Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 55. szám
Esztergom VI. évfolyam. 55. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök, 1884. julius lj)-éii f ~ Megjelenik: hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre t.......................................*3 út fél évre .................................................. negyed évre............................................I . E gyes szám ára 7 kr.- kr. •no SZERKESZTŐSÉG: ZECHEN YI-TÉR 35. hová n Isip szellemi vészét illető közlemények kiiltlamlSk. KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENI-TÉR Iiovií ;k hivatalos s a magán Irinletések, a uyiliVd.be szánt közlemények, előli/,etési pénzek és reelaniálásolc intézemlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS FIIFIDKTtíSEtí :| M AG A N HI Fi D ET ÉS E K 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—n00-ig . 2 „ 25 „ Iíólyegilíj 30 kr. megállapodás szerint lehető tegj utányosabb an közöl tét nek. NYIÍjTTISR sora 20 icr volna valóban gyümölcsözővé.Egyébiránt Gépek győzelme. Esztergom, ju'- 8. A gazdasági egyesület néhány tevékeny tagjának s különösen Szegedi S. titkárnak ismét nagy érdemei vannak közérdekű gazdasági mozgalom rendezése körül. Hétfőn reggel nemcsak Esztergom- megye gazdaközönségének sziue-java vett részt a párkányi mozgalmon, hanem messze vidékről is idesereglettek az érdeklődők s a szomszéd megyék igen erősen voltak képviselve. Arató gépek és cséplőgépek zakatoltak, szokatlan búgás és zaj csöditette össze a népet s a viaskodó gőzgépek, melyek versenyre készültek az emberi testi erővel, miulha örökre agyou akarnák zúgni az arató leányok dalát s a komor füst fellegek, mintha gyászba Loritauák az aratók muukájának költészetét. A gépek csakugyan hadat üzennek a poesisnek, de diadalra juttatják a speculate szellem életrevalóságát. Lesz idő nemsokára, hogy az emberi nyers erő fölöslegessé válik, az ember szelleme fog uralkodni a természet által nyújtott erők fékezése és vezetése által. A nevezetes mozgalom igen tanulságos volt. Csak két dolgot sajuáluuk, hogy nem valósult meg. Szerintünk az ilyen gépverseuyre a megye s a környék összes gépészeinek első sorbau is meg kellett volna jelenniük. De a kisbirtokosok is tömegesebben jelenhettek volna meg. Meg kell azután érintenünk azt, hogy a gépek magyarázata uern sporadikus megjegyzések, hanem részletesen kidolgozott, az az egész formás előadás által válhatott üdvözöljük mindazokat, kiknek a gépek diadalában oly szép osztályrészük volt. A század valódi fórfiai ők, a kik a kor vívmányait nemcsak megértik, de lehetőleg meg is telepítik virányiunkon. Utójáték (a doroghi választáshoz.) Kudlik Géza ügyvéd, az esztergomi függetlenségi párt elnöke beadta már vád feljelentését Niedermaun Pál doroghi választási elnök ellen. A vádfeljeleutés annak előadása után, hogy Niedermanu Pál a pauaszttevőnek régi ellensége, igy folytatja : Bekövetkeztek az idei képviselőválasztások. Esztergommegye doroghi kerület egyesült függetlenségi és mérsékelt ellenzéki pártja által a képviselőjelöltséggel lettem megtisztelve és a párt küldöttsége által annak elvállalására fölszólítva. Én azonban, noha megválasztat.