Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 58. szám
Esztergom VI. évfolyam. 58. szám. Vasárnap, 1884. július 21-ánVárosi s megyei érdekeink közlönye. fA EGJELENIK HETEN KINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ............................................................6 Irt — fé l évre..........................................................3 „ — negyedévre....................................................1 . 50 E gyes szám ára 7 kr. I<rhová SZERKESZTŐSÉG: 35jbZECHENYI TÉR lop szellemi részét illető közlemények kiilil»u<J3k. KIADÓHIVATAL S ^JZECHENI-TER hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilticroe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendök. H I R D E HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 «zóig — írt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 n 200—000-ig . 2 „ 25 „ Hely égd íj 30 kr. ÉS EK. M A G A N HI RD ET ÉS E K megállapodás szerint lehető legjutáuyosabban közöltetnek. NYIIiTTElt sora 20 Kr A koleráról. Esztergom, jul. 18. Annyirainficiál va van az egész európai sajtó illatos kolerahirekkel, hogy szinte ■veszedelmessé és ragályossá válhátik még nyomdafesték is. Városunkat a borzasztó vendég nem kerülte el pusztitó^körutjában, mert igen alkalmas státiónak találta. A tisztaság nem erényünk, nyílt pocsolya-csatornarendszerünk rómséges, ivóvizünk csupa kész betegség s a levegővel se igen törődünk. Ideje, szomorú tizenkettedik órája lenne efölött egy kicsit elmélkedni s a bajokon egyszersmindenkorra segíteni. Paradicsom környez s mégis mocsártelepeken s szemétdombokon lakunk. Ezek előrebocsátása után most már néhány alapos nézetet is közölhetünk egy kitűnő oivos tollából. Az epidemiologusok szólották — úgymond — nem rómséges hírekkel állunk többé szemközt, hanem a borzasztó valósággal. A loulonbau fellépett járvány igazi keleti bányszékelés, melynek helyréibe lyre való terjedése a lefolyt 14 nap óta nagyobb mérvben történt. Különben újat nem mondtak a vész színhelyére kiküldött tanárok ; csak nagy nehezen konstatálták azt, a mit a déli franczia, város gyakorló orvosai a baj fellépésekor állítottak, t. i., hogy a halállal végződő betegség fertőző és ragályos természetű. Csak bottik leteltével jutottak ezen eredményhez ; mint tudósoknak ezen nagynebozen megszülomletfc nézet még inegbocsájiható ; hiszen a górcsövi vizsgálatból csak a „bacillus“ jelen, vagy jelen nem léte kitűnik ; nem pedig a betegség lefolyása, mely után a touloni gyakorlók indultak. Három órai rövid megbetegedés, hányás és hasmenés közt véget vet az életnek ! Ez esik az ázsiai koleKKiulajdona. Ezt figyelmen kivűl hagyták a theore- tikusok, mit hibának rovunk fel nekik, meg nem bocsajtható hibának. A bimezés-bámozás közben az elővigyázatok életbeléptetésének elhanyagolásával a bántalom meggyökerezésére és tova terjedésére idő hagyatott. A tanárok ezen hanyagsága miatt a legnagyobb veszély fenyegetheti Európa népeit. Gyakorló orvosi állásunk szent kötelességünkké teszi tisztelt olvasóinkat figyelmeztetni, hogy a napilapokban közzé tett, a tanárok közt felmerült vitatkozásokat sokba ne vegyék ; azok tárgyát képezhetik majd későbben az akadémiai felolvasásoknak,bennünket csak az érdekel miként védhetjük magunkat a baj ellen. A kolera csirái az itallal, étellel, levegővel juthatnak szervezetünkbe. Ott, hol természetes forrásvíz nincsen, hanem álló kutakból merítünk vizet, szűrjük azt, aztán forraljuk fel és jégdarabokon hűsítve igyuk meg. Igen költséges ital, de a gyógyszerek is pénzbe kerülnek. Tejet, kávét nem ajánlunk, mert az istálókban a legnagyobb tisztaság