Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 72. szám

akarnak behurcol ni ? Ott vannak n korona javak, vannak oly nagy birtokosok a kik földjeikből alig húznak másfél százalék hasznot, hát nem hasiihatnának ezek ki végtelen rónáikból egy-két száz holdat letelepítésre? — hisz ez nem kárukra, hanem nagyszerű előnyökre, hasznukra válnék. Legalább egy millió holdat lehet igy hasznosítani uj gyarmatok, telepek szervezése által. Összelehelne a magyarságot hordani a föld minden sarkairól, ha ar'ól van szó, hogy minden egyes család kap ingyen 10 hold földet, vagy csekély áru megváltás mellett 50-et. Sok tapasztalt, világlátott munkáskéz nyúlna ily feltételek után s Magyarország rövid pár év alatt, legalább is 100,000et nyerne vissza elvesztett gyermekeiből.

Ámde a mai magyarságtól ilyen ábrándos tervek keresztülvitelét éppen nem várhatjuk. A „kesergő anya“ nem egyéb ma mint egy idegenekkel, természetes ellenségeinkkel dorbézoló rut, vén banya, a ki természet ellenesen kitagadja leghűbb fiait, mint kitagadta Kossuthot és mindnyájunkat, hogy otthon maradt cseh deivei a németnek és minden idegennek óljent, kurjongó ártaLankáival, Austriával „feJeskedjék“.

Micsoda kilátásai lehetnek egy oly nemzetnek mely önmagával nem rendelkezik, melynek csak bal keze szabad, jobbja bilincsben van ? A külföldön, más nemzeteknél képviselve nincs, pénzével és életével szomszédja rendelkezik és a mely nemzetnek fiai még ily képtelen, természet ellenes viszonyokat is megéljeneznek ? -— Önállásuk nincs, kenyerük nincs, kilátásuk sincs egy jobb jövőre, legföljebb arra, bogy urat cseréljenek, t. i. a német helyére az oroszt, kinek a mi lelkesülő magyarjaink annak idejében csak úgy fognak éljenezni mint a németnek ma ; hát erre menjünk mi haza ? — Hogy mi itt elveszünk, azt tudjuk, de hogy önök oda haza előbb-utóbb beolvadnak, arról biztosak vagyunk.

Készüljenek különben otthoni magyarjaink ezredéves létük megünneplésére. Vigyék színre dráma alakjában Magyarország történetét. Az első felvonásban egymást eszik meg ; a másodikban idegen lovászokat hoznak be, urukká teszik őket, ezek megválasztanak cseheket, olaszokat fejedelmeknek, a kik a nemzetet pusztiiják, rabolják, a harmadik felvonás Mohács után kezdődik és Deák Ferenczczeí meg Tiszával végződhetik. Hiidessék a világnak a magyar

dicsőséget, hogy ezer év óta létezik, a miből az igaz, több mint 600 év szolgaság, a mit ma „szövetségnek“ neveznek. Oly szép lesz ez a dráma ! —

jól mulat rajta majd a világ, a mint Ausztria szolgái és zsoldosai láncaikat csörgetve áldják a Jehovát, hogy nekik ennyi szabadságuk is van.

Ha én tanácsot mernék adni olyan férfiaknak, mint Kőrösy László tr ur, azt mondanám, hogy e drámán én is jelen akarok lenni legalább is 30—40 ezer válogatott magyarral, a kik között csak egyetlen Horánszki, Bisiczki, Ro- viczki, Dell’Adami és Niedermann sem találkoznék, a kik egy átalános „Nem zeti szövetkezet“-hez tartoznának, akik semmi idegen dolgot maguk között meg nem tűrnének, akik nemcsak szívben és lélekben, hanem külsőleg is gyökerestül magyarok, semmi idegennel nem alkuvó magyarok volnának és midőn a berger magyarok elzengenék „Gott erhalte“ju- kat, vagy „királyhymnusz“ ukat, ezek is rázendítenék:

„A magyarok istenére esküszünk,

Esküszünk liogy rabok tovább nem leszünk.“

Ott, Árpád halmainál, Pusztaszeren kell ez eskünek elhangzania, midőn a hazafiak még egyszer összejönnek vérszövetségre, ereiket megnyitván, hogy ezer év után ugyanazon helyen szülés sék meg az uj magyar nemzet, a melyen a nagy Árpád esketó fel magyarjait és ez a nemzedék is meges- kiidnók, — liogy vagy alkot a romokból uj Magyarországot, fölmenti szolgaságából a nemzetet : vagy egy szálig elvesz. — Árpádnak boldogtalan árnya felsóhajtana örömében, midőn hallaná esküjök végszavait: „Vagy megmentjük, vagy egy szálig elveszünk. Haduristeu úgy segéljen !“

MOGYORÓSI ÁRKÁD.