ásoinat biztosan remélhettem, e megtiszteltetést el nem fogadtam. Személyes ellenségemet, a ki eléggé boszaukodott már azon is, hogy a megyei trvhatósági bizottságinak választott, nem különben az adófelszólamlási bizottságnak is bátorkodom tagja lenni, e körülméuy a legnagyobb haragra ingerelte.. Tudta, tudnia kellett, hogy a tisztesség úgy hozza magával, hogy a mely kerület egyik pártja eu- gera a kijelöléssel megtisztel, oda legalább nézőnek és a megtiszteltetést megköszönendő el fogok menni, Erre alapította Niedermaun Pál, az ottani választási eluök boszutervét s akkor akarta ő velem hatalmát éreztetni, azt hívón, hogy én nem fogván tudni a meglepetés és a tett törvénytelen volta fölötti jogos főlháborodásoraat leküzdeni, méltó fölhevülésemben olyasmit teszek, a mi reám nézve járhat súlyos következményekkel.Csakhogy csalódott Niedermanu Pál ebben, mert ha tette, a törvény, jog, személyes szabadságom és becsületem ellen elkövetett merénylet volt is, az isten jó volt, megőrizte higgadtságomat és tudváa azt, hogy mint választási elnöknek, mily uagy hatalom áll rendelkezésére, a melynek támogatására föl és ismerve rabulisztikus természetét s tudván, hogy legcsekélyebb ellenállásom is e kritikus pillanatbau esetleg százaknak kerülhet élete és testépségébe, tudtam érzelmeimen uralkodni és a törvényellenes inzultust, bízván a törvény büutető erejében, bízván biróságaiuk igazságosságában, békén eltűrtem. Előre lettem ugyan már többek s különösen Hübschl Alajos kir. járásbirósági segédtelekkönyvvezető, Nagy Pál kereskedő és Buriáu Pál ügyvéd esztergomi lakosok által figyelmeztetve, hogy Doroghra a választáshoz ne menjek, mert Niedermanu Pál elfogat, miből az következik, hogy cselekményét már előre elhatározta. Ezen előre elhatározás tekintetébeu kérem a most nevezett Hübschl Alajos, uagy Pál és Burián Pálon kívül még Kruplauicz Kálmán kir. tanácsos alispánt Audrássy János megyei főjegyző, Bartha Ármin megyei tiszt, főjegyő, Reviczky Győző szolgabiró, Szabó Mihály tiszt.szolgabiró,Meszéna Ferencz tiszti ügyész Meszéua János nyug. törvényszéki biró, Me- szóna Kálmán ügyvéd, Ivanics István megyei pénztári ellenőr. Ivaiovics Béla tiszt, aljegyző, Földváry István ügyvéd. EtterNán- dor mértékhitelesítő és magát Horváth Géza országgyűlési képviselő, esztergomi lakosokat tanukul kihallgatni, a kik e tekintetben előreláthatólag fölvilágositást fognak tudni adui. Történt, hogy én a választás napján folyó 1884. évi junius hó 15-én dr. Dell1 Adami Rezső egyetemi m. tanár és bpesti ügyvéd képviselőjelölttel egy kocsin Doroghra kimentem. Ott a plébánia épületébe a plébánoshoz meutünk és midőn ott egyideig beszélgettünk volna, nevezett képviselőjelölt választói közé ment, én pedig hallván, hogy a választók a község felső részén impozáns kocsisorokban gyülekeznek, a dr. Dell’Adami pártja részére kijelölt utczán elmentem egészen odáig, a hol e párt a főúttól és az elleupárttól katona kordocual el volt zárva. Itt azonban dr. Dell’Adarai pártján belől 4 sorban álló körülbelől 50 szuronyos katonától néhány lépésnyire megállottám és Wanke Sándor primási erdőmester, dr. Keludor- fer Ármin orvos, Kelndorfer Károly földbirtokos nyerges-ujfalusi és Magos Sándor kir. aljárásbiró esztergomi lakosokkal beszélgetve néztük az impozáns látványt, midőn dr. Dell’ Adami pártja több száz kocsin bevonult. — Ekkor s midőn a kocsis egészen még be sem vonult a katonaság által körülzárt, a párt részére kijelölt térre, melyen belől ón állottam, a nélkül, hogy jövetelét előre láttam volna,két szuronyos csendőrrel hátam inogott termett, Niedermanu Pál választási elnök. Ez körülbelül délelőtti kilencz órakor és a választási küldöttség működésének helyétől mintegy 1500 lé ésnyi távolságban történt, a hol talán 100 ember is jelen volt, Niedermanu Pál cselekménye jogtalan és törvényellenes voltának tudatában elhalványodva és arcza s egész testében remegve reám mordul: „Mit keres az ur itt?