Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 39. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. JA eg087. évre fél évre . negyedévre EGJELEN1K H ETEN KINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI An: . . . . G fr». - kr. Egyes szám ár« 7 kr. »0 liovú lí.p SZERKESZTŐSÉG: ^Széchenyi tér 35. fiSSellttini részét. illető kiizleinénvek kii1.1 on<|Slr. KIADÓ FTv ATAL: jSzác.H ENI-TÉR Iiovíí. fi liivnliilos s 11 magún liinlel-ÓBok, fi nyill.lérbe szánt közlemények, elölizutési pénzek és leclaniiílásuk intézemlok. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIMMCTIÍSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—Íi00-ig . 2 „ 25 „ Hélyeg'Iíj íiO kr. MAG ANffIRDETESRK megiillapoiliís szerint lehető legj után jósakban közöltetuek. NYILTTICR sora 20 Kr. egész nagy közönségnek hozzá férlietővé legyon téve. A Casino nyerne vele érdemben és missióban, a közönség nyerne veie ne- mesülósben és hazafias gyönyörben. Széchenyi ünnepély. (Rendezte a kaszinó 1884. május 12.) Kaszinónk, mely évenként löszök ta róni a legnagyobb magyar emléke iránti adóját, ez alkalommal is kegyelettel áldozott a gróf emlékének. Az ünnepély jótékony czólu volt, molyét fele részben a kaszinó Széchenyi alapja, fele részben pedig az egyesület könyvtárának javára rendeztek. Az ünnepély két részből állott, melyek egyike az Arénában, a másik része pedig a zenekedvelők helyiségében zajlott le. Az ünnepélyre főispánunk is körünkbe érkezőit s az 3lóadáson mindvégig ott volt. I. Az arénában. Az ünnepélyességek sorrendjét a zenekedvelők egyesületének zenokara nyitotta mog „Prometheus“ nyitányával, melyet ß. Szabó Mihálynak ez alkalomra irt Prologja követett. Személyek : Ivanov its Bóiáné úrnő Meszóna Kálmán né úrnő, Bárány Mariska urhölgy. Megható volt a nemzeti szinti gö^ rög tűz fényével megvilágított allegorikus jelenet azon része, midőn a gróf/ izobrát környező „Dicsőség“ és „Emlékezet“ hez szólt a „Hungária“ koszo- uzzétok meg stb. mi közben a dalárda \, színfalak mögött a hymnust énekelte, rapsviharrál s egy babérkoszorúval adó :ott a közönség a szerzőnek. A kel lenes zenéjü „Maudolinatát“ Csiky for- litásában Coppee 1 felv. színműve „A riucs“ követte. Személyek: De la Rocho Morgan János herczeg Szabó Gyula, Abbé B. Szabó Mihály, Veionka Burián Rózsa urhölgy. Mozart „Figaro lakodalmáénak eljátszása után az „Elkényezteti férj“ jel fejezték be a műsort. Személyek. Clapier Hyppolit B. Szabó Mihály úr. Cesarine neje Krupianicz Szeréna urhölgy. Nem bocsátkozom részletes bírálásba, dicsérésbe, mórt attól tartok, hogy a t. olvasó közönség azt hinné, hogy az est sikerű vesztegetett meg, s mert félek hogy a g/oriádák szótárában aligha találnék elég szavahnjlatlanul s egyenlően mérjem az elismerés szavait. Tolmácsolta ezt mára nagy közönség meg a hölgyek művészi játékát pompás csokrokkal s tapsviharral jutalmazta. A férfi szereplőkről rövid kritikát mondok : Szabó Gyula és B. Szabó Mihály urak játszottak. A zenekedvelőkről kik szívességből működtek közre szintén nem vonhatjuk meg iicséro szavunkat. Főleg tetszést aratott a „Mondoliuata“ melynek accordjai kellemesen ringattak a képzelet szárnyain Olaczlion kék ege alá. Sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy arénánk, moly már sok jó színtársulatot riasztott el Esztergomból, ez alkalommal szűknek bizonyult s a közönség 'nagy részét fosztá meg az esttől. II. Zenekedvelők helyiségében. Az előadás bevégeztével átvonult a közönség a zenekedvelők helyiségébe hol közvacsora volt. A bojáratnáí egy löbb tagú küldöttség fogadta a főispánt, hóimét a terein be menve a számára kijelölt helyet elfoglalta. Nieder- manu Pál a daláida nevében felköszön töt,te a főispánt, s felhívta a dalártestvéreket ürítsék poharukat a főispán egészségén). Hogy ezután mi következett, azt hiszem el sem kellene mondanom, de hogy hű legyek az est leírásában, elmondom. Do mi is lett volna ott hol a szép nem képviselői s az arany ifjúság jelen van ? Egy szívélyes áldo/at Terpsychorónak. Miként ha az égből potytyant volna lo ott termett a Pali czigány s húzta amíg csak húzhatta. Szép feladat virágokkal rózsákkal bíbelődni, de nehéz, mert a rózsának löviso is van, s ha fűzendő koszorúm csak kontármű leírna (mit Holly úr bizonyára helyben hagy mivel mesterségébe vágok) tulajdonítsák hölgyeim annak, hogy a rózsának tövise is van. Névsorom ez: A drásy Jáuosnó, Bárány Jáuosné és Mariska, Bell ovi ts Ferencznó és Micike, Burián Rózsa, özv. Budánó és Aranka, Ettor Nánáorné, Fidler Fe- reueznó, Feichtinger nővérek, Földváry Istvánná, Giünvald Einánuelnó és Karola, Hel.cz Ferencznó, Helcz nővérek, Heya Tivadarné és Gabriella (Muzsla) Ivanics Istvánná, Ivanovics Béláné, Kozma Őrsike, Kruplanies Kálmánné Szerén js Lajka, Leih Jánosáé, Meszóna Kálmánué, Munkácsi Károly né és Mariska, Mezey Dénesire, dr. Mátray Foronczné, Matusné. Midler Fanni, Niedorinann Pál né és Ilon, Nagy Pálnó, Pisuth Istvánná, Piki és Mariska Pa- czolaylrén (Muzsla), Pál Lajosnó (Tata), Rédly Gyuláué, Berta és Irma, Ragályi Gyuláné, Szecsfcay Cornel né, és Sarolta, Spiszárné és Jancsika, Szent- tamási Béláné, Sarlay Edóné, Yimmer Lajosnó és Irma, Viliiméi' Béláné (Szül- gvén ) VULKÁN. Az „Esztergoa is Vidíkfl“ tárcája. Az „utolsó ázsiai magyarnak* százados emlékünnepére szerencsésen megérkeztünk a lejárt dicsőségű Székesfehérvárra. Sivár vidéken robogtattuuk keresztül s a pompás zölden hullámzó vetéstengerek már előre figyelmeztettek a toasr.tok vizözöuére. Egy igen udvarias reudező elénk törtetett s átadta a jegyeket. Erre a polgármester rövid jónapos üdvözlettel a megérkezett vendégeket fogadta s a vendégek a pompás fogatokra helyezkedtek el. Valami liarmincz kifogástalau liintón bevonultunk az Ősi városba, hol a sokadalom tüntetőleg megbámult s kezdett Horvát István után tudakozódni. Mert hát maga a tömeg tuiudig és mindenben laikus Azt mindig és mindenben föl kell világosítani. A mi szeretetreméltó házigazdánk és col- légánk egyenesen a maga portájára kalauzolt, hauem rövid idő rau'va skatulyából származott takarossággal siettünk a székes- egyházba elkésni. Ott uiár—javában folyt a mise. A nagy .emplom zsúfolásig megtelt salonkabátos, jibzmagynros meg kaputos publikummal. Az n nép a templom előtt glédázott s erősen °iváncsi volt a prograrambeszédekre. Már kunyi magos kalnpu ur csak fog tudni va- eamit mondani az átlós kormány viselt ^dolgáról. Az egyházi zene igen élénken emlékeztetett engem a budakeszi búcsúkra, melyek legnaivabb gyerek benyomásaimból valók. Egy urhölgy hatalmas ambitióval szólózott, talán azt hitte, hogy itt minden vendég egy egy intendáns. Különben igen lélekemelő volt a szertartás s Pauer düspök fenkölten misézett. A diszes egyházi szertartás után az ösz- szes vendégség meg a székesfehérvári előkelőség sorrendesén a megyeház nagy termébe vonult. A megyeház nagyterme kicsinek bizonyult, mert végtelen sokan voltak, a kik be nem férhettek, pedig valójában elég teres terem. A zöld asztal elé a püspök ur helyezkedett el. Az első sorokban az akadémia s az irodalmi társulatok képviselői sorakoztak, a többi sorokat a legmteligeusebb közönség foglalta el. A karzaton nagyon szép székes- fehérvári leányok és asszonyok érdeklődtek. Pauer püspök nagy méltósággal üdvözli az egybegyűlteket. Ünnepélyes hangon jelenti ki az ünnepély jelentőségét s örömtől repeső szarakk; 1 fejezi ki Székesfehévár vigadá- sát, dicső fia emlékünnepén. És azután elkezi bevezető beszédét. Lehet hogy csak két óráig beszélt, de nekünk úgy tűnt föl, mintha az egész délelőttöt egyedül ő töltötte volna be. Beszélt az akadémikusoknak, beszélt a liistórikusoknak, beszélt az újságíróknak és beszólt az egész teremuekBevezetéséhez való bevezetése után végre elérkezett Horvát Istvánhoz, a kit szivre- ható haugou dicsőített s elérzékenyülvo magasztalt. Lelkesedésében igen gyakrau túl is becsülte. Legnagyobb hatást keltett a bevezetés végső részlete. Az agg főpap után egy