Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 64. szám

dpJilődő, — hát egy Önkéntes tűzoltó testűiét, ily könnyen, mond 1)ütni egy

beszerzendő — és előnyösségre még nagyon kérdéses tárgy, meg vagy meg nem szerzésétől teszi függővé további fen állását ? Hol van saját erkölcsi, hol van szervezeti ereje, mely egyedül volna hivatva, a közönség közönyét és a fennforgó nehézségeket eloszlatni ?

Azért szövetkezik több ember, hogy egyesült erejének kifejtésével — a többi, az egyesületen kívül állók figyelmét, elismerését, első" sorban képzettségével, — a kitűzött czélhoz való közelítésével, nyerje el, mert ha a tűzoltó csapattá alakult tűzoltók a műszaki szerekhez csak úgy értenek, a tűz színhelyén fejetlenül, rendszernél k ül, csak úgy tudnak Iái mázni és futkosni, mint más halandó és nem egyesületi tag,—akkor még nem követelhetik az elismerést, legfeljebb jó indulatot várhatnak a közönség részéről.

Most már az a kérdés, hogy az esztergomi §: ab. kir. v rosi önk. tűzoltó testület, oly szervezeti lábon áll-e, hogy a nagy közönséget meg győzte arról, miszerint beliigye, rendezett csa pata szervezett és a most meglevő műszaki szereket, annyira kifogástalanul I kezeli vész esetén, hogy egy gőzfecskendő kezelésének nehézségeivel is, megbirkózni vállalkozhatik, ezen kérdésre magának megfelelhet a tűzoltó csapat, a csapatnak pedig a nagy közönség mint szemlélő.

Most pedig meg kísérlem az eddigi tűzoltó szerek kezelésének, a gőzfecs- keudő kezelésével való összihasonlitá sát és annak eredményét.

A tűzoltó szertár már magában véve igen hátrányosan van elhelyezve, úgy a tűz jelzésre, mint a kivonulásra nézve, hozzá még éj idején zárva is vau. A tűzoltásnál a perczek a tó nyezök, gyors megjelenés nagy veszélyeknek veszi elejét és a tűzoltók gyors és szervezett megjelenése, adja meg az erkölcsi alakot, az egyesületnek, a puszta tűzoltói elnevezés, és egyenruha semmi egyéb mint feliingerlése a nyersebb közönségnek — ha az láthatólag eredményes működést elérni nem tud.

Ez idő szerint a tűz jelzésekor, moly rendesen elkésetten eszközöltetik — az őrtauyáról egy fecskendő és egy vizes lajt az ott állandósított őrök és kocsisok által, azonnal sebes vágtatva mozgósítható és az utón a vész helyéig :i tűzoltók csatlakozhatnak, szóval nem

kell senkire várni, pár perez és a vész- helyén működhetik.

Egészen másként áll a dolog a gőz- fecskendővel, ahoz a törvény értelmében szakértő gépész vagy vizsgát tett fűtő kell, — a vész jelzésekor a már készen levő gyújtó anyag elgyujtátik, be kell várni inig egy parancsnok oda érkezik, ki a gőzfecskendő hol leendő felállítása felett határoz, mert ez talán még sem volna bizható bár mely tűzoltóra, vagy kocsisra mikor azt sem lehet tudni a tűzjelzésekor, hogy a vá ros mely részén van a tűz. Lesz kapkodás, hogy hát mily irányban vonassák a gőzgép ; honnan nyomassák a viz, egyátaláu van-e szükség viz nyomására ; nem e csak vak lárma, kazal égés, vagy esetleg egy kisebb háznak égése, moly ez idő alatt már az ott lakók, vagy a testvér város hajtársai által már elnyomatott, de tegyük fel, hogy a tűz iránya és veszélye már a kivonuláskor felismerhető (ez csak a közelben lehet) a gőzfecskendő a Duna parton elhelyeztetik, feltéve ha 8 mó térnél a parttól lejebb nincs a viz szilié, mert az esetben a gép nem dolgozhatók, (mindezen körülményeket éjjel, tűzi lárma zavaránál, ki fogja helyesen elbírálni ?) most már tegyük fel, hogy a tűz a Dunától befelé eső 3.—4. utczábau vau, a tömlők, (de nem a mostaniak, hanem mózgázott tömlők,) szakértőiig helyesen elhelyeztet uek, az egész tömlő vonalon a csavarok tűzoltók által légmentesen elzárat- nak — és csak azután adhat a parancsnok, a viz nyomására jelt, — mindez mennyi időt, és embert igényel ? nem éghetue-o el egy egész városrész addig ?