“ Feleiéin: „Látja hogy ez urakkal (értvén Wanke, Kelndorfer és Magos urakat) beszélgettek és nézem a bevonulást.“ Kérdezi: „Van-e az urnák itt szavazati joga?“ Feleiéin „Legjobbau tudja, hogy Esztergomban van, ide csak békés szemlélőnek jöttem, mert e párt dr. Dell’ Adami előtt engem tisztelt meg a jelöltséggel és igy az eredményre kiváncsi vagyok.“ Erre nagyhangon azt mondja: Az ur itt veszteget, nekem följelentették.“ Én-e képzelhetleu rágalmon elhülve kérdezem : Itt ez urak között, talán ezeket? Mire ő azt mondja: ‘„Igen, az ur veszteget! Csendőrök fogják el és kísérjék Esztergomba!“ Erre engem a dr. Dell’ Adami pártja részéről kijelölt helyről az azt elzáró katona kordonon keresztül, az országúton keresztül, az ott ismét iölállitott ós és az országutat elzáró katona-kordonon is keresztül vezettetett a két szuronyos csendőrök és maga is velünk jött. Itt, a legutóbb említett katona kordonon kívül, attól néhány lépésnyire megállottunk s kérdezte hol a kocsim, megmondottam, hogy a plébánián. Erre azt mondotta, hogy el megy érette, befogat, elküldi, azután menjek azon Esztergomba, hounét visszajönnöm megtiltja s egyszersraiud meghagyta a két csendőrnek, hogy egy darabig velem menjenek s csak mikor látják, hogy Esztergomba megyek, hagyjanak el. Ekkor az egyik szuronyos csendőrt mellettem és őrizetemre hagyva, a másikkal elment, És sok száz Áz „Esster^iQ és Vidéke“ tárcája. ttoua. Afrikai h"ség ... a nap leolvadni készül az égről, pedig lám nem is lyraí poéta „ _ . hogy ne olvadoznám hát én, akinek «reiben a lelkesedés láugja lobog . . . most ■veszem észre milyen nagyon is rytbraikus lendületben iudul ez a kis csevegés s már is holmi lángolásokra tér át, a mikor még egyszerűen csak a júliusi hőfoknál vagyunk s délutáni négy óra van s én ázsiai kényelemben, nem épen szalonképes toilettebeu íheverószek az én kedves szerkesztő barátom keile nes és szellemes csianal berendezett szalonjának piiml gáu. 0 de mily hiábavaló ábránd volt részemről az, hogy éu most itt szépen álmodoz- hatom, addig mig eljő az est s vele azon óra, midőn földi szemeknek megvan engedve a csillagokban gyönyörködni — mert roham léptekben ront be egyszerre csak hozzám fent tiszted barátom és azt mondja: — kérlek légy szives és ird meg azt az Ígért tárcát. Pokoli gondolat, nem hiszem, hogy egy Torquemade elméjében születhetett volna különb neme a tortúrának, mint a/, hogy valaki, egy forró júliusi délután tárcát Írjon — offo ! Fölemeltem fejemet és oly szemekkel néztem rá, mintha én lennék Medúza s ő a kővé változtatandó áldízat. — Lehetetlen — nyögtem le végre morgadalmas dörgedelemmel a végzetes szót s készültem újra ismét vissza tévelyedui az álmok boldog országába. Azonban egy szerkesztő — az egy szörny még ha oly kedves aranyos isr mint e lapok szerkesztője — ha arról van szó, hogy tárczát kapui muszáj . . . Ez pedig tudvalevőleg a lehetetlennél is nagyobb úr. Odalépett egészen elém, komolyan rám nézett s csak ennyit szólt: — Hát ez az adott szó ! Mint a kit ágyúból lőttek ki úgy ugrottam talpra. — Elég ! Éu sohasem szegtem meg szavamat még az életben, a mit megígértem mindig meg! is tartottam, legyőzte;:: velem született honi nyavalyánkat, a lustaságot s heroikus flegmával lépve az Íróasztal elé leültem s belemártottam a tollat a tintába. . . írni ? — írni de miről ? Hiszen meg van irva„Vojtina leveleiben* Aranynál, hogy X. y.