Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 61. szám
Fővárosi levél. Tudja « kedves szerkesztő ur, mi ;i legnehezebb dolog a világon ? ügy érdekes tárczát Írni, a midőn »nyMg és tárgy hiányzik hozzá s midőn e kiál Ihatatlan melegben egykedvűen és unalmasan, minden kellemesebb változás nélkül folynak a napok felettünk. Igazán, nem is lehet csodálni, ha e szomorú időben nem történik nálunk egyéb merő öngyilkosságnál s igazán nem lehet csodálni, ha ennyi egyhangúságtól menekedni iparkodván, ott a túlvilágon keresik kárpótlását az elmulasztott vigalomnak és örömöknek. Hiszen még a kis madár is csak azt csicsergi, hogy az élet gondtalanul szép csupán s a lombok suttogása nem arra tanít*e minket, hogy az egyedüli és igaz boldogság csak az örök enyészetben vau ? Megtanuljuk! ezt napról napra jobban s megtanulva mindinkább vágyunk oda, a hol már nem fáj semmi s a hol az élet nehéz küzdelmei után olyan edos, olyan csábitó a pihenés. A kedélyek elliomályositására úgy látom legalkalmasabbak a nyári napok, de különösen a forró nyári napok, a midőn még a Duna is több csáberővel bir reánk s azokkal a kék szemekkel olyau bájosan tud reánk tekinteni, hogy szinte elliisszuk, miszerint a gondterhelté élet örömteljes folytatása egyedül az 5 hullám kebelén lelhető meg. Nemrég egy nem mindennapi eset történt nálunk, a mi ogész városunkat nem csekély izgalomba hozta. Egy gazdag háziúr, a lét és nem lét homályba burkolt lélektan nehéz megfejtéseiben kissé elvesztette agy velejének ekkorig szerems sen fen tartott egyensúlyát, hamarjában an a a meggyőződésre jutott, hogy néki az egyedüllevéshez igen sok felesleges pénze van, miért is fogta, magát s 40000 fit értékű papírjait ollóval össze vagdosta, 14000 frt készpénzét pedig a takarékpénztárból haza hozva, a kályhában szépen felgyújtotta. Mikor a bankók legjobban égtek, akkor behívta rokonait, hogy vólök együtt gyönyörködjék e valóban nagyszerű autodaféban. A rokonok öröme természetesen le- irhatlau volt, de hát hiába, ezek az unalmas meleg napok mindenre rá viszik az embert s még a békés kőművesekből is valódi strajkolókat csilláinak. a kik egymást hajtogatva, a munka idejének rövidítését követelik, s a szó-1 kásos 7 óra helyett már esti 6 órakor eldobálják a munka eszközt, megtagadva a munka további folytatásán Ki mondaná hogy nincs igazuk, midőn az egész napnak terhes fáradalmai után egy órával több pihenést óhajtanak, ámde ki venné rossz néven a vállalkozóktól is, ha a roppant munkabér főjében a rendes munka idejének betartását követelik. És e roppant elégedetlen világban, csupán egy lényt ösmerek, ki minden zúgolódás nélkül és tűielemmel végzi napontai nehéz feladatát, izzadva fáradva a kenyérkeresésben, és ez az egy „Poszkó“ a népszínház jelenlegi kiváló művésze, és csodálatra ragadó tehetsége. Spel téri ni után, ő csinálja most a legmerészebb productiókat s nem hiszem, hogy találkoznék még valahol egy elephant, a ki ezt a Poszkót csak megközelíteni is tudná az ő művészetében, Igazán elragadó egy állat, nem ugyan bájaira, de tehetségére és ügyességére nézve s az ember látva őt, csak azon csodálkozik, hogy annyit tudva, mért is nem tanult már meg beszélni is, holott szép okos szemeiből tisztán ki lehet nézni, hogy erre is lett volna elég fogékonysága. Az utazás a íöld körül 80 nap alatt czimű látványos darabban, természetesen ő a Poszkó a főszereplő, s ha megérti a tapsot molyét kapni szokott, büszkén pihenhet babérjain, mert valóban kellő érdemeket tett reájuk. Ez a Poszkó ha elefántnak nem született volna, bízvást bailerinának nézhetnék, mert az a rendkívüli köny- nyed mozgás, és graciőz láb emelés bizony nagyon sok egy olyau állattól, kiről még a természettanban is azt tanultuk, hogy ritkán