Mindezeket össze vonva, a gőzfecs- kendő beszerzését a jelen viszonyok és erők alkalmazásával, nem ajánlhatom, — annál inkább, mert a tűzoltó csapatnak elég erkölcsi felelősséget nyom a vállára, a mostani szerekkel való bánásmód elsajátítása, hogy azt tűz esetén értékesíthesse.

Adattok Esztergom történetéhez,

jjELSEI J3rRŐ j7 ERENCZ latin kézirata után.

(VII. közlemény)

Ezen város számára tö5*b templomot emeltetett s azokat a szükségesekkel bőkezűeu megajándékozta. Áldva legyen érte az Úr, hogy ily főpapot adóit nekünk, ki nem járt az arany után s nem helyezte reményét a pénzbe és a

kincsekbe hanem miudeuét a templomokra fordította. Ezt írja Thuróczi névtelen vázlatos szerzője, a ki mindent, amit irt, saját szemeivel látta. Ez érseki várói azért neveztetett Németvárosnak, hogy a magyarok a szán tók hiánya miatt itt lakni s a kézművességgel foglalkozni nem akartak.

XVIII. Száz év múltával Szócsi Dénes újra építteti az esztergomi főtemplomot.

Minthogy e magasztos épület régi fényéhez méltó helyreállítása megakadt volna a kellő költség híján, Y. Miklós pápa az e főegyházuak alárendelt híveket 2000 arany rendkívüli adó fizetésére kötelezte következő levelében : (l. Péterf.) „Miklós—Tisztelendő Testvérének, a váczi püspöknek és Kedvelt Fiai a pécsváradi és (hiányos) monostorok Apátjainak. — Régideje már, hogy az esztergomi egyház újjáépítéséhez szükséges 2000 aranynak beszerzését és Ma gyarország, valamint a hozzákapcsolt részeknek a nevezett egyház kormánya alá tartozó híveitől, nemkiilömben minden állású, rendű és rangú, akár kiváltságos, akár nem kiváltságos papjaitól való megsürgetésót, az engedetleneknél pedig legjobb belátástok szerint a fegyelmi é-^ büntető szabályok szigorával is foganatosítandó behajtását telketekre kötöttük.Ugyszinte elrendeljük és az illetőknek meghagyjuk tehát, hogy egyházaik mindennemű jövedelmeinek tizedét a mondott célra készségesen beszolgál- lassák ; az engedetlenekkel szemben ben neteket fölhatalmazván, hogy a szokásos határidő kitűzése inellett, kiközösítéssel, illetve a káptalanok és szerzetes házak makacskodóit felfüggesztéssel, az egyház ilyetén lázadói és liütleneiuek templomait, kápolnáit és klastromait pedig fenyitő tilalommal sújthassátok:—Kelt Rómában Sz. Péternél, 1449. febr. 18. pápaságunk III évében.“

Valóban csodálatos, hogy alig száz évvel Csauád nagyszerű építkezései után ismét újjáalakításra szorult a székesegyház, ám hazánknak Zsigmond, I. Ulászló és Y. László alatt szüntelen háborús éveiben vajmi könnyen megeshetett, hogy a templom az ellenség tüzzel-vassal romboló dühénél nem talált kíméletet. Hogy pedig nagyobbszerii építésről volt szó, azt már abból is következtethetjük, mit a szeutegyháznak 3 évvel utóbb' Szécsi Dénesiéi eszközölt ünnepélyes fölavatásáról olvasunk. E főpap sírköve,1 tetején ugyan megcsonkiiva még ma is látható s az érsek dombormívü ábrázolatát tünteti föl. aki baljában pásztorbotot, jobb kezében pedig (nyelén kétfejű sasos czimerpajzsot viselő) zászlót (?) tart.

Városi közgyűlés.

(Aug. 7.)

Kevés számú képviselők jelenlétében lett megtartva a mai napra egybehívott közgyűlés. Elnöklő Pap János polgár- mester az ülést megnyitván, elsőnek Dóczy A. képviselő szólalt fel s aziránt tett kérdést a polgármesterhez, vájjon a kendertöldek végén már foganatosított földhordás miért szüntottetett be, a polgármester azt válaszolta, hogy a munkálat azért szüntettetetfc be, mert az, az illetékes hatóság tudta s beleegyezése nélkül kezdetett meg. Szóllak a felvetett kérdéshez Takács Géza, ki a kataster alapján kimutatta, hogy az a föld az egyesek és nem a város tulajdona. Dr. Helcz a kérdést akkora kéri halasztatni, midőn az erre vonatkozó mérnöki jelentés fog tárgyaltatni, addig is a napirend megtartását kéri.