daczára fejlődhetnek rothadási testecsek a tehenek tölgyén, nemkülönben magában a tejben. Ajánljuk a rántott levest, tlieát. Hi deg süteményt, nemkülönben hideg húsételeket és sajtot mellőzni kell, mivel rendes viszonyok közt is erjedésben vannak A levegő tisztítására a naponta többször történő szellőztetésen kívül jónak találjuk minden héten 2—3-szor forró vízgőzöket a szobában elpárologtatni. A mennyiben a kolera-bacillusok könnyebben befészkelődhetnek, kívánatos a rendes életmód és egyelőre fé'lreteen- dők a hashajtó szerek, hová a marien- badi, agy kaídsbadi vizek is soroz tatnak. Az ágynamiiek naponta kiszellőz- tessenek és kiporoztassanak. közébök kevés mennyiségben karbolmész adandó. Minden, mi a test megedzését ezó- lozza, a járvány ideje előtt és alatt alkalmazandó : igy ajánljuk a hideg lemosásokat, rövid időre kiterjedő (10 — 15 pereznyi) hideg vagy langyos fürdőket, tornázást, távgyaloglást és lovaglást, Mellőzendő a hirdetésekben említett anti-kolerás szerek használata, melyek csalási szándékból tétetnek közzé. Irta és Rudnay Sándor herczegprimá^nak ajánlta 1820-ban pELSEI PTES pERENCZ kirvai plébános Latinból fordította : PIACSEK JEROMOS I. Esztergom nevének bizonytalan származtatása és a város eredete.' A kik Esztergomot máskép „Istrog- ran“nak is nevezik, annak elnevezését Iszter és Garatu folyóktól, melyek itt összefolynak származtatják. Kollár pedig e név eredőiét a tót „Osztrigom vagy Osztribon“ szóból mely állítólag éles csúcsban végződő begyet jelent, vezeti le. Magának a városnak eredetéről egyetlen-egy szerzőtől sem loir valami adatot az utókor, a miből azt lehet következtetni, hogy a város igen régi. Hogy Géza, a magyarok első keresztény vezére, itt palotával bírt és hogy itt állandóan is lakott, onnan is kitűnik, miszerint sz. István itt született és nevelkedett s itt nyerte az első oktatást. II. Szent István Esztergomban nemcsak született és megkereszteltetett, de meg is koronáztatott. Hogy ezen bárom nevezetesség ékesíti Esztergomot, legbiztosabb érvet menthetünk IV. László királynak okmányából, mely az esztergomi egyháznak ezen szavakkal lett átadva : Feltűnők a mai magyar királyi elődeinknek az esztergomi egyház iránt, mely a római után a katholika bit terjesztésének a legnagyobb tényezője, nagyszerű tettei, és méltán, mert sz. István születésével felékesitve, sz. keresztsége által többé fölé helyezve és királyi koronánk feltevése által meg van különböztetve. III. Sz. István Esztergomban sz. Adalbert tiszteletére fószíkesegyházat építtetett. Sz. István születéshelyét főszékesegyházzal fel ékesíteni akarván, első volt, ki sz, Adalbert tiszteletére aimak vértanusága után templomot építtetett. Ezt különösen Damale vies István (Katón. tört. 1. k. 166. 1.) ezen szavakkal bizonyítja: „István, Pannónia királya, mikor a vértanú megöletése értésére esett, annak tiszteletére az esztergomi várban templomot építtetett. Ezt bizonyítja Alberik, a XIII. század Írója ezen szavakkal : (Kát. tört. I. k. 165. lap) Mondják a magyarok hogy sz. Adalbert, prágai püspök sz. Istvánt a keresztény hitre téritette és megkeresztelte, és hogy a magyarokat maga a király téritette meg szónoklataival s Esztergomban nagyobb egyházat sz Adalbert tiszteletére emelt. ) IV. Ez^n egyluázban Szerafin érsek Hermannak a [prágai püspöknek feladta a sz. rendeket 1099. Kálmán uralkodása alatt. Erről az egykorú pápai Kozma ta2)aío4. Hiú asszony vagy to is — Semmi egyéb — Játszol a szivekkel Mindenki leikével S ez neked elég ! Nem is tudod mit tesz Szeretni igazán — Csalfa szemed, ajkad Hazug minden szavad Ösmerlek ám ! II. Miért kell hogy szeresselek, Mért hogy épen tégedet, Ki játékból könnyelműen Színlelsz hő érzelmeket. Mért hogy csókod ittassá tett, Őrültté ölelésed — Tudom hogy hiú, hogy rossz vagy, S mégis imádlak téged. III. Első csalódásom Szivem szertetépte Begyógyult s a bolond Újra akadt lépre, De az utolsótól, A kinek én bittern S csalódva tudd meg, hogy Atal lövöm szivem. IV. Halálom vádolni nem fog Mért vádolna téged, Megátkozta azt a végzet Ki szemedbe nézett. Megátkozta százezerszer A ki ajkad szívta — Mert az a csók elveszítő — Ez halála, sírja ! V. Nem tegzek én szemrehányást, 0 mért is ten mik neked, Én, én vagyok a nagy bolond Hogy szivem oly hőn szeret. Te ? te nem is tettél semmit Csak eldobtad gondtalan, Asszony vagy és ez egy szóban Mindeu mi rossz benne vaii ! Gróf VAX SÁNDOR. Ofcőfu 0 Ft ti a mzntcn. Ha Pozsonyból Esztergomba akarsz menni, ahol most a magyar múzsa pénzt, babért és diadalt aratott, felülsz Pozsonyban a hajóra. az átliiutáz hullámokon, habfodrokon Esztergomig, s midőn oda értél, akkor veszed csak észre, hogy gondjaid hátad mögött maradtak. A munka ösztöne nem fáraszt, tested, lelked megkönnyült, legföljebb emlékeid szállnak vissza kedveseidhez, mint a mérhetetlen távolból jövő napsugár, midőn megcsókolja a hnrmatcsoppet, iniufc a szivárvány, midőn összeköti az eget a földdel. * Pozsonynál borús volt az ég. A ligetet sárgás ködben himbálta a felhőkön át-törő fény. Sok német, tót és francia beszédet hallottam, sőt egy-egy magyar szót is — a magamét. * Megszállta a szivemet az árvaság érzete; az igéző kilátás, a Duna pompája, az életet adó jó lég meg a gyomrom ürességét szólta meg. Nem tűrhetem mikor a gyomor korog. * — Fizetek. Egy leves. — Húsz. — Egy marhahús szósszal. — Húsz meg 80 az 1 frt 20. — Egy adag kacsapecsenye (bőr és csontja) meg egy (német gyomornak szánt olajos) ugorkasaláta. — 1.20 meg 1.60, az 3 frt 12. — Eprem is volt czukorral. — 3 frt 12, az 3 frt 96. — Meg egy kenyér. — Az 4 frt 10 kr. Ötös bankóval fizettem, s a kijáró 90 krt oda adtam trinkgelduek. Ne gondolja a ni- met, hogy kifog a magyaron. * Gönyouél ír ár kisütött a nap. Mikor a korlátra támaszkodva a babok játékát néztem, úgy tetszett, mintha miudeu bullám sziporkákat hányna, az evezőlapátról mintha tüzeseppek hullottak volna alá s a habot hasitó csónak után gyöngyvetéssel habzó fénybarázda támadt. A két parton a természet virágos kertje pompázik. Koronás fák, csodaalakú csalitok kanyarognak előre hátra. A fák között a madarak ezernyi alakú népessége röpköd, játszik. Amott egy fáradt gém vitorláz a nádasok felett, lassú unalmas szárnylegyin- tések(cél. Majd lassan leereszkedik a zsoin- békokközé, hogy a békákra meghozza az — ázsiai kolerát. A mezőségről, táblákról hangzik a muu- ka zaj. Férfiak, asszonyok, leányok hangya- bolyként iganak, sürgőnek. Nagy néha meg- süvegelik az „Iris“-t. Mindegy akárki veszi észre, csak észre vegyék. * Esztergom ! Hogy kiszálltam, azonnal tiz kar is nyúlt felém. Teherhordó, fiakkeres, kalauz, Valamennyi magyarul kiabált, a mibőt megértettem, hogy Pozsonytól messze vág) ok. A kocsisora, hogy kedvezzen, vad szala- dásra bátorította lovait, a melyek csakhamar libegve álltak meg velem Esztergom legelső szállodája, a „Fürdő“ vendéglő előtt. Egy igen előzékeny úr, nyilván a vendéglős. az első emeletre vezetett. Kinyitotta Ggy úgynevezett szoba ajtaját s csakauuyit mondott: „Nr. 2.“ Esztergomban voltam. * Ozsonnatájt szétnéztem a városban. Nagy városnak mondanám Esztergomot, ha kevésbé volna kusza és piszkos. Szűk utczák, apró földszintes házak, rossz kövezet, petróleum világítás, stb.
