Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 68. szám
Esztergom FI. évfolyam. 68. szám. Vasárnap, 1884. • augusztus 24-én ' 1 ~~ f Városi s megyei érdekeink Közlönye. M egjel.enik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. F'.LŐF'IZETÉ^I ÁR: egész évre........................................ti Rt — *trfél étre .......................................... n egyedévre ............................................... ' Egyes szám ára ~ kr. r.o SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér yj. hová « lap szellemi vészét illető Közlemények kiililsndSk. KIADÓ HTv ATAL: ^SzÉCH eni-tér. ^5., hová a hivatalos s a magán liinletések, a rrylitic.oe szánt közlemények, elölizetési pénzek és recláiuűKsok intézemlök. HIRDET ESEK. Ill FATA íiOR HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 ki 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200— 000-ig . 2 „ 25 „ Hélyegilíj 80 kr. SI A G AN HIRDET ES B K megállapodás szerint lehető legjutáuyosabban közöltetnek. NYIDTTÉR sora 20 ur Tanügyi törzskönyy. Helyes iskoláztatás. Esztergom, aug- 22. Néhány nap választ el mindössze a ■beiratkozásoktól. A szülőknek van még alkalma gyermekek helyes iskoláztatása felől gondolkodni ; a gyermeknek van még ideje hajlamai és tehetségei felől meggyőzni nagyreményű szülőit. — Az utolsó órák szoktak rendesen dönteni különösen ott, a hol hosszabbra nyúlik az elhatározás. A tizenkettedik órában szükségesnek is, meg kötelességnek is tartunk elmondani egyet-mást a helyes iskoláztatásról. A helyes iskoláztatás jelöli meg min- deu ember jövőjét és boldogságát napjainkban, midőn elvégre is a műveltség előnyeit föléje helyezik a származás véletlen szerencséjének. Tehetséget a helyes iskoláztatás nem adhat. -De kifejleszthet s fokozhat, mig a parlagon veszteglő tehetség nem egyszer elkallódik vagy helytelen irányban fajul el. A helyes iskoláztatás viszonyba h#zza a szülők anyagi helyzetét a gyermek tehetségével s a tehetséget a jövő számára értékesíti. Szegény ember, a ki a mindennapi élet gondjait alig bírja legyőzni, ne álmadozzék gyermeke magas iskoláztatásáról, mert keserű sorsot vesz vállára s bizonytalan jövőnek teszi ki gyermekét. Az ipar- és kereskedelem pályája napjainkban már a legtisztességesebbek közé kezd tartozni, Nem gúnyolja ezt már az elszegényedett gentry, de szerencsét keres rajta s nem kicsinyíti a nem mindennapi műveltségű ember, hanem siet általa boldogulni. olyan nemzetiéti tényező, mely előtt mindenki kalapot emel. Hol kezdődik a helyes iskoláztatás? A hol a helyesen gondolkodó apa kezdődik. A mint a gyermek tanköteles éveibe lép, írassa be azonnal az elemi iskolába. Itt nyeri a szellem legelső benyomásait, itt tanul meg a képesség járni. Innen az ut a középiskolákba nyílik. A helyes iskoláztatás elve nem íog zavarba jönni az utak megválasztásában. A gymnasium bevezet a tudományos pályára, a reáliskola az élet gyakorlati ösvényeire. Ott a felső iskoláztatás a végső czél, itt a kereskedelem és ipar régióinak művelt elemekkel való ellátása és gyarapítása. A helyes iskoláztatás a jeles tehetségű fiút, ha jó mód is kerül hozzá, tudományos pályára lépteti. De számba veszi egyúttal a fiú képességeit, a praktikus életpályák szerencséjét s a tudományos pályák tultömöttségét is. És ilyeu körültekintés után következik a döntő lépés. Döntő azért, mert a helyes iskoláztatás utjai hatáiozottak, a ki elkezdte az egyiket, az csak nagy rázkódtatá- sokkal folytathatja a másikon. Néhány nap választja el még a szülőket a helyes iskoláztatás fontos eszméjének megvalósít ásában. A gyermek jövőjoért aggódó szülői szív megdobban, az elhatározás óriási fontosságát átérző apa küzd magával, de a század szelleme is hozzászól s hazánk művelődési körülményei szintén