Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 55. szám

ember szemeláttára szégyenszemre elfogva, oda voltam kiállítva, mig a másik csendőr a kocsival eljön. így állottam ott letartóztatva, általa becsületem és személyes szabadságomban mélyen megsértve, pellengérre kiállítva és osak is a becsületes csendőrök arczán égett a szégywpir a választási elnök méltatlan brutális eljárása föllötfc. Az őrizetemre hagyott csendőrrel ott állottunk körülbelül egynegyed óráig, mig a másik csendőr visszajött, — mondván, hogy kocsisomat nem találják. Még néhány perczig ott állottunk, akkor azonban ón a két csendőrt megkértem, hogy ne álljunk ott szégyenszemre, hanem menjünk az Esztergom felé vezető utou odábbra, ha a kocsi eljön ott majd felülök. — Ódái-b is mentünk, kimentünk a faluból s attól mintegy 300 lépésre az országút szélén, az árokpartján leültünk. — A hol ismét egy negyed órát töltöttéin el a csendőrök szuronyai között. Ekkor egyszer csak látjuk, hogy Niedermanu Pál megfeledkezve arról, hogy neki mint elnöknek a választási helyet és községet elhagyni nem szabad, nagy lépésekkel jön a faluból ki és az országutou felénk. Hozzánk érvén, azt mondja, hogy kocsimat nem találja, ezért tehát el kísértet a plébániába, meghagyja azonban nekem, hogy ott maradjak és a házból ki ne mozduljak, mert majd meglátom, hogy mi lesz, Én figyelmeztettem reá, hogy a falun kívül neki nincs hatalma rendelkezni, ő azonban ennek daczára maga is velünk jővén s mint valami győztes hadvezér elől men vén, a két szuronyos csendőr által engem mintegy 2000 lépés távolsá gon át, az egész ellenpárton keresztül, <i plébánia házhoz kísértetett. Itt azt mondotta nekem : az ur bemehet, meggondoltam azonban magamamat, itt nem maradhat, hagyok egy óra időt, az alatt tessék befogatni és elmenni, mert ha egy óra múlva még itt talajom, meglátja hogy mi lesz. Én erre felelém, hogy kiváncsi vagyok reá s meg akarom látni. Mire ismételt fenyegetések között 5 a két csendőr engem a kapuban elhagyott. Én pedig a plébániára bemenvéu egész nap ott tartózkodtam. Mindezeket és igy, az ott jelen volt Magos Sándor kir. aljárás- biró, Koukolyi Thege Béla királyi al- járAsbiró, Frankner Károly magánzó esztergomi, Setét Antal bányahivatalnok szarkási, Wanke Sándor primási erdőmester, dr. Kelndorfer Armin, or vos, Kelndorfer Károly földbirtokos, Gurgulits József kőfaragómester, Le- dergerbor Pál birtokos, Leitner János birtokos és vendéglős nyergesujfalusi, Henczelmann József birtokos bajnai,

Lohner József, tanító uánai lakosok' és az ezek által megnevezendő további tanuk, nemkülönben Farkas Dömötör örsvezotő és Rudolf Ferencz tizedes esztergomi csendőrök, a kiket tanukul kihallgatatni kérek bebizonyítják. De ugyanezek igazolandják azt is, hogy én Doroghou dr. Dell’ Adurni pártja részére kijelölt helyen mindig belől tartózkodtam s azonkívül és különösen az ellenpárti Horváth Géza emberei közó soha sem menteni, azok egyikével sem állottam még csak szóba sem, de a négyszeres katona kordonnál fogva, mely senkit át nem bocsátott, szóba som álhattam, tehát nem is vesztegethettem. Hogy csupán egészen tárgyilagos szemlélője voltam az egésznek. Semmi törvényellenest nem tettem és nem tehettem. Hogy saját pártunkon belől és azon tiszteletre méltó egyének között, a kiknek társaságában állottáin, uem vesztegettem és, nem vesztegethettem. Hogy tehát Niedermann Pál ebbeli praetextusa merő koholmány, rágalom.Ha Niedermanu Pálnak jelentés tétetett, állítsa elő azt a ki, vagy azokat a kik a jelentést tették. Mutassa ki, hogy kit vagy kiket és mivel s hol vesztegettem. Ha ezt nem teszi, a minthogy nem is teheti, mert nem igaz, akkor ő tudva álapta- talanul a büntető törvénybe ütköző cselekményről vádolt engem nyilvánosan. De hogy csakugyan ezt tette, arról bizonyíték abban is foglaltatik, hogy a választás után több ismerőse által kórdeztetvén, hogy hogyan télié tett velem oly jogtalanságot, némelyiknek azt mondotta, hogy azért tette, a mit én a leghatározottabban tagadok, mert Horváth Géza pilis-maróthi kocsijai elé állottam, másoknak azt mondotta, hogy személybiztonságom érdekében tette; majd mások előtt ismét más valótlan ürügyeket hozott fel, sőt azt is hallottam, hogy megvallotta volna, hogy csupa merő boszuból tette s úgy állott rajtam beszut, a hogy tudott.