Fővárosi levél.

(Consummatum est.)

Mennyi élet, mennyi nyüzsgés minden felé.

Vége a holt idénynek s a főváros ismét felvette ünneplő ruháját, hogy fényes megjelenésével beragyogja a bősz szű hónapokon keresztül bús magányban és egykedvűségben élő emberek vidului kezdő arczait.

Csupa gyönyörűség ilyenkor a nagyvárosi élet.

Mennyi mindenféle nevezetes esemény ilyen rövid idő alatt.

Es minden egyes eseményről egész hasábokat lehelne inti.

Igazán alig tudom, melyiknek adjam

az elsőséget, mellőzzem-e a többit s megállják ama kiváló nevezetesség előtt mely alá ezen két szó van Írva „con summatum est.“

Valóban, ha Munkácsynak e remek képe már hetekkel ezelőtt oly rendkívüli nagy senzátiót nem csinált volna s maga a tökéletesség ne továbbját el nem érte volna, most úgy lennék levelem megkezdésével, mint a jó aradiak százszorszépeivel, kiknek elsőbb séget adni s legszebbnek kimondani senkit sem akart. A polgármester azt; mondta, hogy ő már öreg ilyen hiiá latra, hanem ajánlja a főkapitányt mint illetékest, a ki meg azzal beszélte ki magát, hogy ő még nagyon fiatal, nem képes az ilyen Ítéletnek megfelelni. Természetesen, hogy ezt az eljárást nagy riadalom követte s ha véletlenül a szalmáid jegyző nem oldja meg a gordinsi csomót, lehet hogy a százszor szépek el is maradtak volna a király fogadtatásáról. így azonban az ő segítségével létre hozták azt a bölcs beosztást, hogy a szép hölgyek közül legszebbnek egyik sem mondandó ki, hanem sem első sem utolsónak nem soroltatván, körbe állíttatnak és igy valamennyi elhiheti magáról, liogy a legszebb ő volt.

Nagy dolgokhoz csak nagy emberek értenek, én pedig olyan csekélység vagyok, a ki e kép magasztos voltát, művészi kivitelét, még felfogni sem bírom, annál kevésbé bátorkodhatnám azt megítél ni.

Azt hiszem különben, liogy Munkácsy képe minden bírálaton felül áll és igy az, a ki ilyesmire vállalkoznék, haladatban munkát végezne.

En tehát csak azt akarom mondani, hogy láttam s hogy attól a mit láttam még most is káprázik a szemem s úgy érzem magam, mintha közel a meny országhoz magával a feltámadó ttal beszéltem volna, a ki azt mondta nékem, hogy mind ama fájdalom mely ott a keresztfáról látszott felém, már mind elmúlt s ő a szent atya jobbján, boldogan és mosolyogva néz a fájdalmas napokra vissza.

Gebhardt után Munkácsy az egyedüli, ki a bibliai alakokat ilyen szépen tudja elénk varázsolni, de még Gebhardt a „Leresztrefeszi tósében“ annyira iparkodik alakjaiban kitüntetni az em-| bérit s majdan nyomát sem hagyja a romantikus vallásos festészet jellemvonásainak, addig Munkácsy oly kevéssé

hitetlenkedik, hogy kath. főpapságunk

őt megérdemelt elismerésben részesíti.

Igaz ugyan, hogy ő is többé kevésbé realistikus, és imitt-amott látszik Gebhardt iránya, ámde ő nála nagymérv- ben bizonyul még is a vallásosság és a történelem egyaránt.

Az ő Megváltója mindenkinek kedves lehet és szeretheti az a ki benne hisz, valamint az is, a ki nem Istennek, hanem csupán embernek tartja.

Annyi drámai életet lehel képeibe, hogy az mindenkit megragad s a ki nézi, az látásával soha be nem telhetik.

Talán 40 embert látunk összesen a „consummatum est“ vásznán, mely közül körülbelül 15 egész előtérben látható, míg a többi nép és katonaság a festmény hátterét lepi el.

Jobb felül áll a Golgotha három keresztjével, melynek középsőjén háromnegyed piafiiban Krisztus alakja csüng. Tőle jobbra és balra a két lator látható.