szavaz- nak. Vajba mennél többen eltalálnák a helyes iskoláztatás boldogító ösvényét! (Oy.J.) Azt mondják, hogy jó so-suk van a tanfelügyelőknek, mert, nagy fizetést húznak és kevés a dolguk. Ezen állítás, munkájukat illetőleg, szatírának beillik, de egyébnek nem, mert ha csak idei munkájuk halmazára utalunk, úgy bárki meggyőződhetik, hogy nem valami kívánatos sorsuk lehet. Példa rá a tanügyi törzskönyv czélra hozzájuk küldött rovatos táblázatok kitöltésének munkája. Egész tanulmány kell hozzá, mig azon eligazodhatok az ember. A tanfelügyelőnek kimutatásba kell helyezni megyéje összes iskoláinak tételenkénti jövedelmeit a legapróbb részletekig menve, továbbá a tanítókéit az előbbihez hasonlag, ezenfelül ki kell kutatnia az iskolák keletkezésének idejét, fonállásuk alatt fölmerült mozzanatokat, a termek miiiemüsé gél, az ablakok, ajtók terjedelmét centiméterekben, a bútorok mennyiségét, pitékét, taneszközök számát, készítőjének nevét körülményes leírásban kell adnia. Ezen óriási munka csekély megyénkben is fölrúg 50 kilogrammra, midőn a minisztériumhoz föl térj észté tik. E mellett a tanfelügyelő tartozott az iskolákat is látogatni, melléje a tanítók ügyes-bajos dolgaiban, a közigazgatási bizottság határozmányai, az idő közönkin t leérkezett miniszteriális rendeletek szerint szükségszerüleg eljárni: mondja tehát valaki, hogy a tanfelügyelők a tétlenség emberei, vagy a mint az irigyek kiabálják : „a társadalom busásan fizetett henyéi.“ Igen, vannak tanfelügyelők az országban, kik nemezen tisztségre valók, mert előműködésük is kizárta határozottan, tanfelügyelőségre való hivatásukat. S h iskolába mennek látogatni, agyafúrt kér déseikkel az élczlapoknak bő auyago^ szolgáltatnak. A mi tanfelügyelőnk, ki nem szorult soha senki dicséretére, oly buzgó, hozzáértő férfin, hogy megjelenésével az iskolában általános öröm fogja el a tanítványokat, de meg a tanítót is, mert egy részről a gyermekekhez való nyájas simulás, atyai jóakaratot kisugárzó bánásmód, alapos paedagogiai fogásokkal fűszerezett, tárgyhoz alkalmazott kérdéseivel a gyermeket úgy megfelelteti, hogy a tanítónak szinte fokozódik lelkesedése hivatásához, másrészt a tanító is tanul, okul : miként kell eljárását okszerűen, tanítóhoz illően vezetnie, hogy eredményes lépést tehessen tanítványaival előre. A mi tanfelügyelőnk a tanügy embere volt serdülő korától fogva s mint ilyeu megtudja becsülni a tanügy napszámosait, nem érezteti fölényét azokkal, kauern mint testvér öleli magához, mert tudja, hogy ez jól esik a szegény tanítónak. Fiumei levél. Fiume, 1884, aug, 18.; Tek. szerkesztő ur; Sürgető sorait megkaptam és ha a Fiúméba deportált magyarok csendélete önöket érdekli — válaszul egy „per pedes apostolomra“ tett kirándulásunkról fogok csevegni. Hát hol is kezdjem ! Igaz, szombaton este a „Tiroler“hez czimzett vendéglőben — ez a magyar colonia központja — nagy gyülekezés volt! Hányán is leszünk? szólék én, mint főkalauz. — Ha Ferkó le nem marad a vonalról, épen heten, mint a gonoAz „Esatergom és Yidéks“ tárcája. Sí&itfacn. A piczi Lórika Kiiun bolyong a kertbe’, Keres, ha valahol Rózsabimbót lelne. Bejárja figyelve Kisvirágos kertjét: ,Oh, ha én valahol Rózsabimbót lelnék! “ Aranyos pillangó Olt hagyja a kelyhét, Zümmög a rnéke is : „Oh, ha én is lelnék!“ ügy keres, úgy kutat., Minden bokrot megnéz, Szemeiben harmat, Karcolva a kis kéz. Ne keress Lórika RÓ6sabimbót itten, Virágos kertedben Rózsabimbö nincsen : Minek is volna a Rózsabimbó gyermek, A legszebb a te szép Orczáidon reszket. LÉVAY SÁNDOR. ÍH— Wilkie Collins elbeszélése. — (Az Észt. és Yid. számára fordította: GASTON) 6. — Érted-e ? Belátod-e, hogy Josephina a tolvajnő ! Ez nagyon különösnek tűnik föl előttem! 