Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 63. szám

Városi s megyei érdekeink közlönye.

EGJELEN1K HETEN K INT KÉTSZER'.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre

...............................................6 Irt :— krf

él évre.....................................................3f — ,

n

egyedévre...............................................1 > 50 ,

E

gyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

jSzÉCHENYI-TÉR ^.

Iiová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓ Hl Tv ATAL:

jSzÉCHENI-TÉFl

liová a hivatalos 8 a magán hirdetések, a nyiltLFoe szánt közlemények, elöíizetési pénzek és reelaiuáhvsok intézendök.

H I R D E

HIVATALOS IíIRDKTIÍSBK :

1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 n

200—300-ig . 2 „ 25 „

Bélyegdíj 30 kr.

ÉS EK.

MAGÁNFURDETÉSEK

megállapodás szerint lehető iegj utányosal'bau közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kv

Uj ipartörvény link.

I.

Esztergom, aug. 5.

(H. J.) Az uj ipartörvény, mellyel bizony iparosaink, ipart űzőink nem igen sokat fognak nyerni, létrejött, illetve megszentesittetett, május hó 18-án o Felsége a király által is s mint a törvénycikk utolsó (186.) paragraphusa írja már f. ó. október 1-én életbe is fog lépni.

A mit iparosaink annyira vártak, sürgettek, hogy végre-valahára az ipartörvény is módositás alá vettessék, azonban alig hisszük, hogy azon vérmes reményeket, melyeket sokan hozzá kötöttek, teljesen kielégítse ; — a sok panaszt, bajt, mit kelle hallanunk az iparosoktól, azok ellen, kik az ipartörvény jogaival visszaélve, annak révén sok visz- szaélést követtek el, — ezen ipartörvény sem fogja meggátolni ; e törvény csupán csak mézes madzag akart lenni, a mostani kormánytól, az iparosokkal szemben, de hogy jobb, illetve üdvösebb mint elődje az 1872 iki törvény, azt minden józanul gondolkozó be lógja látni.

E törvény tárgyalásánál voltak ugyan egyesek az országház ban, sőt talán maguk is iparosok, vállalkozók, — kik ismerve a munkás, vagy iparos osztály mostoha viszouyát, igyekeztek azt ere jükhöz s tehetségükhöz képest megmá- sittatni, módosítani, de legtöbben a honatyák közűi csak laikus nagyságos urak lévén, azt sem tudván, hogy tulajdon- Ivépeu hogyan halad és forog a világ, a legboldogabb és gazdagabb embernek az iparosokat tartják.

Neiu kívánja senki, hogy a szabad ipar boldog korszaka, mely úgy látszik, soha sem is fog elmúlni, letűnjék oly ékesen ragyogó egünkről, hanem igenis e törvény módosításánál is mindenfelé az volt a jelszó, hogy egy kicsit, habár nem is egészen megszorittassék az ipar szabadon uzése.

Most az uj törvény életbeléptetésével sem lesz jobb viszonya az iparos osztálynak, mint eddig volt.

Az egész törvény 186 paragraphust tartalmaz, mely az iparosok, munkaadók és munkások jogait adja elő.

Hiába az igazság istenasszonyának szemeit még mindig bekötik.

Az említettem törvény is oly parag- raphusokat tartalmaz, melyek a munkást majdnem rabszolgának tekintik, állampolgári tekintélyét is mélyen sértik.

Az ily törvények behozatala, illetve szentesítése után, nem igen lehet csodálkoznunk, ha a munkás osztályban mindég felüti fejét, a még a kormányt is rettegésbe hozó, szociális corruptió, mely lassan éled ugyan, de ha egyszer életképesnek érzi magát, nincs az a hatalom, mely el bírja nyomni s veszedelmesebben pusztít, mint a kolera, pestis.

Az egész törvényben nem többet csak egy parapraphust, — mely az 1872. évi VIII. törvéuyczikkben is benfoglal- tatik, — kellett volna megrendszabá- lyozni, hisz különben is ez volt czélja tulajdonképen azon mozgalomnak, mely az ipartörvény módosítása iránt megindult.

Az I. fejezet 1. § a igy szól :

1. §. A magyar korona országai területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre valói tekintet nélkül, ezen törvény korlátái j közt bármely iparágat, ide értve a kereskedést is, bárhol önállóan és szaba dón gyakorolhat.

Tessék ! kell e még több paragraphus is !