-tól Fűzfa Pálig raiudeu poéta a napról, holdról és a csillagokról énekel s miután én most kötőfékeu és nem trenzlizve nyargalok a pegazuson, vulgo : prózában Írok, még ezek a tárgyak is kiesnek hatáskörömből. Izzadok — izzadok és szorgalmasan törülöm gyöngyöző homlokomat. Egy kis hüs szellőre, hablocscsanásra, madárdalra vágyom ki a Dunára — a pri- mássziget titokzatos árnyai alá — nini mit is Írtam csak le — prímás sziget — heuréka ! a tárgy megvau, és ez lesz az a pont, mely engem ki fog emelni a tárgy keresés meddő tévelygéséből, mint Archimedes a világot. . . Le fogom Írnia mi pénteki kirándulásunkat, azt a kedves délutánt s mialatt ezt irom többé nem is fogok égni a júliusi hőségtől — mert homeo pathikus szert fogok elleue alkalmazni. .Csütörtökön este egy vig vacsora mellett elhatároztuk, hogy kirándulunk, már mint mink, esztergomi „irók és művészek“ — s a szabadban lesz főzés, evés, ivás, táncz, mulatság és este a hold bűbájos fénye mellett grand csolnakázás á laVelencze, a fodrokat verő kék folyam habjaiu hazafelé. A terv élénk tetszésre talált és másnap négy óra után össze is gyűltünk a színház előtt megkezdeni a kivonulást. Egészen entre nous voltunk, csupa czigány nép, francia értelembeu értve, miután Páriában az alatt a szó alatt, hogy „bohéraiens“ értetődik Dandet, egy Zola, Guy de Maupassant vagy Lozér a szebbik nemből nemkülönben pedig egy Sarah Bern- hard, Theo vagy Vau Zandt kisasszony — képzelhetni milyen vígan voltunk, ámbár némi kis vélemény különbségek a jármüveket illetve, (kocsin, ladikou, vagy az apostolok lován törtéujék-e a diszfelvonulás ?) még is akadt, a mi azoubau kölcsönös megelégedésre szerencsésen elintéztetek, miután ki ki tetszésére bízatott az illető vehiculura választása. Ebből ugyan úgy fejlett ki, hogy a ki kocsin indult, az megirigyelte a ladikázókat s leszállva jármüvéről belekéredzkedett egy egy modern Charon hajójába, hogy szállíts át a Styxen — akarom mondani a Dunán, a ki viszont ladikou indult az elkezdett a szelíd habok kissé éléukebb lendületeire riadozni és addig nem uyugodott mig szárazra nem tétette magát s oda szegődött a gyalog sport művelőihez, a mely amabilis jármű cserék és koufusióknak vége az lour hogy ladikok és kocsik egymásután tűne- dezvén el a láthatárról, a társaság majd- uera fele gyalog érkezett az átjáróhoz, a hol a boldog átkeltek által a lombok zsongó árnyaiból a kendő lobogtatással ós illő éljenzésekkel fogadtak. Ott már lobogott a tűz és Abouyi Gyula, a ki oly tüzesen pattogott előtte való este mint igazándi „svihák erdélyi“ most a pattogó tűz előtt neki gyurkőzve, újra iugujj- ban kavarta a pörköltet az óriási bográcsban, s oly lelkesedten kóstolgatta, hogy jó-e már, mint a mennyi lelkesedést ő szokott kelteni a világot jelentő deszkákon s mikor dicsértük, úgy ragyogtak a szemei akái csak. egy uagyszerű alakítás után tapsoltuk volna ki s akár egy öreg Dumis,. ő is olyan büszke volt szakács művészetére. Milyen vig/élet, mily élénkség fejlődött ki ama szép gyepszőnyegeu, aztán mikor felteritettek — t. i. a tányérokat egy óriási körbe rakták, mellé kést, villát, Somolikné tálalt, a kis Nagy Dezső jelentette és helyet foglaltunk. Valóságos decameroui képiéi volt látni azt a jókedvű kompániát ott körbe ülve s mikor halottam a kedves kis direktoráét, a bűbájos szép KÍ88nót vagy lyrai prímád bn- náukat Halmayuót bohóságokon homéri ka- czagásokra fakadni, senki emberfiának neiu hittem volna, hogy Ők azok a művésznők
