Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 5. szám

Városi s megyei érdekeink közlönye.

y\A EG.I ELE N l IC HETEN KINT KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN

SZERKESZTŐSÉG:

(Széchenyi tér 35.

F'.LO FIZETÉSI AH

eVM>sv. ovié

fél óv 10 . Meg \ odó 11 o

0 IVI

:t

— I<rEgyes szám áru 7 kr.

I,,,v.i l.iti ' Mzollomi lós'/.ót illet”» kiV/.luiuúiiyMk l<üI< 1 <*n<i<Hc.

KIADÓHIVATAL:

jSzÉHHENl- TÉR ^r,

ImviL ü liivalülos s u iingán Ilii .tolásuk, :i uyiltléi l»o «/.áiil kOv.- I(>irióuruk, olöli'/.ofósi prii'Z'Olr ón if«l:tiii.íhisok jiílü'/.on.lök .

HIRDETÉSEK.

mvATAi.oa iiiiiDUTiíai’i;;

I .szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-iií . 1 „ 50 „

200—í’00-ig . 2 „ 25 „

Itólyeg.líj 3U kr.

M A.G A N11111 I>li TKSKK uiegilllitpotlÁs sy.nriiit loholó

lógjlUáuyunni»bau közölte tu-ek.

NYll.TTÉU süni 30 ur.

tudni focija hazánk nőve, érdeke az, líegy ott mindiiyájan niejíjölenjHnk.

Egyesületi élet.

(A katli. iparosítják közgyülóss jan. 13-iu )

Az esztergomi katli. iparosifjak egyesületének közgyűlése f. óv január 13-án tartatott meg saját helyiségében.

A sorrend olső pontját azon elnöki jelentés képezte, mely kiterjeszkedett az egyesület négy évos múltjára s magába ölelte mindazon főbb mozzanatokat a mik az egyesület keletkezésű idejétől 1883. óv végéig felmerültek.

Különös kiemelést érdemelnek a többi közül az egyesületnek nyújtott herczeg- plimási adomány, mintegy 500 fit értékben, a katliolikus czim felvétele, lakásváltoztatás s az egyesület humánus czóljaiuadv eléréséből támadt eredményes kimutatás’ stb.

Ezen jelentés 400 példányban ki- nyom.itása kitnoudalik, a tagoknak, ügy- pártolóknak közelebbi tájékozásul.

Utána felölvastatik a pénztárnoki jelentés 1883-ról, nem különben az orvosi jelentés is. Ezeknek hálás éljenzéssel történt tudomásul vétele után elnök a tisztikar nevében leköszön, a közgyűlés pedig a következőket választja meg.

Elnöknak Dóczy Foroucz, alelnök : Roth Förencz, jegyzőnek gyarmati József, aljegyzőnek Pataki Vincze, pénz- tárnoknak Fekete Géza, ki miután a tüntető éljenzések daczára is megmarad leköszöuósi szándékánál, helyébe Vani- tsek Rezső választutik, továbbá ellenőrnek Gabriel Gyula, köuytárnoknak : Sturm József tagok.

Egyesületi orvosul dr. Berényi Gyula ur kéretik föl, kinek ogyesüloti orvosi szereplése teljes elismerést, aratott.

világkiállításokon is, ott no 1 annyi sok ezernyi tárgy köti lo az ember ügyel inét megcsodálták nemcsak, do uralkodó fejedelmek kitüntetésben részesítették, lehetetlen tollát, hogy akkor, midőn egyedül magunk leszünk a vásáron, midőn szellemi és anyagi életerőnkről akarunk bizonyságot tenni, ne sietne mindenki a nem<‘8 versenyre, ne sietne akként, hogy ott csakis győzni és nem hátrálni, avagy veszteni szabad.

Iparosaink közül igen számosán vannak, kik tanult iparukkal elismerést arathatnának, azonban niucseuok anyagilag abban a helyzetben, hogy önerejükből a versenyen megjelenhetnének. Ugyancsak vannak ugyan polgártársaink közt olyanok, kik lettleg a versenyben nem vesznek részt, de anyagilag oly helyzetben vaunak, miszerint képesek a segélyre szorultakon segíteni.