fiatal pap lépett az asztalhoz. Ideális szép fiatal ember, finom mosollyal, ragyogó szemekkel, szellemes homlokkal s a cisterciták festői ruhájával. Fiatal irodaloratörfénetirónk felolvasta a Horvát István életrajzát s jelleme festését s végül gyújtó lelkesedéssel koszoruzta meg földij emlékezetét. Ekkor azután testületileg kivonultunk a Széchenj i-üteza végére. Az ufezát nagyrészt kisiparosok és föidmivesek lakják. Ezek között áll az a ház, melynek helyén az a ház állott, a melyben Horvát száz esztendő előtt első elégiáját elsírta. Horvát szülőháza tehát nincsen meg; de egy másik ház ált helyében s ezt érte az a kitüntetés, a mi egyenesen elődjének volt szánva. A ház előtt egy hatalmas emelvény diszlett óriási oszlopoknál, persze minden csupa zöld ágból és giiírlaudeból. Itt beszélt s székesfehérvári polgármester Havratiek József. Érczes hangja, huszáros alakja, izmos előadása és rövid beszéde nagy hatást vívott ki. A székesfehérvári „dalárdisták* (ott is csak igy uevezik őket) persze a szózatot meg a hymnust zengedezték, mikor a lepel az egyszerű márványkőtábláról lehullott s mi valamennyien kalapot emeltünk. A város koszorúja hatalmas tartalma és formájú volt. Erre Komócsy József lépett a szószékre. És nagyszerűen elszavalt egy rimos toasz- tót. Túlzónak állítom néhány jósziyü pesti collégám azt a tudósítását, hogy Komócsy ódája „viharos tetszésben* részesült. A nép és a „kisiparosok* (az egész kicsiket értem) végre alkalmat találtak, hogy derekasan ki- éljenezliessék magukat. És erre a kitűnő szavalat nemcsak méltó, hauem alkalomszerű is volt. A dalkör ismét énekelt, eralékuyomtatvá- nyokat osztogattak ki s még néhány koszorút csatoltak a város koszorújához. A gyönyörű koszorúkhoz foghatókat vidéki városban uem igen lehet látni. Végre a hatalmas üunepi menet a lövőház nagy termébe érkezett. Egy nagy teremben, három asztal körül kétszáz terítékre foglalkozott a közönség. A rendezőség igen ügyesen csoportosította a vendégséget s a rendkívül jól veutilláló terein csakhamar nyájas hangulatot idézett elő. A bankettet a város rendezte. Mikor a polgármesternek bemutattak, ierv szólott : — Hát az esztergomi küldöttség nem fogadta el meghívásunkat ? — Holnap casinói estélyre készülnek csak azért nem lőhettek el, mert ki akarnak tenni a Szécheiiyi-üunepélyen. Lehet hogy valótlant mondottam, de a szülővárosát már mégis csak mindeuki szintül megvédelmezi. A meuu elég változatos és sikerült fogásokból állott. A pezsgő palaczkok durrogásakor fölemelkedett Rónay Jáczint, ki Pauer püspököt helyettesítette. A fényes szellemű iró magvas fell; ősz önEpilog. Esztergom, máj. 13' A Casino úgy látszik programúiba foglalt^ hogy óvenkint oltártüzet gyújt halhatatlan alapitója emlékezetének. Az o fajta ünnepéiyességnok nem a zajos része az, a mi bennünket jelen elmélkedésre ösztöuöz. Az e fajta ünnepélyességnek magasz-1 tos missiója van s hogy ez a missió no csak szűk körben érvényesüljön, hozzá kell adnunk a nyilvánosság szavát. A hazafias tartalmú, nemzeti érzé- sfinket öregbítő Széclienyi-ünnepélyeket j a casinónak két irányban kel lone kiterjesztenie, hogy üdvös hatása necsak szűk körro szorítkozzék. Legfogékonyabb szive van az ifjúság-! rak s legtöbb művelni való mutatkozik a nép lelki életén. Az összes tanuló ifjúság s a nép a« ilyen hazafias ünnepekből hosszú időre J terjodö benyomásokat őriz meg szilében s ezek a benyomások megtisz titják a vágyakat, megnemositik a törekvéseket s jobbá teszik az embereket. A Casinónak mindenesetre oda kellene hatnia, hogy Széclienyi-ünnepólyei ne „«zűkkörü“, vagy „zártkörű“ moz galmak legyenek, lianeui a nyilvános élet oiyan eseményei, melyekhez mindenki hozzájárulhat okulni, a kinek érzéke van hozzá. Egészen fölösleges vitatni, hogy az ilyen tartalmú hazafias ünnepélyek az ifjúság és a nép lelki világának leghatásosabb nemesitő tényezői. Hasson tehát oda a casino, hogy Széchenyi ünnepélye tartalomban és be-; mutatásban no csak a tagok, de az