fekszik le, mert testének súlyánál fogva nehezen tud felemelkedni. Poszkó nem erről lesz tanúságot, mert ő nem csak fürgén mozogni, de tánczolni és egy lábon is állni képes, vagy a mi szintén hihetetlen valóságos üvegeken sétál, s oly biztonsággal, hogy szinte látszik arczán az a gúnyos megvetés, a mellyel közönségének érte \ aló félelmét kisér’. Még csak meg sem inog azon az ingatag talajon sj midőn vezetője ilyen sikerült pioductiő után megezirógatja, szinte rósz néven veszi, hogy annak sikerében kételkedni tudott. Jövő héten már elhagy minket, s haj nem remélnénk némi kárpótlást a nem! rég érkezett szingálokban, bizony nagyon szomorkodnáuk illanna, mert még igy is alig fogjuk őt nélkülözhetni. A szingálok „a mint tetszik tudni,“ többé kevésbé sötét barna bőrű emberek, selyem finomságú fekete hajjal, melyet nők és férfiak egyaránt gondozva kontyba kötnek s fésűvel hatra szoritnak. Fogaik fehérek, termetük inkább alacsony és köpczös, a mi jó táplálásra mutat. Nehéz munkát egyátaljában nem végeznek, a férfiak többnyire ügyes kóklerok és tánczosok, melyet vallásos jellegűvé is tudnak produkálni. Nők igen sok ügyességet fejtenek ki a csipkeverésben, mivel a nézők előtt is foglalkoznak. Ezeknek a tánez tiltva van, a mikor páros tánezra kerekednek, férfit öltöztetnek nőnek, a mihez a zenét egy cső ág ős dohon mindenki maga veri. Mindamellett náluk az asszony első személy a háznál, a mi onnan veheti eredetét hogy kevesebb nő lévén az országukban a több férjüség törvényeik közé tartozik. Ez a nők iránti tisztelet különben azt is tanúsítja, hogy nem idegenkednek a művelődéstől, sőt az indiai iskolákat is látogatják. Tulajdon képen angol alattvalók, de az angolok egyátaljában nem sértik hagyományaikat, sőt a inammut fogat is őriztetik, melyről azt a véleményt táplálják, hogy az uralkodás csupán azé lehet, kinek e szent fog birtokában van. Hoztak magukkal 20 elefántot is, melyek különféle productiókra vannak betanítva, természetesen nem a mi fe- Iedhetlen Posztónkhoz méltón. Vannak púpos marháik is s ezeket két kerekű kordékba fogják s gyeplőszár mellett a Városerdő terül el én fiakkerek módjára sebes versenyt futnak a homokban. Igen érdekes még ama kiállításuk, melyben ott láthatjuk termesztett növényük különféle magját, kézmüveiket, országuk és vidékeinek nemzeti ruha zatát, mely megannyi külöulegességet képez a mi czivilizált szemeink előtt. A tulajdonkópeni előadások különben csak hétfőtől kezdődtek az állatkert helyiségeiben, a rendes belépő díjnál csak 10 krral drágább áron. Azt hiszom, senki sem fogja elmulasztani, megnézni e nem mindennapi karavánt, a mely eléggé szervezett arra nézve, hogy kellő szórakozást nyújt sou nekünk, ez egyhangú napokban. LITHVAY VIKTÓRIA. L magyar Néhány évtized alatt a magyar hírlapirodalom rendkívüli módon fejlődött és haladt. Szabadságharczuak idején a napi sajtó még oly jelentéktelen volt, hogy úgyszólván nem is lehetett számba venni. Csak a hatvanas években kezdett nálunk az időszaki irodalom emelkedni, s ime ma, alig húsz év múlva zsurnalisztikánk kiállja a versenyt akár a német, akár a francia hírlapirodalommal, sőt sok tekintetben egészségesebb, disztingvál- tabb és tisztább azoknál. S inig a magyar zsurnalisztika ily rohamosan közeledik virágzása teljességéhez: a szépirodalmi sajtó ellenkezőleg feltűnően hanyatlott az utolsó években. Nem is említem az arany korszakot, mikor Arany János irodalmi Figyelője, Koszorúja, Jókai Életképei s később Beöthy Zsolt Athenaeuma közvetítették irodalmunk legszebb gyöngyeit a közönséggel eredeti közleményeikben és ismertető cikkeikben. Elég ha rámutatok a Képes Világra, a^ Magyarország és a Nagy- világ-ra, mikor Ágai szerkesztette, Ábrányi Figyelőjére, szóval a múlt