Nagyon természetes, hogy a sok alak közül leginkább a Megváltó ragadja meg figyelmünket, nemcsak személyiségénél fogva, hanem a test színezését illetőleg, mely első pillanatra tudtunkra adja, hogy az utolsó perez már megérkezett s a test, mely annyit szenvedni látszik, bár ott marad a keresztfára feszítve, lelke útban van, az örök boldogság hazája felé.

Mária térdre vetve ölelgeti az Isten fia lábait s hosszan leomló gyász ruhájában sírva karolja át a keresztfa tövét. Hiába, köuyek és jajveszéklések már nem hozzák vissza, őt, ki lecsüg- gesztett fővel szent atyjának ajánlja lelkét.

A másik oldalon Magdolna bűnbánó alakja látható, ki kétségbeesve és zokogva takarja el arcát. A harmadik nőalak Márta, kiterjesztett karokkal néz rá a Krisztus vérrel befecskendezect testére. Szinte meglátszik arcáról menynyire nem hiszi, nem hiheti, hogy Krisztus meg fog halni.

János elfordul a kereszttől s bár szemén nem ragyog köny, ajkain nincsen panasz, bánata csak annál nagyobb és mélyebb. A kereszt háta mögött áll egy tanítványa és szintén görcsösen fogja karjaival a fájdalom fáját.

Ezen öt alak, a haldokló Krisztussal * egyetemben, jó formán egy egészet képez és he kell látnia mindenkinek, hogy a nagy mester ez öt alakjával n űvészetének legnagyobb diadalát aratta,

hagytuk Nyitra megyét, mert nrszágutja Borséval egyformán kitűnő ; csak úgy gurult a kocsi mintha padozaton járna s igy a Nánáig szenvedett zökkenések feledése után végre megérkeztünk e kedves csöndes kis pusztára, a melyről, de talán még egyebekről is, jövő levelemben majd többet.

IRON.

'Izvá' íváttóö.

Vidéky Ludmilla k. a. és Goromba Flórián t. m.

bölcsész között.

III.

Goromba Flórián Vidéki Ludmillának :

(A múltkori levél folytatása) íme, vannak még ma is oly megátalkodott ősdiak, akik Homeruak egy pár stereotyp jelzővel és nagyon közönséges hasonlatokkal élénkített leírásait többre merik becsülni a mi halhatatlanaink ujnál-ujabb s merésznél-merészebb styl-fogásainál!

De jó ég! hová tévedtem a rajztól ; hiszen már a realismus és Idealismus máig is nyilt vitakérdésének bolygatásába botlottam; jó lesz a labirintbot sietve elhagynom, mert innét bajosan gabalyodunk ki, ha valahogy beJetévediink.

Jövőre majd óvakodni fogok a haszontalan kitörésektől.

Már az tény, hogy a rajzot jobbéra — s a legtöbb sikerrel az angolok művelik : lekötheti — s tovább — kutatásra sarkalhatja érdeklődésünket

Valóban az angol az a germán fajok között, aki a legtöbb józansággal s a szó szoros értelmében vett realismussal a legmelegebb érzést tudta egyesíteni szerencsés keverésű jellemóbeu. A gépek és a pedáns

merevségű formaságok e classikus hazája ajándékozá meg a világot, azzal a mély böl- cseségen alapuló — s mégis oly könnyelműnek, — oly fölszínesnek látszó, — borou- gós, de meg felcsillámló, — köuyekeu átnevető világnézettel, a melyet jobb szó Inján hiimor-nalc nevezünk, — e semmit sem mondó névvel persze tág kaput tárva a legvadabb félreértésnek.

Ez a meghatározhatatlan, — csak élvezete közben mindegyre öntudatosabbá változó humor, korunk az egyetlen örökbecsű terméke a művészet terén ; — a tárczának, mint a modern élet apró tükör darabjainak, — lényeges elemét kell hogy képezze.

De az ép említett kétségbeejtő fogalom- zavar, a mely e szóra nézve uralkodik, — meg az, hogy a humor, e csodálatos világnézet, — a legkevésbbó könnyen, — mert csak ön szivünk árán szerezhető meg: e kettő együtt természetesen alegborzaasztóbb zagyvalékoknak ád létet a humorizáló irók kifogyhatatlan légiója részéről, a melynél csak az ál-humor jámbor élvezőinek száma nagyobb.

