a fenyegető bajon mielőbb segíteni kell, különben menthetetlenül elpusztul az esztergomi borvidék. Ültessünk amerikai szőlőfajokat, melyek évetikint még egyszer annyi csemetét szolgáltatnak. — Ültessünk egyelőre amerikai fajból tiz ezret magról s adjon ehez a város két holduyi területet. Ha a phylloxéra vész beköszön, lesz legalább vészmentes szőlőfajunk, melylyel borvidékünket rövid idő alatt el lehet árasztani. Ez indítvány batározal^aTN^ ment, valamint az is, hogy a bortermelők és borkoreskedők egy egyesületbe szövetkezzenek. Valóban ideje is lenne, hogy tekintélyes egyesület venné kezébe az esztergomi borok sorsát. Tagadhatatlanul igaz, hogy kitűnő boraink mellett rendkívül sok haszontalan anyag fekszik pinezéinkben. A borkereskodés nálunk még csemete korát éli. A nép összevissza szüreteli a különböző szőlőnemeket s igy nincsen se tiszta vöiősünk, se tiszta fehérünk, A kezelés pedig a legkezdetiegesebb ősi hagyományok szerint foly. Szóval itt az ideje, hogy az Isten jóvoltából teremtett szép esztergomi borvidék valahára szakértő kezelés alájus* soil s hogy a nép megtanulja valahára egyetlen termését megfolélőén értékesíteni. Üdvözöljük a lelkes mozgalmat s azt óhajtjuk, hogy mielőbb hivatalosan is megalakuljon. Egy „esztergomi bortermelő egyesületre“ nagy szükség van már régóta. Főpapi palota Budapesten. Udvar, állam és polgárság már sokat, a katholikus főpapság azonban még csak keveset tett eddig a magyar főváros emelésére. A prímásnak a várban épült igénytelen házán kívül. — a 900 éves magyar egyház nagyjainak, az ország e „legelső rende“ gazdag tagjainak, alig van a főváros területén ingatlanuk, úgy hogy az országgyűlésre érkezett főpapok szerény bérház-.k, sőt szállodák egy-két szobájában húzódnak meg —■ ma, midőn még a tőlünk idegenkedő osztrák delegáció is akar magának a magyar fővárosban palotát építtetni. Szent Harcit hídja mellett, Dunánk ezüst tükréből fog nemsokára a magyar parlament palotájának fényes képe fog visszasugár zaui, azon palotáé, melynek létrehozásában főpapjainknak oly nagy érdemük van. Szép alkalmuk nyílnék tehát már közelebb püspökeinknek, hogy jelképi kifejezést szerezhessenek állami fényes szereplésüknek azzal, hogy a jelzett dísztelen ubikacio helyett, az uj országház mellé, az egyház méltóságának megfelelő főpapi palotát építenek, melyben a főrendi ülésezés végett megjelent főpapok laknának, a püspöki kar tanácskozásait tartaná, stb. Nem hihetjük, hogy az ily palota építésére szükséges egy-két millió forintot gazdagabb főpapjaink több évi részletekben nem bírnák lefizetgetni. * Ezt Írják a „Budapesti Hírlapban.“ Maga az eszme annyira időszerű, hogy viszhangra fog találni. A magyar főpapságnak nincs hajléka a magyar fővárosban, hol a méltóság s az országos ügyekre való befolyás kifejezve lenne. A magyar főpapság kétségkívül nemsokára segíteni fog a hiányon p díszes palotát emeltet, melyben az ország különböző részéről rangja és állami szereplése méltósága szerint fog alkalom- adtán találkozni. Gazdasági levél. (A gabona üszögről.) ÍR) Valóban restelhetné már a gazdasági iró a gabonaüszög és annak ellenszereiről Írni, miután a szak- és vidéki lapokban majdnem minden évben van szó róla; de még is