évtizedek szép- irodalmi közlönyeire — s mindenkinek be kell látnia, hogy ma ennek a sajtónak szép- irodalmunkban sehol semmi nyoma. Mig a külföld illusztrált folyóiratai egy-egy számukban a művészet és költészet örökbecsű termékeit mutatják be a legragyogóbb kiállításban és a fokozott igényeknek megfelelően, az irodalmi választékossággal és a tipográfia újabb vívmányainak virtuozitásával hatunk és hódítanak : nálunk a szépirodalmi folyóiratok jobbára névtelen és tehetségtelen verszifikátorok szárnypróbálgatásaival megtömött halvány, kisszerű másolatai a világirodalom nagy revfíinek. Ez pedig végtelen kár és '. eszteség szép- irodain unkra ; mert a közönség nagy része nem gyűjteményes, vagy önálló kísérletekből, hanem többnyire folyóiratokból szokta megismerni, a szépirodalmat és bizony e tekintetben édes-keveset nyújtanak a heti újságok idegen képekkel ékesedő lapjai. Legújabban azonban egy uj szépirodalmi folyóirat indult meg a fővárosbau és ez a folyóirat hivatva van hanyatló szépirodalmi közlönyeink nívóját a legmagasabb fokra emelni s szépiródalmuukuak elévülhetetleu szolgalatokat tenni. Hiszen még alig 4 száma jelent meg és az olvasó már is ámulattal veszi észre, hogy az élő magyar szép- irodalom mily gazdag nevekben és működésében. Eddig uton-utféleu hangzottak a panaszok, kivált az akadémikus vaskalapok és a kiérdemült veteránok jajgattak, hogy irodalmunk pusztul, hanyatlik s ime egy uj vállalat rövid négy hóuap alatt meggyőzött mindenkit, hogy szépirodalmunk ma is valódi kincses bánya, csakhogy kiaknázatlanul hever az irók és költők asztalfiókjábau. És ez uj havi folyóirat, mely az élő ha* lottakat oly gyorsan uj életre támasztotta : a „Magyar Salon“. A „Magyar Salon“ Fekete József és Hevesi József szerkesztésében indult meg május elsején és alig 4 hónapos fenallasa alatt a ma élő magyar szépirodalomnak csaknem összes kitűnőség it. bemutatta jeles dolgoÉrdekes azou megfigyelés, hogy Augliá- bau a szőkék közül minden 37-ik, a barnák közül minden 18-ik marad férj nélkül ; tehát a szőkék megegys/.er olyau kapósok, miut a barnák. A biztosítási speciálitásolc között fontosa baleset elleni biztosítás. Ez leginkább ki van fejlődve Angliában, a hol mindennemű balesetre, még a méhszurásra is kiterjed a biztosítás, mely napokra, vagy egy egész eaisoura vagy évre is köthető. Különösen a sport egyes nemei, a lóverseny, vadászat, halászat, lovaglus, vívás, fürdés tekintélyes összegeibe kerül az ottani társaságoknak. A vasúti balesetek kockázata szintén külön biztosítás tárgyát képezi. Ismeretes dolog, hogy dacára a gyakori balesetnek, az utazás veszélye ma sokkal kisebb, mint volt a régi postakocsis világbau. így franciaországi adatok alapján a régi postakocsii) utazók közül 355.500 emberre esett 1 halott, ma 7 millióra esik egy halott. Auszt- rie-Mngyarországon saját hibájából 0 millió utasra, a vasút hibájából mintegy 4 millióra esik 1 halott. Az angoloknál a balesetbiztosításnál nem tekintik sora a foglalkozást, sem az egyén specifikus értékét, hanem a kárpótlást az elveszett tagok szerint szolgáltatják ki a következő skála alapján : Maga a haláleset 1000 font sterling, az egyik szem elvesztése 100 font, mindukét szem 250 font, egy kar, egy lábszár, egy láb és a koponyatörés 100- 100 font, egy kéz, egy vagy két lábájj, az alsó állkapocs, lapocka, felsőkar 50—50 font stb. Valamennyi biztosítási módozat közül kétségtelenül legfotosabb és leggyakoribb a tőke- és járadékbiztosítás, melynek alapjául as élettartam, illetőleg a halandóság kockázata szolgál. E kettő között határvonalat vonni alig lehet; az Orvosi statisztika azonban már megkülönbözteti a vitalitást a morlali- fástól. Az életbiztosítás még tovább megy, a mennyiben a halandóságot inkább a tőke, az élettartamot pedig az évjáradék kockázatának tekinti. Az összes emberiség átlagos élettartamát 33 évre, Európában 38-ra teszik. Vagyis 10.000 egy ében született egyén közül csak 5000 lesz 33 éves. Pár századdal ezelőtt az átlagos élettartam sokkal rövidebb volt a mainál ; igy pl. a XIV. sz.