Erre a már megnevezett Hübschl Alajos, Nagy Pál, Kruplanicz Kálmán, Andrássy János, Bariba Armin, Revicz ky Győző, Szabó Mihály, Meszóna Ferencz, Meszéua János, Meszéna Kálmán, Ivanics István, Ivanovics Béla, Föld- v;ry István, Etter Nándor és Horvát Gézát kérem tanukkép kihallgatni. De fölvilágositást fog adni o tárgyban Szabó Gyula kir. járásbirósági joggyakornok esztergomi lakos is, a ki a többi jelen

volt tanukat is megnevezi és a kiknek az utczán lakásom előtt Hübschl Alajos Niedermanu Pálnak intenczióit elbeszélte. Különös, hogy a leirt hallatlan jogsértéseket Niedermanu Pál ellenem elkövette és elkövetett hasonlókat csak is olyanok ellenében, kik függetlenségi pártiak, de másoknak, a kik természetesen az ő jelöltje mellett buzgólkod- tak és korteskedtek s a kiknek, mint szintén esztergomiaknak, szavazati joguk nem volt, mint Etter Nándor, Nozdro- viczky Miklós, Kapa Mátyás, Nagy Pál, Kaszás Kálmán, Ivanics István, Ivanics Gyula, Meszéna Kálmán, Meszóna Ferencz, Hoffmann Ferencz, Maiina Lajos, Mátray Ferencz, Budán János és ki tudja még hány esztergominak nemcsak megengedte, hogy a választók mindkét pártján keresztül-kasul járjanak, működjenek s bármit tegyenek, de sőt legnagyobb részük még sérthotlenséget biztositó karkötőkkel is el lett látva. Tett Niedermaun Pál a doroghi választásnál még más törvényellenes dolgokat is, elfogatott kívülem még egy csomó tisztességes embert, de egyetlou egy Horváth pártit sem, talán ezek is fognak följelentéseket tenni, talán a jogaikban csorbított választók is. Ez azonban reám nem tartozik, mindenesetre fontos mellékkörülményeket fognak képezni azonban ez adatok is, és ennélfogva a tekintetes törvényszék szüksógkép kinyo- mozandja a választásnál elkövetett többi elnöki törvényellenességeket is, hogy ez ügyet alaposan elbírálhassa.

Amennyiben Niedermanu Pál a törvényhatóság országgyűlési képviselőválasztási teendőjének különös megbízatásánál fogva, mint választási elnök kötelezve volt és az inkriminált cselekményeket ezen minőségben követte el, a btk. 461. §-nál fogva közhivataluoknak tekintendő. De hogy vál. ein. miségben elkövetett; bűncselekményeiért törvény szerint is felelős, az világosan kitűnik az 1874. XXXIII.

t. ez. 92. §-ából, a mely az 1870. XLII. t. ez. VI. fejezetét kifejezetten föntartja. Ezen fejezet 84. § a pedig büntetőjogi felelősségét nyilvánvaló módon megalapítja és a megtorlást, a büntetőtörvény szerint határozza meg. A mennyiben a két szuronyos csendőr személyében ellenem fegyveres erőt jogos indok nél kiil alkalmazott, ellenem a btk. 472. §-ba ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettét követte el. A mony nyiben engem minden inkok nélkül és jogellenesen a dr DeH’Adámi pártja