Itt van azután maga a város. Igaz, hogy a város pénzügyi helyzete nem valami fényes, de ha Versecz stb városok fel tudták fngui a kor intő szavát, lehetetlen, hogy ős Esztergom városa, mely hajdan, mint a történőiéin mondja egyik központja volt az ipar és keres kedelemuek,anyagi erejéhez képest hűtlen maradna nevéhez.

Benne vagyunk a hosszú farsangban rendezzünk mulatságokat s vigadjunk iparosaink s az országos kiállitáselőmozdi- tására. Megvagy mik győződve, hogy ha azok a közbecsiilésbeii álló férfiak, kik az országos kiállítás helybeli bizottságában helyet foglalnak, kezükbe fogják ez ügyet, fényes sikert lesznek képesek felmutatni.

Azt gondolom, mindnyájan ott leszünk e mulatságon s még a szegény ember is hozzájárul fillérjével, mert

Országos kiállításunk

(N.J.) 1835.évben megtartandó orsz. kiállítás által kell a „magyar nemzetnek“ kimutatni a müveit világ összes nemzetei előtt azt, hogy valamint a múltban, midőn egyedül a kard döntötte el a nemzet sorsát, méltókká toltük magunkat arra, hogy Európa közepén csupa idegen uépfajok közt jogosan elfoglalhassuk azt a földet, melyet egykor a hun. llép számunkra kijelelt, úgy ma, midőn a műveltség foka határozza ineg az életre valóságot, ismét bo kell bizonyítanunk, miszerint daczára annak, hogy annyi századokon kérésziül Európa yédbástyáját képeztük, szükség van reánk e helyen Eu ópa nomzeleiijek, bo kell bizonyitanunk, miszerint daczára annak, hogy annyi sokféle ajkú nép és nemzetiség lakja hazánkat, a magyar nemzet az, mely hivatva vau a vezérszóim pro.

Azt azonban, hogy t. i. szükség van imánk, csak úgy leszünk képesek a világ szóméi előtt bebizonyítani, hogy egyszersmind méltóan jelenünk meg országos kiállításunkon, nem szabad a versenyről senkinek elmaradni, ki érzi magában azt, hogy valamit alkotni képes.

Sokat hallottunk beszólni arról, hogy hazánk kereskedői s iparosai no:n voltak még képosok felemelkedni arra a polczra, melyet a haladott világ iparosai máshol előállítani képesek. Ki tagadná, hogy ebben sok igazság rejlik, azonban azt inog határozottan merjük állítani, miszerint közöttünk is vannak elegen, kik csupán anyagi körülménye ikuól fogva ismeretlenek.

Spaeziális kószif.mény.einket még a

Választmány ha vá lasztattak : Mi la

kovszky I. Magyari L. Erdélyi f. Schneider K. Waldfogel J. Fekete G. DraXlor A. Hofbauer A. önállók. Továbbá Drax- Ier F. Kralik J, Czinemann B. Strobl

J. Hildák István, Sei térti J. Nagy N. Porubszky J. Böhm F. Mihalovits J. Bogovils F. Rothnágel Frigyes. Válások J. itj. Magyari L. Plccli P. Dukáth

K. Broznyánszki P. Póttagokul Kleppok V. Varga Rezső, Boros M.

Ezután Kiss J. nőszabó segéd súlyos beteg, keresetképtelen, régi egyesületi tag kérelmét olvasták fel, ki is a fiatalság szeretőimre utalva, adakozásra szóliija a jelen voltakat. Az adakozás rögtön megindult s 12 frt 54 krajcár eredménynyel végződik, a mi Dr,nx.ler közvetítésére bizatik.

A közgyűlést IUczy Fereucz elnök összetartásra serkentő' beszéde fejeit« bo, melyet a tagok leik-ms- éljenzéssel fogadtak.