Ennek az inkább szomorú, mint nevetséges félreértésnek,vagy nem-értesnek köszönheti Jókai meg nálánál sokkal kisebb irók nagyszáma, humorista — hírét; ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy aki pár száz adomát és élcet asztal fölött elég jól elő tud adni ; humoros ember hírére kap ; s hogy a „Borszem Jankó“ és a „Bolond Istók,“ — de még a bárgyú „Üstökös“ is humoriszli- kus lapokul ismeretesek szerteszét e hazában.

Ön azonban, aki Dickenst, Thaclcerayt, sőt még a humoros regény igazi megteremtőjét : Fieldinget s nagy követőit: Goidsmithet, Steinet, Jeau-Pault, vagy a genre szüle keretében is geniális Reuter Frigyest is ismeri; a ki a már majdnem humoros, (vagy talán az, de még mindenesetre félig meddig öntudatlanul humoros) Cervantes bal- hatatlan „szomorú ábrázatu“ lovagjának kö- nyeket facsaró hóbortjaiban —s a Shakespeare őrültjeinek egyes szavai közt felvillanó szikrájában gyönyörködött: bizonyára ment e

tévedéstől.

S igy tudja majd, mit követeljen miuden olyan miitől, a ki a humoros jelzőt teszi ki merészen cégéréül. A tyúkszemek, okuláréle, parókák, kutyálc-macskále, kötőkosarak, kávés ibrikek, sajátságos formájú melltök és fülbevalók, leírhatatlan idomú ócska bútorok és elképzelhetetlen furcsa szabású ruhák, meg egyéb e féle olcsó masinéria még magában korántsem fogja önnel elhitetni, hogy a humor nem egyéb e meglehetősen egyszerű elemek többé-lcevésbbé ügyes, vagy akár ügyetlen combinatiójánál.

Még az auripigment-sziuű orrok és száz- fodru hálófőkötők, — ama bizonyos köhheu- tések és sokat jelentő arcfintoritások, — egyes fogak feltűnő hiánya vagy bibircsók bősége, meg a régi jó idők szüntelen hajtogatása az elmaradhatatlan diákizálás kíséretében : — még ez se fogja önt kielégíteni, ha más egyéb hiával humornak akarja magát önnel elismertetni.

Holmi hóbortos, — de nagyon mellékes társadalmi szokások, osztálybeli formaságok és előítélet helyi különlegességek és eredetiségek, bizonyos dialektusnak sajátságos alakzatai, faji- vagy nyelv-hibák, bizonyos nyelvnek nevetséges eltorzítása, — szóval

mindaz, ami inkább a carricatura kö* réhez tartozik, — de itt is csak nagy mérséklettel és nem minden ízlés nélkül alkalmazható ; — mondom, mindez még valami más — ezeknél sokkal magasabbat fog önnel a külsőségek alatt kerestetni; s ha ezt a meleg vé*től duzzadó eret, — a melybe világitó elme villámait, a szív nemes lüktetését, — az emberi apró örömek és fájdalmaknak eleven, őszinte érzését, az ellentéteket egész ridegségökben feltüntető,

— de utóbb mégis szép harmóniába önteni tudó nagy bölcseletet és művészetet látja, — a mely az örvények fölött játszva lejt, s a sírokról virágokat szakaszt;

— ha hallja Leart már őrjítő, — de még nem őrül fájdalmában, keserűn élcelni ; ha Kant világforradalmat okozott merész gondolatait összehasonlítja szerzőjükkel, azzal a töpörödött kis német nyárspolgárral, e typikus német professorral, — a szó legué- metebb értelmében ; ha Herkulest Ompha- le lábainál,— Sámson haját Delila ollója—

(a nagy Napóleont Beaumarchais Josephine mesés összegekről szóló szabó-számlái miatt zsörtölődve látja ;) ha a világtörténelem annyi nagy Titánját egész a Zenithre törő fényes pályája közben, egy-egy időre mintegy gonosz varázs alatt ; a mese király leányához hasonlóan, — szamárbőrbe bujtatva szemléli ; avagy, hogy a kis világból is vegyünk egy példát, ha szemtanúja lesz esetleg egy kedves gyermeke elhaltában mindenét sirató anya szivszaggató fájdalmának, ; de azt is tapasztalja egyúttal, bogy a jó lélek kétségbeesése tetőpontján sem feledkezik meg arra ügyelni, vájjon tnegknpja-e

a temetésre gyűlt nép közt miudeuik meg-