A 10. paragraphus valóban a nevetségességig komikus. Van ugyan benne felsorolva olyan iparág, melyhez csakugyan engedély kell, de hogy az egész §-ban felsoroltak üzéséhez kell-e engedély, annak megítélését olvasóimra bízom, ime :

10. § A következő iparágak megkezdése és gyakorlása engedélyhez kötött: a) fogadó, vendéglő, korcsma, sörház, pálinkamérés, kávéház és kávé- mérés tartása, b) zsibániskodás, c) a foglalkozást közvetítő és cselédszerző üzlete, d) a kéményseprés, e) a rendes járati időhöz kötött személyszállítás, f) azok ipara, kik közhelyeken a közönség számára személy szállító eszközöket tartanak készen, vagy szolgálataikat ajánlják, g) az épitő mester ipara, h) mérges anyagok és gyógyszerek készítése és a velük, valamint a gyógyszerfélékkel való kereskedés, i) a robbauó szerek készítése és a velük való kereskedés.

Gyönyörű paragraphus ; ha valaki hordár akar lenni, tessék engedélyért folyamodni és aki mesterségéért, foglalkozásáért 4—5 esztendeig tanulósko- dott, 6—8 esztendeig mint segéd fáradozott, azt minden sepleta nép, kinek más érdeme sincs, minthogy pénze van, az élősködhetik bátran a szegény munkás nép zsírján, csak azt mutassa ki bizonyítvánnyal, (4. §.) hogy két esztendeig valamely gyárban, vagy nagyobb

I üzletben valami foglalkozásban, vágj j alkalmazásban volt-e.

Az ép oly keserű, mint szomorúan tanulságos paragraphusok ismertetését jövőre folytatjuk.

Amerikai kilátások.

(Az Amerikai Nemzetőr 12-ik számából.)

III.

Ha a magyar társndalom rétegeit nagyban és egészen vesszük szemügyre, úgy találjuk hogy a magyar elem néhány központi megye földművelő köz- néDéből áll; ehhez a főúri rendből né- hány család, a köznemesség egy része, a kereskedő osztály egy csekély töredéke, a közép, tanult osztályból (orvosok, ügyvédek, tanárok, mérnökök stb.) annak kisebb része, a kézműves osztályból egy igen csekély százalék tartozik : a többi jövevény, — Ne vesse itt elleu senki, hogy szívben mind magyarok; ez nagyon igaz; de nem kevésbé igaz az is, hogy nemzetünk napról napra mindinkább kivetkőzi faji és nemzeti jellegét: franciává, angollá, németté lévén amint az egyes személyek művelteknek akarnak látszani. Sokan, ámbár más nyelvet vagy nem, vagy alig tudnak, anyanyelvűk, néni tudását szenvelgik, amit egy nemzet józan fia sem tenne meg. Ha némelyikük megfordul a külföldön s onnét haza jön: azonnal az illető nemzet szokásait szenvelgi. Vaunak ezenkívül számtalan apró tünetek, melyek mind azt mutatják, hogy honfitársaink fajuknak, nemzetiségüknek semmi értéket nem tulajdonítanak és igy közvetve önmagukat mire sem becsülik és ennek okának kell lenni !

Mások szeretnék a haza összes laAz „Esztergom és íiisko“ tárcája.

(fi yeztnánofi öy(iaz>áya.

(Mutatvány „VöJund kovács és rokonai az árja regevilágban* oimii sajtó alatt levő philologiai értekezésből.)

Minthogy a jelen — úgy az anyagi, mint a szellemi világba u — a múlt eredménye: természetes, hogy a létezők mostani állapotát csak fejlődések megismerése utáu érthetjük meg. Ki hinné, ha a tudományok történetéből nem tudná, hogy erre a napnál világosabb igazságra, — vagy legalább aunak a megismerés minden terén való öntudatos és következetes figyelembe vételére mégis csak vajmi hosszas tévelygés után jutott el az emberiség ?!... Különösen sokáig tartott a sötétben tapogatödzó iráuytalanság a nyelvtudományban, a mely e század hajnaláig e nevet úgyszól ván meg sem érdemiélj De ha a helyteleu módszer okozta visszás-I súgok ép e téren nyilatkoztak teljes fonák- I «águkban, — úgy ép e téren aratta utóbb a belyesb felfogás legdicsőbb diadalait. Mert íha ép a nyelvtudományban és a vele szorosan összefüggő ismeretágakbau ülte az ominosus nevű Prisciauisrnus legvadabb orgiáit : — a dolgok természetéből folyólag, ép itt jutalmazták utóbb a legfényesebb eredmények a helyes ösvényt felismerő úttörők fáradságát ; s annál rohamosabb és óriásabb lön ép itt a fejlődés, a mely a jobb irány felé szerencsésen megtett első lépést nyomban követé : amennyivel holtabb volt a paugás és csökönyösebb a megátal-1

kodottság, a mely — az ósdi nézet kifolyásaként — ép itt állott legtovább a baladás útjában.