tapasztalhatjuk, hogy az üszög a gazda legszebb reményét tönkre silányitja, midőn alig pár hét választja el őt az aratástól. Az üszög pusztítása egyes gazdákra már érzékeny veszteség, az egész országra nézve pedig milliókra rügó kár, a mi annál szomoritóbb, mert módunkban volna tőle magunkat megmenteni, csak egy kis akarat és egy kis fáradozás kell hozzá. Az üszög maga nem egyéb mint élős- digoinba növény, mely többféle gazdasági növények belsejében fejlődik és a mint az idő elérkezik, a gabona kalászaiban teljesen is érik. Csépléskor az üszögös szemek vagy összetöretnek, minek folytán a kihulló fekete por az egészséges gabonát is megfesti és elrontja (hegyüszög, németül Spitzbrand), vagy megmaradnak egészben és akkor legjobb rostákkal sem lehet tökéletesen kifújni, ez a kőüszög. Az üszög által okozott kár tehát kettős; buza helyett termett üszög, és az egészséges búzát is minőségében rontja; de az üszögös buza szalmájának értéke is csökken, sőt sokszor etetésre sem alkalmas. De mint említettük, az üszögtől czél- szeni eljárás által tökéletesen meg lehet szabadulni. Ezen eljárás a vető mag csávázásából áll, és minden gazda sürgős kötelességének tartsa, a vetőgaSwofctai leveled. II. Oly fenséges a táj, a távolban kimagasló kékes hegyeivel... A gyönyörű völgy ölében, hol a hullámos mezőket a kis Zsitva habjai locsolják, fekszik a névteleu puszta, hol napjaim uj mederben folynak, a hol feltaláltam azt, amit kerestem. Egy külön kis világ — messze a uagy- zók zajától. Az igazi nyugalom képe. Egyszerűség fogad mindenütt. Őszinteséget^ lelsz ruiudenbeu. Álnokság, tettetés itt nem honol, hálátlan a talaj reá, mert a vallásosság és erkölcsi- ség közé a hitetlenség mételye még nem farakodott. Ezért puszta s nem város De azért még sem puszta itt minden. Az az egy két lélek, kiket a sors a röghöz köt, az Isten szabad ege alatt itt, sokkal szabadabb, miut a városok kalavány lakója, ki inig sajnálkozva nézi a földmivelő durva kezét, mely versenyt dolgozik barmaival, addig nem veszi észre szegény, hogy inkább őt szánja a napsütötte arcz, az élet '.idor szem, a csattanó egészség. Őseredeti itt minden. A valódi természetesség — az igazi természetben. Természet! Mily rövidke szó és mily végtelen gondolat. Mily óriási titok s mily hatalmas nyíltság. Téged bámulva elnémul az eddig beszédes ajak — és beuned élve, beszélni kezd az eddig némán gondolkodó. Alkotó erőid titkain Istenbe mélyed a hitetlen — s romboló hatalmad előtt inegtán- torodik a jámbor hivő. . . . Egyedül bolyougtam az erdőben. Csak gondolatjaim követtek, ábrándjaim űztek, visszaemlékezéseim kísértenek... A százados tölgy vetette árny alatt elterülő tarka szőnyeg, pihenést Ígért — de nem nyújtott... Félre téve köuyvem, apró jegyzeteimhez egy két lapot sietek toldani, a melyből kitépve e szakadozott gondolatokat, útra bo- csájtom. Szórakozás vetette papírra s szórakoztatásnál egyebet sem keres sőtjóval túl haladja czélját, ha nem 1 esz unalmas. Hallgattam az erdők harangját, olvasom a kukuk verését . . . 