részére kijoíölt tér és Dorogknak olli^ gyására s aszuronyos csendőrök ésáltalo— ide-oda kipórgetésnek s a doroghi papk lakba ogész napon áti internálásnak eltűrésére kényszeritett, ellenem a btk. 475. §-ába ütköző hivatali katalommal való visszaélés vétségét követte el. A mennyiben hivatali hatalmával visszaélve, engem törvényellenesen elfogatott és letartóztatott, ellenem a btk. 193. §-ba ütköző személyes szabadság elleni vétséget követte el. A mennyiben engem nyilvánosan választók megvesztegetésével, tehát oly cselekménnyel vádolt, moly valódisága esetén ellenem büntető eljárás okát képozué, ellenein a btk. 258. §-ba ütköző rágalmazás vétségét követte el. Cselekményei elbírálásánál különösen súlyosító körülmények forognak fönn. Nevezetesen, hogy azokat nemtelen, aljas boszuból tette és előre tervezte. Hogy azokat tudva, hamis ürügyet keresett. Hogy azoknak elkövetésében a választás színhelyét, magát a községet is elhagyta és azok egy részét oly helyen a falun kívül, az országúton a hova hivatalos hatalma ki uem terjed, tehát a hivatalos hatalom jellegének bitorlásával követte el. Hogy maga is okleveles és gyakorló ügyvéd, a kinek a törvényt tudni kel, hogy azokat nem csak ügyvéd, de megyebizottsági, sőt adó felszólamlási bizottsági tagtársa ellenében követte el. Minthogy az ily, a btk. szabványaiba ütköző cselekmények, alkotmányos és törvények által kormányzott országban, a milyen magyar hazánk, büntetlenül nem maradhatnak : Kérem a tek. trvszéket, miszerint Niedermanu Pál «ztergomi lakos káptalani ügyvéd ellen a büntető eljárást megindítani, a vizsgalatot elrendelni és foganatosítani, őt annak eredményéhez és a btk. szabványaihoz képest szigorúan és megérdemlett módon megbüntetni és egyszersmind az ügyiratokat a hozandó Ítélettel együtt ,a győri ügyvédi kamarához áttenni méltóz- tassék.

Egyszersmind tekintettolarra, hogy az esztergomi járásbiró tek. Szilva Iguácz ur Niedermanu Pállal sógorsági viszonyban áll, a többi aljárásbirák pedig Szabó A., Magos S. és Koukolyi Th. B. urak máris tanukul megnevezve vaunak, a szintén a helyszínén jelen volt Seltz

J. aljbiró urra pedig előreláthatólag mint tanúra szintén fog hivatkozás tétetni és igy az észt. tek. kir. jbiróság- nak egyetlenegy tagja sincs, a ki a vizsgálatot foganatosíthatná, kérek a

a kik esténként a deszkákou ihlett költők szavait tolmácsolják s akik úgy játszanak az élettel ott, a kik oly igazán tudnak zokogni, szeuvedui és meghalni, itt bebizo- tocták milyen kedvesen koccziutanak, milyen jó izüen eszik a paprikás pörköltet szóval, hogy földi lények mint mink, a kik C9ak kölcsön járunk fel az Olyinpra a múzsa karjain s vissza vissza térnek hozzánk is, mert tudták, hogy uélkülök olyan volna ez a föld mint a daltalan liget, mint a kert virág nélkül.

Boránd Gyula itt is koraizált, és óriási gyökér kalapot téve fejére, mint Don Ja- nuario elment a lialásztanyára s egy árkus papiroson hozott nekünk rántásos csuszát — sohasem et^pm — Kissi-é megkínált vele — istenemre mondom, bogy menyei manna volt !

Nem hiába hogy olyan jó komikus az az én Gyula komám, itt is megtréfált, azt mondta, hogy mártásos csuszát hoz és ime mannává ‘változtatta egy ügyes szereposztással, ép úgy mint Krecsáuyi hires, hogy poéták darabjainak szerepét Boránd Gyulának osztja, a megvan róla győződve, hogy estére mégis nagyszerűnek fogja azt képzelni a publikum.

Milyen kaczagás, milyen vigság volt az, mikor körbe álltak s Krecsányinó volt a bárány, Abonyi a farkas, majd fölváltotta ismét Kissné, kinél egy szőke fiatal ur állt be farkasnak. Iványi Mariskának pedig akadt egy barna, pörge bajuszu gyerek, a ki messze fohérlő fogaival igazán is olyan volt mint egy farkas.

És, hogy futottak versenyt a gyepen, va- u-.<Wn8 olymiú versenye volt — Halmayné

úgy futott mint egy kis őz, azt hittem mindjárt repülni fog . . . tudtommal a pacsirtáknak ez meg vau engedve. . .

És Krecsányiné — mintha csak beakarta volna nekünk mutatni, hogy ő még ebben is tökélyre vitte, meg nem állt volna talán addig mig el nem fogja Abonyit egy félvilágért sem, a ki aztán látva, Logy nem menekül, egy bokor mellé húzódott, de Sajó Bandi hősiesen kiugratta s Krecsányiné teljes diadallal hajthatta át a caudini jármon, melyet az ő és Halmayné karjai képeztek — kedves járom ! boldog Abonyi . . .