Erre aztán csakugyan a napirenden lévő tárgyak vétettek elő és pedig először a város és a bányatársasag közt megkötendő szerződés feltételeinek megállapítása, illetve, a jogügyi bizottság által e tárgyban beadott javaslatának tárgyalása. A jogügyi bizottság javaslata, mely a minisztérium által tett pótlások elfogadását ajánlja, egyhangúlag, minden vita nélkül elfogadtatott.

A községi közmunkára \onatkoző köz- igazgatási bizottsági határozat egyszerűen tudomásul vétetett s kimondta a képviselő testület, hogy ez évben községi közmunkát néin teljesittett.

Érdekes vitát idézett elő a kir. erdőfelügyelő javaslata, ki megkereste a város tanácsát, hogy a megyei erdőbirtokokkal közösen tartsunk erdőmestert, mi által a városnak e részbeni kiadása nevezetesen apadni fog. A város tanáesa azt a véleményt adta, hogy a jelenlegi állapot tartassák fenn.

Maiina Lajos képviselő, a megtakarítás elvét tartván szem előtt, az erdőfelügyelői javaslatot s az ahoz csatolt szolgálati szabályzatot beható tárgyalás alá kéri vétetni.

Dr. Helcz a szabályzat uémely pontjait olvasván fel, a tauácsi véleményhez járult.

Brucsi János viszavonni kéri azon 'határozatot, melyben megengedtetett, hogy az erdőmester egyszersmind megyei erdőtiszt legyen.

Yégre a tanácsi javaslat fogadtatott el.

Mr. Mecke — ez volt a neve — fiatal és nőtelen léte daczára nagyon vissza vonultán élt. Halvány és melancholikus arcza szelleuidus vonásokkal bírt ugyan, de olyan félénken és halkan beszélt, mint egy kis leányka ; szóval nagyon ártatlan és tul-sze- lid volt, kihez hasonlót még sohasem láttam. Az az egyetlen tulajdona, ami által kitűnt, pompás hegedű játéka volt Annyira szerette a zenét, hogy gyakran sétaközbeu is játszott a hegedűjén. A lelkész e hajlamát csakhamar megismerte úrnőm, ki maga is pompásan zongorázott és legfőbb élvezetének tartotta, ha oly művésszel, mint a milyen Mr. Mecke volt, duettet játszhatott. Bár úrnőm a művészt szép tehetsége folytán nagy tiszteletben részesítette, később a magányos életű lelkésszel rokonszenvezni kezdett, amit nagyon könnyen lehet indokolni azzal, hogy maga a fiatal assszouy is magányban és némi visszavonultságban ólt.

Mr. M-cke csakhamar fölhagyott félénk föllépésével, bátrabban lépett a szegény lelkész! lakból a pompás kastélyba, hol őt a szép fiatal asszony ügyes játékáért annyira tiszteié és inig urain a tengeren mulatott, addig úrnőm és a lelkész naponta összeültek a duettre és olyan szenvodélyesen és figyelmesen játszottak , mintha csak az lett volna hivatásuk.

Ártatlanabb és nemesebb viszony alig volt több a világon és ez az ártatlan viszony j szolgált alkalmul a következő szomorú eseményekre.

Uram viselete a lelkész irányában hideg, és durva volt. Büszkén és gőgösen tekintett a gyönge, nőies lelkészre és hegedűsre s nem méltatta csak egy jó tekintetére sem.

j Éppen azért a lelkész ki uagyou félt a szenvedélyes úrtól, csak nagyon gyéren látogatta a kastélyt akkor, midőn az is otthon volt.

Uruőm, miután a közte és a lelkész között való viszony nagyon is tiszta, nemes és ártatatlan volt, méltóságához nem férhető dolognak találta, hogy az Ő látogatását eltitkolja férje előtt s midőn uram a tengerről hazatért, majd mindig nejénél találta őt. Eleinte durván bánt vele, később gúnyos megjegyzéseket mondott róla neje előtt, de azután már egészen más szemekkel nézte e különös barátságot. Még durvább lett, megvetette a lelkészt, sőt féltékeny lett nejére. Uram sokkal böszkébb volt liogy- sem ezt kinyilvánította volna, de szavaiból és tetteiből nyiltau megértettem, hogy ő féltékeny. Úrnőm oly szelíd nő volt, kit könnyen vezethetett az, ki tisztelte, de hacsak legkisebb igaztalanság vagy sértés érte, úgy azonnal fölébredt benne az a szellem, mely viszonozza az igaztalauságot és sértést s többször fokozottan is.