A fővárosból.

Tehát megint itt a farsang h megérkezett a bolondok legfőbb uralkodója, a vig Karneval, csörgő sapkával, zeneszóval,, szilaj kedvvel, ujjongó örömmel és csábos fesztelenséggel. Illő dolog tehát, hogy eltekintve a minden egyéb beloiidságió’ T — emo legvidámabb uralkodó előtt hódolatunknak kifejezést adjunk.

Az ón Gasztou kollégáin már javában Írja o lapok hasábjain az ő Farsangi leveleit, az 5 munkájába tehát nem kontár kodba tóm r No meg aztán a főváros vigalmainak kimeri tő leírásút adnom — amúgy is olyan vállalkozás lenne, a moly inkább lenne háládat hm,, mint fáradságos. Mert hiszen azt a sok mindenA Tulipán família ereklyéje.

— Rajz. —

Az a mi kis falunk ugy el van zárva a világtól, hogy jobban se kell. Ha az úri utcán idegen hi utó robog végig (mert az itthoniak dübörgését ismerik) a fehércseléd ki kapuhoz, ki ablakhoz szalad nézni a csudát. Messze esik az országút, azért ritkán vetődik ide valaki. Pedig csak tuduák a könyviró urak mennyi nyomtatásra méltó históriát hallhatnának e csöpp helységben. Teszem mindjárt itt van a Tulipán Zakariás uramról szóló temérdek raeude-monda. Hajasiié Erzsók czifránál-czifrább dolgokat tud telőle. Különben nem is lehet rósz néven venni, ha rájár a falú szája : nem mozdul ki soha portájából, nem látogatja soha senki. Mintha elevenen betemették volna portájába, s az a nagy ház koporsója lenne. Kapuja nappal-is zárva marad ; csuda, hogy sark vasát a rozsda meg nem ette. A tágas udvar begyepesedett, szabadon burjáuzik ott mindenféle gyom, meg neiu tapossa senki, a kastély falairól Uháiulott a vakolat, barátságtalan, mogorva külseje elriasztja a játszó gyermekeket. Éijel meg a felnőttek is keresztet vetnek ha ufjok a »csendes udvar“ mellett visz el.

Tulipán Zakariás uram portáján műidig halotti némaság uralkodott, azért keresztelték el a falubeliek „csendes udvarnak“. Az ufezétra egy árva hangot sem engedett jutni1

magas falkerités, mely bástyaként övezte. A ház mögött- virágos kert térült el, Ue azt is fölverte a giz-gaz. Az öreg Ambrus szolga ki eltanulta gazdája liallgatagságát, csupán az akácfasort gondozza, mely forró nyári napon az ambitusra bűvös árnyékkal szolgál. — Az öreg Ambruson kívül nem tűrt maga körül élő lényt a cseudes udvar merengő ura, még macskát, kutyát sem.

Ambrus néha bevásárlások végett kinéz a világba, de sohasem ereszkedik szóba senki emberfiával még a nótárius előtt sem emel kalapot.

A „csendes udvar“ lakosa nem törődik vele akár milyen isten csudájának tartják a faluban. Napról napra álmodozva éli világát, nem szerét senkit, nem szeret semmit, csak az akácfái, csak az akác/.virágok illatát.

Mihelyt kedvencz fai lombdus ágain fulladoznak a virágok, uaphosszaut elül a tornác lóczáján illatos árnyukban.

Ép most is a padi t ereszkedik. A zöld lombozaton benéz a menny felhőtlen ragyogó boltozata. Szinte mosolyogva tekint Tulipán Zakariás komor merengő arcába, de ő nem Í3 veszi észre ; az udvaron átsulianó szellő lágyau megcsapkodja arcát, titkos beszédbe elegy a virágos akácokkal, de néki máshol jár az esze ; öntudatlan eregeti sürü szén- fekete bajsza alól a kék, bodor füstfel legeket, szép- sötét szemeit a földre sütötte, vagy tán öblös ezüst kupaku tajtékpipáját bámulja ? !