— S ime, — ha a tapasztalás tanúsága szerint bármely Organismus egyetlen részének bénultsága vagy szabálytalan működése az egésznek kárával, — a rendellenesség megszűnte pedig viszont az egésznek üdülése- és fel virágozásával jár; — ugyancsak a tapasztalás bizonyítja, hogy a mig a tudományok nagy szervezetének az egyik fontos ágában oly soká tartott pangásnak a többi tudományágak, — különösen pedig a nyeh tudománnyal szorosabb összefüggésben állók terén is tespedés volt a következménye: — addig a szervezet ez egy részébeu elvégre beállott javulással párhuzamosan a többi szellemtudományok is a legdiszesb fejlődésnek indultak. Jones, Schlegel Ágost és Frigyes, Humboldt Vilmos és Bopp Fe- rencz úttörő fáradozásai és Grimm Jakab titáni muukássága megépité az összehason- litó-nyelvtudomáDy szilárd alpfalait; s ime nyomban ez alap megteremtése után, a történettudomány terén is oly óriási forrongás és oly örvendetes haladás mutatkozék, aminőt még az eddig letűnt századok hosszú során át az emberiség múltjának buvárlata ép azért nem élhetett meg, mert mind az ideig híjával volt ama világitó fáklyának, amelyet legutóbb a nyelvtudomány gvújtott számára. Főleg az ősidők-, az u. n. ’ történelemelőtti századok-, sót ezredele fölött lebegett át nem hatható sűrűséggel az éj sötét fátyola, mígnem a természet- és szellemtudományok egy-egy ágában majduem egyidejűleg felvillant két fénysugár : az ősléuytau és az összehasoulitó-nyelvészet azt végül oszlatui kezdó, s napjainkban már nem egy — eddi gélé rejtélyes — kérdésre nézve valóban el is oszlatá.

Az összehasonlító nyelvészet a nyelvtör- téneleramel karöltve utat mutat a kutatónak ama korok eddig áthatolhatatlan rengetegeiben, a melyekről a krónikások a legjobb —• kár, hogy oly ritka — esetben élő szájhagyományból merített csodás meséket mondanak, — holott a legtöbbször — sajnos — csak a saját tudákos ákom-bálco- maikkal igyekeznek a felmerülő kérdéseket nem annyira megmagyarázni, mint inkább gyerekes agyafúrtsággal elodázni. Mert mi egyéb pl. a frankokat egy a trójai hadjáratban részt vett Francus nevű hőstől származtató Fredegard (9.száz.)—. avagy a liú- nokat és magyarokat Hunor és Magortól eredtető magyar krónikások —és az epony- raosokegész légióját gyártó céhbeli társaik eljárása ha nem ama hindu felfogás párja; a mely hogy a földet az űrben lebegőnek ne kelljen képzelnie, azt a S’eslia (mondd : Szesa) kígyó fején nyugvónak tartotta. — — — Ama két útmutató megbízható kalauzolása mellett indu1 tehát a mai buvárlat az ős világ százados rétegektől takart mély tárnáinak felkutatására. Ám ha e munkája közben a kincskereső mauap olykor még egy- egy igazolásra váró hypothesis ingatagabb támaszára is rászorul : ez csak akkor rettenthetné őt vissza a bátor előrehaladástól, ha nem lenne meggyőződve az alap szilárdságáról. a melyen áll, — s ha a hypothesi- selc — a tudomány e merész piounier-jai nélkül egyáltalán csak a legkisebb előrelépés

is lehetséges lenne a szellem hódító bad' járatában. — Mi azonban, a kik már vállalhatunk szerényebb igényeihez képest is pusztán a kifogástalanul beigazolt tényeknek célunk szerint rendézett előadását tekintjük feladatunknak : — ebből folyólag a feltevéseket csak nagy ritkán — csupán a legparancsolóbb szükség esetén -- érintvén, amennyire csak lehet, kizárólag a tudomány szilárdan álló eredményeinek feltüntetésére fogunk szorítkozni.

Ilyen minden vitán fölül álló tény legelőbb is az, bogy a mint a germán nyelvek és az e nyelveket (örőkjogon) beszélő népek külön-kulön egy közös törzsre valló rokonai egymásnak ; — úgy együttvéve meg más (részben európai, részben ázsiai szintén egy-egy közös törzsből szakadt) nyelv- és népcsoportokkal távolabbi — de az ősi egységnek még ina is könnyeit felismerhető nyomait viselő — atynfisógbau állanak.

E körülbelül 70 nyelvet és töméntelen dialectust számláló nagy nyelvcsalád, a melyhez a germán nyelvek is tartoznak, — az indo germán, vagy indo-európai, vagy árja (arya) nyelveknek — a többi nyelvcsaládok közt úgy tömegre, mint egyedeinek az emberiség előrehaladásában vitt nagy és kiváló szerepére, nemkülömben tagjainak úgy anyagban, mint alakokban való gazdaságára nézve is első ragot érdemlő — csoportját képezi. Minthogy a nyelvrokonság — legalább eredetében — a vérrokouság következménye : természetes, hogy a midőn árja nyelvcsaládról beszélünk, ugyanakkor az ezen csalid tagjaiként ismert nyelveken szóló népeke