Midőn urnóbn észrevette, hogy férje bizalmatlan irányában, egészen megváltozott; én pedig már előre láttam, hogy arra az útra tér, melyre a nők szoktak lépni, mikor bosszút esküdnek. Minél durvábban bánt férje a lelkésszel, annál barátságosabban látta ő a házi vondégot. A fiatal asszonynak ezen föllépése sehogy sem tetszett a férjnek. Az egyenetlenkedés napi-renden volt sőt egy napon még pörlekedés is keletkezett.

Mindezt figyelemmel kísértem és alig bírtam megvárni, hogy mi lesz már a vége a pörpatvarnuk.

Nem akarom a heves szóváltásodat leírni, csupán azt hozom föl, mi a pörlekedést még inkább fokozta. A szép asszony azt mondotta, hogy férje őt csupán haszonlesésből vette el s hogy szüntelen távol van s nem méltatja barátságára, s őt hűtlenségéről vádolja. Uram még hevesebben kelt ki és megparancsolta nejének, hogy tiltsa ki a lelkészt a házból, mire a feleség azt \ álaszolta, hogy ezt sekogysem teszi s hogy olyan derék és müveit embert, mint Mecke ur, müveit ember ki nem tilthat a házából és csakis a zsarnok férj szeszélye teremthet ilyen gondolatot.

Erre azután a férj iszonyú káromkodásba tört ki, megesküdött arra, hogy ilyen nővel nem marad tovább egy tető alatt és elő- hozatta lovát. Mnjd azt kiáltotta, hogy ha esetleg visszatér és azt a lelkészt a kastélyban találja, úgy nem fogja tekinteni hivatalát és műveltségét, hanem amiut megérdemli, kikovbácsolja a kastélyból.

ŐUotúetiíiai í&vltváítás,

. Vidéky Ludmilla k. a. és Goromba Flórián t. m.

bölcsész között.

n.

Goromba Flórián Vidéki Ludmillának :

T. Barátom. Parancsnak tekiutem óhaját. De engedje meg, hogy nagyon, — kissé túlságosan is okosnak tartsam azt, a mit legutóbb mondott. E kis Gartenlaube tudá- kössággal úgy látszik az én szokott pongyolaságomra akart érzékeny csapást mérni ; mert az'ij, hogy elmés lennék, még ellenségem,—(igen, még oly megátalkodott kedves kis ellenségem, mint ön) sem költhetué rám. Alapos, —mert erre is célzott,— az

egy s más dologban volnék talán, pl. alaposan gyűlölöm mindazt, a mi ostoba és mégis okos színben akar feltünui, — ami szóval a színlelés — még pedig az ügyet- leu színlelés föltűnő jelenségeivel éktelenkedik. Annál jobban, — s mondhatom ismét alaposan szeretem a beismert — még pedig minden cerimouia nélkül beismert tudatlanságot. Ezeu nagyon könnyű segíteni, holott amaz örökre veszve van..

íme, ön az első müveit hölgy ismerőseim között, a ki komolyan azzal a kéréssel fordul hozzám, hogy tanítsam valamire, pedig ön legjobban fogja tudni, hogy nem ön az egyetlen, — sőt a többihez képest ön az legkevésbbé, aki erre utalva van.— Legyen tehát az ön kedve szerint! — De ha nem elégítem ki várakozását, rója föl a kedvezőtlen eredményt annak, hogy nem akadt ■ nálainuál különb mesterre. Az ön éléuk szelleme egyébként e csekély és száraz vázlatot : is tetszetősbbé fogja majd varázsoiui. — Lássa már bókolni is megtanulok. Aztán merje még egyszer azt mondani, hogy cyui- . • kus vagyok. Az igaz hogy e gyengeség rit- • kán szokott rajtam erőt venni. De híjába, csak nagy igaza vau Senecáuak, hogy era- - berek közül az ember mindig emberségének j kárával tér haza. Hát még a némberek : közül.

Kezdjük tehát az irodalmi miniature-míí- - vek gyűjtő-nevén : a tárcán. A fölső-leány- - iskolában bizonyosan tanulta az u. u. irály- - tant is. Mindenesetre nagyon tudós, (hogy ne, hiszen 10-es számú pápaszemet viselő) \ madameja kétségkívül a képletekről is be- szélt önöknek. Ezek között hallott valamit a & metonymiáuak arról a fajtájáról is, a melybe^