Lehet, sok becses emléket idéz lelke elé tz a jószág. Nagyértékü pipa is az ! családi ereklyéje. Tulipán Z ikariás valamelyik ősapja kapta ajándékba legjobb barátjától,

ikii.uk életet, saját élefe kockáztatásává! mentette meg egy véres ütközetben.

Azóta fiúról fiúra szállt. Mindig az elsőszülött fiú nyerte ajándékul nagykorúsága betöltekor. Ugy jutott Zakariás apja, Tulipán Mózes birtokába. Az ö'eg ur nagy becsben tartotta a pipát. De érdemes is volt erre az a sötét-barna piros jószág, melybő a kapadohány is édesebben ízlett, mint m isből a legfinomabb török. A pesti kereskedő ezer forintot olvasott le érte Tulipán Mózes kemény tölgyfa asztalára. Nem adta azért a rengeteg pénzért. De még tiz annyiért sem adta volna.

De egy gond)t mégis okozott az öreg urnák e pipa, t. i. kire hagyja ; hisz fiai ikrek voltak. Zakariás ugyan néhány perczel olébb köszönt a világba mint Bertalan de e néhány perez miatt nem akart neki e 1 őhyt adni Tulipán Mózes uram mert Bertalant jobb-iu szerette. Sokat tanácskozott Mózes uram e fölött kedves élete párjával, már akkor is mikor pólyás gyermekek voltak fiai, persze nem jutottak semmi eredményre.

Mózes ur gondolkozott, a gyermekek pedig szépen serdültek. Mindkettőre büszkék voltak a szülők, böngészve sem leltek volna hozzájok fogható fiukat a környéken. Zakariás ábrándos, magába vonult természetű volt, különös szeretettel ragaszkodott jó anyjához, Bertalan vásott, szilaj gyermek, ki jobban érezte magát apja társaságában. Zakariás kedvencz tartózkodási helyét a tágas park, a virágos kert képezte, Bertalanét .a messze terjedő erdő, a szabad mező. KülÖubeu magaviseletük sem a szülőknek, sem a nevelőknek uem igen adott okot pnuaszra.

Az evek teltek, a fiú mt felvitte api ok a fővárosba, hogy tanulmányaikat ott folytassák; édes anyjuk köu-yezve húeui/ott el tőlük pogácsával, mákos patkóval látta el őket az útra. Számos évet töltöttek a fővárosban s csak vakácziókru látogattak szüleikhez. De később haza hozta őket Mózes uram, mert bölcsen elgondolta, hogy a tudományból már elég volt, most tanuljanak gazdálkodni.

Bertalannak kissé nehezére esett a szép leányokat, vidám czimborákat nélkülözni, de később hozzátörődött a falusi élethez. Au- nálinkább. mert a szomszédfalu földesül a Hazay Ödön csiuos leánya Etel mély benyomást tett szivére. Nőm csak az öv ér#, de az ábrándos, magába vonult Zakariás szivére is. A Tulipán fia De gyakori vendégei voltak Hazay Ödönnek és a csinos okos fiukat jó szemmel nézte az öreg s mi több. leánya is, mintegy néma megállapodás folytán, a Tulipán link egyike Etel vőlegényének tekintetett. II >gy melyik, azt majd az idő fogja eldönteni gondolák a szülők.

így lassaukiut közeledett az idő, midőn a Tulipán fiuk huszonnegyedik évüket valá- nak betöltendők. Mind inkább világos lett, hogy mind a két fin egyformán, igényt tart a pipára, meg a leányra. Mózes uram erre megbeszélte kedves oldalbordájával (ki különben inkább fejének volt tekinthető) miszerint az egyik fiú kapja a pipát másik a leány t.

— Csak uo kívánják aztán mind a ketten a pipát, —• sopánkodott magában Mózes uram, ki többre becsült egy jó pipa dohányt mint egy ármádia szép leányt, llogy is no