Hát még mikor Kissné futott, szinte lehajtották a fák ágaikat mintha csodálkozva észlelték volna a classicus kor megújulását, midőn még a berkekbeu istenasszonyok jártak s a Duna habjai lassabban hömpölyögtek, hogy hangjának varázsától elbűvölve más partok felé folydogálva szebb melódiákat zsonghassanak és hogy fát — megálltam előtte és feltartóztattam.

Asszonyom az égre, hiszen ha ön igy fut, egyszerre csak azt vesszük észre, hogy a — nemzeti színház udvarán áll meg . . .

Megállt, de elmosolyodott, mint az olyan versenyző, aki tudja biztosan, hogy czólhoz ér. — Idő kérdés az csak ~~ az az út melyei; ő halad az, melyuok végén egy büszke jelszó ragyog ;

Sic itur ad astra'

Megkínáltam egy kis pihenéssel a gyepen, a hol Borándué óriási legyezővel fogadta, Váczi Vilma nagyiceudőt kínált neki — olyan kedves, hogy mindenki szereti — és félti !

Kedélyes discursusutikból Krecsányi zavart fel — uem hittem szemeimnek ; az a komoly hivatását oly buzgalommal, eredetien szorgalommal teljesítő igazgató, a ki éjjel nappal csak dolgozik, ten ez, tanul és tan it, a ki társulatát úgy igazgatja, mint a legjobb táborunk a hadseregét, most egy palaczkból bort kínál nekem, tréfál, élezel és arra figyelmeztet, bogy a szivarom minduntalan kialszik — Szentes Jancsi, az én hűséges Figaróm rögtön oda Iebbeu fehér kalapjával s legábrándosabb hangon czitálja Petőfitől szabadon áttéve hogy :

„Égő szivarom kialudott . . . folytatta volna a hamis, de a kis Vera valódi Puck- hoz illő játszisággal termett köztünk s az én fejemet királyi trónnak nézve rátelepedett, a mi magában nem lett volna teher, mert a kis angyalok nem válhatnak soha terhessé, ha csak nem lelte volna legfőbb örömét abban, hegy az orommat kintornának gondolta s olyauo kát csavart rajta, hogy Nyilassy sem különben, mikor szomorkodik és a kiutoruávali mókázásával több köny- nyet csal a kaczagó publicum szemébe, mint akár a Hadinger vagy a fürdő vendéglő ösz- szes tormás virslijei.

Mire Verácska fejemről fölkelt — a nap lement, — beállt az éj, azonban most csillagok is jöttének és ragyogáuak nem is említve, a mit legelőbb kellett volna kiemelnem a sok bűbájos női szempárt, melyek úgyis világossá tették voluaaz éjét—azonban az ember telhetetlen, mentői több fényt Iát, annál többre vágyik — tüzet raktunk, óriási rőzserakásokat. halmoztunk össze s mikor fent lobogott a láng Abonyi, Boránd, Nyilassy egymás után ugráltak át — hiába ezek az emberek nem tudnak ol lenni egy nap sem. hogy fénybeu ne álljanak — s

mikor egy nap nélkülözniök kell a dicsőség fényét neki állnak s tüzet ugrálnak.

Borándué eugemet is megkérdezett, hogy uem e ugróm keresetül.

Igen komolyan néztem rá s csak azért jegyeztem meg, Nem jó a tűzzel játszani“.

Égyszérre csak egy kedves hang szólal meg mögöttem :

„Már késő elővigyázat.“ Ráösmertem Kiecsáuyiuéra, valóban ő mondta, ilyen látnoki tehetsége csak uekivau, hogy mindeneket megjósol előre.

Szép csillagos éjben indultunk haza. A társaság zöme ladikon dalolva, én Krecsá- uyiékkal gyalog maradtam, a director úr a kis Verát czipelte egész nyárspolgári odaadással, a ki páni rettegéseket állt ki a kutyáktól, melyek kapuik alatt tátongó lyukakbólvakrae- rőnjálszokták Zrínyi kirohanását, én pedig Kre- csányinéval beszélgettem. Néha fel-felcseo- diilt beszélgetésünkben egy egy accord a „régi dalból“ is, de elnyomta azt a „jövő zenéjének“ dythira.nbokban zeudíilő adda- gioja.

A sziuház előtt találkoztunk és azután késő hajnalfelé zendithettük rá csak - % f$jó búcsúdalt, hogy „hull a levél a virágról*.., *!

Egy két csillag ragyogott még az égen búcsúzéra s mintha fényük a dal második stropliáját tündökölte volna vissza azt,hogy „Lesz még virág a rózsafán* . .

Lett is . .!

Gróf VAY SÁNDOR.