0 tehát ezen az utón akart menekülni attól, hogy fölfedezzék. Tehát két karperecz, hárompár aranyfüggő, három aranygyűrű és néhány fiuom zsebkendő veszett el. — ügy van, uram. De bonnét tudja ezt? — Úrnőd közölte velem, de olyau homályosan és zavarosan, hogy sohanapján se tudtam volna meg: ki lopta el a tárgyakat és mikor. De most már jobban föl kell világosítania engem, hogy holnap reggel már meetehessem a kellő lépéseket. Jó éjt, Vilmos! Ne csüggedj! Remélem, hogy a miw latt uőt nemsokára azon a helyen fogjuk látni, a hová való — a vádlottak padján. E szavak után eltávozott. Az idő mindinkább előre haladt. A törvény-tudó urat csak akkor láthattam meg újra, midőn másodszori vallatásra idéztek. Midőn ezen a napau a biró előtt megjelentem, úrnőmet is ott találtam. Megijedtem, mikor arczára tekintettem. Arcza vonásai dúltak voltak és szemei olyan mereven néztek körül a teremben, hogy azt gondoltam, úrnőm máris megőrült. Midőn rám tekintett, kissé föléléukült hideg arcza. Bágyadt mosollyal súgta ezt nekem : „Szegény, szegéuy Vilmos!“ és alig rebegte ki e szavakat, újra a hideg nrez, a merev szempár bámult reám. Fejét lehajtotta, vonásai pedig oly dúltak voltak, hogy egykönnyen még legközelebbi rokonai sem ismerhettek volna reá. Kihallgatásunk csak üres fovmaszerüség volt. Miután a kellő adatokat be nem gyüjt- hették, elhalasztották újból való megidézé- sünket. Mielőtt börtönömbe tértem volna vissza, alkalmam nyílt megkérdeni az ügyvédet, váljon megtalálta-e már James Smith nyomait ? Az ügyvéd titokteljesen kacsintott reám és ezt mondta: — Minden jót remélhetsz ! Továbbá azt kérdeztem, ha rábizonyult-e a mulattnőre az a tol vaj l ás ? — Sohasem dicsekedem magammal, válaszolt önérzetesen az ügyvéd — de nagyon furcsa volna az, ha Mr. Dark és én akármilyen ravasz nőn is ki nem foghatnánk ! Mr. Dark ! Ebben a puszta névben olyas valami feküdt, a mi bizalommal töltött el s ha nőm gondoltam volna szüntelen szenvedő úrnőmre, úgy talán az a nyolez nap reám nézve nem múlt volna el olyan fájdalmasan. VI. Midőn harmadszor is megjelentem a bírók előtt, több oly személlyel találkoztam, kiket azelőtt nem láttam a bíróság előtt. Legnagyobb csodálkozásomra két szolgálót is láttam, kik a kastélyból jöttek ide, továbbá három bérlőt, kiket szintén beidéztek volt. Ezek valamennyien egy helyen állottak. Átelleuükben a vidám Darkot láttam, a ki örö a ittasan tekintett reám. A mulatt-nő úrnőm átellenébea ült. Smith asszony arczán még mindig a fájdalom kifejezése ült. Úrnőm mellett a londoni törvénytudó ur foglalt helyet, én hátuk mögött állottam. Miután igy elhelyezkedtünk, nyugodtan várak ztunk a kihallgatás megnyitására. Végre Mr. Nicholson Róbert, a biró, és fivére, Fü- löp a terembe léptek. A két ur arczán azou- ual megláttam, hogy nagyon fontos közlendőjük van. A vádiratot úrnőm és ellenem újra fölolvasták és a mulattuőt fölszólították. hogy tud-e még valami odatartozót kiegészítésül fölhozni. A mulattuő nemmel válaszolt, Ekkor a biró az ügyvéd felé fordult és kérdé, hogy mit hozhátua föl védencze mellett. —Újabb védőadatokat szereztem,—irondá az ügyvéd ünnepélyesen és fölkelt — és pedig olyanokat, mikkel bizonyára kinyerjük a fölmentést. Hol vannak a tanúi ? — kérdé a biró, ki éles tekintetet vetett a mulatt »nőre. — Az egyik tanúm oda kün áll. Ekkor az ügyvéd fölkelt és kinyitotta az ajtót. Néhány pillanat múlva belépett a tanúval. Midőn megpillantottam a tanút,örömben repesett a szivem, mert Mr. Smith James állott előttem ép egésszégében, csakhogy haja le volt nyiva, és szakálla meg le volt borotválva. A mulattnő bámulatos lélekjelenléttel fogadta Shmithet. Keskeny ajkai görcsösen összeszorultak, csupán a nyakán rándult meg egy izom ; de más jel, vagy szó uem fe- jézte ki bámulatát, arca nem változott rac* & fait jetzoiyü