13-at szólt. Szerencsétlen szára... Eszembe jutnak a babonás idők. Oh boldog kor, mikoron még a bobó gyermek nagy figyelemmel számolja a csodás madár e jóslatát... Mikor még elhiszi s nem szomorodik el azon, hogy a második tavaszra, vág/a harmadik Őszre már meghalnia kell. Mikor még a madár jövendölésében is megnyugszik. Mikor ha egy távcsőt keríthet, vágyó kíváncsisággal siet az égre irányítani azt. . . látni vélvén ott a menyországot, mert bízik abban... Mikor ha lenéz az elhagyott kút mély üregébe s ott keresi, kutatja a poklot . . . mikor még csak az a gondolat bánija, hogy hát mikép is éghet ott oly végtelen tüztenger, ha felette mégis mindenütt viz buzog elő. Boldog idők, gyermek évek, eltüutetek — visszajöhetleuül. Vájjon hova távoztatok el? Elműltatok-e, vagy uj alakban térve vissza, csak átváltoztatok ? Boldogság helyett — boldogtalanság. Hit helyett — kétség. Öröm helyett — szenvedés, bánat. Mi tehát a jövő, ha a jelen oly fanyar, hogy csak a múlt emlékein rágódik ? Magány és csönd vesz körül — körös- körül. Á nap már lassan nyugvóra száll, búcsúzó sugarai mégegyszer raegarauyozzák az eget, bíbor fényben úszik a táj... Emlékembe jouek az ifjúság álmai, reményei, törekvése, vágya... mind megaunyi kóbor gondolatok, S mint az égen úszó foszlányos felhők, vonulnak át elmémen az e korban szereplő eszmék, a szerelem, költészet, nagyratörés, szenvedély, dicsőség és a többi frázis, a bölcsesség és bohóság végteleu chaosai... Válasszunk ki közölök hát egy-kettőt, ezzel is^ jobban múlik az idő. Álom... De nem az, a hol megszűnik a gondolkodás, nem az alvás alatti állapot, vagyis az agy további működése öntudatlan állapotunkban — hanem az ébrenlét álma, az öntudatos állapotban való fantáziája az agynak. Mi is hát az ifju-kor álma ? Ábrándképek, melyek eíandalitják, ébren ringatják, s oly édesen mély gondolatokba sodorják, hogy ködfátyol képeit véli az igaznak, csak azoknak hódol, csak azokban hisz, csakis azo* kát imádja . . . hiába, hasztalan rázod, jaj annak ki azt állítaná előtte, hogy csak most alussza álmait... mig végre egyszer gúuyos mosollyal az ébreszti fel rideg valóra, aki isteuuőnek vélt... Ekkor aztán lassan eloszlik minden törekvés, lefoszlik minden remény, megdermednek a vágyak és mindörökre elalszik a lét. Még csak azzal se törődnek, hogy valaha volt. De minek is, hisz jön helyette más . . , No bizony, a világ azért csak tovább forog s benne a létért küzdő emberek csak épen úgy csalják ámítják egymást miut addig, az előtt ; azután is csak tovább folyik a kendőzés, a tettetés, az álnokság, a modern kor ez erényes bűnei. De menjünk tovább. Mi a legtöbb érzelem, például a szerelem? Nem hazug költészet-e. Valóbau szép szerep ! Ma még gyászdalokat zeng, sirhalmokról zokog — holnap már habzó pohárral kezében bordalokat rikácsol. En istenem, milyen is a világ! Lassan felfordul már minden. Ha akad egy két őszinte szív, a ki azt mondja s úgy amint érez, a ki nem csak beszél — de gondolkodik, arra reá sütik, hogy alakoskodó. De ha jön, egy simára fésült fej, annál szebb mentül üresebb, mohón ragadják meg a keztyűs kezet s a mézes mázos szavakat szentirásnak veszik. Hja, mert számítás minden ! A mai Rómeók kitűnő matematikusok — Jnüa pontosan sokszoroz — csak azután az összeadásnál ne legyen hiba ! „...Mart megtörténik ez százszor. Csak liogv a száz ember közül kilencvenkilenc nagiot nevet a tapasztalás után s azt mondja ra :