-ban Párisban 16 év, ma 32. A javulást a közlekedés és gyógyászat tökéletesedésének, a lakás, ru Alázat es táplálkozás körül kifejtett gondosságnak tulajdonítják. Nagyobb városokban a halandóság nagyobb, az élettartam tehát kedvezőtlenebbé kezd válni, aminek okát a nagy népesség, a gyári munka, a katonaság a törvénytelen gyermekek, iszákosság és öngyilkosságok adják. Az átlagos élettartam igen sok körülménytől függ ; ilyen a honosság, mely megkívánja, hogy a díjszámítás nemzeti halandósági táblázatok alapján történjék. Országonként véve : az élettartam Norvégiában 51, Angliában 36. Ausztriában 30. Erdélyben 27, nálunk Magyarországon nem egészen 27 év. A faji különbségeket tekintve Frankfurtban észlelték, hogy inig az ottani lakosság átlagos élettartama 36 év, addig a zsidóké 48 év volt. Az élettartam függ az egyéni szervezettől is ; biztosításra csak az fogadtat,ilc el, kinek szervezete normális. A némi különbség is a kockázati tényezők közt szerepel ; 17 éves korukig a leány és fiúgyermekek körülbelül egyforma arányban halnak el. A 16-évtől a 47-ig a uők halandósága nagyobb ezentúl végig előuybeu maradnak a férfiak fölött. A 25 éves nők halandósága 75 százalékkal nagyobb az egykorú hajadouolr vagy férfiakénál. Általában pedig áll, hogy a nők közép és valószínű élettartama a férfiakénál nagyobb. A foglalkozás is döntő befolyást gyakorol az élettartamra. így átalánosau el vau ismerve, hogy a szellemi foglalkozás az élettartamra kedvezőleg hat. így dr. Beáid 500 nagy gondolkodót állított össze s ezekélettartama a 20-ilc évtől számítva átlag 64. év volt, mig más közönséges emberé csak j 50 év. Dr. Gny szerint a tudósok élettartama 76 év, egyátalán az akadémiai képzettségű egyének magasabb élettartamra számíthatnak. Az uralkodók és fejedelmek nagyobb kockázatának tekiutvén, 10 százalékkal nagyobb dijat fizetnek, La biztosítják magukat. Talán érdekes megemlíteni, hogy Eugénia császárné fia születésekor 2 millió frankra biztosíttatta magát. Oszkár svéd király 600 koronára, Alfonzo spanyol király 500 frankra, a walesi herczeg 100 ezer fontra van biztosítva. Az amerikai Egyesült-Államok szerencsétlen elnöke Garfield kevéssel a merénylet előtt biztosíttatta magát 25 ezer dollárig ; a mostani elnök, Arthur jónak látta magát 100 ezer dollárra biztosítani. Leghosszabb életnek általában a papok örvendenek, utánolc következnek a jogászok és orvosok. A vegyes foglalkozásúak közül a kertészek, kereskedők, tímárok, halászok élettartama az átlagnál kedvezőbb, a pékeké megfelel az átlagnak, a többieké kedvezőtlenebb, különösen a bányászoké. A kereskedők tovább élnek mint az iparosok s még itt is a fíiszerkereskedők látszanak előnyben lenni* EKKERT ANTAL. A nőkről s a nőknek. Mi a nő élete? Eire a kérdésre igy felei egy szellemes iró : 18 éves korától 25 ik évesig hét, éves háború a szív és ész között ; 25-ik évtől 55 ig hannincz éves háborúja a természetnek a szabóval ; azontúl pedig egy régi fellegvárnak makacs védelme az évek rohama ellen. , * Jean Pál mondja, hogy a nőnek nem szabad unatkoznia. Különösen az a nő, kinek gyermeke van és unatkozik, nem érdemes az életre. * Egy vidéki szójárás szerint: a pletykás asszony a kerület mozgó postája. * A könny — írja Greguss — nem annyira jele, mint gyógyszere a fájdalomnak. A könny könnyít, miért is a gyöngédebb természetiteknek nagyobb szükségük van a sírásra. Azért simák többot a nők, mint a férfiak.
